Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-05-21 / 21. szám

9X. é^ ^aSaeggersgeg, íáúQ, május 21. 21 ssám Előfizet si ir : &*y éne 4 korona. Fél érr* 2 korosa. Neijei évr« 1 kor. ájyw 8zá» 8 flllé*. Hi det'sik dija megegyezés szerint. N -üt/r rora 1 kor. Szerkesztőség é» kiadóvatal: Wifcrsic'-ntc;a S6 Bzerte-szti Z. IE3Io3?"V"á"bIfcL Lajos Ivüu-T-I "k-a-fcáirsebJs: • ( Lra7<IGTEL ferencz BORBÉLY GYŐR GY laptulaidonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Mit kell tenni? an.) Nem csak egy út vezet Rómába. Előbbi czikkeimben "fölemliték egy pár gondolatot, hogy mit kellene csinálni a magyar iparpártolásnak az érdekében. Köztök volt az a mondatom is, hogy nem baj, ha nincs is sok tagja az egyesületnek, de az a kettő-három fogja meg közvetlenül a dolog nyelét, a közönség nevében kérje számon a kereskedőtől a számlákat s nyomasztóan hasson rá, hogy ne hozzon külföldről olyan portékát, a mi nálunk is van. Ha megtenné! Jó lenne. Akkor jó lenne az én tanácsom is. S ezen az uton el lehetne jutni Rómába. Ám ezer akadály van arra, hogy az a kettő-három, vagy egy is akárki megtegye azt a lépést, hogy kérdőre vonja a külföldi portékák terjesztőit. Igy tehát nem lehet a czélt elérni. Mondok mást. Az előbbivel épen ellenkezőt. Nem elég a kevés tag. Legyen sok tagja az egyesületnek ! S ezért bizonyosan ingadozónak mondanak. Pedig épen a czélhoz való ragaszkodásnak a szilárdsága miatt ingadozom — nem ingadozom, csak izgatott vagyok az eszközök választásában. Ha egyik uton nem tudok eljutni, nem szűnöm keresni a második, harmadik és tizedik utat; de czélhoz kell jutni. Czélhoz kell jutni utakegyengetésével, fejszecsapásokkal, kősziklák elhengergetésével, pocsolyák lecsapolásával is. A magyar ipar megteremtésének a czéljához kell jutni tanácskozásokkal, kéréssel és rimánkodással, — buzdítással, gúnnyal, vagy a szatírának ostorával is. Ha egy-kettő nem elég, vagyunk egy néhány millión. Álljunk mindnyájan egy táborba, a Yédő Egyesület táborába. Álljon be mindenki; a földműves s a kereskedő, a katona s az iparos, a tisztviselő és a napszámos. Együtt több lesz a pénzünk, nagyobb lesz az eszünk, erősebb lesz a kezünk. Együttes tanácsunkkal, tervünkkel és pénzünkkel előbbutóbb, de fel kell építenünk nemzetünk számára azt a gyárat, mely ki fogja füstölni innen azokat, akik eddig rontásunkra valának. Nem az idegenek iránti gyűlölet szól belőlem, hanem a saját magunk iránti szeretet. S ha a legfájósabb áldozatról, pénzbeli áldozatról van szó, jegyezzük meg, mit mondott a görögök szónoka. Fáj ugye, ha saját vagyonodból áldozol a haza oltárán? De ne felejstd el, hogy csak egyik zsebedből a másikba teszed. Vissza adja neked azt a haza ; de ha a hazád elveszett, hiába takarékoskodtál : nincs semmi vagyonod a föld kerekén. Álljunk egy táborba a Magyar Védő Egyesületbe. S ez legyen most a magyart összekötő szent kapocs, mint volt a régieknél az athletikai ünnep és a vallási szövetség, az Amphiktionák. Hol vannak a széthúzó elemek

1? Emlékezhetünk rá, régen a szegény népnek szent poétái háborogtak, panaszkodtak, s vérbe mártott tollal verték a bűnös főnemeseket, kik a külföldnek lettek magyarjai. Nos? mit látunk most? Most Gróf Bitthyány Liios az országos Magyar Védő Egyesületnek az elnöke, Gróf Batthyány Pál az alelnöke, Dobjeczki József az ügyvezető igazgatója; Magyarságunknak, a nemzeti eszmének, életben maradásunknak most ők a vezérlő csilagai. S:<ent apostoiokként hangoztatják szavukat s járják be a magyar földet, toborozzák a híveket a zászló alá, á magyar ipar védelmére és fejlesztésére. Dibjeczki tegnap Tordán, ma Keszthelyen, holnap Kolozsvárt tujja a riadót, hogy itt a tizenkettedik óra! a sir széléről lépj vissza magyar! Gróf Batthyány Pál Zalavármegye főispánja tegnap Sümegen, Szentgróton, Keszthelyen, holnap Zalaegerszegen alapítja, vagy erősiti, lelkesíti a Védő Egyesületet. — Most ők hívnak, a főnemesek hívnak bennünket. Mit kell tennünk? Hát menjünk hívó szózatjokra. Álljunk szövetségbe, egyesületbe. Alkossunk táborokat vidékenként, vármegyénként s lelkünk lángja átcsap majd a szomszéd területre is, mig egy tábor lesz az egész ország s közös életünk feníartására összeolrad egy szent akarattá, hogy végre megmozduljon De akkor meg is indul, csudát keltve, mint a birnami erdő. Borbély Oyöryg. A Tulipán Szövetség — Magyar Védő Egye SÜletnek hivatalos közlönye az Iparvédelem. Szerkeszti DobjeczkiJózsef, az Egyesületnek ügyvezető igazgatója. Budapest VIII. József körút 8. I. 1. Megjelenik havonként kétszer 20—22 oldalon. Évi ára 4 kor. Az ország bármely részébe egyesületi tagoknak ingyen jár. Bármely tag jelentkezzék s megkapja. Az elmaradottakat, vagy eltévédetteket felszólalásra szintén megküldik. A Védő Egyesületben a tagsági dij: pártfogó tag évi 20 kor. rendes tag: évi 4 korona, tanitó és kisiparos évi 2 korona. — Mindenféle iparügyben teljes felvilágosítást ad. A zalai függetlenségi párt működése. A napokban tartott függetlenségi pártgyülés határozatából Bosnyák Géza elnök a következő közérdekű levelet küldi Kossuth Ferencz miniszterhez, az osz. függetlenségi párt elnökéhez : Nagyméltóságú Pártelnök Ur! Négy évszázad mult el azóta, hogy az Európaszerte legelső hadsereg, a fekete sereg utolsó roncsai a temesi bánsággal szétverettek. Az ezen eseményt követő nagy nemzeti szerencsétlenség igazolta Mátyás helyes politikáját, hogy a nemzet ereje saját nemzeti hadseregében van. 1526-tól fogva a magyar nép egész tevékenysége a hatalom elleni meddő küzdelem, a gravamen politika és e uégy évszázad irtózatos küzdelmei, az a sok vér, amely mint patak öntözte ezt a sokat szenvedett szegény hazát, megtaníthatta a nemzetet arra, hogy csak az az ország lehet erős, hatalmas, amelynek hadseregében övéinek szive dobog, a mely hadseregnek azok az ideáljai, amik a nemzetet lelkesítik, amely íia.lsereg egy te

