Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-07-23 / 30. szám

2 MAGYAR PAIZS 1908. julius 23 hurkot, hogy kénytelenek Amerika szabad földjére ugorni. Itthon pedig egy sereg ember bottal ütheti nyomát vagyonának, melyet sorsjegyek és értékpapírok részletügyletein s hasonló bankügyleteken elveszitett A napilapok hiven leközlik az eseményeket, a megkárosítottak névsorát, a kár összegét s ha a gazok valamelyikét elcsípik, a rendőrség és biróság hosszú ideig folytatja a vizsgálatot, miglen a panaszosok beleunnak a sok hercze-hurczába s ugy sem lévén kilátásuk káruk megtérültére, panaszaiktól elállauak, a vádlott pedig ép bőrrel, vagy csekély büntetéssel szabadul s lesi az alkalmat ajabb szédelgés véghezvitelére. Hiszen mindenütt fordulnak elö sikkasztások, csalás, uzsora s hasonló bankszédelgések, de az egész világon nincs hálásabb talaj, mint Magyarország, a liberalizmus hazája, hol minden gazságra szabad a vásár. És ha Bécsből kiűzik a Weil Félix czéget, a mely nem banküzleteket, hanem üzelmeket folytat, nem kell messze mennie, itt van Budapest, itt bátran űzheti tovább ártatlan játékait. Exisztálnak, virágoznak, a legfényesebb életmód mellett is nagy vagyont szereznek egyes bankházak, amelyeket egyenesen, sót kizárólag szélhámosságra és szédelgésre alapítanak. Üzelmeiket azonban nemcsak Kárpátoktól Adriáig a hármas halom és négy folyó tájékán folytatják, hanem a magyar kereskedelemnek jó hirt és becsületet szerzendö, kinyújtják csápjaikat idegen országokba is. Nagyszólamu hirdetéseikkel, körmönfont és hazug ügynökeikkel elárasztják a külföldet. Különösen Németországra vetették rá magukat. Megszerzik a jómódú polgárság czimeit, aztán elküldik nekik pénzügyi szaklapjaikat. Hangzatos czimek: Die Kapitalisten Zeitung, Finanzielle Revue, Wacht és Telegraph diszitik a füzeteket, tartalmuk pedig szemenszedett hazugság. Nagynevű és külföldön is ismert államférfiaink nevét czégérül használva, ezeknek szájába adott nyilatkozatokkal vezetik félre a közönséget s végül üzletek lebonyolítására ajánlják a kitünö hirü, szolid, megbízható Neumann és Raab, E. Weiss und Sohn, Weisz Adolf és társa, Neumann Miksa és társa czégeket. A kitünö üzletre már bebiztatott olvasónál egy pár napra rá megjelenik a czég ügynöke is, Weisz, Deutsch, Grün, vagy Kohu ur és addig persvadeál.ja a becsületes németet, miglen ez hajlandó jó üzlet reményében börzei kötésekre Itthon pedig a szövetkezett banda tagjai in sich, »maguk között® felveszik az értéktelen papirok árait s az üzlet megkötése után azok aztán tianyathomlok esnek úgyannyira, hogy az áldozat ezreket vészit s gyakran vagyoni végromlásba hajtatik. Mert az addig mézes szavú és sima modorú bankár ur most a nála könyörgő áldozattal szemben szigorú üzletemberré válik. Bussines is bussiness; nincs kegyelem és könyörület, mig az utolsó fillért is tőle ki nem zsarolja. Összetett kezekkel könyöröghetett, rimánkodhhatott Feldhammer Vilmos nürnbergi magánhivatalnok Neumann Miksánál, hogy 16.000 márka veszteségéből csak 600 márkát, melyet sikkasztás utján fedezett, fizessen vissza, nehogy becsületét vesztve, kénytelen legyen magát főbelöni. A bankár ur szellemesen utasította öt a mentőkhöz, hogy közel legyen a segítség. Feldhammert elcsukták, felesége fölakasztotta magát, azután ugy Feldhammer, mint tizenhatesztendös leánya öngyilkosokká lettek s még két kicsiny árvája lelenczházba kerül. Az ember ökle összeszorul, vérének minden cseppje föllázad ily rettentő gazságok és borzalmas tragédiák hallatára. És ez nem egyedüli eset. A német lapok vezérczikkekben foglalkoznak velünk. Ugy tekintenek bennünket, mint minden gazságnak és szélhámosságnak tanyáját, mert, irja a »Frankfurter Zeitung« : ez az ország rosszabb a Balkánnál, nincs kulturája, nincs judikaturája s egy érdekcsoport szövetkezett arra, hogy a német kereskedőket kifoszsza. íme, hová vezetett a negyven esztendős szabadelvű uralom, mely szabadon engedte felburjánozni a kereskedelmi és közgazdasági tevékenység jeligéje alatt a visszaéléseknek és gazságoknak minden fajtáját. A negyven éves btnök kelevényei megértek, sorra fakadnak azok ki. Kezdetét vette a tisztító munka. De szükséges is, hogy erélylyel, kíméletlenül, meg nem rettenve a gyalázatos vádaktól és