Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-07-16 / 29. szám

6 MgA GYAR PAIZS 1908 julius 2. A két pótkávégyár. Egyik Nagykanizsán van a nem régen alapított »Patria«, másik Kassán, a melyik szintén nem Tégen települt be Francknak egyik fiókjaként. Hogy a kettő közül melyik az igazi magyar pótkávé? Erre a kérdésre elevenbe vágó határozatokat provokáltak a soproni keresk. és ipari kamarának egyik gyűlésén. A gyűlésnek egyik határozata az önálló bankra vonatkozik, melyről már tettünk említést, — a másik határozat a pótkávé ügyről szól. Erre vonatkozólag a Zala laptársunk következőt irja: Helyik a magyar pótkávé? Osztrák áru magyar czégér alatt. Érdekes pontja volt a kamarai ülésnek íorster Gusztáv soproni nagykereskedő beadványa, melynek megértéséhez a következőket kell tudni: Magyarországon két pótkávégyár vau: a nagykanizsai Patria és Kassán az osztrák Franck czégnek egy kisebbszerü gyára. A Patria minden izében magyar. Magyar emberek tulajdona, magyar terményt magyar munkásokkal dolgoztat fel. Mindezt a Franck-féle gyárról csak fentartással lehetne elmondani. Ugyanis ez a czég mely reklámjain és levelein a magyar czin:e<-t és a megtévesztő thoni ipar« felírást használja, Magyarország azon városaiba, melyek közelebb vannak Ausztriához, mint Kassához ("igy Zalamegyébe is), egyenesen linzi gyárából küldeti az osztrák árut, melyet stílszerű magyar felírással és magyar czimerrel lát el. Ez az eljárás bosszantó a magyar pénzeu zsirosodott osztrák gyáros részéről és tűrhetetlen azért, mert a mi legszentebb jelszavainkat rideg üzleti fogásnak áldozza fel. Az ilyen eljárás valóban méltó arra, hogy a gyár áruczikkeit a magyar közönség legteljesebb boykottjának tegye ki. Ma már ezt megtehetjük, mert a kétségtelenül magyar Patria ép oly elsőrendű és hazai gyártmánnyal fedezi az ország szükségletét. Forster Gusztáv indítványára a kamara kimondta, hogy a » nemzeti érzéstől áthatott magyar kereskedők nem tűrik tovább, hogy Szent István koronájának czimerét olyan czég használja, mely az országot külföldi áruval elárasztja«. A kamara konstatálta, hogy a sHeinrich Frank Söhne« czég emiitett eljárásával átlépte a tisztességes verseny határait és azzal, hogy idegen árut magyarnak hirdetett, beleütközött az ipartörvény 58. §-ába A kamara fölkéri Wekerle Sándor miniszterelnököt, tiltsa meg, hogy az Osztrák czég a magyar czimert használhassa, Kossuth Ferencz kereskedelemügyi minisztert pedig arra kéri, hogy a törvénysértésnek és a magyar fogyasztó közönség félrevezetésének mielőbb vessen véget. A kamara oda fog hatni, hogy az ország összes kamarai és kereskedelmi testületei hasonló határozatot hozzanak. A pletyka. Ha általános Ítéletet akarunk hozni, akkor be kell vallanunk, hogy a nőknek kevesebb hajlandóságuk van a kihágásokra, mint a férfiaknak ; de igaz az is, hogy több hibát és rósz tulajdonságot sajátítanak el; ennek oka pedig a — gyarlóságuk. Kevés nőnek adott az ég annyi önuralkodási erőt, hogy egész életében bátor és szilárd lépéssel haladjon az igazság utján s hogy az igazi erény fényét valami hiba ne homályosítsa el. Olyan a nő élete, mint a hajó, a természet viharos elemében, amely ide s tova hányja veti ót; néha veszélyes mélységbe is hajtja és a kormányos képessége annyit ér, a mennyit a nő lelki hatalmi vagy erkölcsi ereje, amely teljesen elcsüggedni s elbukni nem engedi. Ámbár a férfiak nem oly gyöngéd érzelműek, mégis hamarabb néznek el és bocsátanak meg; nem ismerik a féltékenység női modorát, a könnyed hiúságot; nem annyira különczködök; nem oly szívesen verekednek, nem figyelnek annyira mindenre; nem oly nagyok a kicsinyes dolgokban; kerülik az ezerféle elviselhetlen apróságokat, a melyeket csak a nő akar fölfogni, érezni és megérteni. Csekély dolgok épp úgy érdeklik öt, mint a legfontosabb események. Alig tudnám megmondani, váljon az elveszett csata szomoritja-e annyira a jártas hadvezért, mint a hogyan elszomorítja a nőt mások szépsége, vagy a saját imádójának elvesztése. Nincsen