Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-02-13 / 7. szám

1907. február 13. V GYÁR PAIZS 3 tekia tel előidézni képes, egészen azon jelenségekig, melyek csodával határosak s a csodatevés hatásával bírnak, de a melyeket, mint ez nem egyszer bebizoyult rendesen saját érdekükben kizsákmányolták a — a sarlatánok. Ctelkó József. Egyik évben finomitott czukorból 15.356 kor. értékűt vittünk ki Ausztriába, ezzel szemben behoztunk 8,233.000 kor. értékűt. A különbözet azt bizonyítja, hogy a legszükségesebb czikkeinket sem vagyunk képesek előállítani. Gyorsírók harcza. (XIII.) Válasz a magfar gyorsírásomról legutóbb Irt két bírálatra (Zli) Abszolút tökéletes jelképi jelölés. Czikkiró gyorsírásom és a Gabelsberger-Markovits- féle gyorsírás alapját és a magánhangzók jelképi jelölését röviden ismertetvén, azt mondja: »Abszolut tökéletesnek ezen alap ép ugy nem mondható, mint ahogyan a mi rendszerünkre sem állhat ezen jelző.t Ezen minden alapos ok és érv nélkül, az általa előadottakkal is merőben ellenkező kijelentéséaek, ilyen alakban semmi tudományos értéke nincsen. Nem distinkvál. Egy Walap alá fogja nemcsak a Gabelsbergerrendszer összes jelképi jelöléseit, hanem a magyar gyorsíráséit is. Pedig, ha igazságosan és részrehajlatlanul vizsgáljuk a kérdést, meg keli állapitauunk, hogy a Gabi líberger-Mai kovik-féle gyorsírásban is van abszolút tökéletes jelképi jelölés, — részenkint. Ilyen az »e« és »é«-nek, s részben az »i«-nek is jelképi jelölése. Ide lehetne sorozni több esetben az »nc nak is jelképi jelölését, ha a mélyítést nem használná a mássalhangzói torlódások jelölésére is. Olykor jelképileg jelölni nem képtt sem az »;«-t, sem az »u«-t (pl. fit, ful), Tehát ebben a rendszerben egyedül az »e« és »é« nek jelképi jelölése mondható a legtöbb ese ben kifogástalannak, vagyis akkor, mikor at egyenes kötövonal által jelöli jelképileg az »e« t m nden más hátráltató jelölési mód né kül. (Pl. mer, mér, vele, mese, kéz, vész stb.) Enn az „e" jelölésére felállított tzubály igenis tökéletesnek mondható azért, mert az „e" t az egyenes kói8v<.nallal jdcli, minden más hátráltató jelölés nélkül, mellyel egyúttal az is meg van mondva, hogy mit kell értenünk a gyorsírásban abszolút tökéletes jelképi jelölésnek. Ha Gabelsberger ezen szabályát, minden magánhangzóra alkalmazni, s igy általánosítani tudta volna, akkor rendszere jó, s kielégítő volna. Eztn abszolút tökélt tes szabályt gyorsírásom általánosította és alkalmazni tudta (a permutacziók felhasználásával) minden, a nyelvünkben előforduló magánhangzó jtlképi jelölésére. Midőn tehát a magyar gyorsírás minden magánhangzót szabatosan és világosan jelképileg jelölni képes, az egyenes, tehát a legegyszerűbb és legkönnyebben irható kötővonal által, m nden más hátráltató segédeszköz felhasználása nélkül, akkor ek'rkezett arra a legmagasabb pontra, melyre e téren emberi elme emelkedhetik, s igy méltán mondható a benne keresztülvitt elv és alap, — tökéletesnek. Ami ezen elvnek gyakorlati keiesztülvitelét illeti, erre nézve legjobbnak tartom a permutacziós rendszert, mert csak ennek segítségével vagyunk képesek az emiitett elvet a maga tisztaságában keresztülvinni, mii az a körülmény is igazol, hogy az emiitett módon ezt az elvet, kielégitőképen a magyar gyorsíráson kívül, eddig még egyetlen egy gyorsirási rendszer sem volt képes megva'ósitani. Ezen elv tökéletes voltát, Stolze is felismerte, de mig ezt az elvet általánosítani nem tudta, a hol pedig alkalmazza ott csak a magánhangzók felének megvastagítása és a háromsoruság árán valósíthatta