Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-12-10 / 50. szám

magyar PAIZS 1908. deczember 10. ómból származó még nagyobb betétekkel elég erősek lennének ahoz, hogy a nagy közönség szocziális érdekeit minden irányban kielégítsék: irányt szabjanak a vidéki pénzintézeteknek, felszabadítsák a népet az alól a nyomás alól, melyet egyes vidéki pénzintézetek — a képviselőválasztás alkalmával — gyakorolnak a szavazó polgárokra; megakadályozzák a kisiparos és a föld népének tönkre jutását akkor, mikor a most alkotott üdvös szocziális reformokkal ép az ő érdekeit szándékolta szolgálni a törvényhozás. Az a kérdés: váljon lehetne-e megyénként ily takarékpénztárakat felállítani és hogyan ? Ha érdekszövetkezetekkel, részvénytársasági alapon fel lehet állítani takarékpénztárakat, meg lehet azt csinálni a vármegyéknek-is csak félre kell tenni a kishitüséget, s le kell szállani abból a hatalmi állásból, melyre — egyesek — a vidéki pénzintézeti tevékenység révén -— ugy vélik, hogy jutottak. Nem szabad a félénkeket, konzervatívokat — önérdekünkből — az sanyagi felelősség® mumusával rémitgetni. Tudjuk, hogy minden pénzintézet fennállásának egyedüli biztos alapja a becsületes vezetés és a hitelt igénylők felőli tájékozottság. Ha 100 és 100 részvénytársasági alapon alakult takarékpénztár talál megbízható vezetőket, sajnos volna, ha a vármegyei takarékpénztár nem tudna találni. A hitelt igénylők anyagi és erkölcsi értéke felől pedig a legközvetlenebb és legmegbízhatóbb értesítést csakis a megyei takarékpénztár nyerhet, mert tudott dolog, hogy minden pénzintézet, alakulásakor és időnként is — informáczióit — a községi jegyző utján szerzi be. Az a községi jegyző pedig, aki a vármegyei közigazgatásnak szerves része, nem csak időről-időre, tehát nem csak alakulásakor, s mondjuk 5—10 évenként, de ha a megyei takarékpénztár érdeke ugy kívánja, évről-évre, sőt — a telefon hálózat mellett — minden egyes esetben, a leggyorsabban nyujihat felvilágosítást a hitelt kérő anyagi változásáról és megbízhatóságáról. Sőt nagyobb gondosságot, körültekintést igénylő esetekben a járási főbiró véleményét is ki lehet kérni, hisz ez ma nem napokba, csak perczekbe kerül. Ezeknek figyelembe vételével a legnyugodtabban fel lehetne állítani az árvaérték és alapokból a megyei takarékpénztárakat. Ez a pénzintézet a vármegyével az alispán és helyettese mint főfelügyelő, valamint a törvényhatóság kebeléből választott 12—16 igazgatósági, 3—4 számvizsgáló ós 3—4 felügyelő bizottsági tag és az ügyész révén lenne szerves összefüggésben, valamint abban, hogy az évi mérleg fölött, vagyis a nyereség hovaforditása fölött is az határozna. Lehetne a takarékpénztárakat szerves összefüggésbe hozni az egész vármegye közönségével is oly formás, hogy minden község köteles lenne egy-egy 4—500 koronás részvényt jegyezni. A vármegye is átvenne ugyanannyi részvényt, a többi értékeket pedig — mint betétet — elhelyezné az igy alakult vármegyei takarékpévztárba. Minden község választana egy hitelügyi bizottságot, a mely hivatva lenne a hét 1 — 2 napján a hitelt kérők igényeit átvizsgálni. Megvizsgálni nemcsak azt, hogy az illető bir-e a kért hitel megfizetésére elegendő anyagi és erkölcsi garanciával, de megvizsgálná azt is, ha váljon szükséges, tehát hasznos befektetések czéljából