Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-07-02 / 27. szám

2 MAGYAR PAIZS 1908 julius 2. mely tele van tömve mindkét nemű, különféle kou személyek sokaságával, a szűk, alacsony, egészségpusztitó és amelle't drága lakásokban. Nem mellőzhetjük a halandóság fontos kérdéséé sem Statisztikailag bebizonyított dolog az, hogy a lakásviszonyok rosszabbodásától nagyobbodik a halandóság. E viszony azonban legvilágosabban feltűnik a gyermekek halandóságánál. Bebizonyult ugyanis-, hogy az egy szobás lakásokban az öt évnél fiatalabb gyermekeknél a halandóság négyszer oly nagy, mint pl. a négy szobából álló lak helyekben. A jobb laká-ok lakóinak átlagos kora magaaabb, mint az elégtelen lakhelyeken taitózkodóké. A szegény ember az ő nyomorult lakásában, amely egyúttal lakóhely, konyha, fekhely, esetleg műhely is, — csak félig oly hosszú életet remélhet mint a vagyonos ember. Mindezekből látjuk, hogy milyen szoros a viszony a lakás kérdés és a szoczialis kérdés között. A lakás a czivilizáézió bölcsője; onnan kikéi ülnek mindazon befolyások, melyek jóra vagy rosszra, erényre, vagy bűnre ösz'önzik a társadalmat és a melyek azt nemesítik tehát vagy rontják. Aki érzi. hogy az ő lakása az ő kedves otthona: az az ember büszke a/on társiságra, amelyben él; ellenben aki érzi. hogv az ő lakása a nyomor örvénye: az rohammal osíioraolja azt a társadalmat, amelynek — meggyőződése szerint — áldozatává lett. Cselkó József. Hahó ti magyarosítás. — Egy kis néprajz. — A zalai községekhez mérten az egybeforradt Alsó és Felsőhallót jó nagy falu. Söjtör 3 kilóméter, Hahót 4 kilóméter hosszú. Lakosai jómódúak. A czivilizáczióuak árnyoldalai kevésbé nyomultak rájok. Nagyon közel sem város, sem vasút nincs. Törzsökös magyarok Sági, Botka, Baranyay nevekkel. Ujabban betelepszik oda egy-egy német nevü lengyel is: Weisz, Bienenstock stb. nevekkel. Megjegyzem, hogy manapság a zsidókat lengyeleknek mondják. Ezek kereskedést folytatnak. Árulnak sót, petroleumot, zsebkendőt, korbácsszijat stb. s 10—20 esztendő alatt 50—60 ezer koronát gyűjtenek. Eunek fejében az ősi lakók megmagyarositják az idegen — neveket. Sok nevet nép etbimologiával csinálnak. Biene Salamont, nem Méhesnek, hanem Bűn Salamonnak hijja a hahóti ember. Azt hinné az ember hogy rosszindulatból jövő gúoyolódások ezek az elkeresztelések; pedig nem, hanem ártatlan dévajkodás s a foglalkozás, szójárás vagy egyéb szerencsés és szérencsétleu körülmények adatják a tréfás neveket. Van köztök Későnjött és Koránment, Vacsora s Tarka, Mindjártkéri és Debadom zsidó. Utóbbi azt teszi, hogy Nemadom. Egyik Hosszú Dávid, a másik Darab zsidó, mert csak 4 láb magas. Mindeniknek megvan a maga oka. Ökörszem zsidónak akkora szeme van, mint Júnónak, kit Homeros ökörszemü Hérának nevez, vagyis nagyszemünek, tehát szépnek tart. S ez elég hízelgő a hahóti Dávidra nézve. Csakhogy van e mellett Bivalyzsidó, Sörényfenye és Taknyos Krajczár is. Tüke zsidó nem a szőlő »tükétől« hanem a pénztökétől van. Persze. mindennek meg van a maga kis históriája. S a história világol vet arra is, hogy a lengyelek nemcsak kereskedéssel, hanem