Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1908-01-16 / 3. szám
IX év lf£08. Január 16. 3 szám, eb a fa : Ssy int i feírícna fél ítts 2 korosa. *»fjed ént l kor. S&aa ná<s Sülé-. Hi det'sik dija megegyezés szerint N i>t fr sora 1 bor. Szerkesztőség és kiadóvatal: Wt*»gic"-ntcia * • ssetd. Z. Horvátli Lajos Munkatársak : L ^ MGTEL F3BSNCZ B OE R ÉL 3T 3- "Z" Ö KC3-"3T iaptula'doDOS MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A Magyar Paizs olvasóihoz. A kilenczedik évfolyam elején tisztelettel kérjük a közönséget, lépjenek be a Magyar Paizs olvasói közé és lépjenek be az előfizetők sorába. A Magyar Paizs tántoríthatatlanul áll kitűzött utján és irányában. Az irányelvek azok, me'yeket kezdetben megjelöltünk. Nehéz viszonyok között töltöttük el a nyolcz évet különböző ok >k miatt S most mintha még nehezebb volna sorsunk egy uj ok miatt: a minden téren jelentkezett drágaság miatt. Minden drágul s igy a lap kiállításának munkadija is. Mindenki felemeli munkájának s iparczikkeinek az árát. Drágul a papir, a tinta, s a kerékhajtás. Mi azonban a lap árát nem emelhetjük s szándékunkban sincs, holott még a régi jobb viszonyok szerint is elég olcsó. S nem is zúgolódnánk, ha a rendes olvasók méltányos tekintettel lennének s nem maradnának hátra olyan sokan az előfizetés dolgában. Kérjük akiket illet ez a kérés, szíveskedjenek az 1908 iki előfizetéssel küldjék el egv úttal az esetleges hátralékokat is. Egészen jó dolga lenne a Magyar Paizsnak, ha mindenik olvasója még egy uj előfizetőt szerezne számunkra. — A Magyar Paizs évi ára 4 korona. Iparosoknak, kereskedőknek s általán üzletembereknek ajanlatos a Magyar Paizs megrendelése. Ezeknek állandóan adunk 2—3 sornyi ingyen hirdetést a 7. oldalon. A Magyar Piizs szerkesztősége és kiadóhivatala. Miért van annyi gyomorbajos Magyarországon I A sok elhasznált osztrák csokoládé miatt. Ha csak egy évig nem fogyasztanék az osztrákok »Velma« és »Milka« csokoládéját, gazdagabbak lennénk 2 mill ó 390 ezer koronával s kevesebben mennének Karlsbadba, ujabb soványító kúrára. 23005. Ez a szám a világosságnak a hirdetője. Azt jelenti ez, hogy a világosság harczba kezdett a sötétséggel. De még egyebet is jelent. Alapot. Kősziklánál, aczélnál szilárdabb alapot képez ez a kultura épületében. Jelenti, hogy a gát építést megkezdették. Gátat emelnek az erkölcsi romlásnak széles folyama elé. Istápolják a magyar nemzettestnek soványodó tagjait. Keményt nyújtanak a halálos betegségben vergődőnek. Szeretetet rarázsolnak a családi tűzhelyek ezreike. Erősitik az Igazságban való hitet. Küzdő térre léptek az alkoholizmus ellen. Úgyis mint emberek; meg úgyis, mint hivatalos személyek. A korcsmákat megrendszabályozzák. A szabályrendeletnek a számát irtam fel czimaek, hogy senkise felejtse el. Hogy mindenki tudja meg a harcz vezetőjének a nevét. Titáni harcz lesz ez! Az embereknek a természetével kell megvívni ezt a harczot. Az ellenfelet nem látjuk, mégis küzdeni kell ellene. A tusakodásban egy hatékony fegyver a 23005-nek a kezeügyében van. Ez a fegyver a kultura. Nem találok rövidebb nevet ennek a fegyvernek. Ebben van az iskola, a tanító, az irás, az olvasás. A templom, a szószék, a pap, a kereszt. A föld, a viz, a levegő. Az ásó, a fejsze, az eke. A szeretet, a tisztelet. A barátság is. A harcztér az embereknek a lelke. Szándékosan mondom, hogj az embereké. Mert a társadalomnak nemcsak egyik osztálya az, a mely az alkoholizmusnak a rabja. Van ezek között a rabok között király, sertéspásztor, főpap, hivatalnak, herczeg, tanító, gróf, csizmadia, báró, földbirtokos, napszámos, kereskedő, író, iparos és koldus. Az egész társadalom. Férti és nő. Gyermek és agg. Én. Te. Ő. Ez a rákfene fészket rakott az emberiség lelkében. Hozzá tapadt, mint fához a moh. Mint a bútorra a festék. Ugy szívja a társadalomnak a vérét, mint a nadály a zsákmányáét. Kiszámíthatatlan hasznos dolgot t*sz az az ember, aki a társadalomnak a testéből ezt a rákfenét kimetszi. Zala vármegye vezetősége felébredt. A társadalomnak a vészkiáltása felkeltette. De hígyjünk jobbat: felébredt magától Gyógyírt keres arra a sajgó sebre. Mögis találta. A