Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-02-13 / 7. szám

2 MAGYAR PAIZS 1908 február 13. is, ha a tizenkettedik órában is, még elég jókor tömörülünk arra, hogy e nemzet magyar és önálló legyen. Jól jegyezte meg a főispán nr, hogy csak a műveltség ápolásával s a tömegnek bevonásával lehet a nemzeti ügyet erősíteni. Ez a nemzet igen sokszor elkésve bár, de tudott tömörülni e föld rögéhez való szeretetben. Hazaszeretet és műveltség legyen a jelszavunk. E határszélen támadva vagyunk, ébren ke!l lennünk. Hiszi, hogy nem lesz muló tűz ez a felbuzdulásunk. Ne kicsinyeljük le ezt a mozgalmat. Dr, Ruzsicska Kálmán örvend, hogy mindjárt az első lapra szép dolgot jegyezhet (mert ő a jegyző), s bemutatja Gróf Apponyi Albert közoktatásügyi miniszternek üdvözlő levelét, aki lélekben is itt vao, de a főispán úrral képviselteti is magát. Dr. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter levelében alapitó tagnak is belép. Széli Kálmán, a Dunántuli Közművelődési Egyesületnek, az anyaegyesületnek elnöke szintén s>zép levelet ir. Rákósi Jenő a D. K. E.-nek másodelnöke táviratban küldi rokonszenvét, a hazafias Zilamegyét mindig pártolta és pártolni fogja nemesen törekvő czelekedeteiben. S jelenti Dr. Ruzsicska, hogy e perczben már 300 taggal kezdi működését az egyesület. Fodor Oszkár a D. K. E. főtitkára ajánlja, hogy az elhangzott három beszédet örökítsék meg jegyzőkönyvben s méltányolja Dr. Ruzsieska Kálmán buzga mát. Az alapszabályoknak némi kis módosítását javasolja Peér Leo, türjei egyházkormányzó, hogy az egyleti működést részletesebben fejtse ki a szoczialismus ellen. Hertelendynek, Szabó Károlynak, Dr. Hajdú Gyulának és Tamás Jánosnak felszólalása után az eredeti szövegezés mellett marad az értekezlet. Gróf Batthyány Pál indítványára az értekezlet Gróf Apponyi Albert, Dr. Darányi Ignácz minisztereket, továbbá Széli Kálmán, Pallavicini Ede és Rákosi Jenő anyaegyesületi elnököket diszelnököknek választja s erről táviratban értesíti őket. A megalakult egyesületnek tisztviselői karát egyhangúlag következ'leg választották: Elnök: Gróf Batthyány Pál; alelnökök: Árvay Lajos, Legáth Kálmán, Barcza Lá .zló; főtitkár: Dr. Ruzsicska Kálmán; titkárok: Bogyay Elemér, Borbély Gyórgy, Dr. Csák Károly; pénztárnok: Vidóczy Pál; ellenőr: Udvardy Ignácz. A vílasztmányi tagok számi 120. Az elnök éltetésével véget ért a gyűlés. Ezután a Birány vendéglőbe vonultak közös ebédre. Mintegy kilenczvenen vettek réízt, hol ta talmas felköszöntőt mondott Gróf Batthyány Pál főispán a tagokra, a jó katonákra, Herte endy Ferencz a nőkre, első sorban a föispánnéra, Dr. Csák Károly Hertelendy főrendiházi tagra, Dr Ruzsicska Kálmán a főispán-elnökre, Szabó Károly, Dr. Hyjdu Gyula az összetartásra, Zrinyi Károly a tanfel ügyelőre. Mi pedig a leendő kitartást köszöntjük. A pölöskei tűzvész. A múltkori tudósítás után kimentem a helyszínére is, hogy a részletekről is hívebben tudósítsam a közönséget. Dr. Fürst Béla körorvos vitt ki a kocsiján, telerakva a kocsit tapaszszal, kenőcscsel, kötő szerrel s egyéb orvosi szerekkel. A hét halottat előző nap temették el s a főispáa intézkedéséből mintegy 35 részint sebesült, részint csak árva szegény gyermeket hoztak Egerszegre s elhelyezték őket egyes családoknál. Szemben találtuk az uradalmi hosszú szekereket, melyeknek a derekából kikandik ltak szegények. A községnek északi végére visz az országút s 10—12 szalmás házat elhagyva, elénk tárul az irtózatos pusztulás. Vörös Károly pajtája gyuladt ki először, ki reggel hat órakór ment haza a negyedik háztól, Németh Józseféktől, kiknek a fiuk Németh János tartotta lkkodalmát, Szentandrásról véve feleségül Nadray Márit. A szélvihar ezt a lakodalmas házat is, valamint a tizedik s századik épületet is pár perez múlva lángba borította. Az ifjú párnak bizony irtó/atos emlékezetű lesz mindig ez a lakodalom. Vörös Károly reggel 6 órakor ment haza, s legelőbb is a pajtába nézett be a marhákat etetni-itatni s ^7-kor lángtengerben volt a falu. Volt nála egy szálló kocsis is. Azonban nem lehet tudni, mi volt oka a nagy bajnak. Leégett 38 lakóház, 48 gaz iával, azonkívül