Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-07-09 / 28. szám

2 MAGYAR PAIZS 1908 julius 9. Philosophia vitae. Minden erénynek, minden boldogságnak alapja : a helyes gondolkodás. A ki belátja azt, hogy valamely tett helyes azért, mert természetes tendencziája a jóhoz vezet: valóban csak az morális cnibor A boldogság közvetlenül az ember bensőjéből fakad. A mi kívülünk van, az csak annyiban van összeköttetésben a boldogsággal, a mennyiben attól függ életünk és egészségünk föntarlása. Én nem szegülök ellen mindazoknak, akik nézetem szerint helytelea uton járnak; mert a tömegre jobban hat a tapasztalás és jobban is előmozdítja javulását, mint az indokok és bizonyítékok. Nekünk is vannak ellenségeink ; de ez ne tegyen boldogtalanná. Ha azokat helyesen tudjuk fölhasználni: akkor több hasznot, mint kárt hoznak nekünk; mert hibáinkat mutatják meg, éberré és óvatossá tesznek minket; s igy segítenek abban, hogy mindig jobbakká legyünk. A közéletben tett szolgálataink azonnali helyeslését és hálás elismerését ne várjuk. Azonban legyünk csak kitartók minden bántódások és sértések daczára. A lelkiismeret benső elégedettsége nem fog minket elhagyni és az idő igazságot fog szolgáltatni nekünk, még azoknak ítéleteiben is, akik most elfogultsággal viseltetnek irányunkban. Sohase ereszkedjünk heves vitákba és vesze- i kedésekbe, hogy akár politikai, akár pedig böl- ; cseleti nézetünket megvédelmezzük, hanem bízzuk azt a maga sorsára. Ha nézeteink helyesek: akkor az igazságban és a tapasztalásban kellő támaszt fognak nyerni; ha azonban tévesek és helytelenek : akkor csak jó az, ha megczáfoltatnak. A viták és veszekedések csak arra valók, hogy elkeserítsék a kedélyeket és földúlják a • nyugalmat. Az emberek sok kellemetlenségnek vannak ki ' téve azért, mert nincsen meg bennük a kellő j bátorság, mely a mindennapi élet eseményeiben épp ugy nem nélkülözhető, mint a csatamezőn. Nap nap után nagy kedvetlenséggel kell tütnünk sok tolakodást, csak azért, mert nincsen meg bennünk a kellő bátorság ahhoz, hogy elégedetlenségünket nyilvánítsuk. * * * A világi dolgokban nem boldogít a hit, hanem inkább a hit hiánya. Gyakran egy bün árán — két gyermeket lehetne fölnevelni. A gőg gazdagsággal reggelizik, szegénységgel ebédel és szégyennel vacsorázik. A nyomor sok embertől elrabolja az akaraterőt. Az üres zsák nem állhat meg egyenesen. * * * Csak az erényes nép képes a szabadságra; minél romlottabbak és bűnösebbek a nemzetek: annál inkább szükségük van — mesterre. Minden kornak és minden nemzetnek voltak nagy szellemei, kiváló férfiai, akiknek személye példaképül szolgált és szolgál ma is. Emlékezzünk Mózesre, Sokratesre, Leonídasra, Cátóra, Numára, Grachusokra, Corvin Mátyásra, Széchenyi Istvánra, Franklinra stb. de főleg Krisztusra. Ők azt, amit igaznak találnak, nemcsak tanították, hanem tettel is bebizonyitta Í. Abban van az életbölcseség, a philosophia vitae, hogy tettek által .'együnk példái az igazságnak, jónak és becsületességnek és hogy a mi jót érez a sziv és a mi jót beszél a száj : azt cselekedeteinkkel is bebizonyítsuk. Ezen és ilyen elveket hirdettek és követtek az emberiség legnagyobb szellemi, legönzetlenebb barátai; ezek közt Franklin is. Ők az emberiségnek legnagyobb mesterei, jótevői, diszei. Neveik halhatatlanok! Cselkó József. Atársadalmij iparpártolás akkor szánt mély barázdákat, amikor mindenki kötelességének tartja, hogy magyar árut vásároljon, de egy úttal kötelességének tartja, hogy minden ismerősét, barátját rábírja, kötelezze a magyar áru beszerzésére! „Nyelvében él a nemzet." , Irta. Hegcdfis A. Elek zalabagonyai tanító. Alsólendva, 1908 junius 29. j Megboldogult Bartha Miklós emlékét őrizzük!... Az Ö magyar lelke, az Ó eszményi tiszta magyarsága, fajszeretete legyen előttünk a világító fáklya, mely vezéreljen