egyik-másik iparral is, sőt némelyik földműveléssel is foglalkozik. Csizmát csinált, de 5frt helyett csak 4 frtot fi'.etett neki a hahóti ember; jól van. de le is fejtetSe a csizmáról a már szépen felvart zsiuórzatot. Így kapU a Lefejti nevet. De ezt ő sohasem Írhatja Lvfejty nek. Minthogy köztök a földműves mégis csak ritka, ezért lett az egyik Magvető. A Kinyíló zsidónak boltajtaja kifelé nyílik. Sótartó, Csunyamiska, Tartatlan (sovány), Kétszergörbe, Csöndes, Birkacsapás (himlő helyes) nevek egyszerűbb történetből vagy természeti okokból keletkeztek. A Szűrömeczet név a boltosnak dévaj tréfálkodását mutatja. A boltba megy a kis lány: van é eczet? Van, azt mondja a boltos, de savanyu. Ejnye! pedig meghagyta édes anyám, hogy csak jót vigyek. Isten vele! Rohan utána a boltos, gyere vissza te kis bolond, van jó eczet is, szűröm már. S viz sem mossa le róla a Szürötneczet nevet. A sok között valami hibát követett el Jónáthán, kérdőre fogták, vallatták s a mellékszobiban el is tángálták. Váltig zúgatta, hogy ö bűntelen ; senkisem hitte s mégis Bűntelen lett a neve. Eiéggé fájdalmas dolog már az is, hogy a^ falusi munkások gyermekeinél oly nagy halandóság uralkodik és hogy a felnőttek igen sűrűen a legjobb években halnak el. De sokkal fájdalmasabb az, hogy a munkás lakása iránt: modora s utálata foiytán megfeledkeiik arról, hogy lakásában keresse otthonát. Minthogy a mui;l;ás ember felesége szintén kénytelen többnyire segíteni az uradalmi munkánál: ennek folytán a tisztátlanság es piszok tenyerében úszik a háztartás. A nő uzt teljesen elhanyagolja, sőt elhanyagolja e mellett apió gyermekeit is. Az ilyen lakásokban gyakran csak a legszükségesebb és szétszórva heverő bútorokra ós edényekre akadunk. Az ablaktáblák a piszok miatt átláthatatlanok és ritkán van azaz eset, hogv azok összetör ve a lyukak pedig papirossal beragasztva vagy longvokkal betömve ne legyenek. A gyermekek ott hevernek félig mertelenül piszkosan a szobában vagy feküsznek nappaí is az ágyban, noha e..;L-szíégesek. A nő pedig visszatérve a munkából, figyelembe nem véve mindezen pUzkot, és rendetlenséget, ott áll a tűzhelynél, ebedet főz a családnak, ^mely ebéd vagy inkább vacsora, amidig magán hordja környezetének nyomai!, Tudunk olyau esetet, hogy egy nagyobb cseléd szobában négy család is lakik ; mindegyik külön egy sarckban és egy-egy ágyon elférve azon okból, mert több a helyiségbe be uem fér. Sokszor való igaz, hogy a birtokos több pénzt fordit a sertés akoi, mint a munkás lakások fölépítésére. Térjünk még vissza a? iparos munkások lakásaihoz. Míg a legényeknek reudesen saját helyiségeik vannak, ahol alusznak: nem ugy van az ifjú munkásoknál és inasoknál. Ezek rendesen műhelyekben, konyhákban, néha pinczékben és más illetlen helyeken alusznak. Ágyuk kevesebb van mint a segédeknek, ugy hogy renndesen kettenhárman egy ágyon vannak. Fűtésről rendesen nincsen gondoskodva. Láttam oly fekhelyeket inasok sőt legények számára is, ahol négy ágy volt egymás fölött, ugy hogy a legfelsőbb fejével ütődött a paplásba, ha esetleg felülni akart. Egy perezre forduljunk még be az albérlők, a zsellérek lakásaiba és nézük meg ott a lakásviszonyokat. Rettenetes látvány! Testi lelki és erkölcsi züllésnek támadnia kell oly helyiségben a Toldi Miklós nyomta tó rúdja.