bajt a csirájában fojtja el. Kíméletlenül letépi a szipolyt a testről. Csak ne habozzon, meg ne hátráljon. Mert találkoznak emberek, akik az önérdekükért minden követ megmozgatnak. Az egyik a megélhetését állítja szembe a rendszabállyal ; a másik a megszokást, vagyis a természetet A vezetőket egyik se tévessze meg. A korcsmáros ne a hazai fogyasztásra támaszkodjék. Adja a mérget a külföldnek. Az üzletét a kivitelre alapítsa. Inkább az idegen nemzet satnyuljon, mintsem a magyar. Tudom, czinikus beszéd ez, de ez a magyarnak a mentsége. Az emberi természetet is le lehet győzni a 23005-tel. Erről majd máskor irok. ' Li Tsüng. Hiába kovácsolt az osztrák 1904-ben 317.485 kor. értékű érczkoporsót a számunkra, iparunkat még el nem temette. Ha nem lankadunk, nem is fogja soha! Gyorsírók harcza. (XI.) Válasz a magyar gyorsírásomról legutóbb irt két bírálatra. (X. II. Szőke Sándor a »Gyorsirási Szemle® III. évf: (1905—1906.) 8—9 számában magyar gyorsírásomról a következőket mondja: vKele Antal: Uj gyorsírásáról. Oly gyorsirási rendszer vizsgálódásom tárgya, mely megérdemli azt, hogy ma amikor talán mégse dühöng oly nagyon a részrehajlásnak és és előítéletnek vihara, a magyar gyorsíró-közönség elé vigyük azt, hogy bemutassuk a maga valódiságában: méltassuk érdeme szerint. Ez a legkevesebb, amivel Ktle Antalnak tartozunk. Kele Anlal éles elméjének nyoma rendszerünkön is megmaradt, amelyben — mint annak régi híve és a rendszerünk szerint megjeleud »Szépirodalmi Gyorsírót szerkesztője — számos czélszeerü újítás fűződik mevéhez. Fokozottabb mérvben használta fel eredeti eszméit és ügyes gondolatait Kele saját lendszere megalko ás iDál, aaiely, — ha csak nem nézzük a?.t a más rendszer ;k iránti türelmetlenséggel és előítélettel — rendkívüli geoialitást, annak megalkotásában, kitartó szorgilmat, f-.ltünően nagy alaposságot és gondosságot, valamint erős gyakorlati érzéket árul el. Természetesnek látható, hogy sem re szerünk, sem pedig a Stolze Fenyvessy rendszer nem látt.i szívesen megjelenni a porondon. \ Stolzei kritika nem is késelt bebizonyítani, hogy Kele rendszera jobb, minta Gabelsberger Níaikovics-féle, de a Stolzei mindkettőnél jobb. Kél. éve tán, hogy az b Egyetemi Gyorsíró< hasábjain Jaszenovics Gézának jelent meg fejtegetése e tárgyról — amelyet sajnálatomra nem sikerült megszereznem — melyben azt a következtetést vouja le, hogy a Kele-rendszer ha ározottan jobb mint í~ Stolze Fenyvessy-féle de a Gábelsbergeri mini kettőnél jobb! E^.eu véleményből Kele Antal természetszerűleg — és jogosan —aztakonvencziát vonja le, hogy az ő rendszere jobb, mint, akár a Gábelsbergeri, akár pedig a Stolzei. f4• szemről ezt a következtetést ugyan nem vagyok hajlandó leszűrni, de ugy vélem, miszerint ezen bírálatok legalább is azt igazolják, ho 47 a rendszer a kivá lós gnak oly nemével dicsekszik, amely érdemessé teszi azt a vele val 5 foglalkozásra. Ivei! pedig vele foglalkoznunk, nemcsak, mint h lt rendszerrel, hanem, mint leendő ellenfelünkkel Kele Antal személye nem a gyorsírás történelemé, de nagy szerepe jut neki majd előreláthatólag a jövó gyorsirási életben is. Jelenleg is igen sokat dolgozik rendszerének javításán, mit 190ö VII. 5 iki kelettel e sorok írójához intézett levelének e passzusa biz 'nyit: sSzabad időmet gyorsirási rendszerem csiszolására forditom Lényeges 1 eszeiben állandók és maradandók alapelvei és szabályai, de apróbb részleteiben több rendbeli javítást, vagy ha tetszik: tokéletesbitést végzek . . . Gzélom az, hogy egy elmeletileg tökéletes reniszert létesítsek, mely a magyar nyelv természetének tökéletesen megfelelve, a gyakorlati téren a legnagobb rövidséget biztosítja*. »Két nagy, mondhatni óriási hibája volt eddigi gyorsirási rendszereinknek' 1.) elméletileg nem tudták tisztán, világosan gramatikadag helyesen s könnyen olvashatólag i'-nt, 2 ) igen nehezen tudták megidni azt a képesseget, hogy velük s általuk az illető a gyorsabb menetű beszédet jól és hibátlanul letudja írni. Inkább az egyéni arra valóság, mint a gyorsirási (német) rendszerek szabályai és alapjai ad|a, illetőleg adják a napjainkban jónak mondható gyorsírókat.®