Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-07-23 / 30. szám

IX. év Zalaegerszeg, Í908. julius 23. 30- szám ZMÜiet-íri ir : Biy érre 4 korona fél ém 2 korosa, líajjel ént 1 kor <011 szÁTt 8 fii lé'. Szerkeszti Z. ZE3Zox

,-vá"fc!lzL Lajos IM113--n Tc-atázc-saHc - { Hirdetésak dija megegyesés széria). N/ilttír tora 1 kor, Szerkesztőség éa kiadóratal: Wlarsici-atcia t&. L E WGTEL FEHBNC2 BORBOLT GTÖRGT laptulaidonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A magyarság rajzban. (ni). Aki nem ismeri, vagy nem akarja ismerni az állapotokat, az nem hiszi, amit mondok, hogy a magyarság ma olyan, mint egy kifordított bunda. A kis lutri, meg a nagy lutri, azután az osztálysorsjéték, nó meg a hamis bankárok sok pénzét elrabolták a magyarnak. S ha csak ennyi volna. De a hamis üzletek is magyar czégér alatt folynak vala, s akit eddig egyenes, nyílt, önzetlennek ismert a világ, azt most csaló magyarnak titulálja. A legkisebb községben is három-négy helyen mérik a pálinkát. Itt is az erőt gyűjti a magyar. S mikor már elitta a Krisztus palástját is, akkor zúgolódik, káromkodik s megalkotja a czuczilisták rendjét azok ellen, akiknek még van valamijök. S rendesen az vezeti a barczba, aki a pálinkát adta — s azokra vezeti, akik még nem ittak! És az átkozódás tovább tart és kiterjed a földre, mely őt nyomorúságra szülte, — s vad Koriolánusként hátat fordit hazájának, csak azért, hogy visszajövet, akit egyszer megrugdosott, kolduljon tőle s újra fölkeljen ellene. És a «Kivándorlási törvény!» Mit vársz a kivándorlási törvénytől? melynek a megalkotói nem ismerik a saját anyanyelvűket. Czéljok a visszatartás, s törvényt hoznak a kivándorlásról. Vagy talán nem nyelvbotlás? Szándék? Lehet, mert Gróf Tisza István idejében fizetett vigéczek pénzeket fizettek a hírlapoknak, hogy kecsegtessék kivándorlásra az embereket. Lehet, hogy igy van. Akkor pardon! Nem nyelvbotlás! Egyiknek lába alól kihúzzák a gyékényt, vagyis a földet; a másik maga rúgja ki lába alól a földet. Az emberanyag apadásával, a föld és pénzvagyon fogyásával, a testi erő csökkenésével, az erkölcs lazaságával, sőt kiforditottságával természetesen eltorzul, vagy egészen kivesz a szellemi erő is, a jellegzetesség is. De hogy visszatérjek az első czikkben emiitett somogvi-zalai kanászokra: megmondom, hogy megy a mi jellegzetességünknek az ápolása s a halála. A községi tanitó észreveszi a falusi gyerekben, mondjuk Göde Ferkóban a faragási tehetséget. Föllép jóltevőjének s megmondja a dolgot a papnak. A pap is föllép jóltevőnek s megmondja a dolgot az újságírónak. Az újságíró is föllép jóltevőnek s megmondja a dolgot egy tekintélyes embernek, aki jó viszonyban van az iparfelügyelővel, esetleg Faragó Ödönnel. A tekintéiyes ember természetesen már teljes joggal telcsap jóltevőnek s egyenesen előadja a dolgot Faragó Ödönnek. Faragó főfelügyelő már hivatásánál fogva is jóltevője az ilyen ügynek s az ilyen embereknek, de mégis szükséges hozzá a személyi jólelküség is. Nemesszivüséggel magáévá teszi az ügyet s szól az államtitkárnak. A miniszter ur szintén a jobbik véleményen van s megüzented a gölniczbányai ipariskola igazgatójának, hogy ezt a fiút fel kell venni. Göde Ferkó pedig tanultan tanult és művelten müveit uri ember leend, melyért hálával adós marad mind a nyolcz embernek, akik jóltevőkként kiemelték őt a paraszti világból s beléhelyheztették az uri rendbe. Ez rendén is van igy — személyileg. Ha ugyan ez személyi ügy volna. Ha Gölniczbányán csak azért volna fém- és faipari szakiskola, hogy néhány embernek kenyér és urirendbeliség jusson. s Nem, hanem azért van, hogy a magyar iparművészet fejlődjék, vagy talán megteremtessék. Hogy teremtődik meg és hogy fejlődik, ahhoz nem értek, de azt sejtem, hogy Göde Ferkó ott nem azt csinálja, ami neki tetszik, hanem azt, amit elébe szabnak. Hogy mit szabnak elébe, azt sem tudom, de azt nem hiszem, hogy olyan mintát tennének elébe, mely Göde Ferkónak s a tősgyökeres magyar embernek a géniuszával megegyezzék. Ezt nem is lehet kívánni, sem