Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-01-16 / 3. szám

IX év lf£08. Január 16. 3 szám, eb a fa : Ssy int i feírícna fél ítts 2 korosa. *»fjed ént l kor. S&aa ná<s Sülé-. Hi det'sik dija megegyezés szerint N i>t fr sora 1 bor. Szerkesztőség és kiadóvatal: Wt*»gic"-ntcia * • ssetd. Z. Horvátli Lajos Munkatársak : L ^ MGTEL F3BSNCZ B OE R ÉL 3T 3- "Z" Ö KC3-"3T iaptula'doDOS MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A Magyar Paizs olvasóihoz. A kilenczedik évfolyam elején tisztelettel kérjük a közönséget, lépjenek be a Magyar Paizs olvasói közé és lépjenek be az elő­fizetők sorába. A Magyar Paizs tántoríthatatlanul áll ki­tűzött utján és irányában. Az irányelvek azok, me'yeket kezdetben megjelöltünk. Nehéz viszonyok között töltöttük el a nyolcz évet különböző ok >k miatt S most mintha még nehezebb volna sorsunk egy uj ok miatt: a minden téren jelentkezett drágaság miatt. Minden drágul s igy a lap kiállításának munkadija is. Mindenki felemeli munkájának s iparczikkeinek az árát. Drágul a papir, a tinta, s a kerékhajtás. Mi azonban a lap árát nem emelhetjük s szándékunkban sincs, holott még a régi jobb viszonyok szerint is elég olcsó. S nem is zúgolódnánk, ha a rendes olvasók méltányos tekintettel lennének s nem maradnának hátra olyan sokan az előfizetés dolgában. Kérjük akiket illet ez a kérés, szíveskedjenek az 1908 iki előfizetéssel küld­jék el egv úttal az esetleges hátralékokat is. Egészen jó dolga lenne a Magyar Paizs­nak, ha mindenik olvasója még egy uj elő­fizetőt szerezne számunkra. — A Magyar Paizs évi ára 4 korona. Iparosoknak, kereskedőknek s általán üzlet­embereknek ajanlatos a Magyar Paizs meg­rendelése. Ezeknek állandóan adunk 2—3 sornyi ingyen hirdetést a 7. oldalon. A Magyar Piizs szerkesztősége és kiadóhivatala. Miért van annyi gyomorbajos Magyarorszá­gon I A sok elhasznált osztrák csokoládé miatt. Ha csak egy évig nem fogyasztanék az osztrákok »Velma« és »Milka« csokoládé­ját, gazdagabbak lennénk 2 mill ó 390 ezer koronával s kevesebben mennének Karls­badba, ujabb soványító kúrára. 23005. Ez a szám a világosságnak a hirdetője. Azt jelenti ez, hogy a világosság harczba kezdett a sötétséggel. De még egyebet is jelent. Alapot. Kősziklánál, aczélnál szilárdabb alapot képez ez a kultura épületében. Jelenti, hogy a gát építést megkezdették. Gátat emelnek az erkölcsi romlásnak széles folyama elé. Istápolják a magyar nemzettest­nek soványodó tagjait. Keményt nyújtanak a halálos betegségben vergődőnek. Szeretetet rarázsolnak a családi tűzhelyek ezreike. Erő­sitik az Igazságban való hitet. Küzdő térre léptek az alkoholizmus ellen. Úgyis mint emberek; meg úgyis, mint hiva­talos személyek. A korcsmákat megrendszabályozzák. A szabályrendeletnek a számát irtam fel czimaek, hogy senkise felejtse el. Hogy mindenki tudja meg a harcz vezetőjének a nevét. Titáni harcz lesz ez! Az embereknek a természetével kell meg­vívni ezt a harczot. Az ellenfelet nem látjuk, mégis küzdeni kell ellene. A tusakodásban egy hatékony fegyver a 23005-nek a keze­ügyében van. Ez a fegyver a kultura. Nem találok rövidebb nevet ennek a fegy­vernek. Ebben van az iskola, a tanító, az irás, az olvasás. A templom, a szószék, a pap, a kereszt. A föld, a viz, a levegő. Az ásó, a fejsze, az eke. A szeretet, a tisz­telet. A barátság is. A harcztér az embereknek a lelke. Szán­dékosan mondom, hogj az embereké. Mert a társadalomnak nemcsak egyik osztálya az, a mely az alkoholizmusnak a rabja. Van ezek között a rabok között király, sertés­pásztor, főpap, hivatalnak, herczeg, tanító, gróf, csizmadia, báró, földbirtokos, napszámos, kereskedő, író, iparos és koldus. Az egész társadalom. Férti és nő. Gyer­mek és agg. Én. Te. Ő. Ez a rákfene fészket rakott az emberiség lelkében. Hozzá tapadt, mint fához a moh. Mint a bútorra a festék. Ugy szívja a tár­sadalomnak a vérét, mint a nadály a zsák­mányáét. Kiszámíthatatlan hasznos dolgot t*sz az az ember, aki a társadalomnak a testéből ezt a rákfenét kimetszi. Zala vármegye vezetősége felébredt. A tár­sadalomnak a vészkiáltása felkeltette. De hígyjünk jobbat: felébredt magától Gyógyírt keres arra a sajgó sebre. Mögis találta. A bajt a