Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-09-03 / 36. szám

IX. év. Zahie^etrszeg, ÉB-CÍ8, szeptember 36 sxém, Elöfiset si ái : fi»y é.'ie 4 koron*. ^ él érr* 2 kozoia. SNejjel étre 1 kor szán 8fl!lé\ 'Bíerkeszti Z. HoX'^7"á"bItL LajOS Munkatársak:: Hí det

:s»k dija megegyezés szeriit, N i.tír tora 1 kor, Szerkesztőség éa kiadóvatil: Wiajsic!-utcai 26. ( LEN-GTEL FERENCZ \ BORHELY GYÖRGY laptulajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Az ember-bőr. — Szólok az Alsólendvai Híradóhoz. — Tisztelt Kolléga Barátom! Bizony vastag az ember-bőr, vastag és erős. Élő példák bizonyítják ezt és bizonyítja a holt példa is. Ott van a ti alsólendvai szőlőhegyetek tetején Hadiknak a holtteste. Ezelőtt kétszáz esztendővel halt meg. Ütheted, mint a két fenekű dobot. A bőr bírja az ütést. Kong, de nem fáj neki. Avagy láttad é a medvetánczoltató olasz czigányt? hogy üti a rostát! Ugy ütheted Hadikot is. Van egy példa beszéd: Ugy megverlek, hogy rostának sem lesz jó a bőröd. Lám, Hadikot is elverték ezelőtt 200 esztendővel; én legalább azt hiszem, hogy kard vágta balkoponyáján azt a sebet, s kard nyiszálta le balfelől az orrát és száját: és a Hadik bőréből még mindig lehetne rostát, sőt dobot is csinálni. Erős, s csak a hátán vannak tűhegynyi lyukak. Bizony jobb is volna, ha dobot vagy rostát csinálnának belőle. Igy még lenne reményünk arra, hogy muzeumba s igy tiszteletbe, kegyeletbe, vagy emlékezetbe helyeznők Hadikot, vagyis azt a csudaszerü természettüneményt, mely ilyen keményen megtartotta ezt az ember-bőrt. De ha ott marad a ti szőlőhegyeteken az egerek számára, aligha lesz valami a kegyeletből és emlékből. Mert ugy van a dolog barátom, hogy nálunk a katonák vagy tűzoltók dobjának s a czigány rostájának több becsülete van, mint a tudomány-ápolásnak, vagy a hazájáért elvérzett bősnek. A mint tudod, vasárnap mlatok jártam, hogy nézzem meg a Hadik-mumiát. Ugy halljuk, hogy Alsólendva görcsösen ragaszkodik hozzá s nem is adnátok be a zalaegerszegi muzeumba. Legalább fényképet veszek róla, gondolom. Volper plébános helynők ur szívesen át is adta a kápolna kulcsát. A kápolna déli sarkában van egy kis fülke, a fülkében egy koporsó, a koporsóban egy 200 esztendős ember, fekete palástba burkolva. A fülke ajtaján zár sincs, a koporsó fedele felnyitható. Fölemelem az embert, 8—10 kiló nehéz lehet, lebontom róla a palástot s kihozom a világosságra. A dévaj emberek meg is szokták tánczoltatni, Én ezt nem tettem. Féltve őriztem, mint a tojást. Sajnáltam, hogy itt-ott pusztulásnak indult. A jobb szeme helyén egész lyuk van. A hátán apró lyukak. De ámulat fogja el az embert, látva és tapogaíváu érezve az állán a serte-szőrt. Finum hajlású kezén-Iábán mind a husz ujján a körmök is teljes épségben. Kérésemre Dr. Chilkó ügyvéd fia lefotografálta a múmiát. A képét legalább elhozom. Kidolgozás alatt azonban elromlott a kép, s nekem haza kellett jőnöm üresem. Üres kézzel, de tele ezer gondolattal. Fejedelmeket, királyokat, világverő hősöket szoktak bebalzsamozni s megvédeni az enyészettől. Hogy miiyen áron, nem is tud m. A brittek muzeumanak igazgatósága ha talál egy ilyen bebalzsamozott nagyobb hirü alakot: megszerzi. Megszerzi négy forintért, vagy négymillió forintért; az neki mindegy. Megszerzi s punktum. Gondolom, nem csekély ősszegecskét költhetett arra is, hogy megszerezte muzeuma számára a 2000 éves Cleopátrát. Mi azonban hajlandók volnánk vérbemártani egymást, ha arról volna szó, hogy a Hadik múmiát gondozzuk és megtartsuk. A lendvaiak készek volnának azt mondani és vitatni a késhegyig, hogy pusztuljon el inkább, de legyen az övéké. íme, a természetnek csodás, azaz, hogy nem csodás, csak előttem ismeretlen ereje mesterséges bebalzsamozás nélkül megtartotta Hadikot. Én nem tudom, hát ti tudjátok, ismeritek é Alsólendván a természetnek ezt a csodás erejét? Azt mondjátok, hogy ott a többi kriptalakóknak is megmaradt a bőrük ilyen épen. Láttátok? Bizonyosak vagytok? Mindenik halott megmarad? vagy csak Hadik ? Avagy a temetőnek többi halottjai is miod? Miért maradnak meg mind? vagy mé«; nagyobb kérdés lenne: miért marad meg egyedül csak Hadik? Alsólendvának a földjében, vizében, levegőjében van é ez az összetartó erős erő ? vagy már maga az emberi bőr olyan kemény lesz, ha éltében alsólendvai