szándékomban itt az összes hibákat elősorolni; megemlítem a t. olvasónök engedélyével csak a gúnyolódást és a pletykát vagy megszólást. * * * Hát micsoda is a pletyka, a megszólás? A másokon észlelt hibák felfedezése és szellőztetése; és pedig hozzátoldással. Keletkezik ez az önmagában való túlságos beleszeretésből és nagy szigorúságból mások iránt. Ilyesmihez igen könnyen hozzászokhatunk; mert az nagyon mulattat és kimerithetlen forrását képezi a beszélgetésnek; éppen azért oly veszélyes is az. És ámbár gyakran a kezdete igen ártatlan szokott lenni, később mégis a legkárosabbau végződik. Oly személy, aki szívesen pletykázik, ha már nem talál hibákat ismerősein, akiket gyalázhatna és kigúnyolhatna: akkor kigondolja, költi ezeket, ha pedig tovább halad ezen erénytelenségben : lesz belőle végre aljas rágalmazó! Már ezen elnevezés is átható és valóban nehéz elhinni, hogy léteznek a világon emberek, akik hasonló módon játék tárgyává teszik az emberi boldogságot. Oly dolgokról beszélnek, a miket nem is lát'ak; vádolnak oly kihágásokkal, melyeknek tanúi nem voltak; s úgy tűnik föl egész eljárásuk, mintha elpusztítani, letörölni akarnák az erényt, amely a földön létezik; talán azért, mert ők azzal nem rendelkeznek. Megfigyelni az emberi gyarlóságokat szabad és szabad ezekről beszélni is a legközelebbi személyekkel. Ilyen példa megtisztíthat minket a hibáktól; azonban nem szabad azokat nagyítani, rolúk mulatság kedvéért beszélni; mert aki mások rovására mulat: ezzel elárulja azt, hogy a műveltség igen alacsony fokán áll. Igen gyakran meggyőződhetünk arról, hogy éppen az, aki sok hibával van megrakva;" igen szívesen pletykázik és gúnyol; mert azt gondolja, hogy más ember hibái felülmúlják az ö hibáit s hogy ő annál tökéletesebb. Általános az a nézet, hogy minden nő kíváncsi és pletykás és hogy titkot megőrizni nem képesek, sót hogy reájuk nézve nagy kin az. Tényleg ezen hibák sok nőnél megvannak, de teljesen a férfiak sem tesznek e tekintetben kivételt. Viszont a nők között is vannak olyanok, kik azt a mi nem tartozik 'hozzájuk, tudni sem akarják; pletykázást nem ismernek, nem is szeretik azt és a titkot megtartani jól tudják; mert hiszen főleg ezen hibák okai az egyenetlenségnek az emberek közt és okai igen gyakran a viszálykodásnak a házastelek közt is. A kiváncsi nő, aki szereti a pletykákat igen gyakran összevesz ismerősével és sohase képes megnyerni férje teljes bizalmát. Néha a titok igen fontos lehet; hogyan bizhatja azt a férj oly nőre, aki azt megőrizni nem képes? Őrizkedni kellene töleg attól, hogy valamely házban beszéljük azt, amit egy másik házban láttunk vagy hallottunk ; s még hozzátoldással is. Vagy valakinek vigyük meg azt, a mit egy harmadik róla mondott. Ilyen dolgokat csak ugy tudhat meg valaki, ha leselkedik ismerősöknél, sőt szolgálóknál kérdezősködik; ez pedig a le; nagyobb jellemtelenség. Teszik azt sokan a nélkül, hogy sejtenék a rosz következményeket és teszik csak azért, hogy legyen valamijük, a miről beszélhetnek. Még a legjobb szivü ember is válhatik pletykássá és okozójává ezerféle kellemetlenségnek, haragnak és viszálynak, sőt a legjobb barátság megbontásának is. Nem elég azonban csak óvakodni a pletykázástól, de hallgatni sem kellene és hinni a pletykákat. Igy hozza ezt magával az igazi műveltség és a komoly foglalkozás. De hát az életben nem mindig kerülhetjük a pletykás emberek seregét; ezek egyenesen üldözik az embert. Ilyen esetekben éreztetni kell velük eljárásuk helytelenségét, mert különben oly személyeket is képesek megszólni, akik nekünk igen kedvesek, sőt akiknek talán hálával is taitozunk. A pletykázás kerülése és figyelembe nem vevése, söt elitélése biztosítja a szívélyes viszonyt az ismerősökkel, a családi életben pedig a boldogság alapját, az egyetértést, kölcsönös bizalmat és tartós békét. Cselkó József. A magyar nyelv tanítása a vendvidéken. Irta: Hegedűs A. Elek, jalabagonyai tanitó. Sok szó esik róla! Kell is, hogy emlegessük s hányjuk-vessük ezen fontos