Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-07-09 / 28. szám

IX. év, &aiaeBj®r»;ggg

y S9CÜ8, Julius 9. 28 s acám, MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Bzer^eszti Z. Horvátli Lajos - - • - f lhittg-s-bl ^ Munkatársak: \ BORBÉLT "TÓHGT laptulajdonos. ^láiiiet si ár : é 'ie 4 korcna íél érrs 2 korosa,. Nejjed óva 1 kcr a szási 8 flilé . Hi det s k dija megegyezés szériát. N f t r ora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóvatal : W a.sic -atcfa Í6 A magyarság rajzban. <u Az ijedtségnek egy bizonyos foka keletkezett bennem," mondhatnám: megdöbbentem Malonyay Dezsőnek egy szavára. Pedig n^m is mondott új dolgot. C*ak azt mondta, hogy gyűjtsük össze, rajzoljuk le s tartsuk meg a magyar népnek művészi termékeit, mert jön a vasút, s új áramlata a fejlődésnek és elsöpri azokat a termékeket, hogy még emléke sem marad a magyar szellemnek. Szükséges a gondoskodás, mert nagy valószínűsége van az állítás igazságának. * És ezt tudhatja mindenki, a ki csak rendesen gondolkozik férfi korától kezdve. Jó magam is gondolkoztam erről eleget. S ugy vélekedtem, hogy ha a hordót megcsapolják, a bor kifolyik; s ha teletöltik esővízzel vagy mosogató lével, a hordó tele lesz ugyan, de immár nem borral. Igy vélekedtem; de azzal vigasztalódtam, hogy hátha nem jó a hasonlat .. . Az első királyok idejében még egymást vagdalták a magyarok a régi és uj hitért; Németalföldet fenyegette a tenger özöne s onnan a nép Erdély hegyeire költözött. A tatárok sem igen kiméltek bennünket IY. Béla idejében. Akkor is be kellett az űrt valamivel tölteni. Mohács patakának a nadálya is megszívta a vérünket. Kiürült az ország II. Rákóczi után is. Hullott el egynéhány magyar 48-ban is. Pótolni kellett mindannyiszor. Még gőzölgött a kövér föld a vértől, s nyomultak a jó szomszédok a kihalt mezőre, mint a viz a lejtős rétre, s mint méhek és darázsok az érett gyümölcs illatára. Holló Lajos vezérczikke szerint kétmillió holdnál több íöld ment át idegenek birtokába. „Országrészek kerültek külföldi bankárok, tőkések, idegen főurak kezeibe." Nem kevéssé nemzetbontó tényező ez is. Hanem ennél még hatásosabban dolgozik a,z alig látható, esendesen ö'<5 méreg. Jőnek az irott és nem irott törvények. A szabadság szent zászlóját a „liberalismus" szóra szabták köpönyegül. „Szabad sajtó", „szabad ipar," „szabad kereskedelem." Tanulatlau, lelkiismeretlen s a magyarhoz nem huzó idegenek lesznek az irodalom vezérei s parancsolják vala a közvéleményt. Aki sohasem fogott tűt a kezében: czipész, csizmadia, szabó s többefféle mesterséget folytat. Szabad. Világjárt vigéczek otthonülő együgyű magyar parasztoknak a zsebjéig és véréig kotorásznak büntetlenül. A törvényt nem magyar ember állította össze idegen fajnak az érdekében. A kizsarolt magyar ember megtérítést, megtorlást vagy bármely elégtételt törvényes uton nem tud szerezni. Ha pedig pártjára állok és tanácsot adok neki a bécsi és berlini vigéczekkel szemben: olyan szent, mint az Isten, hogy vallási türelmetlenséggel, vagy épen az antiszemitaság vádjával illetnek s alighanem belesir a kenyerem és családom. A törvény is, a közvélemény is sújtja a magyart. Hogyan? Hát a következőleg. A törvény azt mondja, hogy mások vallását -káromolni bűu. A ki ezt teszi, büntettetik. Helyes. Igen ám, de a magyarok részére már megcsontosodva megalakult az a közvélemény is, hogy aki a vigéczekkel szemben bármely közgazdasági tekintetben is védelmezi az otthon ülő magyart: az gyűlöli és káromolja a vigécznek a vallását. Méltó tehát, hogy szigorúan büntettessék. Ez csak világos dolog. Teremtette pedig ezt a közvéleményt idegen tollaknak „magyar" ujság-irodalma. Ha magyar ember összeütközik az idegennel, a magyar lesz a pörvesztes. Különben hova lenne a vendégjog, a lovagiasság és a — liberalismus? — Összetévesztik a személyi morális életet a nemzeti élettel. De hogy készakarva é, azt nem tudom. A szellemi és moraüs életen tovább is tekinthetünk. A mint a