Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-07-16 / 29. szám

T908. jnlius 16. MAGYAR PAfZS 3 a nyelvét, hanem vérévé válik s a szemlélet utján magyarul megalkotott fogalom eredetiben s nem fordításban vésődik a gyermeki lélekbe. Szóval ily módon újra kell megtanítani a gyermeket beszélni de: magyarul! S lesz is ennek á tanitásnak eredménye' Az irás és olvasás tanítása ily módon sem fog elmaradni, mert a tanult tárgyakat: ajtó, asztal, szék, tábla stb. felhasználhatjuk már czéljainkra tervszerűen. A szavakban előforduló hangok képeit, vagyis az azokban levő betűket tanítjuk tehát. E szerint nem az abc sorrendben haladunk! Most pedig azt hangoztatom, hogy az iskolában, udvaron, játékközben s társalgási nyelvül csak a magyart használjuk. ílrja büntetésül a II., III. s felsőbb osztályos gyermek: Az iskolában vendül beszélni uem szabad!® A gyermekek pedig egymást ellenőrzik s nem baj ha megengedjük, hogy társai a vendül beszélőnek fülét meghúzzák. A gyermek igyekszik visszaadni a kölcsönt s mindenki óvakodik a vend nyelv használatától. Kedvettessük meg a gyermekkel a magyar nyelvet! Itt egy kis hamisság is megengedhető. Például a III. osztályban földrajz alkalmával: »Gyerekek! A mi községünk lakosai milyen vallásúak?« A .gyermek felel: »A mi községünk lakosai róm. katb. vallásaak.* »Vannak-e más vallásuak« is? Feleleti Látjátok gyerekek vannak tehát katholikusok, lutránusok, zsidók. »Hát milyen nyelveken beszélnek itt az emberek?* Felelet! Látjátok gyerekek, itt vannak katholikusok, lutránusok, zsidók. De vannak ám olyan községek is, ahol csak katholikusok vannak és csak magyarul éeezélnek. Zalavármegyében van 13 járás s vanuk községek, ahol vendül beszélnek. De a legtöbb halyen magyarul beszélnek ám. Milyen rossz tebát annak, aki nem tud magyarul! Látjátok gyermekeim előbb, amikor még az öregeknek kellett volna iskolába járni nem volt annyi iskola mint most van és csak az ment iskolába, aki akart. De az iskolában sem tanultak meg magyarul s ez bizony nagu baj! Azért van most, hogy a kis gyermek az I. osztályban magyarul lanul s azért beszélünk mi is magyarul, hogy jól megtanuljunk. Látjátok gyermekeim, ti már milyen szerencsések vagytok. Ti tudtok m-jr magyarul. Szüleitek ia tudnak, de nem az iskolában tanultok Eoeg, hanem későbben — aki tehette. Még sokszor más módon is hangoztathatjuk a magyar nyelv fontosságát kiemelve, azt, hogy most már milyen jó a gyermekeknek, mert az iskolában már megtanulhatnak magyarul. A gyermekek kis ellenőrzés s buzdítás mellett aztán azépen megtanulnak magyarul s társalgásaik, játékaik közben ts a magyar nyelvet használják. a vend gondolatot fejezze ki a gyernek magyar szavakban, hanem gondolkodjék magyarul a magyar gondo'atdt fejezze igy ki! Ezt pedig a kizárólagos magyar beszédben, társalgásban sajátíthatja tl! Nincs szükségünk tehát a vend nyelvre, s legfeljebb csak eszköznek, kisegítőnek használható, az I. osztályban. De a gyermek magyarul beszéljen s tanuljon mindent! Egyről-másról. Helyénvalónak találjuk azt a mozgalmat, amelyet a kontinens minden kulturállamából összesereglett küldöttek a párbaj ellen indítottak. Itt az ideje, hagy a társadalom fogalmát megtisztítsuk azon tévhittől, a mellyel eddig a párbajról vélekedett. A mai modern világban már nem állhat fenn ez a barbár szokás, amely a középkor szellemét idézi fel. Legyünk őszinték. Ne erőszakoljuk magunkra azon gondolatot, hogy lovagias embernek kötelessége kard elé állani, ha becsületén sérelem esett. Ha igy vélekedünk, akkor ezen káros szokás előidézője, védőjeként fogunk feltűnni. Tiltakoznunk kell! S határozottan elitéljük mindazokat, akik a párbajt szükségesnek tartják és igénybe veszik, AZ igazi férfiút nem a párbaj-afférok száma, hanem a viselkedése avatja lovaggá. Többet segit az őszinte bocsánat kérés, súlyosabb esetben a törvény előtti elintézés, mint bármely vérrel való lemosás mániája. Uraim! Nem állanak önök stársadalmi kényszer® alatt! NÍDCS helye már e megszokott védekezésnek. — A társadalom erkölcsi felfogása már nem annyira korlátolt, hogy be nem látná a párbaj kikerülését bármely esetben is. A párbaj-illenes kongresszus