bennünket egy boldogabb, egy epedve óhajtott szerencsésebb jövőbe Az Ö magyarságát tanuljuk bámulni, az Ö mély lelkének s magyarságának akarunk követői lenni, a midőn fennen lobogtatjuk a magyar fajszeretet, a magyarság szüztiszta zászlaját. Kedves emléket őrizünk. Fogadalmat tettünk magyarságunkra s amidőn e lap hasábjain hirdetjük magyarságunkat: csak következetesek vagyunk!! De mit is akarunk?? — Igen!! Azt, hogy nyelvünk ne »mostoha« legyen. Ugy értem én ezt, hogy édes fiu táplálja édesanyját! Született magyar embert gondolnék édes fiúnak. Csak mostantól beszélve helyezkedtem ám e gondolkodás módra. Tehát kifejtem! Sokszor hallottuk emlegetni, hogy nem magyar — lakta, — tehát más nyelvű vidékre — jó, ha az illető vidék nyelvét beszélő embert alkalmaznak tanítónak. Igy volt! Igy gondolták s a tapasztalat bizonyítja, hogy nem helyes. Ugy érteuém a dolgot, hogy egy más anyanyelvű állampolgár lehet haszngs s magyar érzelmű ember is, de egy született migyar, egy fajmagyar tanítónak a lelke több melegséget, több szeretetet, hogy ugy mondjam mélyebb ragaszkodást képes érezni az édes magyar nyelv iránt. Azt mondják, hogy miként boldogul a magyar tanitó. ha nem beszéli az ottani nyelvet? Csak ugy, hogy a kisgyermeket újból megtanitja beszélni. Csak jól értsük meg egymást! Beszélni, gondolkozni tanítsuk meg a gyermeket. Tekintetbe sem véve, hogy a gyermek már tud beszélni. Csevegjünk s csak magyarul beszéljünk a gyermekkel. Uj képzetek, uj fogalom s magyar fogalomalkotás! Ez az én tapasztalati uton kipróbált meggyőződésem! Talán közismert. Lehet, : hogy más is próbálkozott vele, de én tettem ! próbát s a siker bizonyítja, hogy helyes uton i jártam. Most röviden foglalkozom vele, de még irok I róla. Például a legrosszabb esetet veszem, amidón az iskolakötelesek közül az I. osztályban senki sem tud beszélni magyarul. Ez ugyan a lehető legritkább, mert bármely iskolában is akad néhány : magyar gyerek. i Az első osztályos kisgyerekeket elhelyezem a ! padba. Hogy rendet csinálok, azt nem mjndom, ! mert beszédemet nem értenék. Cselekszem tehát! Mindenkit elültetek, közben barátságosan bánva velük megczirógatom őket. Jó példát mutatva, saját kezeimet karba teszem. Igv állok néhány pillanatig. S a gyermekek figyelme akaratlanul is reám irányul. II. czikk. A gyermekek figyelnek. Az első padban egy i padszélen ülő gyermekre rámutatok. A gyermek azonnal figyelmes lesz. Talán feláll. Közben barátságosan mosolyogva — nehogy megijedjen a gyeimek — integetek neki, azaz mutató ujammal hívogatom magamhoz. Ezt a hivogatást a pólyás baba is érti. Ez a pólyásbabának talán első képzete, amidőn édesanyja vagy dadája csalogatja magához. A gyermek is megérti. De kapcsolom a beszéddel, mondván: Jöjj ide hozzám! A szemlélet, beszéd, cselekvés kapcsolódott ezáltal s az első lépés megtörtént a gyermek lelkében magyarul ! Ezután ily módon hívok magamhoz még néhány gyermeket. Ennek megtörténte után sorrend j szerint küldöm őket helyre. Helyükre mutatók.s kezemmel küldő kézmozdulatot téve mondom: Menj vissza! Most az asztal mellett levő székre leülök. Csend lesz s kezemmel felállást intve mondom: Álljatok fel! Természetesen magam is felállók. U. i. történik: Üljetek le! kivitele is. Most egyesekkel: Pista jöjj ide ! Menj vissza stb. Egyes tárgyak- neveit tanítom: asztal, szék, tábla, kréta, palatábla stb. Rámutatok az asztalra: Mi ez? Igy haladok tovább is. Ez után például oda viszem a krétát ; egyik gyermekhez s intek neki: Józsi a krétát 1 hozd ide!! Nehéz ez, de alapos munka. Újra tanítjuk beszélni s magyarul gondolkodni a gyer- j meket. Valaki talán igy gondolkodik, hogy hogy , is érti meg a gyermek a magyar kifejezést, ha i ennek megfelelőjét anyanyelvén nem közöljük I vele? Erre egyszerűen csak az a megjegyzésem, hogy a beszélni tanuló téléves