Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-09-17 / 38. szám

2 MAGYAR PAIZS 1908. szeptember 17. A mértékek körül is ilyen formán áll a dolog. Ha azt akarjuk, hogy országszerte jó mértékkel mérjenek, a mértékekről és az azoku hitelesítéséről szóló törvény végrehajtásának mó jait hozzá kell illeszteni nemzetünk és népünk sajátságaihoz A méter-rendszert 1875-ben léptették életbe Magyarországon. Most mikor az uj mérték-törvényt tárgyalták, ugyancsak lecsepülték a régit. Pedig nem annyira a törvény volt rósz, hanem a mérték-törvényeknek a végrehajtására tartozó intézkedések voltak hiányosak. Magyarországon a mérték-ügyeket, a régi századokban alkotmányosan kezelték; 1875-től kezdve azonban abszolutistikusan dirigálták. Itt volt a hiba. Sót itt van, még ma is. Zsigmond király már 1405-ben elrendelte, hogy az országban a súly, a folyadék és az űrmértékek, a Buda városi régi mértékekhez igazíttassanak. Azt akarta, hogy a sz. kir. és mezővárosokban, várakban és falvakban az ország határain belül mindenütt, hus, bor, gabona és egyéb élelmi szerek mérésénél a forgalomban országszerte egységes mértékek alkalmaztassanak. Még Ulászló is helyes intézkedéseket tett, mert a mértékeknek a budai régi mértékhez való igazítását az 1588. évi 16. t. cz. elrendeli és az alispánoknak kötelességévé teszi a felügyeletet. A hitelesítést is a megyékre ruházza. Megyei pecséttel jelezteti a helyes mértékeket. A mértékek ellenőrzésére praktikus intézkedéseket találunk a régi városi és megyei levéltárakban, j Ez intézkedéseken meglátszik, a gyakorlati életből leszűrt, helyes, alkotmányos irányzat. Ezekről sok érdekes és megszívlelni való dolgot lelünk a magyarországi városok és vármegyék régi levéltáraiban. Látható ezekből, hogy a helyi viszonyoknak megfelelően alkotmányos uton kezelték országszerte, a mérték-úgyeket a helyhatóságok, a régi századokban. A méter-rendszer életbe léptetésével a hetvenes j években a helyzet Magyarországon megváltozott. A változás azonban nem vo.'t előnyére e nagy és a közéletet teljesen átható ügynek. A mérték-ügyek vitelét kizárólag műszaki emberekből álló szaktestületre bizták. Ezt az intézményt a Párizsban felállított nemzetközi suly- és mértékbizottság mintájára szervezték. Elfeledték, hogy a magyar bizottságnak nemcsak a mérő műszerek és eszközök helyessége felett kell elsősorban véleményt mondani, hanem administrálni kell 300-at meghaladó hiva- j talt s ezeknek működését kell administrativ tekintet- j ben kormányozni, gyakorlott jogi érzékkel, hogy ' ott, a hol a törvény, a szabály az életlel ellen- I tétbe jö, a magasabb érdekhez, az élethez simuljon a merev szabály. Ez a testület műszaki oldalról [ekin tve a dolgot, nagy gonddal és helyesen oldotta meg a maga feladatát. Az élet gyakorlati oldalát véve azonban, ez a rendszer sehogy sem vált be. A mérték-ügyeknek olyan kezelésével, hogy a hitelesített mértékek ismeretét a nép rétegeibe be vigyék, nem foglalkozott a gyakorlati életben senki. A magyar kultuszminiszterek nem ismerték a í mértékeknek hitelesítő jeleit. Kiadtak az iskolák j számára minta-mértékeket tan czélokra, a hitele- i sitést szemléltető jelek nélkül. Engedélyezték a méterrendszer ismertetését tartalmazó tankönyveket, a nélkül, hogy egynek szerzőjénél is megkövetelték volna, hogy a hitelesítés módjáról, a hitelesítés jeléről említés tétessék a könyvben. Sem kultuszminiszter, sem tanár, sem tanitó, sem tanítvány nem «tudta, melyik mértéktárgy hiteles. A pénzügyminiszterek sem tudták ezt, azért még a pénzügyőröktől sem kívánták a szabályok ennek tudását. A belügyminiszterek se tudták, hogy a liter, vagy a kilogramm mikor hiteles. Szemléltető táblákat helyeztetett el a községházában, de e táblákon 33 éven át, sehol sem volt feltüntetve, hogy az oda rajzolt mértéket miről lehet felismerni, hogy hiteles-e, vagy nem hiteles? Nem tudták ezt, — a mint láthatjuk, — sem a miniszterek, sem a nagy közönség, sem az elemi iskolás gyermekek. Nem is tudhatták, mert