rágalmaktól, amelyek a becsületes törekvéseknek szembe állanak, czéltudatosan haladjunk a megkezdett uton. A büntető novella bármennyire fájt is egyes köröknek, a szabad csalás dicső intézményét végtére eltörölte törvény, könyvünkből. Oh még mennyi a teendő, mig ipari jogállam leszünk! Nemcsak a jogrend, a tulajdon ; biztonsága, a tisztességnek a gonoszság elleni j védelme, de nemzeti becsületünk is követeli, hogy ; irgalmatlanul irtsuk ki a gazt, amelylyel Neumann, j Weisz, Kohn stb. bankár urak jó hírnevünket beszenyezik. (Talán már késő is. Sz.) Bün és bűnhődés. Börtön elől a halálba. Leleplezett zugbankárok. Budapest, julius 13. Dosztojevszki hatalmas regényéből szakit ki fejezeteket az az öngyilkosság, ami tegnap reggel történt a fővárosban. Egy ember, aki évek során át azon törte a fejét, hogy milyen eszközökkel lehet minél érzékenyebben megkárosítani hiszékeny, becsületes embereket s aki évek során át űzött manipulácziókkal százezrekre rugó vagyont harácsolt össze, eldobta magától bűnös életét, mert nyaka körül szorulni kezdett a hurok, az áldozatok tönkretett életükért boszuval jelentkeztek s elkerülhetetlennek látszott már a felépített büntanya megsemmisülése. Weil-Loránd Félix abból a nagy arányokat öltő bűnügyből kifolyólag, amely német állampolgárok léprecsalása miatt néhány zugbankár körül indult meg a rendőrségen, hogy megmeneküljön a büntető igazságszolgáltatás elől, vasárnap hajnalban széngázzal megmérgezte magát. Az öngyilkosság megdöbbentően illeszkedik be a nyomozás kereteibe, de sötét borzalmassága nem követelheti azt, hogy a tisztító hadjárat megszüntettessék. A zugbankárok piszkos üzelmeiket évek során át űzték büntetlenül, s az a hihetetlen nagyságú emberi eltévelyedés, amellyel csalásaikat végezték, szigorú megtorlást követel. A magyar hatóságok köszönettel tartoznak a német konzulátusnak, hogy ezekre az üzelmekre felhívta a figyelmét. De elismerés jár ki mindazoknak, akik a magyar bankügy hitelének védelmében a nyomozás körül érdemeket szereztek maguknak. Az öngyilkosságról s a hozzáfüzödő banküzelmekröl a következő tudósitás szól: A banküzelmek. Ennek az évnek február havában a »Magyarország* rántotta le a leplet azoknak a budapesti zugbankároknak üzelmeiről, akik tőzsdei papirok eladásának ürügye alatt hiszékeny embereket lépre csaltak s kifosztottak. Egy komáromi százados feljelentése nyomán pattantak ki akkor ezek a bűnös üzelmek. A fővárosi rendőrség azóta figyelemmel kisérte ezeknek az apró zugbankaroknak manipuláczióit, s több feljelentés alapján most csalás czimén vizsgálatot folytat a Neumann Lipót és társa, a Neumann Miksa és társa Váczikörut 40., E. Weisz & Comp. Deák-utcza 3., Weisz Adolf és társa Mária Valéria-utcza 2. és Weil Félix Bálvány-utcza 10. czégek ellen, amelyek részben még ma is megvannak, részben pedig egymásba olvadás által megszűntek. A czégek a következő módon dolgoznak: A czég megvásárol a »Reisz Leipziger Weltadressen Bureau* czimü czimirodánál egy millió czimet. Ezeknek már most a czég elküldi a saját pénzügyi szaklapját, amelyet rendesen más helyen szerkesztenek, mint a hol a bank irodája van. Egy félévig ingyen küldik. Ez alatt a félév alatt okvetetlenül történik Magyarországban olyan politikai vagy gazdasági esemény, amelyből a viszonyokkal ismeretlen külföldinek könnyen kimagyarázható. hogy ez vagy az az értékpapír hirtelen emelkedni fog árában, s ajánlatos volna megvenni. Az idegen lépre megy s teljes bizalommal irja az ajánlott banknak : vegyen számomra 500 drb. X-részvényt. A válasz még jobban megnyugtatja. Csak száz darabot adhatuuk már, igy szól a felelet. Csak száz darab, gondoljs a vevő, tehát jó papir. Megveszi. S ezzel elkezdődött a kálváriája. Először is száz darabnál többet azért nem kapott, mert a bankárnak kötlevelet kell adni az üzletről s a vevőnek eszébe juthat odamenni a bankba s az értékpapírok felmutatását kérui. Hogyan mutasson már most föl a bank 500 darabot, ha nincs csak száz darabja. Ez még magában nem volna baj, mert hiszen csak száz darabot vett meg az illető s az meg van. A baj azonban az, hogy a bank 200—300 embernek adta el azt a 100 drb. részvényét. S még ez sem volna büntethető, habár tisztességes üzletnek már aligha válna be, ha a banknak volna