Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-02-06 / 6. szám

—— G Y :v R Z s 1908. február 6. színhelyére Trsztyánszky Ödön árvaszéki fülökkel együtt, hogy a legszükségesebb intézkedésieket megtegye"; — Dr. Fürst Béla, kinek Pöioske orvosi provineziája, ma gyógyult fel betegségéből s ma ki is ment a Magyar Ptizs szerkesztőjével. Művészi estély iesz 22-én Zalaegerszegen a tüzkárosultak javára A szanatóriumi bizottság a szanatórium javára tervezte az estélyt, de e közbejött mé-rendítő eset miatt kibővíti, nagyobbméretüvé teszi az estélyt sajövedel- í mét megosztja a szanatórium és a pölöskei ! tüzkárosultak között. ; Hisszük, hogy Zalavármegye közönsége ! nem foíja közönnyel nézni e derék magyar j község lakosainak a pusztulását. Legújabb adatok szerint 9 embert temettek el. Igen sok a sebesült, s az ínség j burz&sztó, A főispán és árvaszéki elnök intézkedése folytán egy sereg gyermeket behoznak Zalaegerszegre gondozat-: végett. Pölöskén Nyáry Kálmánná állandóan 60 -70 embernek főz. Gróf Batthyány főispán levelet irt első sorban Gróf Széchenyi Bélának, aki ott a nagybirtokos, fóur, a segélyezés ügyében, azután Grót Zichy Aladár odavaló képviselőnek s miniszternek, s felhívja a főispán a kormány figyelmét is a segélyezésre. Körülbelül 200 egyén hajléktalan. Hét hal ttnak a nevét tudjuk. Benn éatek: özv. Vörös Józseíné 65 éves, özv. Tóth Józsefné 73 éves, Turkovics Gábor 48 éves, Németh Józsefné 56 és a három Csercsics testvér, Klári 16 éves, Mári 6 éves és Jóska 3 hónapos, kiknek anyjuk is a balallal vivődik, atyjuk is súlyos égési sebeket, szenvedett; az elégettek temetése 5 én volt általános részvét mellett. A nyomorleirhatlan, alakosságnak mindene, élelmiszere, ruházata, bútora elpusztult s a legnagyobb kétséggel néz a bizonytalan jövő elé. A veszély helyén megjelent PálíFy Lá-zló a pacüai járás föbirája, ki vigasztalta akétségbeesőket, lelket öntött a csüggedőkbe s a gyors segítségről gondoskodott, a tűz estéjén ; már két szekér kenyeret s egyebet hoztak és osztottak szét a szerencsétlenül járt ember- | társain; között. \ Magyar műveltség.*) A teknikai vívmányok gyakorlati megvalósításai i nem az ember szellemét gazdagítják, hanem többnyire csak a gazdagok kényelmét szolgálják. Nem fokozza az a műveltséget, ha vasúton vagy villamoson utazhatunk, ha százmérföldre beszélhetünk telefonon; nem leszek attól okosabb, ha egy szép napon petróleum helyett vi lam világítja meg a szobámat. Mit haszna az utczákon a villamos világítás, ha »z elmékben sötétség honol? Mit nasznál a gépek gyors tömegtermelése, ha az egyéni alkotóképesség visszafejlődik? ki meri azt állttani, hogy a lokomotív különb teknikai alkotás, mint a San vfarco? hogy az ikervári turbinák nagyszerűbb remekművek, mint a gizehi Sphinx? A teknikai alkotásokat egyáltalán nem tekinthetjük az emberi haladás mértíöldjelzőinek. Az ember műveltségét az teszi, ha értelmi belátása tiszta, izlése fejlődött, erkölcsi érzéke kényes. Az igaznak, szépnek és jónak, az emberi lélek e földi teljes szentháromságának uralma a műveltség; ha ezeknek akármeiyike is hiányzik, lehet valaki bármilyen gazdag, bármilyen előkelő, bármilyen világlátott bármilyen szép, bármilyen jó zongorázó, fecseghet akárhány nyelven: műveltnek nem mondható. Ha a műveltséget így togiuk fel, akkor bizony egész határozottan azt állithatjuk, hogy Magyarország nagyon el van maradva. Itten még igen keves embert találunk, aki önmagában. önnön lelkében, a jónak, szépnek, igaznak kultuszában találná föl a világát. Ha keresik is sokan az igazat: azon az uton keresik, melynek irá