stm i kézi könyvben, sem lapban, de még irka-/edelen ; sem volt az soha feltüntetve. Szakszerűbben megfosztani az ország népét I attól, ho™y három évtizeden keresztül sem iskoiá- j ban, sem az életben semmit se olvasson, semmit se lásson, semmit se halljon arról, hogy mi a jele a hitelesített mértéknek, melyekkel mindennap vesz, vagy elad, csakugyan nem lehetett volna. Magyarországon ma ezer ember közül 999, ha a sörös poháron látja a vonást és a 0'3 l. felírást, azt hiszi, ez a pohár hiteles. Ha a méter pálczán a vonásokat látja, azt hiszi, az is hiteles. Ha a súlyon a felírást látja, azt hiszi, hiteles. Arról, hogy minden mérték-tárgyon látható kell, hogy legyen a magyar szent korona jelképe, némelyiken még az évszám bélyeg is, arról már igazán nem szerezhetett tudomást senki, sem az iskolában, sem az életben. A közönségnek egy csekély toredékét a mértéken a hitelesítési jelekre a büntető törvénykönyv kihágásokról szóló részének megismertetésével a rendőrkapitány vagy a főszolgabíró tanította s tanitja ki ma i*. Drága és keserves tanítási dij arra nézve, a kit leczke alá foghatnak. Látható, hogy ez a rendszer egyátalán nem volt sem alkotmányos, sem humánus; sem helyes, sem igazságos. Lássuk most, milyen állapot kezd kibontakozni az ujabb törvény nyomain. I. Az 1907. évi mértéktörvényt összerótták, sebesen; a hibát kikorrigálták gyorsan és szentesitették hamar, a nélkül, hogy a javaslatot a megyéknek, városoknak, vidéki keresk. és iparkamaráknak előzetesen, hozzászólás végett megküldötték volna. II. A törvény által előirt végrehajtási szabályokat, a közönség terhére eső dij-táblázatokat, mint értesülünk, a miniszteri büróban most állítják össze, elzárkózva az ország éltető levegőjétől s a vidék hozzászólásától. Nem jó lesz ez igy, Kegyelmes Ur! A hogy a mértékekkel indulnak, az nem jósol elönyösebb változást; ez a régi állapot fenntartását és új terheket jelent a közönségre csupán. Bartha Miklós előadta egyszer, hogy miként irjale a tevét a német és miképen az angol? A német bezárkózik a szobájába, három hónapig töri az eszét és kiizzadja a teve természetrajzát. Az angol leutazik Arábiába, megszemléli a tevét és ugy irja azt le. A mértékek dolgán, Kegyelmes ur, ugy kell most segíteni, hogy a végrehajtási szabályok és mérték hitelesítési tarifák képében ki izzadott tevét le kell azonnal küldeni a városoknak, vármegyéknek és iparkamaráknak. Azoktól záros határidő alatt véleményt keli kérni. A véleményeket egyeztetni kell. Ezek alapján aztán kiadhatók ugyan az intézkedések, de legalább lélévenkint be kell szerezni a kamarák és közigazgatási hatóságok véleményét s a hol a szabályok részei a gyakorlati élethez teljesen nem simíthatok, ott módosítani kell a §-okat. Mert ha szük a kabát, nem a gyermekből kell ám lefaragni, hanem a szövetet kell kitoldani. A mértéktörvénynek jövőre való helyes végrehajtása érdekében, mint már emiitettük, gondolkodni méltóztassék Kegyelmes ur, a rendezés körül fáradozó jeles műszaki férfiak mellé az igazgatás élére, a gyakorlati cselekvésnek kellő tájékozottsággal és helyes érzékkel biró férfiakról is. Az eddigi mértékhitelesítőket sem szabad páriákként kezelni. Ezek között sok lehet a gyakorlati működésre helyesen beváló jó ecö. Többnyire családos emberek. Nehéz pályájukat nélkülözésekkel futották be nauyon sokan. Ezeknek lehetővé kell tenni, hogy kenyerüket az eddigi foglalkozásuk körében nagyobb áldozat-hozatal nélkül megszerezhessék s hasznára legyenek a mértékek vizsgálata, hitelesítése kórüli állami feladatoknak. Még arra is kérjük a Kegyelmes urat, hogy a mértékhitelesités és ellenőrzés minden ügyét filléres füzetekben, iskolakönyvekben, táblákon, újságokban a legszélesebb körben ismertetni méltóztassék. Az újságokban bőven és állandóan. A mértéktörvénynek végrehajtási szabályai nem olyanok, mint a melyekről talán csak bizalmi körökben lehetne beszélni; mint pl. az idegen szóval is discrecionális homályba burkolt prostitutióróí alkotott