csirájában fojtja el. Kíméletlenül letépi a szipolyt a testről. Csak ne habozzon, meg ne hátráljon. Mert találkoznak emberek, akik az önérde­kükért minden követ megmozgatnak. Az egyik a megélhetését állítja szembe a rendszabál­lyal ; a másik a megszokást, vagyis a ter­mészetet A vezetőket egyik se tévessze meg. A korcsmáros ne a hazai fogyasztásra támaszkodjék. Adja a mérget a külföldnek. Az üzletét a kivitelre alapítsa. Inkább az idegen nemzet satnyuljon, mintsem a magyar. Tudom, czinikus beszéd ez, de ez a magyarnak a mentsége. Az emberi természetet is le lehet győzni a 23005-tel. Erről majd máskor irok. ' Li Tsüng. Hiába kovácsolt az osztrák 1904-ben 317.485 kor. értékű érczkoporsót a számunkra, ipa­runkat még el nem temette. Ha nem lankadunk, nem is fogja soha! Gyorsírók harcza. (XI.) Válasz a magyar gyorsírásomról legutóbb irt két bírálatra. (X. II. Szőke Sándor a »Gyorsirási Szemle® III. évf: (1905—1906.) 8—9 számában magyar gyorsírá­somról a következőket mondja: vKele Antal: Uj gyorsírásáról. Oly gyorsirási rendszer vizsgálódásom tárgya, mely megérdemli azt, hogy ma amikor talán mégse dühöng oly nagyon a részrehajlásnak és és előítéletnek vihara, a magyar gyorsíró-közönség elé vigyük azt, hogy bemutas­suk a maga valódiságában: méltassuk érdeme szerint. Ez a legkevesebb, amivel Ktle Antalnak tar­tozunk. Kele Anlal éles elméjének nyoma rend­szerünkön is megmaradt, amelyben — mint annak régi híve és a rendszerünk szerint megjeleud »Szépirodalmi Gyorsírót szerkesztője — számos czélszeerü újítás fűződik mevéhez. Fokozottabb mérvben használta fel eredeti eszméit és ügyes gondolatait Kele saját lendszere megalko ás iDál, aaiely, — ha csak nem nézzük a?.t a más rend­szer ;k iránti türelmetlenséggel és előítélettel — rendkívüli geoialitást, annak megalkotásában, kitartó szorgilmat, f-.ltünően nagy alaposságot és gondosságot, valamint erős gyakorlati érzéket árul el. Természetesnek látható, hogy sem re szerünk, sem pedig a Stolze Fenyvessy rendszer nem látt.i szívesen megjelenni a porondon. \ Stol­zei kritika nem is késelt bebizonyítani, hogy Kele rendszera jobb, minta Gabelsberger Níaiko­vics-féle, de a Stolzei mindkettőnél jobb. Kél. éve tán, hogy az b Egyetemi Gyorsíró< hasábjain Jaszenovics Gézának jelent meg fejtegetése e tárgyról — amelyet sajnálatomra nem sikerült megszereznem — melyben azt a következtetést vouja le, hogy a Kele-rendszer ha ározottan jobb mint í~ Stolze Fenyvessy-féle de a Gábelsbergeri mini kettőnél jobb! E^.eu véleményből Kele Antal természetszerűleg — és jogosan —aztakonven­cziát vonja le, hogy az ő rendszere jobb, mint, akár a Gábelsbergeri, akár pedig a Stolzei. f4• szem­ről ezt a következtetést ugyan nem vagyok hajlandó leszűrni, de ugy vélem, miszerint ezen bírálatok legalább is azt igazolják, ho 47 a rendszer a kivá lós gnak oly nemével dicsekszik, amely érdemessé teszi azt a vele val 5 foglalkozásra. Ivei! pedig vele foglalkoznunk, nemcsak, mint h lt rendszer­rel, hanem, mint leendő ellenfelünkkel Kele Antal személye nem a gyorsírás történelemé, de nagy szerepe jut neki majd előreláthatólag a jövó gyorsirási életben is. Jelenleg is igen sokat dol­gozik rendszerének javításán, mit 190ö VII. 5 iki kelettel e sorok írójához intézett levelének e passzusa biz 'nyit: sSzabad időmet gyorsirási rendszerem csiszo­lására forditom Lényeges 1 eszeiben állandók és maradandók alapelvei és szabályai, de apróbb részleteiben több rendbeli javítást, vagy ha tet­szik: tokéletesbitést végzek . . . Gzélom az, hogy egy elmeletileg tökéletes reniszert létesítsek, mely a magyar nyelv természetének tökéletesen megfelelve, a gyakorlati téren a legnagobb rövid­séget biztosítja*. »Két nagy, mondhatni óriási hibája volt eddigi gyorsirási rendszereinknek' 1.) elméletileg nem tudták tisztán, világosan gramatikadag helyesen s könnyen olvashatólag i'-nt, 2 ) igen nehezen tudták megidni azt a képesseget, hogy velük s általuk az illető a gyorsabb menetű beszédet jól és hibátlanul letudja írni. Inkább az egyéni arra valóság, mint a gyorsirási (német) rendszerek sza­bályai és alapjai ad|a, illetőleg adják a napjaink­ban jónak mondható gyorsírókat.®

Next

/
Thumbnails
Contents