Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-06-25 / 26. szám

IX. év, Zalaegerszeg, 1908, junius 25. 26; ssÉm, SJSfliet, 8i 4r : SE; y érre 4 boron*,, 'él é<rr« 2 kor ont Nei^ei éira 1 ker. ágja* szám 8 fii lé'. HLdetlsik dija megegyezés szeri Nfllttír »ora 1 ití>r. Szerkesztőség és kiadóvatal: Wiaisict-utcía 16 SzerkieHiti Z. Hoir-v^á"bItL Lajos Miinkatársalc : LENGYELFBEENC2 BORBÉLY GYÓHQ-Y Uptulajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Testgyakorlat. A zalaegerszegi áll. főgimnáziumnak tanuló ifjúsága vasárnap délután tett tornavizsgát. Örömmel és bosszúsággal nézheti ezt minden ember minden esztendőben. Lelki gyönyörűséggel nézzük igen sokan, mert igen sokan megjelenünk ott. 300 gyermeknek megfelelőleg kétannyi szülő, barát, rokon, szomszéd s más érdeklődő. Alig férnek az érdeklődők, csaknem egymás hátán vannak. A többi vizsgákra nem igen megy a közönség. Ezt szeretik. Szeretik, mert a testgyakorlat hasznos is, szép is. A testnek szépre való kifejlődése segítségül jön a lélek kifejlődésére is. Örömmel nézzük ezt a vizsgát azért is, mert Takács József kitűnő tornatanár. Katonai rend, fegyelem, csinosság és ügyesség látszik tanítványain egyenként és csapatonként is, egész összeségben is. Örömmel nézzük ezt a vizsgát azért is, mert a diákok nagyrésze ügyesen tornászik. De a káromkodással határos bosszúság fogja el az embert, ha végig élvezi ezt az élvezetet, ha látja, vagy ha épen végig izzadja azt a szorongást, a mi ott folyik egy 20 méternyi szegeletben 300 diáknak s még kétannyi közönségnek az egybeverődésével. Mert ekkora terület van erre a vizsgára s az ezzel kapcsolatos versenyekre. A katonai rendgyakorlatokat elvégezteti Takács. Ezt még látja is a közönség. A kisebb térséget igény lő apróbb versenyeket szintén elvégezteti itt. Erre már összegomolyod'k a publikum. Egy-kettő lát valamit, a többi semmit. Mert ebnél jobban nem lehet. Azonban most jőn a java. A nagyobb versenyekre és játékokra már ugyancsak nem elégséges ez a 20 méternyi terület 5—6—7 száz embernek. Erre a czélra elkérte az igazgatóság a katonaságtól s a katonaság szivesen ide is adta a város végén levő „rácsuj" területet. Szivesen ugyan, de mégis csak kegyelem ez. És nem teltétlenül biztos minden időre. — Nós, a félig vizsgázott és félig versenyezett diáksereg a félig élvezett és félig agyonkinozott közönséggel, s vizsgáló bizottsággal egyetemben trombita és dobszó mellett megindul a bosszú, széles, országúton, Zalaegerszegnek ismeretes, bokáig érő poros országútján. Megindul s megy a tábor, mint hivő lelkeknek búcsújáró nagy tábora. Az égető napon eget ver a por s igy némileg árnyékban utaznak. A tüdőt is beárnyékolja egy vastag porréteg. Teljes kilóméter utazás után megérkeznek a város végén levő lovagló térre. Egy-egy gyéren ingó fűtől messziről gyepesnek Játszik ez a hely. Va ósággal poros. Elvégződik a futó, lapdázó stb. verseny s a karaván megint bejen a városba, amint ment a bosszú, széles, poros orszagiittn A káromkodással határos bosszankodás csupán azért van talan, hogy ilyen poros országútra van kárhoztatva ez a nagy tábor 1 Dehogy. A modern paedagogia követeli a testgyakorlatot. A testgyakorlat követeli a térséget a mozgásra, hogy a lábikra erősödjék; követeli a tiszta bő levegőt, hogy a tüdő táguljon; követeli a nyilt világosságot, hogy a szem korláttalanul nézzen és lásson s a lélek szokjék hozzá a szabadsághoz. A modern iskoláztatás megköveteli a szük német-torna mellett a szabad angol-athletika számára a nagy játék és versenytereket, a füves, fás, virágos kerteket, egybeforrasztva az iskolával mint fhogy van Csáktornyán a képezdében, s Debreczenben a ref. főgimnáziumban. Ezekre a czélokra a zalaegerszegi főgimnáziumban van egy léczes kerttel korlátozott 20 méteres szeglet-terület. A pesti embernek rögtön az jut eszébe, hogy: De nincs hely! Lehet, hogy ott nincs. Nálunk az iskola a város szélén van. Közvetlen szomszédságában István Vilmos püspök urnák a kertjében répa és pityóka terem. Egy kis disznóólon kivü! más épület még nincs rajta. Hely tehát van Hm! De van é pénz? Jőn a bölcs. Elismerem, ez már huüczfut fogós kérdés. Legfeljebb az enyhíthetné a dolgot, hogy erre a nemes szent czélra a püspök ur, — ha megkérnők — ingven is adna talán egy hold, de legalább egy félhold földet, — ha nem is őrökben, csak hasznalatra. Enyhítené a dolgot az is, hogy nem is bilvárosi telek, hanem szóntóföld; tehát uem utólérhetetlenül mesés drága. Nós, ha belteleknek számítják: akkor legyen tízszeres ára. Legyen az félhold föld kétezer korona! Brr! 2000 korona! Bizony sok ez! Mellékesen megemlítem azonban, hogy az iskola-épület 340 ezer koronába került. 