Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-05-14 / 20. szám

IX, Zalaepercaecg, 1908

. május 14. íSlöfliiet'si ár : Sjy érre 4 korona, fél évra 2 korosa. Nejyei érre 1 kcr. Slgyas száa 8 fillér. Hi-det'sik dija megegyezés szériái. N,i!ttfr tora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóvatal: Wiatsici-utcia 16 Szerkeszti Z. _b±ox*"V"á"tiIb_ La.j OS M-arüszatársafc = LENGYELFERENCZ B OEBÉL "y <3- "5T Ö E. O-ST laptulajdonos. MEGJEI.ENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Törekvéseink. Motto: „Hódítsuk vissza a magyar termék«knek a magyar piacotI" Békés munkásságra tömörültünk és mégis hóditó hadjáratot hirdetünk! Szomorú kényszerűség késztet erre, mert könnyebb fa-ekével a gránitot fölszántanunk, mint a magyar nemzet zömét megrögzött, ósdi gondolkozás módjából kiforgatnunk és a korszellem ujabb követelményeinek megnyernünk. Pedig jövőnk erre kényszerit. Figyeljük meg csak a körülöttünk történőket és rémülettel tapasztaljuk, hogy miként használják ki a közgazdaság iránt tanúsított érzéketlenségünket, miként fosztanak ki mindenünkből. Nem politikai jelszavaknak hangos és értéktelen czégére alatt, hanem czéltudatos és soha meg nem szűnő aknamunkával hódítják meg birtokainkat és húzzák ki a rátartó, elbizakodott magyarság lábai alól a talajt. Kivásárolnak bennünket, a szó legteljesebb értelmében ebből a hazából. Északon egész vármegyék területe került már a „bébin)" idegenek kezébe, régi mentsvárunkban pedig a bérezés erdélyi részeken, a szász és román pénzintézetek évtizedek óta vásárolják össze földjeinket, törpebirtokként adván el a nemzetiségieknek. Lám, a porosz jól tudja, hogy a kié a föld, azé az ország és évszázados küzdelmek során nem birván a lengyeleket kiirtani, most egyszerűen kisajátítja őket. Mennyivel magasztosabb, s valóban titáni küzdelmet ftlytat — a mi kicsinyes és szeszélyes munkásságunkhoz viszonyítva — a lengyel nemzet létfenntartása érdekében. Háromfelé tagolva csodás ellenállást fejtenek ki a három kolosszussal szemben, kik több mint másfél évszázad óta hasztalan rendezik a vérfürdőket, fosztják meg őket jogaiktól és tulajdonítják el anyagi erejüket és szellemi munkásságuk gyümölcsét. Ellenállásuknak ezt a szívósságát kizárólag közgazdasági érzékük magas fejlettségének köszönhetik a lengyelek. A meddő katonai hivatalnoki pályákat átengedték egészen porosz, osztrák és muszka ellenteleiknek, ellenben maguk számára foglalták le a termelő pályák összeségét. És hogy minő talpraesetten, életre valóan munkálkodnak, azt a kereskedelmi összeköttetések megteremtése végett éppen körünkben időzött oroszországi lengyelek foglalkozása bizonyítja. A Tavaszi vásár alkalmából hozzánk ellátogatott lengyel csoportban öt mérnököt ismertünk meg. Ezek közül három éveken át a vasutak szolgálatában állott. Az orosz kormány államosítván a vasúti vonalakat egyszerűen szélnek eresztette a lengyel származású egyéneket. És ezek az emberek semmit sem veszítve életkedvükből, a vállalkozás terére léptek, terveznek, épitenek, ügynökösködnek, s mindezeket a köznapinak látszó foglalkozásokat is nemzeti missziónak tekintvén örömmel és teljes odaadással végezik. Szentpétervárt járva, láttam a büszke palotát, melyet Alexandrievits nagyherczeg az orosz festők remekmüveinek gyűjtésére építtetett és a legremekebb művek ezek között a Matheiko, Szimieradski és más lengyel festők alkotásai. Mikor ezt a lengyeleknek fölemlitém, azt felelték: „A látszat legyen az övék — a valóság a mienk!" Nálunk?! A látszat a miénk és elleneinké — a valóság! S mig henyélő kezeink közül kisiklik őseink örökének végső maradványa is, addig a leng} elek anyagilag megerősödnek és szellemi fölényüket is biztosítván, imájuk teljesül: „. . . szabad hazánkat Oh add vissza nékünk! Dobieczki Sándor. 1906ban jan—jun. félév alatt külföldről behoztunk 33 ezerért konyhaszereket, 64 ezerért kádármunkát, 67 ezerért bognármunkát, — 200 ezerért közönséges famunkát, 245 ezerért kosárkötő árut\ 169 ezerért kosár tonásu gyermekkocsit, 98 ezerért kefekötő árut. A Csány szoborbizottság második értekezlete. Folyó év május 11-én délután 6 órakor Bosnyák Géza elnöklete mellett Zalaegerszegen a városház tanácstermében élénk érdeklődés mellett értekezletet tartott a bizottság. Megjelent több törvényhatósági, közigazgatási bizottsági tag, s gróf Batthyány József, Eitner Zsigmond orsz. képviselők, és gróf Batthyány Pál főispán. Bosnyák Géza elnöki megnyitójában a következőket mondotta: Tisztelt értekezlet! Midőn a Csány szoborbizottság értekezletét megnyitom, elsősorban is köszönetet mondok azért, hogy kérésünkre ily nagy