Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-01 / 13. szám

4 MAGYAR P A I Z S 1909. április 1. jövedelemmel, mint család nagygyal. Magam is J ismerek szegény családokat, amelyek vidámak, | mint az egerek a szabadban és viszont ismerek vagyonos családokat, a melyek oly nyomorultak, 1 mint a patkányok a csapdában. Sokan mennek vásárra olyan bölcseséggel, a mennyivel rendelkezett Sámson mindkét karjában; a minek azután az a következménye, hogy sohasem vásárolnak jó). Aki vásárol, kell, hogy száz szemelegyen.de nekik alig van félszemük és az is még zárva van. Ha bolondok nem járnának vásárra: akkor sohasem lenne kelendősége a rossz árunak. Hajszolnak minél olcsóbb dolgokat és megfeledkeznek arról, hogy rendesen ók vesznek legdrágábban. Szegény emberek mindent kicsinyenként vásárolnak és igy filléreikkel föntartják magukat s azokat is, akiktől vásárolnak. Ha legalább egy heti készleteket rendelnének meg akkor mindent olcsóbban kapnának. Az emberek gyakran ott takarékoskodnak, ahol nem kellene; mások még vesznek oly dolgokat, amire nincsen szükségük, annak reájuk nézve alig van értéke. És csakugyan, aki a verejtékével keresi mindennapi kenyerét, váljon minek neki a selyem és bársony? Képzeljük csak pl. a kovács embert fehér selyemkötényben. Lelkemből utálok minden olyan szolgálót vagy munkásleányt, aki piperészkedik és ékesgeti magát, mintha legalább is bagoladi herczegnö volna. Haszontalan erőlködés! A békát mindenki megkülönbözteti a haltól és a pitypangot a sárga rózsától. Váljon az egyszerűen és tisztán felöl tözküdött leány nem háromszor szebb és elbájolóbb-e ? Minden nő vagy valamire, vagy semmire se való, ruhája rendesen elárulja mire való, mire jó! Ugy hiszem mindnyájan tapasztaltuk, hogy mily gyorsan megy el a pénz; de hiszen különben azért csinálták, hogy forgalomba jöjjön és nincs is reá okunk, hogy a pénzhez görcsösen ragaszkodjunk. Szomorú dolog az, ha látjuk, hogyan lesz szökevénnyé a mi pénzünk és hűtlenül elhagy minket, de még szomorúbb volna, ha mindig nálunk maradna és urunkká, zsarnokunkká válnék. Törekedjünk, hogy az aranyércz eret megtaláljuk, de azután ne költekezzünk fölöslegesen, de ne is vonjuk el magunktól és mieiuktól azt, ami szükséges. Az teszi félre legjobban a pénzt, akinek jó felesége van, meit a férfi szerezni tud, de kimélni, takarékoskodni csak a nő tuü. Az okos nő műveli a házát; de az oktalan saját kezével rombolja szét otthonát. A. jó feleség többet ér a nagy jövedelemnél, ő a férjének igazi kincse; de a családnak vesztét hozza a pazarló. Cselkó József. Hivatalos rovat. 2363. sz. 1909. Hirdetmény, Közzé teszem, hogy az 1909. évi egyéni földadó felosztási jegyzék a városi adóhivalnál 8 napon át, vagyis f. év márczius 26-tól április 2-ig bezárólag közszemlére kitétetett, a hol is a hivatalos órák alatt bárki álial megtekinthető. Zalaegerszeg, 1909 márczius 25. Dr. Korbai, polgármester. A mértékekről Vagyis: az igazságról. Az állami mértékhitelesités előkészítésének történetéből. Olvas!am a Magyar Paizs mult számában megjelent reminiszencziákat s azt hiszem nem csalódom, ha azon czikkek Írójában a jászberényi volt hitelesítőt. Koháry Józsefet sejtem.*) Mindenesetre jó szolgálatot tesz szerk. ur, ha közre adja az ily adalékot. A M. P. megőrzi az innen onnan bekerülő leveleket az emlékezet számára. Én is mindjárt lejegyzőm, hogy miféle mintára készült az 1907. V. tcz. A mértéktörvényt először osztrák mintára akarták kaptázni. Jó, hogy nem tették. Az osztrákoknál a hitelesítés is a vidéki székhelyeken van. Mindenki oda küldi felszerelését. Ez sok veszödséggel és sok nehézséggel is jár. ' Azért az osztrák hitelesítő nem is tökéletes. Tökéletes csak a papiroson. Az olasz ellenben a székhelyről a kerületbe utaztatja a mértékhitelesítőt, akképen, a mint utazni fognak a magyar állami hitelesítők. Ezt a rendszert Bodola (ma budapesti műegyetemi tanár) leste el a taljánoktól, Bodola 48—49 es honvédtisztnek és emigránsnak fia volt. Fiatal éveit az olasz felsőbb iskolákon töltötte így ismerkedett meg a helyszínre utazó hitelesítők módozataival. Baross miniszternek