ct és vér, egy lélek a nemzettel, amelynek létét köszönhette és a mely oly sok áldozat árán is fenntartja. Ez a nagy gondolat, ez az e^zme vezette a függetlenségi pártot ama dicső kü/.delernben, a mely csaknem ismét önvédelmi harczba kergette a nemzetet Elmúlt az az idő, midőn megelégedett a magyar nemzet avval, ho^v elsorolja sérelmeit, el. sorolja azokat az arczulcsapásokat, a miket a koronázási eskü daczára évszázadokon keresztül szenvednie kellett, elérkezett végre valahára — hála a Magyarok Istenének az az időpont, hogy a magyar ősi jogait alkotmányos uton kivívhatja. De ne feledjük el a multat, midőn büszkén rátekintünk ezen időpontra, ne feledjük el, hogy évezredes történelmünk hason szakaiban, midőn a nemzet alkotmányos fejlődésében egy nagy lépéssel törhetett volna előre, egy engedékeny pillanat, egy a fejedelmi czirógatás révén előálló nemzeti lanyhaság olyan visszaesést okozott politikai és alkotmányos fejlődésünkben, amelyet évszázadokon keresztül temérdek vér árán sem tudtunk visszavívni. A mit az erőszak és a fegyvor elkobzott a nemzettől, moudja Deák, azt. a politikai körűimé nyek még visszaszerezhetik, de amiről a nemzet önként lemondott, azt az idő semmiféle változata sem adhatja vissza. Az 1903—1904 évi nasy nemzeti küzdelemnek, a melynek minden frázisa a magyar nép szivedobbanásával egyezett, az önálló magyar hadsereg volt a vágya, a végső czélja. Oda jutott a nemzet akkor, hogy a hatalom, amely azelőtt rövid idővel mondta ki a Clopii parancsban a sohát, kénytelen volt engedni abban, hogy a hadsereg függő kérdéséi maradjanak az átmeneti időszak alatt érintetlenek, és az imperátori parancs, hogy a hadsereg ugy felszerelésiig, mint számeróben gyarapittassék, a nemzet örök dicsőségére mindez ideig teljesítetlen. A nemzet tehát alkotmányos küzdelmével és évszázados harczok után egyszer elérte azt, hogy ha jogos kívánságai nem is teljesíttettek, de legalább az uralkodói akarat megtört a nemzet akaratán és evvel megmutatta azt, hogy a nemzeti akarattal az imperátor sem daczolbat anélkül, hogy a fegyvert lo ne rakja. Az 1906 április 8-iki megegyezés következtében, midőu uralkodói szájból hangzó nyomor és szenvedés korszaka után részben a negyveunyolczas párt vette át az uralmat, a katonai kérdések teljesen kikapcsoltattak és amint Zalavármegye függetlenségi pártja ismeri azt a megállapodási, amely a nemzet és királya között létrejött, az átmeneti idő alatt a hadsereg kérdései teljesen kiszakittattak azon kötelezettségből, amelyet a mostani kormány vállalt. Ezen megállapodás daczára az osztrák delegátió előállott a tiszti fizetések felemelésével, hogy evvel megbontsa azt az összhangot, amelyben eddig a nemzet kormányával volt. Tisztán azt a látszatot kelti ez a taktika, hogy a tiszti fizetésemelés csóváját csak azért dobták bele a belpolitika forrongó üstjébe, hogy vagy evvel zavarhassák meg a nemzet békéjét, vagy evvel és igy a megállapodás megszegésével a katonai kérdések egész complexumát lassankint megoldásra előkészítsék, illetve egyenkint felszínre vettessék é,s azt megoldhassák anélkül, hogy a nemzet jogos kívánságai' kielégítve lennének. Ettől való félelem indította Zalavármegye függetlenségi pártját arra, hogy felemelje tiltakozó szavát az ellen, hogy a tiszti fizetés emelés kérdése felszínre vettessék a nélkül, hogy a katonai kérdések teljesen megoldást ne nyerjenek. Az 1906 iki januári választás alkalmával avval küldte fal a magyar nép képviselőit, hogy a dicső harc7.ot folytassák, a nagy nemzeti ideálért, a »