sürgetni fogja a büntető törvénykönyv párbajszakaszainak szigorítását és akkor majd teljesen szükségtelen lesz az, hogy bármely sértett egyén ököllel vívja ki igazságát. És ezzel sok szegény anya és szerető hitves könnyeinek hullását gátoljuk meg. • Szomorú állapotoknak vagyunk akaratlanul is részesei saját hazánk földjén. E lap hasábjai türelmesen hozza hétről-hétre a statisztikai kimutatásokat: azon szégyenfoltokat, amelyet a letbargiával határos bárgyusággal, nemtörődömséggel kell engednünk fejünkre kenni. Mert csak a mi hibánk az, ha olyan idegen külföldi portékát veszünk és fogyasztunk, amellyel hazánk iparát, s annak munkásait megfosszuk azon lehetőségtől, hogy hazai közönségnek szállítsanak és dolgozzanak. — Vannak polgártársaink között sokan, akiket a vád közvetlenül érinthet! De nem akarom hinni, hogy a magyar emberből teljesen kivesszen az érzés és a szeretet hazája s annak termékei iránt. Minden nap olvashatjuk, hogy majd itt, majd amott hazai gyáraink üzleti éveiket ráfizetéssel zárják és ez, vagy amaz magyar gyári részvénytársaságok csőd elé jutnak. Mit bizonyít ez? A mi érzéketlenségünket és erélytelenségünket! A faji szeretet hiányát. De ez nem maradhat így. Igyekezzünk végét vetni a piruJásnak, amelyet ezen statisztikák okoznak. Követeljünk kereskedőinktől erélyesen magyar árut! És ahol csak lehet, mutassuk meg ebben, hogy jó magyarok vagyunk! . . • Régi sajátsága a magyar embernek a politizálás. De most mintha ezzel felhagyott volna! Legalább ezt látszik bizonyítani az a nyomasztó csend, a mely a lelkekre nehezül. Az idei aratás kaszapengése már nem volt kísérője a magyar ember szokott politizálásának. Vájjon miért? Alkalmasint az '>nyílt, egyenes gondolatmenetével nem ismeri fel azt az irányt, amelyen a jelenben ö néki haladnia kellene. Szokatlan néki a helyzet. Egy labyrinthot lát maga előtt. És nem tudja ezen labyrinthban megtalálni azt az utat, amelyen az ö bátor, egyenes lépéseivel haladni tudjon. Tehát hallgat; és enged másnak politizálni. Azt képzeli, hogy ö most nem éhes, most mi sem kelt neki. Az üldözött struez módjára fejét a homokba dugja; csak akkor húzza elő, ha gyomra korog, ha éhezni kezd. És akkor enni kér és — majd ő politizál t * Egy nem éppen uj, — de eddig sokak előtt ellenszenves — eszme kezd nagy mértékben észrevétlenül hódítani: a soczializmus! Két három évtizede, hogy Magyarországon felütötte fejét, ahol bizalmatlanul fogadták. A munkástársadalom radikálisabb része elvül fogadta és vallja most is; igaz, hogy nem helyei formákban. Üdvözölnünk kell azonban a haladás nevében, hogy lassan lassan áttisztulva teret hódit magának mindenütt az a szoczialismus amelynek nemes hivatása az összes szegény nép érdekeit védeni; a gondolatot szabaddá,, a lelkeket műveltté tenni. Szóval: ezen uj eszme az emberiség teljes függetlenitését és boldogulását czélozza olyan formán^ hogy ez mindenkinek egyenlően javára váljék. Parlamentünkben, s más egyéb hatósági tényezőinkbeu is teret foglal ez az elv. Minden törvény és egyéb alkotásoknál iráuyadóul veszik; ami azt bizonyítja, hogy a hazafi s szellemben vett szoczializmus egyik kiegészítő része a boldogulásnak és a haladásnak. És amelyet az idők és helyzetek forgásához mérten min lenkor lehet és — kell is alkalmazni! Hegedűs Ferencz. A mi vezérünk. Irta: Egy asszony. Abból az alkalomból, hogy ő felsége az Erzsébetrend első osztályával tüntette ki Batthyány Lajosné született Andrássy Ilona grófnét, az újságok (a Magyar Hírlapban Buday Barna) nagy elismerés sel irtak az ö közérdekű működéséről és meleg dicsérettel emelték ki az ö egyéni kiválóságait. Azok, akik közvetlenül vele működtek, akik vele dolgoztak, akik megfigyelhették kezdeményező elhatározásait és azt a minden kényelmet ! feláldozó munkásságát, amivel jótékonysági és i közérdekű akczióit sikerre vitte és viszi: azok a j nök büszkeséggel és nemük önérzetével örven- , dettek az elismerésnek, melylyel vezérüket illették, ' de jól tudták és érezték, hogy érdemes és rendkívüli egyéniség az, akiről a magasztalás szólott.. Mi, asszonyok, tudjuk legjobban, hogy menynyire megérdemli a mi vezérünk az elismerést, a férfiak