azt meg! .. . Nagy ár! A főnétikus alap. Azt is irja czikkiró, hogy: | »Az az ésiszerü fonetikus alap, mellyel a j Gabelsberger-rendszer dicsekedhetik, (!?) hiányzik Kele rendszerében: csak az »i« betűnél látjuk ezt megvalósulni a magasítás alkalmazása által.t Észszerű fonétikus alapnak nevezi czikkiró azt a mixtém kompositumot, melyet a Gabelsbergerrendszer, a magánhangzók jelképi jelöléséből (vastagítás, öblö ités, ékezés, élesítés, átmetszés stb) az olvasónak (enyhén szólva: szofizmák kíséretében) bemutat. Hát az ilyen fonétikával kár volt czikkirónak előhozakodnia, mert annak igy miként azt előadja, nyelvtani felosztás szerint sincs abszolúte semmi érték?. Mindig hangsúlyoztam és mindig hangsúlyozni fogom, mint elvitathatatlan igazságot, hogy a gyorsírásban elsősorban mindig a gyorsirási szempont legyen az irányadó. Ha pedig valaki eltér ettől, mert ezen az alapon elméleti szabályait meg nem valósithatja, hanem e helyett nyelvtani szempontot, vagy fonitikai alapot emleget, akkor legálább tartsa be, az ezekre vonatkozólag megállapított szabályokat, s ne keverjen össze, mindenfélét — helytelenül azért, mert náluk igy van ez össze-vissza keverve, s ne mondja magas hangból, hogy ezzel a Gabelsberger-rendszer dicsekedhetik, mely azonban az én gyorsírásomból hiányzik. Gahelsberger — rendszerében vannak elvek és szabályok, melyekkel ez méltán dicsekedhetik, de ezek közé a czikkiró által emiitett észsszerü (?/) fonétikai alap nem tartozik, a magyar gyorsírásban az, mint gyorsirási szempontból nem megfelelő, — helyt sem foglalhat. Tudjuk, hogy a hang az anyagnak igen gyorsan és egyformán ismétlődő mozgásából: arezgesekből ered. A gyorsírásban tehát vele csak ily értelemben foglalkoztunk, figyelemmel mindig arra, hogy egyik-másik mily arányban fordul elő a nyelvben. Ez a gyorsirási helyes szempont. Hogy azokat miképen ejtjük ki, az gyorsirási szempontból teljesen közömbös. Azt is tudjuk, hogy minden hangot ejthetünk magasabban és mélyebben, mégis, miután a rendes beszédben a magánhangzóknak egyik osztályát állandóan magasabb hangon ejtjük, mint a másikat, ezért szokás azokat mély- és magas hangokra osztani. A magyar köznyelv grammatikai alakjában igy felelnek meg egym snak a iövid és hosszú hangok: a, o, u I e, é, i I ö, ü á, ó, ú | é, i I ő, ü Ha a kiejtést vesszük alapul: 1. mély hangzók gömbölyités nélkül: á 2. mély hangzók gömbölyitéssel: a, o, u 3. magas hangzók gömbölyités nélkül: e, é, i, 4. magas hangzók gömbölyitéssel: ö, ü. Ezen felosztások egyikének sem felel meg czikkirónak észszerű (_!) fonétikus alapja, mert, ha jónak és alkalmasnak találja a mély hang jelölésére a vastagitást, akkor következetesen vastagitással kellene jelölnie, nemcsak az »a« és »á«-t, de az »o, ó, u és ú«-t is, mint ezt tényleg a Stolze Fenjvessy-féle rendszer teszi. Aztán kérdem: ha gyorsirási szempontból jónak találja a vastagitást, miért mellőzi (szerintem helyesen) a Gabelsberger-Markovits-rendszer a vastagitást mindazokban az esetekben, mikor azt mellőzheti? . . . Egyszerűen abból az okból, mert a jegyet vastagítás nélkül könnyebben és gyorsabban lehet kivétel nélkül mindenkinek leirni. Ezért adok én — mint czikkiró is helyesen megjegyzi — a vastagitásnak, rendszeremben nagyon alárendelt szerepet. Pedig, ha a vastagított és nem vastagított irást egyforma értékűnek tartanám, mindenesetre nagyobb szerepet adtam volna a vastagitásnak, mert ennek alkalmazása mellett a magasítást is mellőzni, esetleg kevesbíteni lehetett volna, De a magasítás is jobb jelölési mód a vastagitásnál. A