Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-10-29 / 44. szám

2 M A G VAR P A 1 Z S 1908. október 29. bámulatos szívóssággal harczol az alattomos ellenséggel. Vezető emberei fáradhatatlanul tervezgetnek, írnak, szónokolnak, izgatnak, kérlelnek és koldulnak, hogy felrázzák közömbösségéből a társadalmat. A szives olvasó most már tudja, hogy czikkem tulajdonképpen reklám czikk akar lenni. Valóban az. Az életnek szeretnék reklámot csinálni a halállal szemben. A reménynek, a veröfénynek a csüggedés s az árnyék princzipiuma ellen. A Szanatórium Egyesületnek egy megkapóao gyöngéd ötlete adta kezembe a tollat. Felhívást tesz közzé, melyben azokhoz fordul, a kik halottak napján virágot tesznek kedveseik sírjára. Ha mindenki csak egy virágszállal kevesebbet fon koszoruiába és az egy virágszál árát elküldi az egyesületnek, akkor megígéri, hogy megmenti ezer tüdőbeteg ember életét. Az enyészetet állítani az élet szolgálatába, a halottak napját a reménység ünnepévé avatni: gyönyörű gondolat: A ki valaha már végigszemlélte és végigszenvedte egyik kedvesének lassú elsorvadását, a kit tehetetlen fájdalommal töltött el egy ifjú életnek korai elhamvadása: az megfogja érteni a Szanatórium Egyesület szózatát. S a ki megérti, az hozzá fog járulni a nemzet szégyenfoltjának letörléséhez. A József kir. Herczeg Szanatórium Egyesület czime (Budapest, IX. Lónyay-utcza 47.) # Herczeg Ferencznek e szép czikke még azoknak a figyelmét is felkölti a szép társadalmi munka iránt, a kik eddig késlekedtek. Örömmel ,irjuk, hogy megyénk és városunk kiveszi részét ebből a mentési munkából. A gyűjtés eredményét lapunkban közzé fogjuk tenni. Vajha mindenki megértené a megkapóan gyöngéd ötletet: egy virágszállal kevesebbet kell kötni a kegyelet koszorújába s ezt az egy virágszálat átadni a halál jegyeseinek élete megváltására! mait, egész nyomoruit lényét: aukor bizonyosan I bizonyos rokonszenvvel leszünk irányában s a ] gyűlöletes megvetés helyett átfogja hatni lelkűn- i ket, szivünket a szánalom, a részvét, melynek * alapja az — emberszeretet! | * * t * i Szükség és nyomor ezerféle alakban mindenüt el van terjedve s ha nem is érzi mindenki de mindenki látja, ismeri azon rettenetes súlyúkat, í melvlyel az emberiség túlnyomó részére ránehezednék. Hangosan és nyilvánosan rendesen csak az öröm, gyönyör s élvezet szokott fellépni és j mutatkozni; de a szerencsétlenség nagyobbrészt j elbajva szemérmetesen és szégyenletesen vonja ! meg magát. Nézzünk csak körül mennyi szeren- \ csétlenséget láthatunk a hol ez esetleg ma még I nera ütötte föl tanyáját, holnap már ott találhatjuk és alkalmunk van szánalomra könyörületre. De hát voltak-e általában emberek, kiknek keblét az emberek össznyomora iránti részvét áthatotta volna? Azt hiszem Krisztus maga volt az, a kit másképen nem is képzelhetünk, mint a mély gyász és tájdalom vonásával az ő megdicsőült szent arczában. És ez a gyász, ez a fájdalom szólt az — összemberis gn< k! A későbbiek beszéltek ugyan sokat a világfájdalomról, de ez csak saját szétmarczangolt bensőjüknek fájdalma itala. A bölcsészek között is voltak egyesek, a kik mélyebben fogták fel s átérezték a világnyomorát; pl. Heraklit és késői utódja Schopenhauer. Váljon a régi keresztény egyháznak szentje is? Meggyőződésem szerint: A mértékekről. A könyörület. Mi a — könyörület? hogyan keletkezik az bennünk ? A könyörület, részvét egyik oldala azon együttérzésnek, a mely mások baját, szerencsétlenségét illeti; egyúttal pedig okos előrelátása azon bajoknak. a szerencsétlenségnek, melyek minket esetleg érhetnek. S tényleg, he némileg önzőti'k is tűnik föl e magyarázat, mert valóban na^y hatása van az ember lelkére, szivére az a régi és megdonthetlen igazság: hodie mihi, cras tibi; ma engem ér a baj, sujt a sors vas keze, holnap pedig téged! S igy nagyon is természetes dolog, hogy látván más emberek nyomorát, szerencsétlenségét részvétünknek adunk kifejezést nemcsak szóval, de tettel is, azon