Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-12-10 / 50. szám

IX. év. Zalaegerszeg, 1908, deczember 10. 50, Sififisefc ri í,r . é»e i tesroB*. 5 él é»r* 2 >soire»&. fiíi® 1 kar. **J<M száia 5 fl.lé'. Hi-deWgjk dija aegegyeséí 3zeriat. Nyiltt'r sort 1 kor. Szerkesstőcég éa ki»döT»t»l : WfiJiicí-tttccm S6. •HtTTlf siftiri i Z. Hor-vátli Lajos M-anlcatársaíc = < f X-i El JST C3- TE! L FHHBNCZ V BOEBELT GTÖE&T laptnl&jdonoi. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Vármegyei takarékpénztárak. Az ország pénzügyi viszonyai megrontására alakult bank-kartel letörésére megmozdult az egész közvélemény. Jól tudták a beavatottak, hogy ennek titkos czélja nem más, mint az önálló nemzeti bank felállításának megakadályozása. Lohasztania megnyilvánultlelkesedést, megrémíteni az óvatosakat és hatalmas fegyvert nyújtani az annak felállítását ellenzőknek érveik támogatására. A bank-kartel — hála a közvélemény összetartásának, s a vidéki nagyobb pénzintézetek hazafias gondolkodásának — megtörött, mint egy elmúlt súlyos járványos betegségre gondolhatunk vissza. Ámde valamint egy országos járvány megszűnte után nem szabad a kiállt nagy rémületet az általános örömnek lefoglalni, hanem kettős erélylyel azon kell dolgozni, hogy annak — esetleges — ujabb kitörése készületlenül ne találjon bennünket: ép ugy fel kell használni a pénzügyi téren nyert szabadságunkat arra, hogy ily iránvu ujabb támadás egyáltalában ne érhesse hazánkat. Törekednünk kell tehát oly pénzintézetek szervezésére, melyek maguk is képesek daczolni az osztrák szolgálatba lépett pénzintézeti szövetkezésekkel; amelyekkel szükség esetén bármely külföldi nagy pénzintézet is örömmel lép összeköttetésbe és igy hivatott lesz a vidéki kisebb pénzintézeteket támogatni, irányítani és a nép szocziális érdekeit minden téren szolgálni. Ilyenek lehetnének a vármegyéi takarékpénztárak. A vármegyékben u. i. árva értékekben és egyéb alapokban száz milliók bevernek. E pénzek legnagyobb része nem nyerhet elhelyezést a hitelre szoruló nép között, mert a kezelése körüli nehézség ezt lehetetlenné teszi. Aki az árvaértékek kezelése körüli eljárást ismeri, tudja, hogy addig, a mig az adó szolgált a hitelnyújtás alapjául, minden előleges költség nélkül tudta a hitelt kereső, hogy: kaphat-e ingatlanára annyit, mennyire szüksége van. Ma azonban, mikor több vármegye behozta az ingatlanok becslését s igy a becsérték után nyújt hitelt, a helyzet — a hitelt keresőre nézve — határozottan rosszabbodott. Rosszabb lett a helyzet azért, mert ezen becslés előleges költséget okos a hiteltkérőnek, eredménnyel pedig ritkán jár, mert: 1. az árvaszék által kiküldött becslők az ingatlan helyi, vagyis Jorgalmi értékét, melyet a kereslet és kinálat közötti különbség határozhat meg, nem ismerik; 2. annak daczára, hogy a becslő jól tudja azt, miszerint a becsérték 1/s értékét kaphatja csak a hitelt kereső, mégis — szigorúan esküjéhez alkalmazkodva — oly alacsonyra becsüli az ingatlant, hogy arra akár teljes becsértékéig is nyújthatna hitelt az árvaszék; 3. ha a becsű V3-da még is kielégíti a hitelt kérő igényeit, ama szomorú tapasztalatra is juthat, hogy az árvaszéki tanács — a felelősség súlya alatt — ezt sem szavazza meg. Ilv viszonyok mellett, történik meg azután az, hogy p. o. vármegyénkben, melynek árvaértéke megközelíti a 3.G00.000 K.-át, ali.'T Vs-ífe van jelzálogra elhelyezve ;a többi, valamint az egjéb alapok vármegyénknek idegen pénzintézetekben nyernek elhelyezést. Ezen pénzügyi gazdálkodás eredménye az, hogy az árvák, a kezelt pénzük Után 3