közönséges irás sem használja a vastagitást. De egy kis próba után mindenki meggyőződhetik arról, hogy feltétlenül több idő alatt lehet leirni ugyanazt a szöveget, ha minden lefelé menő vonást vastagítunk, mintha azt vastagítás nélkül írjuk. Különbség teendő vastagítás és árny-vonás köz'. Hátha a nyelvtani szempont helyett az egyedül helyes gyorsirási szempontot tekintjük, akkor még jobban halomra dül a czikkiró által hangoztatott észsze. ü (? !) fonétikus alap. Az általam összeállított és közölt táblázatból most már mindenki tudhatja, hogyha megkülönböztetjük a nyilt »e«-t, a közép »é«-töl (aminthogy tényleg ez a két hang egészen különböző) akkor az »a«, a magyar nyelvnek leggyakrabban előforduló hangja. Ha a fenti megkülönböztetést nem tesszük meg, akkor igaz, hogy a nyilt és közép »e« az első helyre kerül, de mindjárt utána az »a« következik. Az se, é, é« előfordulási arány szám: 1505, az »a< és »á«-é 1418, összesen 2923, mig az összos, többi magánhangzóké csak 1558. Tehát a magyar nyelvben az »e, é, é« továbbá az »a« és »á« dominál. Ezeh. közt alig van nevezetes különbség. A legjobb jelölés tehát ezeket illeti. (Folyt, köv.) Dr. Kel» Antal. Zalavármegyei muzeum. Az ujabban beküldött ajándékok (44. közlemény.) Régi fegyvert ajándékozott: Horváth Imre múlakatos és fegyverműves. 4 db bábmintát (Turnischáról) kaptunk Némethy Miklós főgimn, tanulótól. Vízi guvat, melyet Szöpötkön jan. 16-án lőttek, Köhler Béla főgimn. tanuló ajándéka. (Folytatjuk ) Haerter Adám Hivatalos rovat. 6. mzr. 908. Hirdetmény. Az 1894: XII. tcz. 50. §-a alapján felhívom a város határában levő birtokosokat és birtok bérlőket, hogy a belsőségekben, szőlőkben, gyümölcsösökben, majorokban és kertekben levő fáikat és bokraikat a kártékony hernyóktól illetőleg hernyó fészkektől és lepketojásoktól, nemkülönben a darázsfészkektől 1908 márczius hó végéig megtisztíttatni s az összegyűjtött hernyókat, hernyó és darázsfésikkbet, hernyó s lepketojásokat elégetni el ne mulasszák, mert különben a jelzett munkálatokat a hivatkozott tőrvény 52. §-a értelmében kőltségükra fogom foganatosittatm, s azonkívül a 95. §. k) pontja alapján a mulasztókat büntetni. Ezen kihágás 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, vagy megfelelő elzárással büntethető. Falhivom a birtokosokat arra is, hogy értékes gyümölcstermést tönkre tevő férgtk pusztításában a hatóságnak azzal is fámogatására legyenek, hogy a mulasztók ueveit akár a hegy-, vagy mezőőröknek, akár közvetlenül a városi hatóságnak szóval vagy írásban jelentsék be. Zalaegerszegen, 1908 február 4. Fülöp József 2—3 h. polgárraeiter. Heti hirek Helyiek. Vármegyei közgyülésvolthétfőn Gr. Batthyány Pál főispán elnökletével. Általánosabb s kissé izgatott tárgyalást keltett a tüskeszentgyörgyi cz. kanonok plébános ügye. Délután 1 órakor ugyanott Közművelődési Egyesületi alakuló gyűlés volt. Peczek György tüskeszentgyöroyi czimzetes kanonok ügye a megjei törvényhatóságon. Megirluk azt a históriát, hogy a muracsányi magyar tanító ellen lázongtak a horvátaink, sőt ellene szólott Peczek cz. kanonok is. még pedig a zágrábi érsek előtt, hogy tegyék el onnan a tanitót, mert nem tud horvátul. Az ügyet a hétfői törvényhatósági gyűlés is tárgyalta. Peczek plébános megjelent a gyűlésen s ártatlannak mondja magát, ő csak személyi tulajdonságát hibáztatta a tanítónak, nem a magyarságát. Ezen persze eligazodni nem lehet; sem ezt, sem azt bebizonyítani nem lehet, mert a zágrábi érsek nem á:ulja el sem magát, sem a plébánosát, hogy ! négyszemközt mit tárgyaltak. Peczeket többszöri