meggyőződésben, hogy majd mások enyhíthetik a mi esetleges baiunk'at, fájdalmunkat. \Venn einer Schmerzen, Noth und Kummer leidet: Oh schau nicht theilnahmlos und stolz beiseite, Vielleicht trifft morgen dich, was ihn drückt heut*! Az emberi erények legszebb virága a humanitás, az emberszeretet; ez pedig abban nyilvánul leginkább, ha mások sorsán őszintén résztveszünk; akár az által hogy boldogságukban velük együtt örvendünk, akár pedig az által, hogy a szerencsétlenségük, fájdalmuk napjaiban részvétünk által embertársainknak vigasztalást és tehetségünkhöz képest sejgitséget is nyujtunk. Határtalan részvét minden élő lény iránt a legszilárdabb és legbiztosabb záloga, kezessége az erkölcsi épségnek; s aki attól át van hatva, az szándékosan senkit sem sérteni, károsítani, senkinek fájdalmat okozni, sőt tnkább elnézéssel, kimélettel lesz mindenki iránt, megbocsát mindenkinek, segít mindenkin tehetsége szerint és mint Schopenhauer mondja, minden cselekedete magán fogja viselni az emberszeretet és igazságérzet bélyegét. A legszánakozóbb ember tényleg a legjobb ember; képes ó minden társadalmi erényre, minden nagylelkűségre. Ebből következik, hogy az, aki minket szánakozóbbakká, könyörületesebbekké tesz, az egyúttal jobbakká tjerénvebbé is tesz minket. Én csa-t természetesnek találom azt, ha még a rosz emberek, a gonosztevők iránt is részréttel viseltetünk, meggondolván mennyire hozzájárultak az illető rosz embernek természete, a rosz nevelés s az egészségtelen társadalmi viszonyok ahhoz, hogv a gonosz — gonosszá lett! Ha az emberi roszaságot figyelembe vesszük > elborzadunk: akkor nézzük meg egyúttal az emberi létnek nyomorát is. Figyeljük csak meg a gonosz embernek szenvedéseit, félelmét, fájdaltgen ! De hát mit akarok ezen szomorú reflexióval ? i Részvétünkkel keveset tehetünk, de legalább ! ne nagyobbítsuk és ne szaporítsuk a nagy általá- i nos nyomorúságot; hanem tegyünk meg mindent ; erőnkhöz képest, hogy azt enyhítsük, kevesbiUei sük a iegkészségesebb — tettell Kedves olvasónőm! ismerem az ön részvét- < teljes, gyöngédérzelmü szívét; nem is csodálom, ! ha ön esetleg azt a kérdést vetné föl e sorok l olvasásánál: hogyan van az, hogy mégis találkoznak részvétlen, könyörületlen, valóban szívtelen j vagy kőszívű emberek; mi ennek az emberi \ szivtelenségnek az oka? Két fóoka van ennek: aí egyik az, hogy más j emberek lelki állapotát, kedélyvilágát figyelembe ! nem vesszük; minek folytin hallgat az együttérzés j s mi akkor érzéketlenné, kemény szivüekké I leszünk. A másik még fontosabb oka a szivtelenségnek s részvétlenségnek pedig : az érdekek összeütközése. Ha az önszeretet összeütközésbe, ellentétbe jön az együttérzéssel! S ha azon helyzetbe jutunk, hogy vagy saját önérdekünket, vagy mások érdekét és jólétét kellene elhanyagolnunk: akkor a legtöbb esetben győz az együttérzés fölött az egoismus. Mert tény az, hogy mások lelki állapotát könnyen ignorálhatjuk, nem a mieinket — nem, vagy legalább is nagyon nehezen. Van valami nevezetes tulajdonsága a könyörületnek. részvétnek, valami különös megbecsülhetlen jutalma a szánalomnak, a mely abhsn áll, hogy azokat, a kik gyakorolják oly ajándékokkal látja el, melyek boldogokká teszik őket. Ezen jutalom, ezen ajándék pedig az öröm és megelégedés. Az igazi öröm kísérője az ártatlanságnak, mert a jó emberj csakis a megengedhető örömöket és gyönyöröket élvezi, kerülvén azokat, melyeknek élvezete neki és másoknak csak hátrányára lehetnek és szivének méltóságát megsérthetik. Nincs is tartós értéke a zajos örömnek, hanem nagybecsű a csendes gyönyör; ezt pedig okozza, nyújtja nekünk a mások iránt tanúsított részvét, könyörületesség. A megelégedés, melyet másoknak okoztunk, nekünk is szól; s az az öröm, melyet mások szivében keltettünk, a mi örömünk is. Azokat a könnyeket, melyeket mások arczárói letörültünk, saját arczunkról is törültük le. S az a maroknyi öröm, melyet életünk pályáján szórtunk el, évek múlva a boldogság