elképzelni. Hiszen — csak közbeszúrom ezt is — iparmesterségi műszavaink országszerte idegenek. Hiszen Gölniczbányán s általán a határszéleken — laknak ugyan magyarok is, de többen laknak az ui és régi korban bejött német bányászok és mesterek, tótok, szászok, horvátok, vendek, szerbek, ráczok, oláhok, rusznyákok s igy tovább. Talán nem csalódom: a minták is külföldiek. Az itt levő iskolában is ezeknek a szelleme uralkodik inkább, mint a magyaroknak a szelleme. A protekcziónak nyolczfoku lajtorjáján szerencsésen ide jutott Göde Ferkó megtanulni, hogyan lesz ur a magyar parasztból s hogy kell fejére tenni a czilinder kalapot. Testi és lelki ügyessége van arra, hogy a mestertől eiejibe tett mintát utánozván, megcsinálja, s igy közeledik a czilinder kalap felé; de hogy Göde Ferkó az ő eredeti magyar kezének az ügyességét, magyar szellemének a figuráit, eredeti keze és eszejárását folytatván ugy fejleszthetné itt, mint ahogy tehetné azt egy tiszta magyar vidéken levő, mondjuk, saját vármegyéjében levő ily irányú iskolában: azt kereken tagadom. S hogy evvel apad a magyar jellegzetesség is: azt állítom. És itt már elég közel vaagvok Malonvav szavához, ahonnan kiindultam, hogy rajzoljuk le a régi magyar házat, a zalai faragott botot, a figurákkal teleszőtt magyar vásznat; mert jön a vasut> jön a czivilizáczió, jön az internaczionalismus s elsöpri vagy elborítja ami van. Maradjon meg legalább a - - képe. Akár fáj nekem, akár nem, s akár hiszed te, akár nem: a közeli időknek életforgatagából, a felhozott több rendbeli példából az a lehangoló kép szűrődik le, hogy a testi és lelki erő gyengül, s apadóban van a szellem. Ám a mai nemzeti kormány többrendbeli intézkedést tesz a magyar faj védelmére; de méltán sóhajt fel egy lapszerkesztőimigyen: Hány koaliczió kellene, hogy minden sebet bekössön, minden csorbát kiköszörüljön! . . . Lehet, hogy a csorba rendre kiköszörülődik s a seb rendre bekötöztetik. S ezt kis reménynyel és nagy óhajtással várjuk. Azalatt azonban rajzoljunk és fényképeljünk, hogy biztosítsuk magunkat. Hogy lássa a jövő a magyar géniuszt legalább a papíron — rajzban. Borbély György. Magyarország saját pénzén tart orvosokat; ezeknek szigorú kötelességök megvizsgálni a kivitelre szánt disznókat, nehogy valahogy véletlenül az istenért beteg állatnak a husa kerüljön »karmenadli«-nak a bécsiek asztalára. Oh, ha Ausztria is ilyen féltő gonddal védene bennünket! Ha megvizsgáltatná s nem engedné be ide a sok lomot, szemétre való hitvány portékáit, melyektől országos vásáraink már büdösek I Business is business. (Törvény-törvény, üzlet-üzlet.) írja a Magyarország. Ma már a napilapoknak úgyszólván állandó rovatot kellene nyitniok, amely a Budapesten napirenden levő kisebb nagyobb mérvű bankszédelgésekröl, bankbotrányokról beszámol. Különösen ez az esztendő volt gazdag oly eseményekben, melyek igen szomorú képet nyújtottak ily iránvu közállapotainkról. Valamelyik bankházban a bankügyletekről egy kis fogalmat szerzett iflu egyik napon pár száz koronával önálló banküzletet nyit. A város valamelyik forgalmasabb utczájában néhány szobából álló helyiséget bérel, felfogad egy pár mindenre kész írni-olvasni tudó ifjut: egyiket pénztárnoknak, másikat főkönyvelőnek nevezi ki. Egy szegény embernek néhány száz, vagy pár ezer koronáját óvadék gyauánt zsebrerakván, azt is alkalmazza üzletében. Azután nagy aranyos czimtáblát, ékes feliratokat, kristályüveges kirakatokat készíttet, amelyben néhány sorsjegyet elhelyez, s végül bejegyezteti magát 4 kereskedelmi czégjegyzékbe és készen van egy előkelő banküzlet. Se készültség, se tudás, se becsület, se töke nem szükséges ily bankalapításhoz. Hiszen csak nagyhangú hirdetésekre,.ügyes bőbeszédű ügynökökre van szükség, majd jönnek és szállíttatnak a gimplik, akik megtakarított fil« léreiket, forintjaikat hordják a bankár urak zsebeibe, A bankár urak pedig egy néhány hónapig, sokszor évekig is gummirídlis fiakkereken kocsikáznak, elókeíö életmódot folytatnak, miglen a sok csalás uzsora és zsarolás annyira szorítja nyakukon ..