Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-09-17 / 38. szám

IX. év. Maegermg, 1908. szeptember 17. 38 szá^n, ElöSiet si ár : Ijty érre 4 korona. 7él é»r» 2 koros*. 2íe{jeí éfT» 1 kor. <.&-/•* szása 8 Allé-. szerkeszti Z. Horvátli HLagos Miink:atár-saki • ( Hi:det'g»k dija megegyezés szériát. N üt: r lora 1 kor, Szerkesztőség ée kiadóvatal: Wiajsic>-atcia 15. LENGTBLFEBENCZ BORBÉLY G- "2" Ö R <3-Y laptulajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Ipartörvény régen és most. 1848—1908. Ez a két szám az ipar­törvény szempontjából azért állitható méltán egymás mellé, mert az 1908-ban kodifikált ipartörvény-tervezet tulajdonképen számos oly intézkedést készül megvalósítani, mely már 1848-ban az akkori kereskedelmi miniszter, Klauzál Gábor által elrendeltetett. Anélkül, hogy az 1848. és az 1908. évi ípartörvény­operátumok közti párhuzamot teljesen kimu­tatni akarnók, érdekesnek tartjuk néhány közös vonásukra mégis ráutalni. Így pl. az uj ipartörvény különbséget tesz a mestervizsgázott s az ily vizsga nélkül ipart üző iparos közt, az előbbinek mester­jogokat adva, amelynek az utóbbiak nem lehetnek élvezetében. A mesterjogok: a tanocz­tartási jog s a mesteri czim hazsnálata. Az 1848. évi céhi szabályzat ugyanilyen különb­séget tesz mesterek és engedélyezett, iparosok közt, 81 §-ában kimondván, hogy az enge­délyezettek a következő mesteri jogokkal nem élhetnek: a) segédeket korlátlan számmal nem, baueín csak a nyert engedmény szerint fogadhatnak; b) általában nem tarthatnak tunulókat; c) czimtábláikon magukat meste­reknek nem nevezhetik, csak nevüket és üzle­tük ágát írhatják ki, pl.: N. N. szabó; d) nyilt boltot nem tarthatnak. Emlitésreméltó, bár nem nagy a jelentősége, e párhuzamban az is, hogy az 1848. évi czéhi szabályzat terminológiája is menyire érvényesül az 1908. évi tervezetben. Az 1848-as ipartörvény (mert az 1848-ban módositott céhi szabályzat iparrendészeti törvényt pótolt) l.§-a a tanonczokat (ahogy most még neveztetnek) iparos tanulóknak nevezi s hozzáteszi, hogy ez^k „ezentúl inas néven nem hivathatnak." Megegyezik az 1848-as szabályzat az 1908. évi tervezettel abbau is, hogy mar az is kötelezte a mestereket arra, hogy tanulóikat „szorosan csak a mes­terséghez tartozó munkákhoz alkalmazhatják s cselédi szolgálatokra sem a mesterek, sem a legények nem szorithatájk azokat." A 14 éven aluli tanulók megengedett munkaidejét 1848-ban maximum 9 órára tették, a tanuló­időt szintén 3 esztendei maximumban állapí­tották meg. Bérlevonást az 1848-as ipartörvény sem türt azon a czimen, hogy a mester látja el a segédeit szerszámokkal. A testi épség és egészség védelme czéljából Klauzál Gábor már 1848 ban elrendelte,hogy „segédeitől a mester csak a mesterségi üzlethez tartozó vagy avval kapcsolatban álló munkát kívánhat; s ezeknél is köteles lészen azon mértékre figyelni, melyet az emberi erő általában, vagy az egyes segédek egyéni, testi alkotására, megromlásá­nak veszélyezése nélkül, elviselni képes. Pl. ahol a munkák teheremeléssel járnak, ott egy mázsányinál nagyobb sulyoknak, még a legerőssebb segédekkel is leendő hordatása tilos." (19. §.) A napimunka rendes óraszámát 1848 iki ipartörvényünk 11 órában határozta meg s 22 §-ában hozzáteszi, hogy „e 11 órányi munka az, melyért a rendes munkabér fog fizettetni; a rendes munkabérért a mester hosszabb dolgozásra nem kényszeritheti segé­deit." Ezt a párhuzamot érdemes volna tovább folytatni. De talán ennyi is elég lesz annak igazolasára, hogy az 1908. évi ipartörvény­tervezettel tulajdonképpen az 1848-as idők szelleme is tartja némileg bevonulását Curpus jurisunkba-, amit az 1848-as hagyományok­ért méltán lelkesülő iparosaink alkalmasint örömmel fognak üdvözölni. H- I. Emléket! Magyar műveltséget a Balaton körül! A Balatoni Szövetség figyelmébe! Csobáncz váron a szövetség 1708-iki kurucz diadal emlé­kéül oszlopot akar emelni. Ez alkalomból idő­szerűnek tartom a Szövetség figyelmét már, a Cs )báncz váron levő emlékre s egyéb dolgokra is fölhívni. 