tengere gyanánt vissza fog térni hozzánk! És cz a boldogság végtelenné válik, ha szivünk nemes érzelmeit kiterjesztjük mindenkire, a kiben az emberiség jeleit megpillantjuk, még ha azok már csak annak romjai volnának is. örüljünk mindenkivel, a ki örül; törüljük a . bánat könnyeit a megbüntetett könnyelműség és ) oktalanság arczárói. i Ebben áll az igazi részvét, a könyörületesség! I Cselkó Józttf. Vagyis: as Igazságról. A hordöjelzök vizsgaszabályzata. (Hiba a szabályzatban.) Kossuth Ferencz Miniszter ur figyelmébe! Kegyelmes ur! Nagyméltóságod aláírásával 22491. IV. 90b. sz. a. egy szabályzat jelent meg a hordójelzői szakvizsgák tárgyában. Ebbe a szabályzati .', hiba csúszott be. A 9. § t. i. azt mondja, hogy : »Ugy az írásbeli vizsgálat során használható segédkönyvek, mint a szóbeli vizsgára való előkészülésre alkalmas tankönyvek tekintetében „az állami mértékhitelesítő hivatalok* nyújtanak, a hozzájuk fordulóknak, felvilágosítást. Szép-szép ez a mondás. De hol rannak azok az állami mértékhitelesítő hivatalok ? Hát ezek még sehol sincsenek. Még tán ki sincsenek izzadva. Hát hova, kihez forduljon az a szegény hordójelző ? A központi bizottsághoz. Azt írják, oda már fordultak, de nem kaptak választ. Nem csoda; a központi bizottságra ez nem tartozik. — De a kérdés sürgős ám. — Hogyan ? — Hát ugy kérem tisztelettel, hogy ez év deczember 31-éig be kell adni a kérést a vizsga letételre. Ezt mondja a 19. §. Ugyanez még azt is mondja, hogy 1909 jan. 11-ig Budapesten vizsgázni kell, de január 12-én már szolgálatba is állhat a vizsgázott hordójelző. Kegyelmes ur! Itt hiba van a szabályzatban. Ha az állami mértékhitelesítő hivatalokat csak januárius 12-én állítják fel, akkor azok ma nem léteznek és felvilágosítást sem adhatnak. Kegyelmes ur! Arról van szó csupán, hogy a felső népiskola egy pár jó könyvét, mely magán használatra is alkalmas, megjelöljék a hordöjelzök számára. Mi ezt nyilvánosan is, magán uton is megtennék, de nem tehetjük, bizonyos okért. Azért nem tehetjük, mert a Rapid írás vállalat könnyíteni akart e szegécry emberek helyzetén, s egy munkát ajánlott nekik: de egy körlevélben ennek megszerzésétől leintették, a szegény, magukra hagyott hordójelzőket. Csak egy pár könyvről van szó, Kegyelmes ur! a melyből a számban, mértan, természettan kijelölt tételeit megtanulhatják. Jelölje ki e könyveket Kegyelmes ur! E szegény emberek azt hiszik, hogy nem szabad kézbe venni tankönyvet miuiszteri engedély nélkül, jegyzetet központi utasítás nélkül. M. P. Mértékhitelesítők kiképzése, vizsgája, alkalmazása. Hogy irtották a kolerát Muszkaorszagban ? — Hogy szűnnek meg a mértékhitelesítők? — Mikép oszthatók be szolgálattételre? Nyilt kérés Szterényi József államtitkár úrhoz I (Folytatás.) Kegyelmes ur! Méltóztatott olvasni, hogy a régi századokban Muszkaországban, hogy irtották ki a kolerát ? Ugy irtották ki, hogy azokat a községeket, a melyekben fellépett, körül rakták rőzsével, körülvették katonasággal. Ezek a rőzsét meggyújtották. A tüzet folyton élesztették. Minden embert, minden állatot, a mely a tüzvonalon ki akart menni, visszakergettek. Elégett ember, állat, ház, minden, de a kolera megszűnt. Ilyenforma megszüntetését látjuk mi a régi hivataloknak. Megszűnnek a hivatalok, de sok helyen oda égnek azok vezetői, családostól, kutyástól és macskástól. Ettől irgalmazzon és évjon meg minket a Nagyméltóságod bölcs belátása, gyakorlati értéke és szivjósága. Hiszen midőn kormányváltozáskor ő Felsége kegyelemben felmenti összes minisztereit, mi lenne akkor, ha ugyanakkor elcsapatná a minisztériumok összes tisztviselőit, vagy azok felét, vagy negyedét? Mindenképen baj lenne. Mert az uj miniszter alatt helyesen működik a gyakorlott gépezet. De ha bármily kiválóan képzett uj erőket állítanak be, azok haladni nem tudnak. Hiányzik a gyakorlat. Ép igy van a mértékhitelesités körül is. Az uj mértéktörrénynek a közönség elevenébe vágó érdes szögeit csak a gyakorlat emberei