problémát, de foglaljunk határozott álláspontot s figyeljük meg egymást. Kiki saját felfogása és módszere szerint akar sikert elérni terjeszteni akarván a magyar nyelvet és szellemet a vendvidéken. Azonban figyeljük kartársaink azt is, hogy más módszerrel mit érnek el, s mit tudnak felmutatni? Vannak, kik hivei a gyermek anyanyelvén — tehát vend nyelven való vezetésének különösen az alsóbb osztályokban. Hát jó, jó, de mi egyöntetűen mást vittünk gyakorlatba s az eredmény igazolja, hogy helyesen jártuak el. Nem mondom, hogy az első osztályban föltétlenül megkössük magunkat a magyar nyelvhez. De ezt is tehetnők s eredménnyel! Hogy nem tesszük, önmagunkat s tüdőnket kíméljük meg. Én próbát tettem, elsó osztályos vend gyermekekkel volt dolgom. Itt hangsúlyozom, hogy gyakorlati próbát tettem s egy hétig, mint helyettes az iskolában kizárólag a magyar nyelvet használtam. Leirom itt részletesen : Ez alkalommal az I., II., III. osztállyal volt dolgom, a II. és III. saját osztályom, az I-ben pedig helyettesitettem. A gyerekeket elrendezve, figyelemre intve beszélgetni kezdünk. 1-ső nap Kedves gyermekeim! Eljöttetek ismét az iskolába, hogy itt tanuljunk. Most itt vaauak a kicsinyek is, kik először jöttek iskolába. Lássam ki tud már közölük beszélni magyarul? — Megvallom, ezt az I. osztályosak közül csupán hat gyermek értette. Ez a hat magyar anyanyelvű, s a bakónakiak közül pedig uéhánvan csevegnek, a többinek % a füle s a nyelve jórészt megszokta a magyar beszédet, habár nem beszélnek is. Kérdésemre hat gyermek, mosolyogva feláll s beszél magyarul, mint a karikacsapás. Most kezdődik a kezdet. A nagy táblára mutatva kérdem az I. osztálytól: gyerekek mi ez! »Többen kiabálják: »Tábla!« Most egyeseket kérdezek s felelnek: tábla, tábla.« Megkérdezek egy magyar fiút s ö azt mondja: Tábla. Látjátok gyerekek ezt ugy mondjuk, hogy Tábla. (A vend szereti az »á« magánhangzót »a«-nak ejteni.) Gyerekek ezután — nagy táblára mutatva mondám — ezt ugy mondjuk: nagy tábla. Ezt a kicsit pedig igy: palatábla. Mi ez? Nagy tábla, felelik karban. Mi ez? »Palatábla.« (Karban.) Külön-küljn kérdezem őket. Mindnyájan tudják. Igy megyünk végig: asztal, szék, kereszt, kalap, tinta, szivacs, kréta kerülnek sorra. Délután a nevezett tárgyakat s azok togalmát mindenki ismeri már. Sőt próbát tettem: »Mindenki álljon fel.« Felállnak! Aki nem érti, látja a másiktól s esetleg t;írsa szól neki vendül. sMindenki üljön le!« Leülnek! Ismétlem többször. Most egyesekkel! »Pista állj fel!« Feláll! »Pista ülj le!« Leül. Ismétlem sokszor! Most kérdést teszek:• sriová ülünk le?« »IIol üliink?« Kiabálnak: »Padba, padba!« »IIová ülünk tehát Józsi?« »A padbaU »A padba!« És igy tovább. Hová ülünk még? — Mutatom! »A székre!« Jól van! »Tehát nová ülünk gyerekek?* Többen kiabálják: »A padba!« Hát még? »A székre!« Tehát ki tudja megmondani hová ülünk? Na Pista! Felel: »A padba meg székre ülünk!« Ezt igy mondd Pista: »A padba és a székre ülünk!« Mindnyájan! Egyesek ! Tehát ennyit elértem már az első napon. 2. nap. Ismétlése az első napon tanultaknak s ezen az alapon haladtunk tovább. »Pista állj felte Feláll. »Jöjj ide az asztalhozk Kijön! »Menj vissza helyedre!« Elmegy! Másokkal és sokakkal ismételtettem ezt mig mindenki megértette. Ezután egyes tárgyakat: kalapot, krétát, könyvet hozattam s vitettem vissza. Például: »Marczi! hozd ide a kalapodat!* Kihozza. Vidd vissza! Igy haladtunk! Bizonyos körben fogalmakat szereztek a gyermekek s a tanult körben beszélgetéseket folytattunk állandóan. Szemlélet, jogalom alkotás, szó gyarapítás és beszélgetések! Ezen az uton haladva másik hét elejére oly eredményt értem el, hogy a gyermekekkel beszélgetni lehetett ily módon, s hivni, küldeni, hozatni, vitetni vele iskolai tárgyakat. Ez kissé hosszadalmas s rendkívül fáradtságos de gyümölcsöző, mert már a gyermek eredetileg magyarul tanul gondolkozni, a szemlélet s fogalomalkotás magyar nyelv kíséretében történik. Tehát nem egyszerű fordításban tanulja meg a gyermek