* „Nyomó rudat fél kezével kapta vala " Ilosvai. „Szörnyű vendégoldal rt>n%\a,rd.s?.os vállán." Arany. Gyermekkoromban, mikor előszór olvastam Arany Toldiját, gondolkoztam: mi az ördögért mondja Arany János a nyomtató rudat vendégoldalnak? De nyomban okoskodtam s ugy fejtettem meg a dolgot, hogy a nyomtató rudat, míg az üres szekér a határou, a rétre ballag, addig odaakasztják oldalvást a két lőcshöz s méltán vendégoldalnak lehet nevezni azalatt, míg nem az igazi szerepét tölti be. És ez a meggyőződésem igen hosszú időn át tartott ám. De akár helyesen fejtettem meg, akár helytelenül, mind e hosszú időn át szentül hittem, hogy Arany János csak névvel nevezi vendégoldalnak, valójában pedig ö is magát a nyomtató rudat érti alatta. Hanem amint megismerkedtem Nagyszalontának s az Alföldnek szekeres gazdálkodásával, hogy ott van vendégoldal nevü része is a szekérnek s főképen, hogy ott nyomtató rud nincsen is: meggyőződtem, hogy Arany Toldija nem nyomtató rudat emelget. Most már tehát tudom. Hanem azért mai napig sem vagyok kibékülve vele. Ilosvai Selymes Péter verselő hol nyomórudnak. hol nyomtatóruduak nevezi és ezt adja a szörnyű gyermek kezébe. Pedig az ö Toldija is valahol ott Nagyvárad körül az alföldön (de ugy hiszem, Nagyváradtól keletre) »lát minden dologhoz az béres szolgákkal, s nyomó rudat félkezével kapja vala.« Toldi Miklós akár alföldi ember volt, akár hegyvidéki, s a Laczfival való találkozás akár az alföldön történt, akár hegyvidéken: a nép száján a monda s ennek nyomán vagy uem ennek a nyomán Ilosvai nyomtató rudat használ, egyszerűen azért, mert vagy a mondát készítő és fentartó nép, vagy Ilosvai, vagy mindakettő hegyvidéki. De tudhatjuk, hogy mindakettő hegyvidéki. Erdélyben s az északi részeken és a Dunántul nyomtatórudat használnak hordáskor a gazdák. Az alföldön * A Nemzeti Iskolából ve'tük át Szerk. pedig nincs nyomó rud. Ott csak a nagy kötéllé* szorítják le a terhet. Arany János szalontai hajdú uagy költőnk sem ismerte a nyomó rudat. Akkor fiatal korában lega'ább nem. Nem mondom, hogy nem járt tul a falu határán, mert volt Debreczenben s egy kicsit színészkedett is, de az alföldön tul addig nem volt. S ha véletlenül látott volna is nyomtató rudat, az ö patrióta lelkéhez hozzá nem fért, hogy idegen dolgot mondjon, ami nem az ö vidékének a sajátja. Pedig könnyen megtehette volna geográfiai s egyéb históriai hiba nélkül, hogy a hős gyermek Nagyváradtól ne nyugatra néháay kilóméterrel, hanem néhány kilóméterrel keletre gazdálkodjék s találkozzék Laczfi hadával. Akkor nem kellett volna szétbontania a felszerelt szekeret s erőltetéssel elővennie azt a kisebb vendégoldalt, mellyel a népi csudálatost, vagyis a poézist, meglehetősen gyöngítette. Azt hiszem Lehr Albert ur sem ismeri a nyomtató rudat; mert Pesten a négyemeletes házak tövében nem járnak ilyen szekerek. Megemlítem pár szóval. Gabona, széna, szalma hordáskor