szabályrendelet. A mérték-ügy nyilt, mint maga az igazság. A mérték-ügyeket s a mérték-törvény végrehajtásának minden mozzanatát szabad is, kell is széles körben mindenütt ismertetni. „Magyar Paizs" Levél a Magyar Paizs szerkesztőjéhez. Örömmel vettem b. lapját és igen örvendek, hogy 19 éves mértékhitelesítői szolgálatom után s tán befejezésem előtt egy lap akadt, mely a szerény és elhagyatott hitelesítőkről életjelt ad. Becses lapjáról egyik kartársam már megelőzőleg értesített. Államosítás előtt állunk és ez államosításra alig volt jó érzésű hitelesítő, aki szívesen na gondolt volna; azonban a vérmes remények csalódásba mentek át, amennyiben a már törvényen alapuló mód szerint a levizsgázott, teljesen képesített hitelesítőktől is egy uj vizsgát kívánnak. Igy a törvénynek visszaható ereje is van. A hitelesítők nagy része élethossziglan választatott meg; csakis fegyelmi uton lehet elbocsájtani. Ma minden teketória nélkül hosszú tisztességes szolgálat után minden nyugdíj, végkielégítés nélkül el lesznek, számottevő mértékhitelesítők bocsájtva, igaz, hogy azzal vigasztalják a kvalifikált mértékhitelesítőket, hogy ott van a hordójelző hivatal vezetői állás; igaz, csakhogy nincs benne köszönet, mert most már a megyék is utánozzák a magas kormányt, amennyiben például Somogyvármegye elhatározta, hogy egy hordójelzó hivatalt állit fel Kaposváron egész Somogyvármegyére terjedő hatáskörrel. No, már most azt kérdem, lehetséges é ez? hol marad az adózók érdeke? vagy csak papíron álljon, hogy létezik hitelesítő hivatal? vagy egy napi járó utat vegyen a hitelesítő nyakára és menjen hitelesíteni nagy kiadás mellett? Ha nem teszi, ki lesz téve annak, hogy mikor a városon keresztül vonul, az ellenőrzők eíesipik és büntetik; de ha szegény az ember és nincs módjában 36—40 kilométernyi utat tenni, ho.y hitelesítsen? Vannak városok, hogy átalakítják a községek áldozatán felszerelt hitelesítő hivatalokat hordójelzó hivatallá; kérelmezik először a megyénél és ugy azután beadják a kérvényt a magas minisztériumban; csinálnak egy szabályrendeletet a jövő hordójelzó hivatalra nézve, a községi képviselő testület nagy bölcsen bólint mindazokra, amiket az elöljáróság a jegyző elnöklete alatt indítványoz, s végtére felveszik a szabályrendeletbe, hogy a mértékhitelesítő vagy a hordójelzó hivatal vezetője köteles a község által felállított hídmérlegeket kezelni hetivásár alkalmával; a városból eltávozni nem lehet, míg a községi bírónak ezt be nem jelenti; a fizetését évről-évre állapítja meg; nyugdíjra, de még végkielégítésre sem számithat. Most már kíváncsi vagyok, hogy a magas minisztérium ilyen feltételek alapján kiszolgáltatja é a tisztességes hivatalnokokat a községeknek, akik ugy vélekednek, hogy évről-évre szegődtetik akár egy cselédet. Nagy sülyedés; hol marad az emiitett 11. dij oszt. mint fix fizetés és kezdő fizetés, én képzelni sem tudom, hogy egy hivatal-vezető, aki eskü alatt foglalja el állását, hogy tisztességes fix fizetés nélkül megengedje a hivatalok felállítását, hisz a hordójelző hivatalokat a megyéknek adták és nem a községeknek; a jövedelem is a megyéjé; azt mondják, hogy kevés a jövedelem, azért kell a hivatalok számát leszállítani, azt tagadom, igenis megvan a mód a jövedelemre, de a törvényes jogokat nem ellenőrzik, számtalan esetek bizonyítják, hogy 10—15 évig sem hitelesítenek és ez mind a nagy közönség rovására megy és a hivatalok anyagi kárát idézi elö. Szigetvárott, 1908 szept. 14. Hazafiúi üdvözlettel Nicsovtcs Vazul mért. hitelesítő. A mértékügyeket alkotmányosan kezelték a varmegyék, városok a letűnt századokban. Ezekről egy kötetre menő magyar, latin és német szövegű határozatot szedtünk össze a helyhatóságok írásaiból. Tanúságos adalékok-ezek s azt mutatják, hogy minden város és vármegye vigyázott a maga népére. Ügyelt arra, hogy meg ne csalják. E rendeleteket és határozatokat a Magyar Paizs számára most rendezzük. Mihelyt az uj mértéktörvény életbeléptetésével kfpcsolatos