Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1908-08-20 / 34. szám
IX. év Zalaegerszeg, 1908, augusztus 20. 34. szám. H8fli»t!ii ir : Kfj érre i korona, fél érre S koroaa. Negyei évre 1 kor. aoM szili 8 fillér. B»»2r3t®B«ti Z. ECox ,"^7"á"fc!hL Lajos M-U-nJK&tóirsaÜE : Hirdetőik <$a •egegyeiéa saeriaf. N/ilttíc tora 1 kor. Szerkesitőség éa kiadóvatal: Wlaisiei-uteaa ífc Í LENGYHL FFILRSNCZ (BOBBÉLTGTÓHGT laptulajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Nemzeti ünnep. Augusztus 20. Egy embernek az ünnepe nem tűnik fel. Zajtalan az, mint a szellő. Nem költi fel az a többi emberben a szunnyadó érzéseket. Ha egy pillanatra fel is ébred a rokonszenv a szivben, a másik pillanat küzdelme megfojtja azt, mint az orgyilkos az áldozatát. A családok ünnepe már zajosabb. Ebben az ünnepi hangulatban több sziv érzi ugyanazt. Ha az apa ünnepel: ünnepel a feleség, a gyermek. Az anya a visszaemlékezés hatása alatt áll. A gyermek a jövőt szinezi ki. Kettőjüknek az óhajtása, szeretete ugy ősszhangzik a családfő szivében lakozó szeretettel, mint a művészi éneket kisérő zeneszer a művész hangjával. A nemzet ünnepe mindkettőt felülmúlja. Ebben az ünnepben részt vesz a kunyhó lakója a palotabeli úrral. Mindegyiknek a lelkét a visszaemlékezés foglalja el. Még hatalmasabb, szebb az összhangja, mint a családi szereteté. Visszaszáll a lélek abba a korba, amelynek emlékére a mai nap van szentelve. Szent István kora ez! Lelki szemeink előtt lebeg a legnagyobb sovinista alakja, cselekedete. Honszerző nagy ősétől öröklött éleslátással igyekszik nemzetének jövőjét megalapozni. Ez lehetett az igazi ok arra, hogy Hadúrnak személyét Jézussal cserélte fel. Ezen a réven vezette nemzetét a kultura útjára/ A művelődés elősegítésére nem találhatott czélhoz vezetőbb eszközt. Az erkölcs szeliditése volt a czélja. Ez lett a leghatalmasabb fegyvere. A hevesvérű ősöket ezzel kötötte le a föld rögéhez. Arról is gondoskodott, hogy az esetleges hatalmigőg se árthasson nemzetének. Mintha előre látta volna, hogy azon a magyar néptől nyert trónuson a sovinizmus nem lesz mindig otthonos. Azért alkotta meg a vármegyéket, hogy azok egységessé tegyék a hazát, benne a nemzetet. Az egységességben a vármegyék voltak a lánczszemek. Amig az ő vére, utóda uralta azt a trónt, addig fényes volt az a láncz. Később a lánczot rozsda lepte el. A rozsdamarás elgyengitette a kapcsot. A láncz elszakadt. Az akkori kor szelleme megfertőztette az egységesség érzetét. A küzködés ekkor kezdődött meg. Tudjuk, hogy a keleti rész épebb maradt mint a nyugati. A nagy kérdést Zápolya János ideje döntötte el. Akár előnyös, akár az ellenkező volt ez a döntés a nemzetre, egyként erősitette a vágyat a nagy Szent István után. Imába foglalva mondja el minden magyar: „Hol vagy István király? Téged magyar kíván!" A kisérő zenéje még kifejezőbb. A halottért való kesergés; az elérhetetlen utáni vágy; a mult dicsőségén elmerengés: mind-mind benne van ebben a zenés imában. Sajátságos véletlen, hogy ma erősebb vágyakozás fogja el a magyar sziveket. A közelmúltnak dicső hősei előttünk térnek sirba. Mindegyiknek a halála fájó hurt érint meg szivünkben. A fájdalom nagysága, az érzésünk egyformasága vissza vezet Szent Istvánnak a korába, azért magasztosabb még a családok ünnepénél is a nemzeti ünnep. Li Tsüng. Szent István. 