volt a terve, hogy a befizetéseket postatakarék pénztári rendszer szerint kezeltesse. Ez a nagy államférfiú, sas szemével látta a postaiak, pénztárak jövő feladatának fontosságát az üzleti s más fizetések lebonyolítása körül. Fájdalom, Baross kora letűnt; ez és sok más szép terve dugába dőlt. Baross halála után szőnyegre kerülvén az állami hitelesítés, a fizetéseket bélyegek levonása utján akarták foganatosítani. Ily módon a tervezet el is készült, azonban mielőtt a rendeletet kibocsátották volna, visszatértek a postatakarékpénztári csekk rendszerhez, mely a legtisztább, legkönyebb kezelési módot nyújtja. V. E. Tudomásul. Nem teljesen befejezett dolog az a 70—72 mértékhitelesítői kinevezés. A központokat, vagyis a székhelyeket megállapította volt a miniszter ur; a kinevezéseket is elvégezte január 13 előtt. De ime egy példa. Weisz István bajai hitelesítőt kinevezték a X. fizetési osztályba Dézsrs. Weiszot családi ügyei Bajához kötötték, legfeljebb Szabadkára vagy Szegedre mehetett volna, a mit kért volt is, de minthogy Dózsre nevezték ki, sürgönyileg lemondott. Mert az ö jövőbeli viszonyai is biztosítva valának Baján. Levél még egy öreg hitelesitöről. Tekintetes Szerkesztő ur! Becses lapjának 11. számából láttam hogy a régi gárdának megint egy oszlopa kidűlt! Két hónappal ezelőtt a Vágszeredi hitelesítő Koch Károly szinte bus komorságban hunyt el 66 éves korában német mondás szerint (an gemüts-krankheit). 6 gyermek apja, a ki a hitelesítést 1874. évtől szolgálta, látva az nj rendack miképeni keresztül vitelét borzodva mondogatta: no most már a 48-as kormány meghozta a hitelesítők részére a koporsót. Sajnálattal én is megvallom, hogy igaza volt, bezzeg ilyen durván s kegyetlenül a régi zsarnokok sem bántak el a szegény alanlos népjeikkel, — mert ha már minden áron tul akartak t?nni rajtunk régieken! legalább dobtak volna oda egy kis konezot végkielégítés czimén ! hisz milliókat szórnak el, (hej de helyesen jegyezte meg szerkesztő ur abban a »valami Magyar Paizs« féle czikkében, hogy az úristennek amennyi elszalasztott népe van... és a többi: ezek pedig nemcsak ingyen vasúti jegyekkel vigécze-c, hanem még busás szubvencziókat is húznak a szegény vidéki nyavalyások és falusi jó parasztok megdézsmálására hát nem hiába a jó falusi nép repülő zsiványoknak nevezte el az afféle jött-menteket! Pedig hát szeretném tudni ki ád szubvencziót ennek az igazán aranyszívű Magyar Paizs szerkesztőjének (Ennek nem szokás Sz.), a ki a kiadobott páriákéit emeli bátor szavát az igazság nevében!! Legközelebbi alkalomkor még bátor leszek a közólt kérdéseire csak röviden válaszolni, de most már az igen tiszteit szerkesztőség is megengedi, iiogy igeu becses üzenetére azzal válaszolhassak: minden reményt fel kell adni. (Nem jó beszéd ez kérem Sz.) Ezzel magam hódoló tiszteletem kifejezése mellett ajánlva maradok Nagyszombat, 1909 márcz. 27-én. E. N. Még egy levél — kivonatban. Igen tisztelt szerkesztő ur! A mértékhitelesítők méltatlan, csúfos, nem érdemlett, magyarán mondva elcsapott hitelesítők amiben részesültek aligbiszem, hogy van széles Európában hasonló eset, ami velünk történt; én teljesen az egész ügyet feledésbe hoztam. Én aki az államosítást megváltásként vártam, mert igy gondoltam, hogy a mértékhitelesítő kellő tekintélyét és hivatását oly nivóra fogja emelni az államosítás, hogy ahoz szó nem fog férni; a csalódás mily nagy volt; a derék szakképzett, vizsgázott hitelesítők elcsapattak a törvény visszaható ereje folytán. Haf mire való volt a képesítés alapján élethossziglani megválasztása a mértékhitelesítők*) Ámbár nem szükséges a titkolódzás, de az illető nem hatalmazott föl nevének a kiírására. Különben nem a név a fődolog, hanem az ügy. nek? Hisz a közhivatalnok csak fegyelmi uton mozdítható el; csak egy példát állítok elő, a jegyzői kart. Azokból is lett jegyző, aki ügyes baka őrmester volt, vagy más brancshoz tartozókból több évi gyakorlat után vált belőle tevékeny jegyző és mégis választották; hosszú évekig működött, azonban egy uj idő keletkezett, amikor nagyobb kvalifikáczióhoz kütötték a