óhajtja-e a hitelt igénybe venni, Az igy megvizsgált s jónak talált értékeket beküldené a központban működő takarékpénztárba leszámítolás, illetve bekeblezés czéljából. Az évi tiszta nyereségből minden község megkapná a részvényére eső részt, a melynek ellenében a községben kihelyezett pénzekért mint erkölcsi testület szavatosságot vállal. A vármegye részvényeire szóló nyereség hovaforditása fölött a törvényhatóság határoz. Az igy szervezett megyei takarékpénztár lenne egyedül alkalmas és hívatott idővel egy kötelező megyei állat és tűzbiztosítás alakítására, illetőleg financirozására is. Ezen utóbbi módon alakitható megyei takarékpénztár ellen támasztható az az aggály, hogy: »a község, mint erkölcsi testület, szavatol a kihelyezett kölesönért« csak azokat rémítgetheti, akik ez eszmének érdekből ellenségeik, s akik a községi élettel ismeretlenek. Rár sokan élnek a nép között, még sem tudják és látják, hogy annak az egyszerű, romlatlan népnek is meg van a magyar embert jellemző karaktere : a becsületérzés. Nem egy esetben látjuk, hogy a föld népe napszámmal keresve tesz eleget kötelezettségének, még sem szégyeníti magát; látjuk azt, hogy szerencsétlenségek késztetik arra, miszerint ősi birtokától megválva adósságait rendezze, a romjaival pedig elvonul arról a helyről, hol régi társai között megjelennie nehéz és kezd uj életet; látjuk, hogy vagyona utolsó maradványával ki megy Amerikába szerencsét próbálni, sőt látjuk azt is egyes gyenge szivüeknél, hogy vagyona pusztultával az surak módjára« életétől válik meg, sem hogy tovább, »becstelenül« éljen régi társai közötl. Az a községenként szervezett hitelügyi bizottság, a mely legjobban ismeri a vele egy községben élő társa szivét, máját biztosan megtudja és megfogja óvni a község s igy az önmaga érdekét is. Lehetne végül tisztán részvénytársasági alapon is szervezni egy megyei központi takarékpénztárt, a mely a részvények révén szintén felölelhetné az egész vármegyét. Lehetne oly formán, hogy egy 5—10000 darab 100—200 koronás részvény aláírása utján alakult »megyei központi® takarékpénztárba helyezné el a vármegye az összes értékeit. Az igy alakult takarékpénztár vezetésébe a vármegye : a fő- és alispánja és helyettese, valamint ügyésze mint ellenőrzők, s a törvényhatóság kebeléhői is választott számvizsgáló és felügyelő bizottsági tagok révén venne részt, s a betéti kamatok mellett kiköthetné magának a tiszta nyereség egy bizonyos hányadát. Ha az ország 100 és 100 takarékpénztárától nem féltik a betevők száz és száz millióra menő betétjeiket, nem fogják félteni a vármegyei takarékpénztáraktól sem, mely vidékenkint a legreálisabb alapon szervezve a legszolidabban működik. Ha a vidéki pénzintézetek milliókra menő tartalékalap gyűjtése mellett tudnak adni 10—25% osztalékot részvényeseiknek, a vármegyei takarékpénztár bármely formá. ban szervezve 5—6V2°/o kihelyezés mellett is, szintén tudna adni az árváknak a mai 3

7/io°/

0 helyett 5—5V2°/

