Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1908-07-02 / 27. szám
1908. julius 2 . Csoragzsidó sovány, magas ember; Pestihalál szintén sovány, beteges szabó; Fias-zsidónik nincs lánya, »csak bárom húnczfut fia van;n Tart.atlan (sovány); Szaporának a félesége egy évben kétszer szült: januárban és deczemberben. Deák Ferencz nem argumentálhatna Őfelségének, hogy évenként kétszer nem lehet sorozni, mert a magyar anyák egy évben csak egyszer szülnek. Van aztán még Nagylépetü, mert a derekába nőtt a lába; Gömbölyű, Pamukfülü s többefféle papiatlan nevek. Feljegyeztem ezeket azért, mert népköltészet is egyúttal ez az ethnográfia, nemcsak magyarosítás. Együtt pedig az az értelme, hogy nem szereti ugyan a falu népe, ha annyi kereskedő ült a nvakára, de nincs mit telnie. Azzal tölti ki boszuját, hogy egy egy gúnynevet ad, aztán fizet, mint a köles és szegényedik. Borbély György. A jövő feladatai. II. Irta: Hjgedtis A. Elek, i alabagonyai tanitó. - Zalaegerszeg, 1908. junius 19. Mult czikkemben néhány pontban vázoltam nézeteimet, melyeket csak a következőkkel bovitek ki. 1. Az oly családapát, ki családját s gyermekeit nem kiméli, s azokat kicsapongásaival anyagilag s erkölcsileg aláássa, a család határozott kérelmére, — ha többször ismétlődik — valamely munkástelepen kényszer munkára kell kötelezni. Köztisztviselők, hivatalnokok fizetése pedig bentartandó a család számára oly mértékben, mint az illető család igényei megszabják. Ez az alkoholismus következménye: sz anyagi züllés ellen a családokat megvédhetjük. 2. a munkástelepeken foglalkoztatott családapák keresménye a család anyagi támogatására fordítandó. A család kérelmére, — ha a munkástelepen dolgozó családapa a jövőre nézve tisztességes életet fogad — hazabocsájtható. Ismétlődés esetén a családapa többet hazabocsájtható ne legyen . . 3. A munkástelepről az állam gyárosoknak, vállalkozóknak a kívánatára munkásokat küldhet. A munkás keresménye ekkor is családja számára lefoglalandó. Természetesen nem feledkezve meg a munkás saját szükségleteiről sem. Az a gyáros, MAGYAR PAIZS vállalkozó, iparos, ki az állami munkástelepről munkásokat kapott, bizonyos százalékot fizessen az államnak. 4. Munkaképtelen öregek, betegek, elhagyottak az állami menhelybe viendők s ott ingyenesen emberies, tiztességes ellátásban részesitendők. A ki munkaképes — innen munkástelepre viendő 1 5. Ne ugy tegyük lehetetlenné a kolduláát, hogy szigorú rendeleteket hozzunk, — hanem; a fázó, éhező, elhagyatott koldus vagy szegény — munkásotthonba, vagy munkástelepre viendő. A fiatalok iparágakra tanitandók. Ezeket akartam megírni! Ezek alapján—mint mult cikkemben kifejtettem — megteremthető az iparos Magyarország; sok társadalmi kérdés megoldható, s nem özönlik, a fiatalság a hivatalok után mert lesz tisztes ipar s megoldjuk az emberbaráti intézkedések problémáját, nem fog az elégedetlen nyomor a socialismus karjaiba rohanni s az állam jövedelme is gyarapodik, mert van óriási munkaerő a munkástelepeken, kik természetesen az állam által fenntartott gyárakban dolgoznak. Tehát az állam gyáralapító és gyártulajdonos legyen. Megoldottunk ily módon sok-sok ilyen problémát egy kalap alatt. Küzdöttünk az alkoholismus ellen, megteremtettük az iparos Magyarországot s társadalmi és emberbaráti problémát oldotlunk meg. Ebben a reményben nézzünk a jövő elé !! Innen— onnan. A Zala partján sétálok. Leáldozott már a nap s hűvös szellőcske lengedez. Itt-ott van egy-egy csomóban néhány gyerek. Fürdenek. Künn a parton pedig távolabb a fürdőktől egy fiu kesereg. »Mi bajod fiam!« Ellopta valaki a könyvemet, mig avizben voltam. Pedig holnap felelek, »Szegény fiu! Azután mikor akartál tanulni? s Hol nap a vizsga előtt!