Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-07-02 / 27. szám

IX. év. Zamygerszeg, »Sö8. julius 2. 27, szám. ElSfiiftt si ár : Cgy érre 4 korona, fél érra 2 korom. Síegjel éne 1 kor Mgjn szia 8 fillé-. ©«i©z-3jces»ti± Lajos M-arLk:atáreafc • { Hi det's k dija megegyezés szériát. N üt r tora 1 kot. Szerkesztőség és kiadóvata): Wlatsict-atcta ti LHNGTBL FHIRBNCa B OBBÉLT O- "2" Ö RO-T laptulajdonos. MEGJEI.ENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE J

\ «. •» rr k jovo. Jósolni nem íudok. Ez a tudomány csak a szellemóriások tulajdona. Kit-kit felruház, megajándékoz vele az Őstermészet. A nagy szellemeknek az agyába rakja le a jósolótehetség csiráit. Ott fejlődik ki az az isteni Jáng, amely századokon át világit a közönséges embereknek. Amagyarnak sok-sok ilyen ragyogó szellemű óriása volt. Árpádtól Szent Istvánig; Nagy Lajostól Hollós Mátyásig; Rákóczi Ferencztől Kossuth Lajosig szakadatlan volt ez a szövétnekfény. Árpád^ megszerezte ezt a hazát. Szent István védőbástyákkal vette körül. Nagy Lajos -hatalmassá tette a magyart. Hollós Mátyás az igazságban való hitet erősítette meg nemzetünkben. Rákóczi a hóhérok kezét tépte le torkunkról. Kossuthnak lánglelke nemzeti demokratiát adott nekünk. Az időleges csüggetegség érzetét mindenkor pezsgő életerő váltotta lel. Igy élte át az ezeresztendőt a magyar. A honfoglalástól kezdve harczolt. Még a tatárcsorda talpa alól is életre serkent. Harcolt és mürelődött. A művelődésről szólva ott folytatom a beszédet, ahol ezelőtt két héttel elhagytam. A középiskolai oktatást is ingyenessé kell tenni. Félúton nem állhat meg a magyar. Vagy egészen, vagy semmit. A nemzet jövője sürget a tettre. Én ezt a nagy reformot az internátusok segítségével teremteném meg. Az internátusokban összehoznám a szegényt a gazdaggal. De csak azért, hogy egyenlőségre tanítsam őket. A román, tót, szerb, jiémet és horvát gyermeket is ugy tanítanám, ahogy a magyart Magyarul. Legfőbb tárgynak a magyar történelmet tenném. Okom volna erre. De czélom is volna vele. A fogékony 10—18 esztendős gyermekek lelkesülnek a hősiességeken. Példákért csak a történelem lapjait kellene forgatnom. A történet mellett helyet adnék a közismereti tárgyaknak. Gazdálkodásra, jogi ismeretekre és lélektanra is tanítanám valamennyiüket. Hadd kísérelnék megfejteni azt a problémát, miért érzékenyül el a magyar ember, mikor a gyermekajkakról felhangzik az „Isten, áldd meg". . . és miért ül a szemekben köny? Az elérzékenyü'ésről eszembe jut egy kis epizód. A két hét előtti czikkemben említett Carolussal sétáltunk. Ő földmivelő gyermeke. Ismeri a természetet is. Én vénebb vagyok. Nem sokkal, csak 13 évvel. De ez a korkülönbség nem képez válaszfalat köztünk. A beszélgetésünk révén ő idősebb lesz, én meg megfiatalodom az eszme felújításán. Igy egyenlőek vagyunk. A földről és terményekről volt szó. Mert nekem könnyebb sz ő szüleinek a művészetéről beszélgetnem, mint neki az én mesterségemről. Az apja erős kézzel igazgatja azt a földdarabot, melyben a nagyapjának a szive elporladt. Carolusnak a testvérei szintén azt a port serkentik virágzásra. Akár az Endre bátyjáról beszél, akár a ipásik kettőről, mindegyik felől a megbecsülés hangján szól. Kiérzem a szavából, hogy épen olyan erősen ragaszkodik ahoz a földhöz, mint az édesapjí, vagy a testvérei. A következő pont az anyáké. Anya nélkül nincsen családi élet. Az én lelkemben igen mély barázdát szántott az édes anyámnak a szivjósága. Apámnak a hivatásszeretete sem hagyott érintetlenül. Ha őket látom, leolvad a szivemről az a jégkéreg, amit a kenyérharcz fagyasztott reá. Gyámoltalan vagyok. Nem találom meg az őrömszavakat az ők jelenlétükkor. Valami kimondhatatlan érzés fojtja el azokat. Mellettük, velük megyek. A lelkem pedig azalatt az Istent keresi, hogy hosszú életet kérjen az Alkotótól nekik. Carolus sem rosszabb. Mikor az édes anyjáról szól, szokatlan lágygyá lesz a hangja. Ő ezt észre sem veszi. Szeretetének a kilejezésére épen ugy nem talál szavakat, mint én. A szemei ragyognak. De azt nem akarja tudni, hogy szemeiben két könnycsepp csillog. Azt mondja, hogy a szél hajtja ki a könnyeit. Én ezt el is hiszem. De az internátusokban csupán csak azért tanítanám a lélektant, hogy azt a mindenható érzést megismerhessük, ami az én lelkemet elszoritja. szótlanná teszi; és hogy azt a szelet elkeresztelhessük, ami a Carolus szemeibe könnyeket csal. Az érzések tömkellegéből alakul ki az ember: a jövő embere. Ennek az Írásnak az elején azt mondottam, hogy a magyar történelem tanításával czélom volna. Megmondom mi az. Az idegenajku gyermekeket a hősi példákkal buzdítanám hazaszeretetre. Az egységes nyelvvel ezt el is érhetném. Második főtárgy a testgyakorlat lenne. Ennek a keretében is szép hely jutna az elméleti oktatásnak. Melyik gyermek nem lelkesülne Botond vitéz cselekedetén? Hát Kinizsy Pál nagy ereje melyiknek a képzeletét nem ragadná meg? Találnék-e olyant, aki inkább lelkesedik a csenevész bokrokért mintsem a viharra! daczoló tölgyért? Azzal hamarosan megértetném, hogy: „Mens sana, in corpore sano." Az igy nevelt ifjúságé lenne a jövő. Befejezésül még valam't. Lelkemnek az egész reménységével csüggök azon a gondolaton, hogy a magyar ismét erős leszen. Ezt az erősséget tervszerűen kell fokozni. Mindenkit szeretetre kell tanítani. Szeretetből fakad a kölcsönös megbecsülés. A megbecsülés egyenlővé tesz minden magyart: legyen az akár nagy ur, akár földmivelő; akár idős ember, vagy ifjú gyermek. Az egyenlőség lesz az az arany hid, melyen a közművelődés útjára léphet a nemzet. Az ingyenes elemi és középiskolai oktatásnak a révén érjük el azt az ideális kort, a melyben a magyar ifjúság bátran kiáll a sikra, hogy megvédje nemzetének az igazát. Az ifjak léptei alatt megremeg a föld. Stemükből a bátor elszántság villog az ellenség felé. Izmos karjaik pozdorjává zúzzák az ellenség öldöklő fegyvereit . . . Akkor azon a sikon a magyarnak Szabadság és Dicsőség terem; az ellenség pedig vagy Königgraetzre, vagy Solferinora tekint vissza