2 : 340. Egy ember vásárol lovat és szekeret, s hámot, kantárt, gyeplőt a lóra. Utazni akar. Fizet az egészért 340 irtot. Nem is olyan sok. Csak épen azt a szerszámot nem veszi meg, a mivel a ló húzna: a hámistrángot nem veszi meg. Azért már igen sokalja a 2 frtot. S el akarja hitetni a világgal, hogy erre már nincs két forintja. Csakhogy én mellékesen még megemlítek egy dolgot. Én biztosan tudom, hogy erre meg is van a két forint. Az építtető gazdán és a segitőkön kívül magán emberek adakoztak részint ténylegesen, részint aláírással arra a czélra, hogy megfelelő térsége, kertje legyen a gimnáziumnak. Miért nem vesszük meg tehát azt a bámistrángot? Nem tudeim ki őrzi; de többször felszólalt a Magvar Paizs, kérdést intézve, hogy ki őrzi? ki kamatoztatja a pénzt ? mit akarnak vele?! vegyenek mór ve'e iskolatejületet! stb. Sem nen vettek, sem nem feleitek semmit. Sem azt ni m mondták hegy igaz, sem a s-t nem, hogy oknélkül va ó a beszed, s csupa hazugság, vagy gyanúsítás az egész. Nem gyanúsítok. Tudom, hogy gyűjtöttek erre a czélra. Az iskola érdekében megint kéréssel fordulok mindenkihez, aki tud róla, s akinek valami véleménye, elve van ebben a kérdésben : mondja meg; helyes dolog é a pénzzel hallgatni ? mondja meg: helyes dolog é, ha nem gyűjtöttek is erre a czélra, hogy a város, vagy a megye, vagy a kormány, vagy együttesen nem szereznek oda egy kis udvart, kertet háromszáz tanulónak a számára? mondja meg: helyes dolog é a modern paedagogia követelményeit nem respektálni? mondja meg: helyes dolog lovat, szekeret, czifra hámot, kantárt vásáro'ni hámistráng nélkül? A kinek egy kis értelmessége van, tudhatja, hogy szükség van arra a játszótérre, a kinek szeme van, láthatja, hogy van terület rá ; a kinek füle van, hallhatja, hogy pénz is van rá; a kinek esze van, tudhatja, hogy ha nem volna is, teremteni keli s lehet is pénzt, teremteni arra a kis vásárlásra. Tizenhárom év óta — de lehet, hogy jövendőben megint megirom ezt a czikket. Borbély Oyörgy. Az ember. Nincsen érdekesebb és titokzatosabb lény a világon az embernél. Eped a boldogságért s mégis egész élete csupa szenvedés. Törekszik az igazság után, s valahányszor utána nyul, kisiklik a kezéből. Lel.<esül a jóért, de mihelyt ezt cselekedni is kell, gyengének érzi magát s valami megfoghatatlan ösztön a rosszra viszi. Ilyen ellentmondásokból áll az ember! Ilyen az ember sorsa a földön. Örökös nyomorúság, örökös csalódás, örökös kiábrándulás! Élete csupa küzdelem. Még azt a falat kenyeret is csak nehéz munkával tudja kicsikarni a földtől. Azután jön egy váratlan betegség, vagy egy kegyetlen csapás s a fájdalom megtanítja az embert, hogy milyen gyámoltalan férge a földnek. Végre azután bevégzi rajta munkáját a halál, s a kinek tegnap még szük volt a világ, ma már békében pihen abban a keskeny sirban, a mely minden emberi nagyságnak végső határa. Sirva kezdjük, könyekkel végezzük az életet. Azt a rövid utat pedig, a mely bölcsőnket a sírral összeköti, sok gonddal, sok veszéllyel és fájdalommal kell megjárnunk. S még ha ezt a nehéz harezot csak az élettel kellene megküzdeni, talán lassankint beletörődnénk. De sajnos, az ember egy szerencsétlen, meghasonlott lény, a ki még önmagával is tolyton harezban áll. Szinte érezzük magunkban azt a nehéz küzdelmet, a mely bennünk állandóan folyik. Hiában akarunk a magasba emelkedni, az a gyarló test csak visszahúz a porba. A lélek akarata ellen feltámad bennünk a test ösztöne, küzdelembe ereszkednek, s mihelyt elbukunk, rögtön jelentkezik a szemrehányás, a lelkiismeret nyugtalansága, a mely pokollá teszi már e földön az életat. Ki nem tapasztalta, ki nem érezte volna önmagában ezt a küzdelmet? Van az ember életében egy megmagyarázhatatlan- titok, a mely minden gondolkodó embert megdöbbent. Sokszor tört m már magam is rajta