öt gazdának csak gazdasági épületei, s ezekben 9 zsellér család. Az összes leégett épületek száma 150 körül lehet. A szél végig söpörte a falut, csak az északi végen, a szél háta mögött maradt meg az említett 10—12 épület s a déli végén a délnyugatra menő tüskeszer nevü utcza és harmadszor közből bárhol a téglával fedett épületek is mind megmaradtak, mintegy 8, köztök az iskola s az uradalmi épületek. Ezeknek a', átmelegedésére cem is volt elég íiő, mert jó negyed óra alatt leégett a 150 épületnek összes szalmás gyúlékony része. A menekülés őrültséggel volt határos. S eboen az óriási zűrzavarban, szél és füst, meg lángforgatagban, bámulatos s egyúttal jel: lemző is, hogy a szarvasma

rhák közül csupán egy tehén égett bele. Disznó elégett mintegy 80, a szárnyasok mind. A pölöskei gazda tőrül metszett magyar nép, szorgalmas, vagyonszerző és jó módú, szereti a földet s a házi állatot, vagyonának legdrágább kincsét. Némileg ez magyarázza meg azt, hogy mezőgazdasági állatok nem vesztek a tüzba. í Hét emberélet esett áldozatul, inkább a füstben ' megfojlódva, kiknek neveit a mult számban fölsoroltuk. Sok a sebesült, sokan tüdögyuladásba estek. Megrendítő a Csercsics József család e3ete. A falu közepén van a házuk, a legjobb móduakhoz tartoznak. Bennégett három gyermekük, a másik há om sebesült, Csercsícs nagy sebet hordoz felkötött karján, Csercsicsné as égéstől iszonyúan elrutitva ágyban fekszik, magával tehetetlen még, csak éppen hogy beszél, s kórházba nem akar jöui. Dr. Fürst megrendelte, hogy be kell jőni, mert jó gondozás mellett felépülhet. Cseresics 40 év körüli, a sokszoros csapástól olyan, mintha eszét vesztette volna. Az állatokat elhajtották az uradalmi pajtakba, az emberek szanaszét a megmaradt házakba, iokonokhoz, barátokhoz, s szomszédos falvakba, nagy rész az iskola épületbe van beszállásolva. A legels*i kérdés ebben az állapotban az, hogy a hideg ellen már az első félórában fedél alá kell jutni. Ez megtörtént. A második az, hogy 24 óra múlva már enni kell. S mit egyék 250 ember ? Még a romok üszkei füstölögtek kedden reggel, s ugyanekkor megérkezett Zalaegerszegről néhány szekér kenyér. Megható jelenet volt ennek a szétosz'.ása. Nem is számítottak rá. Mintha az égből hullott volna. S csakugyan az ember kebele ha néha pokol, de néha menyország is tud lenni. Mégis csak nagy külömbség van a vadoni élet és a rendezett társadalmi viszonyok, jí közigazgatás és fejlett humanizmus között. Állandóan a nyomor szinhelyéa vau az emberek kőzött a tanitó s a körjegyző, naponként ott van a fő szolgabíró, rendelkezésre állanak az orvosok, a kórházak, személyesen megjelenik, hogy közvet, lenül intézkedjék a főispán, aki sürgönyíleg szólítja fel segélyadásra a távolabbiakat, a kormányt, a képviselőt s a gazdag birtokost. Az élet a fala közepén, az iskola udvarán és termeiben ütötte föl a tanyát. Kaszárnya és hatalmas raktár van itt. A harmadik uap jártam itt s már a-ztagokban vau rakva a nagy tanteremben a kenyér, a buza, a krumpli, a ruha, s kün a széna, szalma, melyeket a szomszéd községek küldöttek szekerekkel. Most is egymásután sorakoznak a kapu előtt a rakott szekerek Söjtörröl, Zalaszentmihályról, Rajkról. Radosits István tanítóról csurog az izzadtság, a kimerülésig el van foglalva, mert ö jegyzi listába, ki, honnan, mit hozott, küldött, kenyeret, búzát, krumplit, ruhát, pénzt, veteményt, szénát, zabot, szalmát, tát stb. Egyik félnap szedik be, másik félnap osztják ki j Minden faluban, minden városban tart a gyűjtés különböző módokon s valami a biztosításokból is megtérül, ugy, hogy reméljük, őszire felépitkeznek ezek a szorgalmas gazdák, kiknek nagyobb része elég vagyonos is. De azt hisszük, most már nem szalmával fedik be épületjeiket. Mert bizony a megmaradt néhány házról Ítélve, nem volt Ízléses az a százesztendős, vert fedelű, fekete szalmás tűzfészek. Ha mindannyian összetartunk a magyar ipar pártolás terén, semmi kétség az iránt, hogy belátható időn belül képesek leszünk kézmű iparunk pusztulázát megállítani és fejlődés képes ágazataiban uj életrs kelteni, gyáripaj ruekat megerősíteni és termelésünket