nyjelzö táblájára az van fölírva: borban *) Fölolvasta szerző az ipartestületnek szombat eiti mulatságán. : az igazság. Ha törekesznek is néfca napján a j jóra s eboől a czelból elö is veszik a bibliát, j sajnos, legtöbbször annak csak igen ösztövér í kiadását veszik elö: a harminczkétlevelüt. Semmi j sem mutatja nemzeti elmaradottságunkat jobban, | mini az, hogy minálunk a vasárnapot nem tudják | egyébbel megünnepelni, mint ivással és kártyáI zással. Az Isten a lélek és test üdülésére renj delte a hetedik nappt. A legműveltebb nemzeteknél egész vasárnap zárva vannak a korcsmák. Ezen a napon a család összeül, hogy a pihenést összekösse lelke-szive művelésével, jó könyveket olvasnak, melyek kiemelik a szenyből, porból, sárból és fölemelik tisztább régiókba. Minálunk ha olvasnak is az emberek, egyebet nem vesznek a kezükbe, mint az uj ágot. Egyedüli szellemi tápláléka a magyarnak az íjság, amit az föltálal, azt mohón beveszi. Pedig -;ehol aunyi szennyet, szemetet, hazugságot ne* í tá alnak az olvasóközönség elé a hírlapok, mint épen minálunk. Hogy micsoda rombolást visz végbe a magyar nép lelkébeu a Friss Újság es a véresszájú Nap, az kiszámíthatatlan. Csakúgy bűzlik belőlük az erkölcsi rothadá". Becsületrablás, piszkolódás, hazug színekkel körúiterémtettézett isivárszenitáció hajhászat ezeknek minden sora. Ég az arczom a szégyentől, ha néha véletlenül beléjük tekintek a borbélyomnál, hogy csak a Galicziából beszabadult mosdatlan tollú fi kászok milyenuek tételezik fel a becsületes magyar népet és polgárságot, hogy ilyen fortéimét tálalnak eléje. Ha valaki ezekért a szenylapokért pénzt ád, az épen olyan, mintha a városi elöljáróságnál előfizetne azért, hogy a szemetes kocsi minden reggel tegyen le az udvarán egy lapát szemetet. A műveltség legbiztosabb jele, ha eleven, buzgó, szeretettel telje* érdeklődés mutatkozik egy országban a könyvek iránt. Szerintem bármely témának teljes egész kifejtése könyvben lehetséges. A czikk: futó fény ugár, a könyv: egész napi, sőt egész heti su ár/.ása az életadó meleg napfénynek. Az elbeszélés: üres vá/hit, a regény: a mozgalmas, fejlődő élet tükre. A könyvek töltik meg lelkünket ugv nemes tartalommal, hogy a kielégitetts kellemes érzése járja át egész valónkat. Mi az ember leghevesebb törekvése? Bejutni a lehető legjobb társaságba, a jó társaság emel' at. embert. Épen Magy Írországon van a/, hogy roppant büszkévé teszi az emí> Tekét*, ha egy fokkal magasabb társadalmi osztályba tartozó emberek közé vegyülhetnek. A zs -llér büszke, ha egyszer a telkes gazdik társaságában lehet; a gazda boldog, ha néhanapján öss/.éül vele a t initó meg a jegyző; ezek meg kisisteunek képzelik magukat , ha a falubeli uraság meghívja •'ket követválasztáslfor ebédre; a földbi tokos örül, mint a bolond a fülének, ha néha néha grófokkal tegeződhetik; a gróf meg a lelke üdvösségét is odaadja azért, ha az udvari bálon csak akkora föherczeg tünteti is ki megszólítással mint az öklöm: ez igy van Magyarországon Hej, pedig de könny mi juthat az ember, min denki kivétel nélkül, a lehető legjobb társaságba, azoknak az embereknek a társaságába, akik még a főherczegeknek is fölötte állanak. Hogyha veszek egy csomó könyvet, melleknek szerzői a láng elmét sugároztatják, a tiszta erkölcsöt lehelik, a szépség ideálját valósítják meg, s ha szabad időmben egyiket-másikat előveszem, akkor tulaj donképen állandóan, hétköznapon ugy, mint va-árnapon, a legnagyobb, legelőkelőbb, legkedvesebb embereit társaságában vagyok. Vörös narty, Arany, Petőfi, Jókai olyan alakjai az emberiségnek, hogy nincs az a föherczeg, aki méltó volna arra, hogy ezeknek saru-szijját megoldja. A magyar átlagos műveltség pusztájából ugy szökkennek fel ezek az ég f 'lé, m