jegyzöséget: érettségit, tanfolyamot kívántak, de senkinek sem jutott eszébe a régi gyakorlott jegyzőket elcsapni, annál kevésbé egy uj vizsgára őket utasítani, megmaradnak, a kihalásra vannak kárhoztatva, ami igazságos is; csak rossz plánétában született mértékhitelesítők részesülnek a törvény visszaható agyonsujtásában. Ez a szegény magyarnak a rendeltetése, tűrni és szenvedni. Hisz mi az, ha egypár száz mértékhitelesítő kenyér nélkül pusztul el csaladjával, hisz Messzina is elpusztult, egy nagy sírkert lett az egész virágzó város; majd felépítik a gazdagok, a hajléktalanok pedig földönfutók lesznek. Az 1908. évi országos kongresszus vajmi keveset hozott annak daczára, hogy mindenütt jóindulattal fogadták a küldöttséget, meglátszott az intéző urakon a sajnálat, lelehetett olvasni, hogy az egész téves alapon lett megteremtve, sőt mi több Szterényi ur egész nyíltan megmondotta, hogy elkéstek az urak, ennek a küldöttségnek a törvény megalkotása előtt kellett volna lépést tenni, de jelenleg az ügy oly fiatal, hogy még életbe sem lépett, már azon változtatni lehetetlenség, — majd később, — én mozogtam egy évvel, vagy tán több is illetékes helyen azt a választ kaptam: korai c's ugy sem vezet czélhoz; pedig más helyen az ellenkezőit mondották, mindenütt azzal vigasztalták az embert, ott a a hordójelző hivatal; igaz, csakhogy a jó Isten tudja mi van vele az 1907. év V. t. cz. értelmében, a törvényhatóság jogköréhez tartozik és annak daczára a községek állítanak fel hordójelző hivatalokat, amiről személyesen kérdést tettem a központban, ahol kizártnak mondották, hogy község állíthat fel; már most mi a való? Vármegye állítja e föl, ha szükségesnek tal Íja, vagy a községek is felállíthatják. Baranya vármegyében több hordójelző hivatal állíttatik fel, de jobb lesz lámpagyujtogató hivalást vállalni az illetőnek, mint hordójelző hivatal vezetőnek lenni. 300 korona fizetés, köteles helyiséget adni, a jobb állás 600 K és semmi más; mondhatom gyönyörű állapot, legjobb volna a földszínéről törölni, hogy ne is léteznék; se nyugdíj, azt sem tudni hová tartoznak, szerintem ezt áldástalan állapotot egyenesen az országgyűlés elé kellene vinni és ha oda kerül, nem lesz az uj törvény megmásithailan, zt országgyűlés látni fogja a méltatlan elbánást a szakképzett hitelesítőkkel, megváltoztatni fogják az egész törvényt; szerintem ez uton lehet csaií valamit elérni. A nagy közönség érdeke, az adózjk jogos követelése, ha mindjárt áldozat árán is állíttassák fel minden megyében legalább 2 — 3 mértékhitelesítő hivatal a már kinevezettekeu kívül a régi képesítéssel biró hitelesítők neveztessenek ki, a hordó hitelesítők megyei fennhatóság alá tartozzanak fix fizetéssel minimum 11. dij oszt. nyugdíjképességgel, nem pedig a községeknek kiszolgáltatni, ahol az elöljáróság olyan fizetést állapit meg, hogy szegény hordójelző még kenyérrel sem lakhatik jó, egyszóval elsősorban a hivatalnok biztos exisztencziájával kell tisztában lenni, ugy várhatnak jó hivatalnokot. A bizonytalanság amiben vannak a hordóhitelesitők, az már rettenetes. A hitelesítés be van szüntetve. Az ujabb rendelet juniusig meghosszabbíttatott, de már az összes vasak, illetve bélyegzők bevonattak. A reményem tek. szerkesztő ur, hogy az országgyűlés másíthat a mértékhitelesitök ügyén, azonkívül nincs irgalom, se kegyelem. Az uj mértekügyi rendszer rettenetes állapotot fog teremteni. Tessék felszólítani a kereskedő osztályt, az ipart, zárkózzanak a mértékhitelesítők mellé, hisz ezen uj rendszert nem is tudom mivel hasonlíthassam össze; képtelenség egy megyében egy hivatal, vagy tán tapasztalatlan, vizsgázatlan gyakornokokkal fogják a rettenetes munkát végeztetni, vagy tán időközönkénti rendelet alapján a mérőeszközöket vizsgálni? No szegény adózó közönség megleszel áldva az igazságszolgáltat issal, amit egy ember végez egy megyében, ép a többi közt a suly jutott eszembe, amivel a szegény ember véres verejtékével keresett fillérjein vásárolt hust méret, egy héten tán ha egyszer jut hozzá, akkor is a háziasszony csudálkozva mondja: hej te ember, de kevés hust hoztál;