számmal jöttek össze. Jóleső örömmel jelenthetem, hogy azon mozgalom, melyet Borbély tanár ur már évek óta megindított, mind nagyobb és nagyobb mérveket ölt, s ha a vármegye és a nemesi pénztár lelkes adományait hozzászámítják, az eddigi adakozás 21 ezer koronára rug. Igy már meg van a biztos reményünk arra, hogy megyénk e nagy szülöttje, kit az ármány és az osztrák vak düh a bitófán végeztetett ki, újra élni fog, hogy örökre figyelmeztesse a törvénytelen hatalmat, hogy vértanú halált szenvedett nagyjaink halála nem az elmúlást, hanem a feltámadást jelenti, s a mint Krisztus urunk megfeszítésénél megüdvözült a keresztfa, e képen azok a bitófák, a melyekeu nagyjaink életét oltották ki a gaz pribékek, nem a szégyen jelvényei, hanem megdicsőülésé. Krisztus urunk példája megmutatta, hogy niucs más utja a megváltó munkának, mint a szenvedés, ha elképzelhető volna más ut is, akkor bizonyára az az üdvözítő azt az utat mutatta volna meg nekünk. Ezért van az, hogy az önfeláldozó munkának mindig isteni jutalma van és a siron tuli megdicsőülés. Ennek látható alakban való megörökítésére létesült e szoborbizottság, s kérve kéri a bizottság tagjait, hogy mindnyájan legjobb igyekezetük szerint szolgálják az ismert czélt, hogy Csány László szobrát mielőbb fel tudjuk állítani, hogy időtlen időkig hirdesse a megalkuvást nem ismerő hazaszeretetet, A szoborbizottságnak egy évi működése. Előadta Borbély Qyörgy titkár. Tisztelt Bizottság! Ezelőtt pár hóuappal mult el egy esztendeje, hogy megalakult a Csáuy-szoborbizottság Zalaeger. szegen 1907 márczius 3-án. Akkor volt 2782 kor. 95 fill., melyet azelőtt a Magyar Paizs lap úgyszólván megbízás nélkül gyűjtött volt. A megalakult bizottság kézbe vette a gyűjtést, s nyomban kiküldött 3000 darb felhirásos gyüjtőivet. És ma van 15859 kor. 26 fillér, mely összeg utolsó fillérig ténylegesen be is jött a titkár kezéhez s mely összeget utolsó fillérig nyugtázott is a Magyar Paizsban. A 15859 kor, 26 fillérből tehát 13076 kor. 31 fillért a bizottság gyűjtött egy év alatt; még pedig három útonmódon: mindjárt május 11. és 12-én Zalaegerszegen két művészeti estélyt rendezett a bizottság egymásutánolyan ritkajó eredménnyel, hogy a szobor-alapra 1500 korona jutott, — szeptember 8-án a kaszaházi kertben tartott egyszerű népünnepély 1000 koronát adott, november 17-én a zalai előkelő hölgyek élőképekkel illusztrált magyar történelmi felolvasó estélyt rendeztek Keszthelyen s egy pár korona hijján innen is 1000 korona jött, ezt az estélyt megismételték Zalaegerszegen is 1908 január 4 én s innen kereken 1000 korouát kaptunk; a négy ünnepély tehát 4500 koronát hozott, A márczius 15. és október 6—10. ünnepélyeken különböző egyesületekben mintegy 350 koronát gyüjtöttünk. A mult évi kamat is vott circa 376 K, A Csány képes levelező lapokból ki tudtam szorítani 50 K. A többi mintegy 7800 K., tisztán a kiküldött gyüjtőivek után jött be, még pedig csak mintegy 350 iv után, mert a kiküldött 3000 iv közül visszajött eddig 500 darab, de mintegy 150 üresen, tehát csak 350 járt eddig eredmény, nyel, a 7800 K. eredménnyel. A vissza nem jött 2500 gyüjtőivnek a beküldésére épen most küldjük ki a kérő leveleket. Bemélhetőleg egy-két hét múlva azok visszajőnek bármily eredménnyel, avagy üresen. Ennek folytatásául, pedig jónak tartom és ajánlom, hogy ugyancsak 3000 példányban küldjünk ki gyűjtőivet a Zalamegyei hölgyközönségnek, melynek a szövegét tisztelettel elé is terjesztjük már ezen az értekezleten elfogadásra, s melyre a belügyminiszteri engedélyezésnek a száma: 83306/1908, Munkáink eredménye tehát ma, amiut emiitóm a kézzel fogható 15859 kor. 26 fill. négy zalaegerszegi takarékban és egyik keszthelyi takarékban kamatozik részint 4

1/a, részint 5%-kal. A titkár a Magyar Paizsban nyugtázza a bejövő adományokat s a lapot nyugtatványul megküldi minden gyűjtőnek és adakozónak, azonkívül kívánatra, főleg hivataloknak külön írott nyugtát is küld. A titkár a pénztárnok ellenőrzése mellett teszi takarékba a pénzt, a takarékkönyveket a pénztárnok őrzi, de ugy intézkedünk, hogy a pénzt csak betenni lehet, kivenni azonban időközönként soha. Inkább mindig marad kéznél néhány korona valamely esetleges szükségre, vagy ha nincs, akkor is a sajátjából előlegez valamelyik tisztviselő. S ugy intézkedtünk továbbá, hogy a betett pénzt annak idején is csak az elnöknek, titkárnak és pénztárnoknak együttes tudtával adhatja ki a bank, nehogy károsodás történhessék abban az esetben, ha a könyvecske elveszne, vagy valaki ellopná. Ez a 15859 kor. 26 0. nem az utolsó fillérig a mi vagyonunk. Ebben benne van a kiadott