;ntha a nagy magyar Alföld közepéről emelkednék fel hófehér homlokával a magas Tátra. Különösen Petőfi és Jókai szinte csodálatos jelenségek: a magyar ugar vadvirágai s az egész világ csodálatának tárgyai. Nem szabad magyar családnak lennie, hogy Petőfi könyve ott ne díszelegjen a legdi zesebb helyen, nem szabad találkoznia itten senkinek, aki ne olvasta volna az Aranyembert, Kárpáti Zoltánt, Egy magyar ná'nob-ot, Uj földesurt, Rab Ráby t, Névtelen várt, Politikai divatokat, Szeretve mind a vérpadig, Sárga rózsát, Lőcsei fehér asszonyt, Mire megvénülünk. Petőfi: a tiszta becsület és nemzeti nagyság csodaszép hitvallása, Jókai: a képzelet és mesemondás elragadóan kedves bűbáját varázsolja e földre. De most különös czé'.om az, hogy t. hallgatóim figyelmét arra hívjam föl, hogy ezeknek a lánglelkű úttörőknek épen nem méltatlan utódaik vannak, akik kitűnő tehetségükkel, emelkedett szellemükkel és tudásukkal versenyt tartanak a külföld jelenkori legkiválóbb alakjaival. Büszkén tekinthetünk arra a pezsgő életre, mdy az irodalom mezején folyik; és nem óhajthatunk semmit forróbban, mint azt, hogy minél hamarább következzék el az az idő, mikor a ueaizet minden rétegének lelki műveltsége olyanná fokozódik, hogv egy Mikszáth Kálmánnak, Herczeg Ferenczuak, Gárdonyi Gézának, Tóth Bélának, Ambrus Zoltánuak, Eötvös Károlynak, Molnár Ferencznek, Rákosi Viktornál? irodalmi munkája ne legyen pusztában elhangzó szó; hogy mihamarabb eltün- ' jék az a szakadók, meiy a nemzetnek e vezérlő szellemei és az egész ország átlagos műveltség* közt van Mikszáth : Jókai holdja, minden munkája derült, sziporkázó szellem megnyilatkozása, a felvidéki népéletet és vármegyei alakokat pompás anekdotákban és mélységes hangulatu regényekben raj í 'Íja. Herczeg: az uri naplopókat plasztikus és metsző szatírával állítja elénk. Gárdonyi: mindeu elbeszélése finom, remek ötvös-munka. Tóth Béla: minden sora v bámulatosan fogékony elme és lángoló temperamentum megnyilatkozása. Ambrus Zoltán: mélyreható lélekrajzai, kla.-szikus, nyugodt formái föl itta állanak a világhírű Bour^et munkáinak. Eötvös Károly a lörülmetszett magyar ritmust érezteti édes prózájában. A legújabb nemzedék feje Molnár Ferencz, kinek nem tudiuk darabjaiban nyilatkozó kápráztató szellemességét bámuljuk e inkább, vagy regényeiaeu a mélységes poézist. Azt mondhatná valaki: a szegény embernek nincs olvati módja, nincs annyi kidobni való pénze, hogy drága könyveket vásároljon. Erre az a feleletem, hogy a magyar könyv s. legolcsóbb portéka a világon. A Magyar Könyvtár és Olcsó Könyvtár kedves füzeteiben a magyar és világirodalom legjelesebb termékei — krajczáros portékák. S ha elgondolja akárki, szivre tett kézzel, hányszor ád ki 15 — 20 krajczárt haszontalanságra: az meg fog döbbenni a maga léhaságán, hogy mennyit fordíthatott volna kincset érő szellemi táplálékra. — Bizony mondom, nemcsatc kenyérrel él az ember, hanem minden egyébbel, mely Isten szájából jön. Kulcsár Gyula. Naplómból. (III.) (Es.'.revételek Le Bois-nak >Muraköz"-hfn megjelent cxikkeir* 1907. XII. 13. Gyenge stilista vagyok. Hogy mondanivalómat másokkal közöljem más és más tormába kell öltöztetnem gondolataimat. Most, hogy a muraközi papoknak szereplését kívánom leírni, segítségül kell hívnom a szinművészetet. Ezt a merényletemet a színműírás iránt egyedül csak az mentegeti, hogy a murakö/i papok legnagyobb részének szereplése hazafias (magyar) szempontból valóságos színjáték. Két embert ismerek közülök igen nagyon. Azt a két alakot kii on külön bemutatom. Mindegyikét megteszem egy egy szín larab főalakjának. Olvassák el tisztelt o vasóim türelemmel, nem lesz hosszú egy k sem, Gzimet e^yik darabnak sem adok, nevezze el ki-ki aminek akarja. I. darab. Személyek: Egy muraközi plébános . . . Lakics A plébmos gazdaasszonya . . Dóra kisasszony Ennek 6 éves kis fia . . . . Stefek Zágráb egyházm. klerikus . . . Svella Főszolgabíró Kemény Szolgabíró Jánosy Felekezeti tanitó Ladó Egyik káplán Fribics Másik káplán Pérics Papok, papgazdaasszonyok. Színtér: Lakics plébános ebédlője, majd egy muraközi szolgabiróság tárgyalóterme. Játszik a jelenkorban 4—5 évi időközben. I. Felvonás. 1. Jelenet. (Lakics plébános gazdaasszonya névnapjának előestéjén vacsorát ad. A vacsorán jelenvannak a háziakon kivül Pribics és Pérics káplánok, meg több plébános gazdaasszonyával. Az ünnepelt az asztalfőn ül. Már a vacsora vége felé vannak, a hangulat a lehető legélénkebb.)