« * * • De sokféle eszmét, gondolatot, törekvést kell látnunk. Csak az vigasztal, hogy mindenféle műmaszlagot nem kell beszednünk. A minap olvassuk egyik fővárosi lapban, hogy ma már leáldozik a libetálisműsnak. Ejnye, mily kellemes! Szembe babám szembe! Csak nyíltan az eszmével. Miféle 3 uj maszlag készül ?? Csak a szabadalmazott készitő torkán ne akadjon!! * * * A héten egy megrokkant, öreg honvédet látok keservesen, mászva kiszállani a vasúti kocsiból. Napbarnított, ránczos arczán a tájdalom s keserűség ül. S nem akad segítsége. Karonfogva segítem, s vezetem az öreget, ki könnyes szemekkel panaszkodik! »Nem birnak a lábaim, beteg vagyok. Csak az Isten szólítana el. Nem nekünk való ez a világ. Öregségünkre még jó bánásmódot sem kapunk. Szegény Szabadsághősök. Nektek csak durva bánásmód s szivarvég jár * • * Istenem, Istenem! Hát már magyar emberek is akadnak olyanok, kik magyarságunkat lesajnálják ? ? Vagy már régi baja a magyar embernek, hogy egymás törekvését lekicsinyíti. Ej, ej! 1 Kabátos, vezető ember volt az, ki megvető mosolygással vágta a szemünkbe: » Nemzetiszínű felbuzdulások és érzelmek ezek ? ? !« * * * Múltkor olvastuk! Egyik laptársunk kérdezi, hogy a szocziálisták-e a czigányok vagy viszont. Mi igy irtuk meg a zalaegerszegi építőmunkások felvonulását: sürnapján láttuk felvonnlni a szoczialista czigánylakodalmat.« Különben is az épitö munkások plakátjai hirdették ökölnyi betükket a czigáuylakodalmat. Ök, — a szocziálisták rendeztek tehát czigánylakodalmat! Ezzel még nem mondjuk, hogy czigányok, csak azt irtuk meg, amit meghívójukon olvastunk. * * * Péter és Pál után vagyunk. A mezőkön mindenfelé ott lengedeznek az aranykalászok. Áldott ország a mi hazánk, melynek kifogyhatatlan foldja bőven önti áldásait, csak az a baj, hogy nekünk éppen csak a keserűségből szokott jutni. A többit elliferálja a német sógor. Hja! Igy lesz az, mig nem leszünk a magunk gazdái 1 ... A legfájóbb azonban az, hogy minden felbuzdulásunk olyan délibáb-féle, hogy ne mondjam: szalmaláng. Fogadkozunk, meg is hallgatjuk a jó szót, de ha jön az osztrák vigéc, vagy efféle jó madár: bizonyisten megöleljük ! ! • * * Eddig ugy volt, hogy a bukott diákot inasnak küldték a szülök. Sőt nagy mumus volt az. Nem szekérnek is akármelyik része: oldala, kereke* juliája, rúdja, tinzsalája külön-külön egyik sem alkalmas arra, hogy csudát keltsen Toldi kezében. Mért éppen a vendégoldal? Én azt hiszem, Arany János is érezi, hogy nem elég s azért nagyítja ó maga is: nSzörnyű vendégoldal reng araszos vállán."' Mert ez a sz Wnyü nem diszjelző. Csak ebben a kifejezésben volna epikus diszjelző: »a szörnyű vendégoldal.« Rt kereste és czélzattal használta a nagyító jelzőt. A vendégoldalhoz nem értendő oda okvetlenül, mert nincs meg benne a nagyság, nehézség, szörnyűség fogalma, minta hogy meg van a bikában a komor, éjfélben a barna, Odysseusban az isteni, Achillesben a haragos, bajnokban a vitéz stb. Nem hiszem, mondom, hogy Aranyt is kielégítené ez a vendégoldal sem a poézis, sem a gyakorlat tekintetében. Nem is nevezi aztán többet vendégoldalnak, hanem: nehéz. •nagy fának, rúdnak, szálfának. A szálfa képzete is közelebb van a nyomtatóiudhoz. A szálas erdő a ritka nagy fák erdeje. És gondja van rá a költőnek, hogy a felvett vendégoldalával bámulatra keltsen bennünket: Szörnyű vendégoldal reng araszos vállán, a nehéz fát könnyedén forgatja, mint csekély botocskát, véginél ragadja. hosszan, egyenesen tartja fél kezével, 8 még csak meg se rezzen a kinyújtott szálfa, nádoritpán látja Toldit a nagy fával és elámul rajta mind egész hadával . . . Tehát még ha az erős katonák is mindnyájan csudálkoznak, akkor mi is bátran csodálkozhatunk. S csaknem összeroppan a rud vaskezében. Hiába! itt nem a dolog természete kelti a bámulatot, inkább a költő erőszakolja ki belőlünk. Lehet, hogy az alföldi embert talán kielégíti az, hogy Toldi a vendégoldalt forgatja, de más emberfiának a képzeletét nem elégíti ki ez az erő anayira, hogy csudát lásson benne. Toldi