1908. augusztus 18. A magyar nemzet ünnepel! Ünnepeli a hős Árpád véréből származó első királyát, ki a magyar népet a Kárpátok szent völgyében letelepítvén tömöritette, s megteremtette az alkotmányos magyar királyságot. A dicső népet, ki harezokhoz, küzdelemhez volt szokva, békés, munkás nemzetté nevelte, s hogy természetét, egész lelkületét átalakítsa, behozta a katholikus vallást, mely vallásnak benső tartalma lassanként átalakítani volt képes a harczias magyart. Természet imádó, — de nem pogány volt a magyar. Ősi kutforrásokból tudjuk, hogy a keleti népek között a magyarok vallása birt legtöbb tartalommal. Imádta az éltető, mindent nyújtó Természetet! Nem imádott bálványokat, nem majmolta a keleti népek sötét bálványait. Istenének, — kit ma talán Tündérnek mondanának — áldozatokat hozott. Napfelkeltekor fehér szilaj, paripákat áldozott fel csergedező patakok mentén. Papjai — a Táltosok voltak — kik a jó szellemet hirdették, kitől minden jó várható, de a rossz szellem, az Urdung v. Arimáth (ármány). Ez csak bajt, veszedelmet hoz. Itt talán kissé megállanánk. Az ősperzsa vallásban szintén találkozunk Arimáth rossz szellemmel. A perzsa tüzimádó volt. ős vallásának bensó'sége rokon a magyaréval. Sok-sok idővel előbb Ázsiában talán egységes volt. Hosszú évszázadok multával mindkét nép utja másfelé vezetett. A sok idő elteltével a vallásban változás állván be, csupán csak néhány ősi vonás maradt meg. Mindenesetre különös, hogy a keleti népek között e két nép vallása tartotta meg magasabb nívóját s rokonságát — nem assimilálva a többi ázsiai pogány vallásokhoz. Megállapítható, hogy az ősmagyar vallás összeforrt a magyar ember egész természetével, lelkével. Nincs is ez másként! Azok a vallási hiedelmek, — melyek a harezhoz szokott magyart — ősidőktől fogva táplálták, nem voltak oly könnyen kiolthatók a nép lelkéből. E vallás különállóságánál fogva elkülönítette a magyart minden más néptől s mint nemzeti vallás az eggyétartozandóság érzetét táplálta. Nem is volt a magyar szétlinzó, pártoskodó annak előtte soha I! De megkezdődött a testvérharcz az uj vallással s azóta is folyik áldatlanul, elfogultan. Ma még mindig a felekezetek harczait éljük. Napi sajtóban, gyűléseken napirenden vannak a küzdelmek. A kath. népszövetség lobogtatja a katholiczizmus zászlaját. A protestantizmus szintén áll, várva a fejleményeket. De nem akarunk nagy királyunknak igaz szivből eredő, jóindulatu politikája fölött pálezát törni! Ha tudta volna — talán nem igy cselekszik. De szent meggyőződéssel, erős lélekkel apostoli munkát végzett s a nemes munka betetőzéseként 1000-ben alkotmányos magyar királlyá koronáztatott, miáltal EnrÓpa testében egy ujjáalakult alkotmányos királyság létesül s mint erős, f üggetlen állam mutatkozik be Európa szemei előtt. S az apostoli magyar király a pápasággal szemben jogokat kap. Ma is megvannak e jogai, — de csak a magyar királynak\ A magyar szent korona s apostoli királyság egy őrök tekintély, mely minden uralkodó főié helyezi a magyar királyt. A magyar királyság fényes történeti múlttal biró állam. Az ősi szent korona pedig dicsősége a magyarnak. * * * Évről-évre felidézi aug. 20-án a magyar, első szent királyának emlékét. A dicső jobbot pedig az ország szivébe zarándokoló unokák könnyes szemekkel, égő szeretettel csókolják meg. Dicsőség, örök hála Neked Árpádok szent véréből fogamzott nemzeti király! Legyen emléked belevésve örök időkig minden magyar lélekbe, mert hálával tartozik Néked e nép! Örök hála Neked! Te teremtetted meg a számottevő, ffiggetlen apostoli királyságot, Te adtál nemzetednek éltető alkotmányt, a Te fenséges gondoskodásoddal jelölted meg az utat szeretett néped számára. Minden magyar áldása s imája kisérjen Tégedj Te megboldogult szent uralkodó s fenn a magyarok Istenénél imádkozzál szerencsétlen, viszálykodó magyar nemzetedért. ügy legyen! Hegedűs A. Elek. A zalaegerszegi ipartestület és az iparos ifjúság önképz ő egylete a mult vasárnapról elma« radt nyári tánczmulatságát ma (k edvezőtlen idő esetén 23-án) tartja meg a Kaszaházi kertben.
