Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-06-18 / 25. szám

!X. év ZalMe^eíff'sxsg, 8908. Junius áS. 24 ssám. EfiSúiet.'si ár : y éne 4 koron*. : él 2 k«oasi. ííe&el 6xx<a 1 kcr .úijjti szám ö Ű:lé". HitdetCsik dija J megegyezés szériát. N.;iltífr tora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóvatal: Wiassics-utcí* 16, Szerkeszti Z. HIox*-^rá-bItL Lajos L3 NGTH1L. F3EENCZ BORBÉLY <3- "2" Ö BGT laptulajdonos. MEGJEI.ENÍK HETEINKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN E:STE: A nagy iépés. A közművelődésnek az utján uj utas indult el. Majdnem egy századig gondolkodott azon a nemzet, hogy: menjen-e, maradjon-e? A sok ingadozás után végre ' az első lépést megtette. Most már semmi sem tartóztathatja fel az útjában. A czélt tisztán látja. Nyílegyenesen tör a czél felé. Az ingyenes elemi iskolai oktatásról benyújtott törvényjavaslat ennek a nagy lépésnek a tanuja. A közművelődésnek ez a mértföldEnnek a törvényjavaslatnak az erejét, jelentőségét szók az emberek tudják igazaban megérteni, akik a széjjel osztott elemi oktatást ismerik. Éu ismerem. Nyolcz esztendeig tanítóskodtam. Majd itt, majd ott. Községi jellegű iskolánál is, meg telekezeiinéi is. Közbevetve megjegyzem, hogy ebben a szép hazában mindenki „gondoskodhatok" az iskoláztatásról. A bányatulajdonos. A telepes. A földbirtokos. A bérlő. A magyar. A román. A tót. A német. Az állam. A község. A felekezet. Mindenki. Van ág. ev. Van izr. Vau állami. Van ev. ref. Van unitárius. Van róm. kath. Van örmény, tatár. Talán még montenegrói is van Igy széjjel van forgácsolva a közművelődésnek ez a hatalmas erejű emelt} űje. A felekezeti iskolában 140 gyermekkel vesződtem. A legutolsó állásomban 110 gyermeket tanítottam. Télen, nyáron. Hat osztályban Egy szobában. Földhöz ragadt, szegény nép gyermekei voltak. Iskolát mégis tartottak. Ez kötelességük. De csak azért ám ! Mert rémséges teher nekik az a 6 vagy 800 korona, amit a tanítónak fizetnek. Aztán meg ígazsagtalan teher is. Talán csak ott. Náluk a tanitói fizetést ugy szedik össze, hogy minden gyermek után 3—4 koronát rónak a szülőkre, és azok azt négy részletben fizetik le. Ha lefizetik. Jól emlékszem egy-két emberre, akik még az én idómbeli tartozásukat most is „hozzák." Ez nem is csoda. A vagyonuk : gyermek. A jövedelmük: gyermek. A kiadásuk: gyermek. Azért mondom ezt ilyen nyersen, mert csak igy tudom érzékeltetni azt a nagy harczot, amit az a nép a kenyérért viv meg. Ha napestig dolgozik, 1 kor. 60 fill-t. kap. De többször kevesebbet ennél. Otthon 7—8 gyermek tátja a száját kenyér után. A kenyéren kívül alig jut másra. Egy kilógtam kenyér csak 24—28 fillér, ez azonban még egy ételre sem elég. Aztán meg nem is eléggé tápláló. Ettől a gyermek satnya, vézna, halovány marad. A gyomor korog. Ne ady Isten, hogy valami fertőző betegség üssön közibük! Akkor egymást éri a koporsó az udvaron. Mert a szervezetükben nincsen ellenállási képesség. Ugy sepri a nyavalya a családot, mint a szélvihar az utcza porát. Ezért nehéz annak a népnek az a teher, ami a tanító fizetésével zudul a vállaira. Az igazságtalanság pedig az, hogy a népnek a keresetéből kell elvenni egy másik, müveit embernek a kenyérre valóját . . . Eu rossz ecsetelő vagyok. A valót sem tudom lefesteni. Csak halvány vonásokkal vetem oda a látottakat. Azt hiszem, ez mégis elég sötét kép. Lépjünk csak a világosság felé! Az ingyenes népoktatás ezt a sötét képet eltűnteti. A jog, az igazság, az embei szeretet miud-mind e mellett a törvény mellett vau. Csak hézagot ne hagyjanak abban az érczfalban, ami ez a törvény leszen. Az elemi oktatást azért kell ingjenessé tenni, hogy a legkisebb emberek is szabadon juthassanak a művelődés elemeihez. Az adót úgyis megfizetik. Rójjanak reájuk évenként 2— 4 koronával magasabb adót, ezt meg sem érzik. Ez aztán jogot ad nekik az ingyenes művelődésre. Ez az adózás aztán az igazságot is inkább megközelíti, mint az a régebbi rossz szokás. A keresetükből pedig táplálják a gyermekeiket, nehogy csenevész nemzetséget találjon az a nagy nap, amelyen minden magyarnak a karát kaid fogja ékesíteni . . . Gondolom, hogy itt már érzékenyebb húrokat érintek. De erre nem kell mentséget keresnem! A magyarok úgyis