Miklóstól többet vár. Hanem van ebben egy olyan körülmény, mely miatt azt hiszem, az alföldi ember sem nyugszik bele a dologba. Az a négy fa, melyek közül kettő vendégoldalak neveztetik, mind vendég ugyan. de a széna szalmahordás ideje alatt éjjel-nappal' üresen-rakatlan hozzákapcsolólag a szekérhez tartozik valamennyi: „ . üresen vagy félig rakottan, Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan. Ha már, bár félig is, rakva a szekér, éppenséggel nem járhat senki a veudégoldallal. De üres szekér is van. Akkor kiszedheti a szekérnek egyik másik részét az ember, akarom mondani a csintalan gyermek. De Miklós komoly fiu, nem olyan léha gyermek. Ha az egyik vendégoldalt leveszi, túlfelől leesik a másik. Nem is szokás egy felszerelt szekeret megbontaui, még a vásott fiu sem játszik soha a tengely-végszeggel, a lőcscsel vagy a tinzsalával s a szekérnek egyik részével sem. Hanem igenis, a nyomtatóiudnak csak a szekér megrakása után van szerepe. Addig pediglógó állapotjából is leoldják a lőcs oldaláról, le kell oldani, s félrébb lökik az útból. Toldi Miklós valamelyik ilyen üres vagy félig rakott szekérnek a nyomtató rúdját kapja a vállára s elmerengve smessze messze bámul, mintha más mezökre vágyna e határi ul« A nyomtató-rud mellett szól az is, hogy Toldi vagy a nógrádi Nagyfalu környékén vagy Biharmegyében, vagy mind a két helyen lakott s Ilosvai is a Szilágyságban és Szatmárban tanítóskodott, vagy furt-faragott verset és fűzfát. Árany János patriotizmusból, szeretetből, könynyebbségből, alföldi képet akart festeni. A poétikusabb és természetesebb nyomtató rudat pedig ide nem vehette bele. N<;m hiszem, hogy egy kis nehézséget ne okozott volna ez neki. De ha neki nem okozott is nehézséget, költeményének nem vált előnyére. Csudálkozom, hogy Lehr Albert tudós tanár az ó nagyhírű magyarázatában ezt a körülményt meg sem emliti. Holott azt az irigységnek is el kell ismernie, hogy az a magyarázat, amit a Toldihoz irt, tengernyileg bő. Á 700 nyi jegyzetben egy két sornyi jegyzetet ez a körülmény is megérdemelt volna. Isten bünömül ne vegye, tanítványaim előtt én nem sokat ügyeltem arra a sok magyarázatra. Elvész benne a költemény is, a kjltészet is. Szükséges egynémelyik pl. ez hogy: »felült Lackó a béresek nyakára«, mert vidékenként különbözik a közönséges és költői nyelv is. Hanem abban kételkedem, hogy igy tartaná a közmondás, amint Lehr tanítja, hogy: legény a gáton. Ugy nem, hanem igy: „Ember a gáton" s legény a talpán. De Lehr ezt is megmagyarázza: legott annyi mint: mindjárt, rögtön, azonnal s felsorolja PétertóiPáltól azokat a kifejezéseket, amelyekben még ez a szó előfordul. Megmagyarázza, hogy: könynyedén forgatja, azt teszi, hogy: könnyűséggel forgatja, nem erőlteti meg magát. Megmagyarázza, hogy ott egy fa a földbe ütve, azt teszi, hogy ütve van. Es ilyen magyarázat van a 12 énekben mintegy hat hétszáz. Nahát kérem alásan, senki se nehezteljen ezért s ördög vigye el az irigységet, legyen a magyarázónak boldog uri élete a földön és dicsősége azontúl, megérdemelheti egyéb jelességeiért, de ezek a magyarázatok hülyének tartják az egész magyarságot. Mondom, e sok haszontalan szómagyarázat helyett, vagy legalább mellett, szólhatna egy-két szót a nyomtatórudról is. Komoly szeretettel és fajunk iránti büszkeségünkkel kell üdvözölnünk azokat, kiket földünknek, vizünknek és levegőnknek, kenyerünknek és borunknak a jósága, vonzó ereje, természetünknek melegsége s költészetünknek a szépsége meghódított számunkra és magyarokká tett: de óvatossággal fogadjuk tanítómestereinknek óket mindjárt már a hajlandóság korszakában. Nem elég, ha szellemi szegények, kislelküek és gyávák vagyunk ? Még bizonyítványt is magunk adjunk erről? Nem elég, ha gyengék vagyuak? Idegen tejet szopogatva megvedtedjüuk és kifordított bundában járjunk, mint a farsangi bohócz? Borbély György.