gyermek, nem magától jön-é mindeu szónak a jelentésére?? Csak helyén és jól használjunk minden szót, a gyermek érteni fogja! Ez a helyzet, amidőn senki sem beszél magyarul. Csak természetes, hogy lényegesen könnyebb a munkánk, ha iskolánkban magyarul tudó vagy magyar anyanyelvű gyermekek is vannak. Pedig szokott lenni. Tehát mi a kölönbség az anyanyelv segítségével való magyar nyelvtanítás és az eredeti, ősi beszélni tanítás között? — AZ a különbség, hogy az anyanyelv segítségével kényelmesebb, de ritk^p oly eredményes mint a beszélni tanítás szerint. Beszélni s magyarul gondolkodni tanítsuk a gyermeket. Ez a fő! Csak nézzünk utána, hogy az idegen anyanyelvű gyermek nem anyanyelvén gondolkodik é és ezt fejezi ki magyar szavakban. Természetes, hogy rosszul. Tanítsuk tehát beszélni s magyarul gondolkozni a gyermeket! Ezek után csak hangsúlyozni tudom, hogy született magyar tanítók alkalmaztassanak nem magyar vidéken. Már természetes, hogy az a tanitó, ki az idegen nyelvet beszéli, kényelmi szempontból is, s hogy megkedveltesse magát, szívesen beszél a nép anyanyelvén s nem is kívánhatunk oly ügybuzgóságot, olyan ambicziót, mint a fajmagyar tanítótól. Ha még oly jó hazafi s lelkes ember is az illető, de saját anyanyelvét mellőzni nem fogja. Ha a magyar tanító később sajátítja el az idegen nyelvet, fog beszélni, de szükségből s sohasem érzelemből. Ne felejtsük tehát, hogy beszélni, magyarul gondolkozni s magyarul érezni tanítsuk meg gyermekeinket, meit: „Nyelvében él a nemzet!!" A magyar gyári vállalkozás. — Válasz gróf Teleki Arvéd urnák. — Budapest, május 28. Méltóságos gróf ur! Nagy élvezettel olvasom a »Magyarország®-oan naponta megjel enő czukeit, azonban méltóságod a magyar ipar helyzetéről ninc-en tájékozva. Ha Magyarországban valaki saját erejéből gyárat létesít és nem nyerhet el állami szállítást, vagy nem »takarithat« valamit az indirekt adókon, ugy veszve van. Nincsen ország a világon, ahol nagyobb lenne az előítélet, a nemtörődömség magyar vállalatok iránt, mint hazánkban. Nálunk nagy bün, ha valami gyártmányról kisütik, hogy magyar, vagy a gyáros magyar honos. Irreparabilis hiba ez! Magyarország a frázisok hazája, a közönség eltogult, a kereskedőnek pedig más gondja van, mint a magyar ipart szolgálni, sokkal indolensebb. Itt vaunak a példák. Magyarországnak egyetlen gyertyagyára van, a »Flóra«, Budapesten. Sem élni nem tud, sem halni! Nálunk mindenki csak az osztrák Milly- vagy Apollo gyertyát használja, hiszen mindeii csomagon látható, bogy magyar gyártmány és igy minden csomag árulója a hazai származási helynek. Bármely osztrák gyár nagyobb forgalmat ér el Magyarországban, mint ezen színmagyar gyár, mely kényszerítve van a Balkánon piaczot keresni gyártmányának. Az aussigi Schicht czég tönkretett ezer magyar szappangyarost, ezen aussigi gyár maga többet forgalmaz az országban, mint az összes magyar szappangyárak együtt. Egy növényzsirgyár, »Alexin«, nagy tökével és nagy reklámmal a legkitűnőbb gyártmányt hozta piaczra, de senkinek sem kellett, nálunk mindenki csak Kunerolt vesz, persze ez osztrák gyártmány, tehát jobbl'Alexin ur kénytelen volt Szemét beszüntetni és millióit sárba tiporni. Nagyszombaton van egy csokoládégyár. Képtelen az országban egy kilót eladni és hogy üzemét töntarthassa, kénytelen Galicziában és Csehországban piaczot keresni. Nagykanizán van a »Patria« pótkávégyár. Az ország egyetlen, igaz magyar tözsgyökeres pótkávégyára. Képtelen a Franck czég monopóliumát megtörni. Egyetlen magyar vállalat, vagy üzlet vele szemben jóakaratot nem tanúsít. Kizárólag Franck a szállítója az állami vasgyáraknak, az állami gépgyáraknak, a kőszénbányáknak és a hadseregnek. Már mégis furcsa, hogy az osztrákmagyar hadseregnek, a honvédségnek, egy reichsdeutschi czég legyen a kizárólagos szállítója, mi-