törvényeket és újságokat, akként az iskolák számára a tankönyveket is idegen születésűek írják nekünk. Még magyar nyelvtanra is németek tanítanak bennünket. Nekik van jussok és természetök a fővárosba jutni, közelebb a kemenezóhez. A magyarok fővárosa hasonlatos Konstantinápolyhoz, a törökök fővárosához, hol maholnap minden ember lesz, csak török nem. S a közéletnek hivatalos és nem hivatalos vezéreit tessék listába szedni. Hány magyart találsz köztök ? Nevet talán igen. S voltál é katona, legalább egy esztendeig? Gondolj vissza a katonatisztekre, a vezérekre. A nevekből ítélve van ott szerb, bolgár, rácz, német, tót, horvát, oláhság. S ezer közt egy magyar — név. Csak név. Amint itt, ugy amott is idegenek parancsolnak a magyar fiuknak. Ez az állapot sem nemzetépítő tényező. De hogy egyéb intézkedések is hogyan kedveznek a magyar fajnak, meglátszik abból, hogy itt a tuladunaiaknak gyorsabb és könnyebb közlekedésök van az idegen „Déli vasúttal," mint az Állami vasúttal; s könyebb és gyorsabb közlekedés van Bécscsel mint Pestit kivéve az országnak akármelyik városával. És ezt bölcsen föl is használják a kereskedők a magyar ipar terjesztésének nagy dicsőségére. S igy a szabad forgalom, szabad verseny, szabad ipar, szabad kereskedelem teljesen felszabadítja a magyar kisiparost és házi foglalkozót minden munka alól és szabadon elpusztulhat. Gyárok ugyan nem keletkeztek, de a műhelyek haldokolnak s a házi ipar már ki is adta a lelkét. Egy hét óta keresek falun egy házi szövőszéket. Nem találok. Az asszony a tűzre vágta, a Vetőszeget a padlásra dobíu,, az orsót a muzeumba vitte. Összeteszi a kézit. Nyugodt és örvend, hogy olyan olcsón kap mindent a bécsi, gráczi, brünci gyárakból. Elhiteti a világgal, vagyis a világ h.tette el vele, hogy jobb ez az élet, melyben olcsón vásárol, mint az, amelyben semmibe sem került a szőttes. Mit siránkozom én a régi világ letűntén? kérdezheti a „liberális" internaczionális Lement a nap, feljé'n a nap. Jőn a változásra változás. Sutba az osztovátával, itt a gyár. Fejlődünk. Ez csak jobb. — Igen, a fejlődés jobb. De csak változás van. Fejlődés nincs. Van fejlődése az osztráknak, a „szabad" forgalmú vigécznek. De fejlődés é az nekünk, ha az eddig'" munkás élet helyett asszonyaink munkátlansággal töltik idejöket? Fejlődés é az, ha muuka nélkül, igény növekedtével anyagilag elszegényedünk? Fejlődés é az, ha régi munkánkat abba hagyva, semmihez sem fogunk? Mióta lett fejlődés a testi és szellemi eltunyulás ? Fejlődésnek mondanám azt a változást és örvendenék rajta, ha a somogyi és zalai magyar fiukat össze szedné a magyar kormány s egy hatalmas iparművészeti iskolában szakszerüleg tanittatná tovább az eredeti alapon, azon az alapon, amelyet ők kezdettek meg a falujokbau, a malom alatt, liba pásztorkodások mellett. Nem hiszem hogy legyen vidék, a melynek a népe olyan tömegesen, olyan bámulatos testi és szellemi ügyességgel birna, a fém és fa-faragászat körül mint e két megyének magyar lakossága. A mit ők csinálnak, az magyar izlés, magyar szellem. Ha ezt folytatják, ebből lesz olyan változás, a mi fejlődés, aminek örvendenék. De ha ezt az embert zsákhordásrk, vagy vigéczkedésre kényszeríti a sors, ez a változás nem fejlődés. Ez nemzeti halál. Ezért döbbentem én meg, mikor a Malonyay szava bővebb gondolatokat kergetett föl bennem. Rajzoljuk le tehát, amit a magyar nép lelke és szelleme eddig teremtett, mert hátha tovább nem fejlődik, sőt ami volt is, elvész a feledésbe. Édes istenein, hát a magyar nemzet csak a muzeumba yaló már, mint a Kleopátra teste ? Emberek születnek, emberek halnak, — de a nemzetnek élni kell valóságban is, nemcsak a — rajzban. Borbély György. A székely szőttes jobb, tartósabb és olcsóbb minden más bécsi vagy angol szövetnél, mert nem gépileg állítják elő, hanem törhetetlen munkával székely munkásnők szövik. Miért visz rá tehát a lelkünk, hogy mégis idegen, ronda, selejtes munkátveszünk és a hazai ipart elhanyagoljuk?