< Lengyel Ferencz. Két év alatt 39 kisipari szövetkezet 539 korona segélyben részesült. Modern lakásviszonyok. Különös fontossággal bir a lakásviszonyok ismerete, ha némely osztály társadalmi helyzetéről és azoa fizikai s erkölcsi be olyasokról ítélni akarunk, amelyek reá hatnak. Figyelemre méltó dolog az, hogy a lakásviszonyok folyton rosszabbodnak azon mértékben, a melyben a lakosság száma nagyobbodik. Gyakran két vagy három gyermek is alszik egy ágyban, vagy pedig alusznak a gyermekek a felnőttekkel. A vizsgáló közegek jegyzetei közt olyanok is vannak: két leány és tiu alusznak egy ágyban; tizenötéves leány egy ágyban alszik atyjával stb. Lehet-e aztán meglepő dolog az, hogy a vérbeli paráználkodás is terjed? Hogyan néznek ki a dolgok egészségi szempontból általában a munkás családok ezreinél '? a tölötc csak az Ítélhet pártatlanul, a ki saját szemeivel látta a lakásoknak elnevezett odúkat. A munkásosztály lakasviszonyainak utalatos borzadalma kitekint egész meztelenségeben a rongyokkal lefüggönyzött ablakokon; lázas fertőzést ömleszt a lakás minden résein, hasadékain és nyilasain keresztül; a nyomor sokkal erósebben tolakodik a megfigyelő szemei elé, semhogy ignorálva maradhasson. Igaz, hogy faluhelyen a nyomor nem halmozódik össze oly sztik területre; meit a falusi em« berek kunyhói tágasabb térsn vannak ezétszórva. De lépjetek csak be azokba és vissza fogtok tántorodni, megrémülve ezen lakóhelyek látásától ugy falun, mint a váiosban. El kell ugyan ismerni azt, hogy éppen az utóbbi időkben sok nagybirtokos azon volt, hogy emberei számára megfelelő lakóhelyekről gondoskodjék: de azért sonkái több az olyan földesúr, akik hasonló eljárásra sem kötelezettséget, sem pedig hajlamot nem éreznek magukban. Sok ezer olv munkáslakás létezik még, amelyekben veszélyeztetve van az ott lakók egészsége; oly lakások azok, amelyek távolról sem hasonlítanak emberi lakhelyekhez ós a melyekben a lakók még az illedelem es az erkölcs Jegsjokásosabb szabályainak sem felelhetnek meg. E szomorú, undorító viszonyok következményeit megérzis a földes urak is. Mai számunk 10 oldal