elegendő pénze, hogy a meg nem levő, de eladott részvényeket fölszólalás esetén azonnal elö tudná teremteni. De nincs. S itt van a csalás Ám van folytatása is. Az áldozat, száz-kétszáz részvény boldog birtokosa, már most azt várja, hogy ré-zvényei az igért tempóban emelkedjenek. Csalódik. Másnap már egyáltalában nem jegyzi a börze a papirt, mert a bank jó előre kikereste a részvényt Olyan papir "az, amelyet kevesen ellenőriznek. Nem tűnik föl tehát, amikor négy hét múlva az előbb vázolt áremelő manőver mintájára most hirtelen 6—8 -10 koronával esik a papir. Ez a fordulat. Abban a pillanatban megy a levél a becsapott embernek, hogy küldje az esés következtében előállott diííerencziát, különben exekulálják (eladják) részvényeit. Mo^ vagy küld pénzt az áldozat, s akkor egy ujabb esésnél teljesen elveszti a pénzét, vagy nem küld, s akkor mindjárt első izben elveszti garasait. Sándor László dr. rendőrkapitány, aki a nyomozást vezeti, több tanút hallgatott ki már ebben a nagyszabású bünbörben, s megállapította, hogy 1906-ban Weil Félix (aki később Lórántra magyarosította nevét) üzletébe bejött az egyik áldozat : Felhammer Vilmos nürnbergi magánhivatalnok, letérdelt Weil-Loránt Félix elé s arra kérte, adja vissza pénzének legalább azt a részét, amelyet a folytonos árverések fedezésére küldött, mert azt abban a reményben sikkasztotta, hogy igy fedezni fogja veszteségét. — Ha nem adja vissza azt a pénzt, — mondotta a szerencsétlen ember, kénytelen vagyok magamat agyonlőni. Weil erre azt felelte, hogy azt ne tegye meg az üzletében, hanem menjen el a közeli mentőállomás elé. Ez a czinikus felelet arra birta a szerencsétlen embert, hogy visszautazzék Nürnbergbe s jelentkezzék az ügyészségen. Lecsukták. Amikor felesége ezt megtudta, öngyilkosssá lett. Neje halála hírére a szegény ember megörült. Ezzel azonban nem ért véget a dolog. Az áldozatnak volt egy szép tizennégy éves leánykája. A lesújtó tragédia hatása alatt a szerencsétlen teremtés megmérgezte magát. Igy gyűjtötte például Weil Félix vagyonát a. mely beavatottak szerint, ma már meghaladja az egy milliót. Az utóbi időben teljesen visszavonult az aktiv bankárságtól s csak a finánszirozást végezte az emiitett bankok egyikénél. Van egy másik ilyen pénzember is. Ezt Schornstein Rikárduak hivják s bécsi tőzsdebizományos. Ámióta a budapesti rendőrség megkezdette büntető munkáját, már több följelentés érkezett. Igy Sauer Alfonz közeli 62. számú porosz gyalogezredben hadnagy tizezer koronáját kéri visszaszerezni. Ujabb följelentéseket tettek Witte Ferencz földbirtokos Berlinből és Raquette Konrád kereskedő Wormsból. Az ujabb följelentések nyomán Sándor László dr. kapitány összeállította már most az összes zuglapok czimét is. Ezek: Finánzieller Wegweiser, Finanz Telegraf, Finanzielle Revue, Finanzielle Wacht, Kapitalisten Zeitung, Finanz Revue. A bankárok működése egyébként odafajult, hogy Káldor Gyula dr. a legtöbb németországi károsult budapesti ügyvédje terjedelmes tanulmányt készített a bankárok manőverének, amelyet följelentéséhez csatolt s amelyen kifejti, hogy Magyarország, de nevezetesen Budapest bankvilágának jó hire megköveteli, hogy ezektől az elemektől megtisztítsák a budapesti pénzpiaczot. Weil Lóránt Félixet rendkívül megviselte az a sok izgalom. Következő levelet irta feleségének, a ki Siófokon nyaralt : »Drága feléségem, Margit! Fogadd köszönetemet ama kelles órákért, amelyeket melletted töltöttem.® Szobájában gázát ömlesztett, megfojtotta magát s örökre számolt a lelkiismerettel Az öngyilkosság oka. Az öngyilkosság természetesen szúrósan összefügg azzal a vizsgálattal, amelyet több zugbankárczég ellen folytat móst a rendőrség. A nyomozás előzményei évekre visszanyúlnak s kezdete még abból az idóból datálódik, mikor Németországban először kezdték figyelemmel kisérni a zugbankárok üzelmeit. Azt az egy-két feljelentőt azonban, aki a rendörséghez fordult oltalomért, hamarosan sikerült leszerelni a bankczégeknek. Rendszerint egyezséget kötöttek a feljelentökkel olyaníormán, hogy azok visszakapták a pénzüket s egyúttal visszavonták a bűnvádi feljelentést is. Weil-Loránd Félix, az életunt zugbaukár, aki mindössze negyvenéves volt, fiatalabb korában bécsi bankczégek irodájában dolgozott. Gyorsan