munkás kezek százezreinek lekötésével sokszorozni. j Hypnotismus. Jelen soraimnak az a czélja, hogy a t. olvasót j egy különös, érdekes és titokteljes, de azért mégsem természetfölötti világba bevezessem. A hypnosit nem csak az utolsó években fedeztetett fel, hanem ismeretes már régi időktől fogva, mint a somnabulismuskoz, alvajáráshoz hasonló állapot, nem ugyan mint a tudományos kutatásnak tárgya, de mint szemfényvesztés. Nem valami csodatevésről van szó a hypnotiimusnál. hanem igenis nagy fontosságú, eddig kevésbé átkutatott tudomány szakáról. A hypnotikus jelenségek, a melyekkel eddig rendesen csak gúnyos mosollyal szoktak elbánni, csak az utolsó husz év alatt lettek buzgó tudományos kutatásnak tárgyai. Erre okot szolgáltattak Hausen, a hires hypnotiseurnek és spiritistának csodálatraméltó kísérletei a bécsi színhásban, melyet a tudományos világ általános figyelmét magukra fordították; eeek ugyan ismeretesek voltak már Mesmer idejéből is; de a tudósok többsége bizalmatlan fejcsóválással fogadta azokat. Azéta azonban a tudomány erélye az emberi tudás ezen ismeretlen mezejére fordu't, hogy helyrehozza az eddig mulasztottakat és husz év lefolyása alatt oly megdöbbentő eredményekkel árasztott el minket, hogy hitelt sem adnánk ezeknek, ha azok valóságáról a különféle tudósek és vizsgálók egyhangú nyilatkozatai folytán szilárd meggyőződést nem nyertünk volna. A törvényhozás is kénytelen volt már figyelmet fordítani a hypnotikus jelenségekre, melyek gyakran az emberi egészségre és egyéb dolgokra nézve is veszélyes jelleggel bírhatnak. Igy pl. a belga törvény már tiz év előtt azt reudeli, hogy a ki hypnotizált embert emleget, az 10—100 frk.-igi pénzbírsággal és 14 napi, 3 havi fogsággal büntethető. Épp ugy büntethető az is, a ki kiskorú és beteges embereket hypnotizál, ha a hypaosis általi gyógyításra jogosítva nincsen. S ez könnyen megmagyarázható. A hypnotikus jelenségek oly kiterjedésüek és fontosak, hogy azokat figyelembe venni kénytelen volt ugy a törvényhozás, mint az orvosi és nevelési tudomány is. A hypnotizált ember, többé kevésbé engedékeny eszközzé válik a hypnotizáló kezében, a ki saját akaratát ráerőszakolja ; a hypnotizáltat különös dermedt álomba hozza, a melyben az mindea ellentállás nélkül gépszerüleg teljesiti a hypnotizáló akaratát. Sót a mi igen nevezetes, megparancsolja a hypnotizáltnak, hogy bizonyos dolgot egy nap, hét hónap vagy év múlva is végezzen, a mit é, megmagyarázatlan erőtől kényszerítve meg is tesz. Cz hihetetlen ugyan, de igaz! Ugyanazon ember lehet alkalmas arra, hogy hypnotízáljon és hogy hypnotizáltassék. Téved azonoan az, a ki a hypnotikus jelenséget valami olyannak tartaná, a mi lelki betegséghez hasonló; eltekintve attél, hogy ittea szó van az idegek rendkívül fokozott tevékenységéről, miködéséről Valóban lelkibeteg3ket — nem lehet hypnotízálni. A hypnotismust nem lehet betegségnek nevezni, a milyen a tomnambulismus. A hypnotismusnáí kábultság, dermedtség, az idegen befolyásnak való engedelmesség mutatkozik; valamiut az izmok fokozott működése és az idegek élénkebb érzékenysége. Észrevehetők csodálatraméltó jellegű anatóaíai változások is; de mindez nem elegendő a betegség definícziójához. A hypnotikus jelenségek nemcsak az embernél nyilvánulnak, hanem állatoknál is. Igy pl. egy ragadozó madár szemének tekintetével hypnotizálja zsákmányát; épp ugy a macska a fa ágán ülő madarat; s a kigyótekintetének hypnotikus ereje a madarakra, szintén általában ismeretes. Egyszerű, de igen érdekes kísérletet tehetünk e tekintetben a tyúkokkal. A kakast vagy pedig a tyúkot ugy odanyomjuk a földhöz, hogy csőre a földet érintse. A földön egy vonalat huzunk a tyúk csőrének irányában ; s ha néhány perczig ugy tarthatjuk azt, hogy a feje meg ne mozdulhasson: akkor a tyúk hypnotizálva lesz, azaz dermedt álomba merül, a melyből még akkor sem ébred föl, ha tűvel is megszurkáljuk. Az embernél, kinek az idegrendszere sokkal fejlödöttebb, mint az állaté, a hypnotikus jelenségek köre is sokkal terjedelmesebb, változatosabb és fontosabb. E téren észlelhető beláthatatlan sora oly jelenségeknek, melyeket az átbaté