hódolatát és a mi ragaszkodó szeretetünket. ó megérttette velünk azt a különös lelkesedést és szeretetet, amivel a férfiak az ö pártvezéreiket körülveszik. Az ö révén megértjük azt a szeretetet, melylyel a politikai elvbarátok egy Apponyi Albert, egy Andrássy Gyula iránt viseltetnek. Ilyet érzünk mi ó iránta, ilyen vezérünk nekünk Batthyány Lajosné, Andrássy Hona. ó a mágyar -nök vezére. Tábora folyton nőni fog, mert példája, eszméi s az a mód, ahogyan azokat propagálja: ellenállhatlan erővel kell, hogy vonzza a magyar nőket, 'különbség nélkül. A mi vezérünk nem a divatos jótékonyság és dilettáns társadalmi akcziók ismert tipusa: ő programm szerint dolgozik, kezdeményező eszmékkel, azoknak mindenirányu megérlelésével és fanatikus keresztülvitelével. Hogy ezt a nőket is elragadó egyéni bájjal teheti: az az ő kiváló egyéni tulajdonsága és szerencséje szegény országunk- és szegény népünknek, melynek legutolsó falujáig is el fog hatni az Andrássy Ilona lángelméjének és nagy szivének az az akcziója, amit a háziipar és a népipar terén indított; amelynek eddig is megható és nagyjelentőségű eredményeit láthattuk s amivel szemben minden tényező: kormány, sajtó, az érdekeltek és a nagyközönség is csak elismerésének és bámulatának adott kifejezést Ez az akczió, most az öszszel, országos szervezet keretébén, a kormány támogatása mellett fog nagy horderejű fordulathoz jutni, hogy megvalósuljanak a mi vezérünk legszebb és legnemesebb ábrándjai: az országos háziipari szövetség keretében. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az a népipar, mely művészi ízlésben, nemzeti eredetiségben oly megkapó dolgokat tud felmutatni népünk legkülönbözőbb köreiben: országos háziipari szövetséget íog létesíteni Batthyány Lajosné kezdeményezésére, az ő egészen egyéni eszméje alapján s az ó programmja szerint. Mit jelent ez ? Azt jelenti, hogy az az akczió, mely itt Budapestről a közelmúltban az ó lelkes hölgygárdájáuak közreműködésével kiindult s az itt látott különböző kiállításokon eredményeivel is dicsekedhetett: országos szervezettel fog mindenütt állandó propagandát csinálni a háziiparnak s agy, ahogy itt a fővárosban buzgólkodnak ós fáradoznak, ugy fognak mindenütt az országban, megyénkiüt, városonkiut, falunkint megmozdulni a lelkes honleányok, a mi vezérünk hadserege, hogy a szegénynek munkát, a magyarnak hazai ipart és nemzeti sajátosságot, a külföldnek eredeti és Ízléses holmikat adhasson, önmaguknak pedig azt a kellemes és felemelő érzését a szivnek, amit a hazafiság, és a közérdekű működés adhat csak az embernek. De mit jelent még az az öszszel megvalósuló országos háziipari szövetség'.' Jelenti hathatós kiegészítését annak a nemzeti, közgazdasági, függetlenségi politikának és áramlatnak, mely ma már teljesen áthatotta a közvéleményt. Jelenti azt, hogy fel lesz keresve a legszegényebb népréteg is háziipari munkával a téli sanyarú időszakban is. Ügyes és sok helyt művészi munkára is alkalmas parasztlányaink és parasztasszonyaink háziipari czikkeket fognak tervszerű vezetés mellett készíteni és ebb>n minden vidék intelligens uri dámái fognak irányitólag éo serkentőleg elüljárni A nép érezni fogja, hogy nincsen elárvulva ebben az országban, hogy vannak még érzőszivü és elmés lelkek, akik a nép vezetésére ezen a téren is vállalkoznak. Ennek pedig meg lesz a maga szocziális és közgazdasági hatása. Hatása lesz a kivándorlásra is és hatással lesz a nép jólétére általában. Mert népünknek a háziipari munkával való országos felfegyverzése: exportmunkát is jelent. Hódító útra indulunk majd megint Európaszerte, mint annak idején őseink, csakhogy nem fegyverrel és harczi ügyességgel, hanem munkával és munkánk eredeti ízlésével togjuk meghódítani a legszélsőbb nyugatot is. Nálunk ezt a mi vezérünk, hölgytársai és az így megmozdított társadalom vette a kezébe. Kormányunknak igen kevés ideje és módja van ma még, sajnos, a vezetésre e téren. Egy amerikai csipkeágens mondta nemrégiben e sorok írójának, hogy ő, aki Amerika óriási csipkeszükségletének igen lényeges részét szokta megrendelni és beszerezni Európában, ma már a? összes szükségletét nem mint azelőtt, Belgium-