1 A vár északi lóvében, Diszel falu felé néz a régi várkapolna, a kis templ m, mert méreteinél fogva ennek is beillik. Ma már az is, mint minden a várban: rom. Itt-ott még meg van a meszelt vakolat a falon, tele vágva, írva nevekkel, r, templom hajójának jobb oldali falában láttam e két nevet bevésve: Vörösmarty M. és Deák Ferencz 1843. Egymáshoz közel, tán egy czenti­méternyi mélységijen van a kökeménységü vako­latban. A két'nagy férfiú, tekintve a közlük levő szoros barátságot, bizonyára együtt, egy időben nézték meg a várat s örökítették meg látogatá­sukat, mint teszik most is a turisták. Az idő múlik, a fal, a vakolat bár kökemény­ségü (a nép azt mondja, hogy mikor a várat építették nem vizet, hanem bort kevertek a mész és homok közé, azért oly kemény. Oh. boldog idők!) ma már mégis kopik. Idők multával e két nevet is e sors érheti. Itt volna az alkalom az emlékoszlop fölállításával kapcsolatbau e két nevet is valahogy konserválni, az idők mohától, fogától igy megvédeni. Evvel az egyesület igazán műkö­dési körének megfelelő, hasznos, fontos munkát végezne. E helyen fölemlitem, hogy az Egyesület egy már régen tapasztalt hiányon is segíthetne: meg­íratná arra alkalmas egyénekkel az összes balaton­menti várak történetét. Badacsony, Szigliget, Gulács, Szentgyőrgy, Csobáncz, Haláp, Hegyesd, Sümeg, Rezi, Tátika, tán Somlyóét is. Nemzedék­ről nemzedékre él a nép körülötte a nélkül, hogy ismerné azoknak históriáját, bár szorosan érdek­lődik iránta, mert nagy figyelemmel és lelkese déssel hallgatja, ha az ember elmondja azokaak történetét. A turista is a várakra érve mereng a gyönyörű vidéken, lélke borong a múlton, agyá­ban lelkes, nemes gondolatok támadnak ... itt megakad, mert nincs semmi, a honnan részletes tudást meríthetne a várak történetét illetőleg. Föltétlenül bele kellene venni Kisfaludy költemé­nyeit, Himty szerelmét, továbbá a Balatonparton született, élt nagy embereink, jeleseink életrajzát, kik lelkük, szivük nemes voltát, szellemüknek ki­magasló hatalmát -a Balatonvidék csodás szépsé­gének is köszönhették. A Balatoni Muzeum, mint tudom, most igyekszik összeállítani ezek arczkép­csarnokát. Mindezt igen olcsó, lehetőleg 300—40 filléres füzetbe összeszedni, hogy a nép nagy tömege is megszerezhesse. Mellékélni kellene á várak térképeit, a hozzá vezető utakat és a kuta­kat is megjelölni. Csobáocz várát megmászott turistáktól nem egyszer hallottam, hogy fönt a tetőn majd szomjan haltak a nayy melegbeu. Pedig mily isteni üdítő italt tartogat a vár aljá­ban levő várkút! Többet ér minden szesznél, pezsgőnél. Kilométerek távolságaiból mén oda a nép ivóvízért^ bár találna közelebb is, de azt mondják: a ki abból iszik, tiz évvel tovább él. Persze vezelok, kalauzok nélkül mennek föl, nem találnak meg semmit, csak az üres romokat. Pedig kalauzok is találkoznak mindig. A vár alatt levő községekben a tanítók révén mindig lehet fogni vakácziózó diák gyerekeket, kik készséggel szolgálnak a kirándulóknak, pláne ha néhány krajczárt is kapaak. A Szövetség a Balatoni kultura érdekében lépéseket tehetne a közoktatásügyi kormánynál, hogy a szegényebb balatonparti községekben állami iskolát állítsanak föl. Az iskolák élére agilis, ambicziózus tanítókat rendelne, kik nemcsak pedagogusok, hanem kulturamberek is egyszers­mind, s kik rövid idő alatt nyaraló teleppé vará­zsolhatnák át községüket. Minden iskolában kulturszobát áltitna, hova a parti község állat­növény, ásványvilága, néprajza összegyűjthető volna. A jövő évbea megnyíló balatonparti vasút sokkal töb'o idegent fog a Balatonpartra vonzani, mint máskor volt. Bizony akkor nem kellene a tanítónak szégyenkezve, írulva-pirulva mutatni meg az iskolát, mint akárhányszor megtörtént, hanem emelt fővel, önérzettel vezetné be a für­késző tekintetű idegent az állam iskolájába, a hol minden pillantása hazánk iskolaügyének magas fejlettségével fog találkozni. Mindezt pedig igen könnyen mes lehetne való­sítani. Léndrth Imre. Vendvidék! isk. politika. A vend gyermekeknek Zrínyi Károly csáktornyai igazgató-tanár 9 magyar könyvet adományozott. Fülöp János könyvkötő egy darab ima és énekes könyvet. Zalavármegyei muzeum, ^z ujabban beküldött ajándékok (62. közlemény.) Fülöp János könyvkereskedő és könyvkötő 28 db könyvet ajándékozott a muzeumnak. (Folytatjuk.) Baerter. A mértékekről. Vagyis: az Igazságról. A mértékekről és azoknak hitelesítéséről a mnltban és a jövőben. Nyilt levél Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter úrhoz: Nagyméltóságú Miniszter Ur! Ha az ember előre akar haladni, néha vissza is kell, hogy tekintsen, az eddig megtett útra. Ha az ember uj épületet emel, az anyagot a régi gyakorlat szerint kell, hogy az építéshez besze­rezze. Ha valaki a fiának ruhát készíttet, a fiáról kell, hogy mértéket vétessen, nem idegenről.

Next

/
Thumbnails
Contents