0-ot, kamat differenczia czimén pedig százezereket takarítana meg a hitelt élvezők részére. A vármegye a reá eső nyeremény részesedésből 20—30 ér alatt millióra menő alap birtokához, jutna, mellyel kulturális és közgazdasági tevékenységét fejleszthetné abban az irányban, amely az egész vármegyére kiterjedő oly szocziális érdekeket elégítene ki, melyre ma képtelen. TJd*ariy Vincze. Adventi levél (a világ Isten képmása.) Oly tükör a világ, a melyből mindenkire saját arcza rátekint. Ha zord tekintetet vetünk bele: sötét arez tűnik föl előttünk. Mosolyogjunk a világra, mosolyogjunk vele s vidám kedélyes társunkká lesz ő, t. i. a világ. Olyan az, mint egy könyv, a melybea sokszor fel van jegyezve az, hogy mennyire hű hozzánk az Isten jósága. Az erdők, a mezők virágai, az ég csillagai, szóval minden teremtmény tanuja az Isten szeretetének. És ki irta ezt a könyvet? Isten kezeirása az! Saját ujjaival beleirta ő a csillagokat, a harmonikus világokat s a mi sorsunkat is. Hogy mikor Íratott ez a könyv, mikor keletkezett ez a világ, főleg pedig az a részecskéje, a melyen mi emberek annyira büszkélkedünk? Ezt ne kérdezzük, ne kutassuk, mert ezt egy ember sem tudja. Már pedig itt e földön csak emberek adhatnak nekünk feleletet. Igen, oly gyönyörű kert a világ, melyben mindennek meg van a kellő helye; hasznos ott minden, mert ki vau küszöbölve belőle minden,, a mi haszontalan. Valóságos színtér az, a melyen mindagyikünk egy szerepet játszik. Isten képmása a világ; de azzá lehet, a mit' mi belőle csinálunk. Törekedjünk csak arra, hogy megismerjük, nem pedig hogy megvessük. Szép, igen szép a világ magában véve; nyomorult csak a nyomorultaknak, üres esak az — üreseknek. Szemünk sötétnek csinálhatja, vagy fényesnek ; a hogyan nézzük, a szerint (mondja Rückert) sírni fog ö is vagy nevetni. Mindig megujul s viruló ifjúságnak örvend; öregszik s elenyészik «sak az ember, s kezeinek müvei. Abban tehát teljesen ártatlan a világ, akár szebbnek, akár pedig csúnyábbnak tartjuk, mint a milyen. Csak arra ne törekedjünk, hogy teljesen felfogjuk, megértsük, mert azt tartom, hogy az oly világrend, melyet ha az ember megértene, talán elvíselhetlenebb volna reá nézve, mint az, a meivet nem ért. Ha mindent lát, akkor azt gondolja, hogy semmit sem lát. Azért csak akkor szemlélhetjük nyugodtan és bátran a dolgokat, ha a mi egyéni létünknek csekélységét a nagy mindenséggel összehasonlítva, folytrn szemünk előtt tartjuk. Oh, szép, gyönyörű ez a világ! Nézzak a mosolygó éltető napot, a virágokat, a csillagos égboltozatot; tekintsünk köröskörül, vessünk egy pillanatot önmagunkba : látni s taoulni fogjuk azt, hogy ezt az egész, szép mindenséget s minket is teremtette az Isten s fentartja az ő végtelen szeretete. A vízben, tűzben s levegőben, minden leholetben, minden élő lényben, de még a sírboltban is lebeg ez Isten szeretetének szelleme. Az ó ereje, az ó szelleme mindenütt működik a világon, s nem is akarhatja, hogy az ő szelleme lelke távozzék e világból. Még e porszem is az ö gondolata, az ő hatalmától, az ó bölcseségétöl nyerte azon tulajdonságokat, a melyekkel bir. És ez a porszem épp oly kevéssé menekülhet az Isten szellemétől, mindentudásától, minthogy nem kerülhetjük azt ki — mi emberek. Azért nem is igaz az, a mit a tévtanok terjesztői állítanak, hogy az Isten az ördögre bízta a világot, hogy az az élet büntetlenségének a helye. Ez nem lehet igy! S igy bizonyosan helyesebb uton járnak azok, a kik úgy vannak meggyőződve, hogy a vilif az igazán nerttö emberekre nézve egy oly kert, a melybe azért helyeztettek, hogy az örömre s haszonra szolgáljon nekik és hogy azt maguk s