7/io°/o-Ot kapnak; a föld népe, valamint a hitelt kereső kis iparos és kereskedő pedig kénytelen a vidéki pénzintézetekhez fordulni, s fizet jelzálogos biztosíték mellett 6

xia— 5%-ot, személyi hitelnél pedig 7

1/a—22%-ot a dijakkal együtt. A vármegye árváinak pénze tehát hos az árváknak koldus alamizsnát; as árvák, vagyis a vármegye pénze olcsó betétként szerepel más vidéken, a vármegye hitelre szoruló lakossága pedig dús osztalékhos juttatja a a vidéki pénzintézetek részvényeseit. Hogy ez eddig sem volt egészséges állapot, azt vitatni is felesleges. Hogy a vármegyékben heverő ezen milliókat jövőben is az eddigi módon kezelni bün lenne akkor, mikor az egész országot áthatja a szocziális kérdés, az tény. Akik az uj végrehajtási novella tárgyalásával kapcsolatban figyelemmel kisérték a vidéki pénzintézetek mozgalmát, tiszta képét látják ama rombolásnak, melyet a hitelre szoruló kis existentiákban tenni fog. Ma, a hazafias sajtó feljajdulása megállította e rombolást. Téved azonban, aki azt hiszi, hogy ez a szélcsend állandó. A hazafias sajtó igenis megakadályozta azt, hogy a vidéki pénzintézetek egyöntetűen és egyszerre lépjenek fel adósaik ellen. De hogy a vidéki pénzintézetek külön-külön mennyire iparkodnak értékeiket biztosítani, azt csak azok tudhatják, akiknek módjukban van ezen manőverbe beletekinthetni. És kérdem: mi fog bekövetkezni majd akkor, ha az őszi ülésre ígért homestead törvényjavaslat tető alá kerül? Ki és mi fogja majd megvédelmezni a már nem is kis, de jobb módú földnépet? Vagy amint kimondjuk a kis existentiákra, hogy: akinek módja nincs, ne vegyen igénybe hitelt és igy a csizmadia, czipész, szíjgyártó, asztalos, bognár, bádogos stb. stb. kisiparos, nem lévén pénze anyagot vásárolni, (mert utolsó fillérjét is elvitték adóba, pótlékba vagy orvosságra) most összetett kézzel várhatja be családja pusztulását: azon módon a 12 holdas gazdát sem szabad érni oly elemi csapásnak, melyet éri jövedelméből helyre hozni nem tud; nem szabad az intenzív gazdálkodás mezejére lépnie, mert az oly befektetéseket igényel, melyekre bár — százszorosan térülnének vissza — a pénzintézetek félénksége miatt szert nem tehet. Mivel akadályozhatjuk meg azt, hogy akkor, mikor úgy a végrehajtási novellával, valamint a homesteaddal a legnagyobb mértékben szocziális érdekeket akartunk szolgálni, ne érjük el az ellenkezőt, vagyis ne ujjitsuk fel ama régi állapotokat, mikor a falusi szatócs volt a nép pénzintézete, a melynek szomorú rombolását országszerte látjuk, s a melynek — sajnos — aligha volt utolsó felvonása az, a mely a Ruthen akcziót eredményezte, a melyre — a »Magyarország* és »El!enzék« hasábjain — boldogult Bartha Miklós remek tollából kikerült tárczák fényes világot vetettek. Ennek a bekövetkezhető szerencsétlen állapotoknak vennék elejét a megyei takarékpénztárak. Ezen nagy alaptőkével rendelkező megyei takarékpénztárak, a beléjök helyezett biza_A.cL-uu=űk: 11 - ±4=0 f o:ri:n_-téx-t ? ? Kgy modern, legújabb divatú - teljes matt hálószobát - mely áll: 2 db (két méter magas) fiókos szekrény 2 db ágy, 2 dbjjjsfi Srvánv lappal) 1 db mosdó (márvány lappal és tükörrel). - Azonkívül Dagy raktárt tartunk legdivatosabb és legizlésesebben kiállított K|Í ebédlő- és szalonoarnilurákiól kezdve a legegyszerűbbig. Ugyancsak elvállaljuk madracok, eltold* ' mánok és különféle szőnyeg-divánok készítését és javítását a legizlésesebb és legtartósabb kivitelben. !!"** I, xn. „ — „ mm W m r v r iirpltos- is bntorraktiri ItíSZ Goltlberger Karoly es Tarsa lagjianizsa, Csengerj-u. g ihfíiuáuB UbnkfUitir «pll«