megértenek. Másokkal pedig semmit sem törődöm. Az elemivel együtt a középiskolai oktatást is ingyenessé kell tenni. Csak igy leszen hézagnélküli az az érczfal. Lehet, hogy ennek az ideának sok sok ellensége azt mondja: hiszen a mostani rendszer mellett is tul sok a középiskolát végzett emberünk. A látszat nekik ad igazat. A mai bürokratikus korszakban mindenki hivatalba vágyik. Ha egy-két középosztályt elvégzett: bizonyos, hogy holnap már az államnál kopogtat. Hivatalt keres. Ritkaságképen megemlítek egy fiu ismerősömet, aki négy középiskolai osztállyal az ipari pályára vágyik. Az édes apja azonban másképen számit. Az a négy középosztály: amit a Carolus végzett, az apának 2400 koronájában van. Nagy összeg ez. Igaz, hogy kicsinyenkint adja ki. Hónaponként csak 60 koronát fizet. Azért kuporgat, fárad, hogy a gyermekéből tanult embert neveljen. A fiu tanul. Istenadta jókedvvel fordítja a latin leczkéket. Kora reggeltől késő estig magolja a „derdidast." Napközben a harmad, vagy tudja a kő hányad fokú egyenletekkel bíbelődik. Aztán még arra is iut az idejéből, hogy a környezetét jó kedvre hangolja. Igy hálálja meg az édesapai áldozatkészséget. Tudom, hogy vasszorgalmával érettségit fog szerezni, de addig még hányszor 50 kor. kell a taníttatására'? Carolus nem lesz mindig gyermek. Az idő haladtával nő. A növéssel nagyobbodik az igénye is. Mikor már „érett" lesz, akkor tudja meg igazában, hogy még senkisem. Mert még nem használt a hazának. A középiskolai oktatás ingyenessé tétele mellett szól a Carolus vágya. Az ipari és kereskedelmi pályákon nagy szükség van a képzett emberekre. Ha az a magas tandíj nem állja el a tanulók útját: özönével készülnek el a négy osztályból, és azzal az értelmiséggel magas fokra emelik az ipart és a kereskedelmet. Természetes dolognak tartom, hogy gátja is legyen ennek az inváziónak. Aki gyenge tehetségű: azzal értesse meg a cenzor, hogy kisebb képzettséggel is lehet ezt a hazát szolgálni; hiszen a legtüzesebb vérű magyar ember az mondotta: „Becsüljétek a közkatonákat, Nagyobbak ők, mint a hadvezérek". Az iskolai oktatás ingyenessége pedig nagy léptekkel visz bennünket a Szabadság, Függetlenség felé. Nem hordja a lelkünk a rabigát, mert mindenki művelődhetik. Li Tsüng. Legmagasabb eszmén} iink. Miben rejlik az emberiség legmagasabb eszménye ? Teljesen biztos felelet ezen kérdésre csak azon felelet lehet, amelyet teljésen és kivétel nélkül elfogadhatnak nemcsak az egyesek, hanem az emberek egész csoportozatai is; legyenek azok különös ethikai iskolák alapitói, vagy különös valamely bölcsészeti rendszer képviselői, vagy pedig valamely nagy vallási rendszernek követői. Ezen feleletnek magában véve oly igaznak kell lenni, hogy azt egyaráut az egész világ emberei elfogadhatják. De egyúttal olyannak is kell lenni a feleletnek, amely nemcsak egy időre és pillanatra érvényes, hanem egész évszázadokra; tehát amely nemcsak tegnap volt igaz, hanem igaz ma is és érvényes lesz holnap is. Elmélkedésünknek kell tehát nyugodnia valamiben, ami oly bizonyos és oly igaz, mint maga az élet, oly örökkévaló, mint a folytonos élet. És mi oly igaz és bizonyos, mint az élet. Ismét csak az élet! Ha csakugyan lelkünk és szivünk vágyódik megtalálni az igazságot, akkor vezérünk legyen az ész, melyet azonban megvilágít oly világosság, amely minden embert megvilágít, aki a világra jön? Mi az élet? Az élet, a lét, vagyis az életnek folyton existáló ereje, amely föléleszt mindent és amely minden dolog életének kútforrása. Ez a kutforrás csakis egy és — isteni és tart — örökké. Ez isteni lét nélkül semmi sem existál és nem is existálhat. Ez a lét végtelen és mi azt értjük az »Isten« szóval. Mindenki oly szót használ, amely legtöbbet mond neki. Így az izraeliták »Jahveh-«nek nevezik az Istenüket, mely szó y>lenni«. igéből származik és annyit jelent: »én vagyok Isten tehát végtelen lét, az élet végtelen szelleme, amely maga áthat mindent, ami existál; tehát minket is! Igv hát bennünk isteni élet van, amely képes kifejleszteni minden erőt és magasztosságot. Ezen eszme tényleg magába foglalja a megújhodás és megváltás erejét; ezen eszme által készíthetünk magunknak uj eget s uj földet, vagyis helyesebben mondva: megtaláljuk Isten országá