levegővel táplálkozik, vagy csak holta után cserzi ki az alsólendvai föld, mint a timár a marhibó'rt? — Mondjátok meg, ha tudjátok. Én nem tudom. S velem együtt többen vagyunk a tudatlanok, mint a tudósok. Tehát nem kell kicsinyelni ezeket a naiv kérdéseket és apró tépelődéseket Bizony szomorú dolog, hogy nálunk olyan gyönge az érdeklődés a természettudomány iránt. D i nemcsak a fizika kapcsolódik ehhez a Hadik-mumiához. Néhai Dirvarics Kálmán épen a ti lapotoknak a régebbi számában hirdette enuek a Hadik Mihálynak lovaskapitány vitézi voltát. A nép száján pedig szerelmi hősnek és tragikusnak mondja a monda. Akár az öreg fizika, akár az ifjú poézis, akár a nemzeti történelem van hozzá kapcsolódva : mindenképen megérdemli, hogy többet foglalkozzunk vele. Mire szól tehát ez a hosszú levelem, ti hozzátok? Arra, hogy csináljatok lendvai lapotokban egy kis mozgalmat, még pedig élénk mozgalmat. Akár az egyházi hatóság, mert az ő birtokán van a múmia, akár a helybeli világi közönség, akár mindakettö együttesen vegye gondozás alá a tetemet s a tudománynak és jóakaratnak segédeszközeivel védje meg a további porladástól. Másodszor tegye ez a bizottság a múmiát nyilvánosan és teljesen hozzáférhetővé a közönség számára akár ingyen, akár pénzért. Ha pedig ezek nem teljesíthetők: engedje át az egyházi hatóság a vármegye székhelyén levő Zalavármegyei muzeumnak, a hol gondozzák még pedig közkincsként gondozzák, s a hol épen akként lesz ezután is Alsólendváé, mint eddig volt. Hogy épen hozzátok irom ezt a levelet, ez nem azt teszi, mintha másokat számba sem vennék, hanem azért van ez, mert épen a mai világban kiki magának, mint a liba, mindenkinek meg van a maga dolga. Az újságírásnak kötelessége olyan dolgot végezni, amely dolog senkié és mindenkié, — a melyben senkinek sincs kötelessége, de amihez mindenkinek joga van. Borbély György. Barangolás. Még a fülemben dübörög a vasparipa zaja; még most is érzem azt az idegizgató rázást, amit a vasúti kocsi haladása közben mindenki érez; még most is látom a letarol! mezőt, kupár rétet, a vasutmenti fáknak bólintgató ágait; az itt-ott legelő csürhét, csordát: pedig barangolásom óta már egy hétnél több idö muít el. Tréfálódzás közben egy Ígéretet tettem. Szavam arra kötelezett, hogy még ezen a nyáron Csabrendekre látogatóba megyek. Ugy lett. Megvallom: azt nem ludom, hogy Csabrendek az északi szélességnek meg a keleti hosszúságnak hányadik foka, hányadik percze alatt tekszik. Csak azt tudom, hogy a magyar vasúti politika átka rajta van. Azaz, rajta is van. Vasutat vezettek Sümegeu, Nyirlakon, Zalagógánfán keresztül. Gsabrendeken nincs vasut. Pedig biz' Isten, elkelne ott az a közlekedési eszköz. Csabrendek 4—-5000 lakossal bíró nagyközség. Túlnyomóan földmivelök a lakosai. Aczélos búzája, rozsa terem ott a gazdáknak. Ugy mellékesen megjegyzem, hogy szőlőt is termelnek. Ebből azt következtetem, hogy a bortermelésük sem utolsó. A gabona elszállítása, a bornak az értékesítése tehát megokolja a vasut létesítését. De még egyéb ok is szól a vasúti összekötés mellett. Csabrendeken a lábas jószágból egész legiok vaunak. Az az 5000 lakós nem emészti fel a sok borjut, tinót, teheuet, ökröt. Jut abból a távolabbi vidéknek, sót a külföldnek is. Aztán meg kitűnő épitó anyag is kínálkozik a kőbányájában. En menten arra gondoltam, hogyha Csabrendeknek vasútja volna, azt az épületanyagot onnét Göcsejbe kellene szállítani. Tudom, higy olcsóbb áron építhetnének itt Göcsejben iskolát, templomot és lakóházakat. No meg aztán egészségesebb falakat lehetne abból a kőből rakni, mint a minőt vályogb51 tákolnak a göcsejiek. Elő tehát a vasúttal! Hintsék el Zalának más vidékére is azt a kincset, amivel Csabrendeket áldotta meg a természet. A falunak a déli felén magas hegy húzódik. Kó-kövön. ~ kő fölött termőföldréteg táplálja az erdőt. Ha alulról néztem azt a hegyet, azt az illusiót keltette fel bennem, hogy a csabrendekieket megkoszorúzta az őstermészet. Hogy miért? Hát a szorgalmukért. Carolus pajtásom azonban mást mutatott nekem, Öntudatlanul is oktatott. Mint a szabai természetnek a gyermeke, virgonc* lábbal futott előttem a magaslatra. ED, aki a mérnökök által egyenesre tervezett aszfalton járok, bizonv-bizony megbotlottam a hebehurgyán elhelyezett köveken. De ezt a megbotlást nem.