használják a ^azdák. Emlitém, hogy a hegyes, erdős vidékeken. Talán azért, mert ott van elég fa. Nagy szálfa ez a nyomtatórud. Rendesen fenyőfa, de mégis nehéz, mert nagy. Mint falusi faépületek fedele alatt a szarufa. Sima, de nem faragott. Csak a haját hántják le. S ugy van mint az erdőn nőtt. A vastagabb vége vas tagabbnak marad, a vékonyabb vége vékonyabbnak. Vastagabb végén egy kis rovátkolás van. A szekérre rakott nagy halom szénának a közepén végig fektetik. Már maga is megnyomja a puha rakományt. E'öl a vastagabb végit leszorítja az elokötél a szekér-derékhoz, hátsó végét a hosszú kötéllel szorítják a szekérnyárs tövéhez s a szekéraljához. A uagy szekérrakományt azonban még túlhaladja a nyomtato rud hosszúsága. Jó néhány arasszal még ki.jebb ér hátul a nyomtató rud vége. Ezen a kiálló részen diákkoromban még gimnasztikai lábforgást csináltam. Szóval ez derék egy szálfa, rendeltetésénél fogva is. Méltó árra, hogy aki félkézt emelgeti, csudálatra keltse vele a közönséget. Egy ember is elbírja ugyan, hogy ide-oda támogassa, de pálczának használni, már csak Toldi Miklós >ezébe való. Hát a vendégoldal micsoda'? Szintén gabona s széna-szalma hordáskor szükséges. Egy keresztfa nevezetű rudacskát a szekér alejére a két első lőcs irányában tesznek keresztül, egy másikat a két hátulsó lőcs irányában, s e két keresztfára fektetnek kétfelől a szekér hossza irányában két nagyobb és hoss'abb rudat, jóformán elfelejtettem gyermekkorom óta, hosszú rúdnak, vagy oldalrudnak hijják é Erdélyben; s ezeket vagy faszeggel szegezik a kereszfákra, vagy madzaggal vagy gúzszsal kötik oda. Ez a négy mellékes vendégfa megszélesíti a szekeret a szekérderék felett, hogy annál nagyobb boglyát rakhassanak rá. S minthogy csak gabona, széna, szalma hordáskor tartoznak a szekérhez: vendégoldalnak hijják az alföldön, t. i. a két oldalfelőlit. Arany szériát evvel a vendégoldallal játszott volna Toldi. Mintegy csintalan gyermek. Ha az aiföldi nagyszalontai emberrel beszélünk, erősen bizonygatja, hogy bizony szörnyű nagy fa az, illik az a hatalmas Toldi kezébe. Hát hiszen el kell ismernünk, hogy nagy. Az erdélyi vendégoldal nem nagy, magam is, még Arany János is, sőt Lehr Albert ur is elbírná, félkézt. S tudnunk kell, hogy az alföldön az ökrök is nagyobbak és erősebbek és a sima uton nagyobb terheket lehet vinni, a szekerek is nagyobbak, a szekér részek is nagyobbak, a vendégoldal is nagyobb: mondjuk: ötszörte nagyobb, miut a neki megfelelő erdélyi oldalrud. S nagyobb lehet hatodszor azért is, mert véletlenül nagy; épen ugy, mint az alföldi menyecske felvesz tizenhatrendbeli szoknyát is, azért, mert — van; s Tasnak a fia uti Lehel, mikor a honfoglaláskor nyargaltában a lova fölrúg a földről egy nagy vaslapátot, fejére teszi a vaslapot fövegpek, nem azért, hogy fáznék, vagy a nap tüze égetné, hanem viseli azért, mert — elbírja. Nagy lehet az alföldi vendégoldal is. De nem szükséges, hogy túlságos legyen s a képzeletünk sem tudja annyira megnövelni, hogy csodát keltsen a Toldi kezében. Mert a tehernek nagy része közbül a szekér derekára esik. Már pedig a derék-