Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-04-30 / 18. szám

9X, év ÜCÍ8

; április 30. 83 Siüfiíet .si ár : %iy ó/re 4 koron*, fél éret 2 korosa. Ne^je! éti 9 1 ktr &2JM száa 8 fliló . Hi det's k dija megegyezés szerist. N i t r ora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóvital: Wiatsic -atc.a Í6 Z. ZEEoir?-xrá-th. Lajos Iktix-n TratársaJs:: ( LBNGTiiíL FERHNC2 \ JB O IK. R éL "Z" PTÖHG7' laptulajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Első az egészség. Szombathelyről meglehetős rém hírek érkeznek pár hét óta. Pusztít a tífusz betegség. Ilyenkor rendesen idegeskeduek az emberek. A híreket túlozzák, nagyítják. Nagy hűhót csapnak és sopánkodnak. Sőt még azt is elrendelik, hogy tisztaság legyen mindenütt: az utczára nem szabad kidobni az almatorzsát, az udvart meg kell seperni, a kutakat ki kell takaritni stb. Szerencsére ez csak egy-két hétig tart. Ez is csak a baj után, s éppan annyit ér, mint döglött lovon a patkó; s mint az ökölvívónak az az előrelátó óvatossága, hogy a már megütött helyre odakap, utólagos védelmezésül. Igen nagy óvóintézkedéseket szoktak tenni a kolera járvány kiütése — után is, a baj elhárítására. Akkor talán még piros tojást sem szabad enni, nehogy kénes bűzt terjesszen. Azonban, addig, mig a kolera fel nem üti hidrafejét, századokon át engedik gőzölögni a lakóházak közelében a fekete mocsárgázt; s nyugodtan tűrik az emberek, hogy az utczákon ganés port fújjon a szél az ember orrába, torkába, tüdőjébe. Zalaegerszegen a Sip-utczában kezdettől fogva dögleletes árkok vannak. Az idén egyharmad részét befalazták. Igazán jó volna, ha a többit is befalaznák. Szintén kezdettől fogva ott a por is az utczákon. Pedig meggyőződhetnék mindenki, hogy a rendelkezésre álló sárga kavics elborítaná s tömött ut keletkeznék a helyén. Érthetetlen, hogy mi akadályozza ezt. Talán a rendezett tanácsú városnak a jellege. Hiszen e&y-egy kis útrésznek a kövezésére messzi vidékről hozzák a drágán vásárolt, drágán töretett és drágáu fuvarozott bazalt szikla követ. Félév alatt elromlik, gübbenős lesz, kitörik benne a ló lába, romlik a szekér s a többi útrészekről tele a város porral. Ha a pozvai sárga kavicscsal behintenék elég vastagon az utczákat, öt hat-tíz éven át eltartana s csak egypár forgalmasabb utczának szekérjáró vonalait tellene többször felújítani. A két kilóméter távolból mégis csak olcsóbban hozathatná ezt a város a saját területéről, mint Tapolczáról a bazalt sziklát. Ha a pénztárban nincs rá pénz, közmunkával is meg kellene csináltatni. Sokba kerül? A koporsó még drágább. Ez a pár megjegyzés nem uj, de annál erősebb meggyőződésen alapul. B. Gy. Di\ István Vilmos püspök levele Gróf Batthyány föispánnéhoz. Megírtuk a múltkor, hogy Gróf Batthyány Pál föispánné őméltóságát sokszoros nagylelkű jótékonyságáért a pápa díszoklevéllel és érdemkereszttel tüntette ki, s ismertettük az érmet és oklevelet. Most szószerint közöljük a szombathelyi megyés püspök levelét, melyet a Grófnéhoz küldött hivatalos minőségében. A levél igy szól: Krisztusban Kedvelt Hívünknek, gróf Batthyány Pálné született Inkey Valéria Őméltóságának . Üdvöt és Áldást az Úrban. Szentséges Atyánk, dicsőségesen uralkodó X. Pius Pápa, — pappá szenteltetésének ötvenedik évfordulóján ünnepelt jubileuma alkalmából Méltóságodat a »Pro Ecclesia et Ponlifice«-vel felékesítvén, legkegyelmesebben a legmagasabb kitüntetésben részesítette. Méltóságod a Jézus nevében állandóan gyako rolja a jót, műveli az erényeket, Istennek tetsző módon akar élni. Istenre tekint folytonosan és felebarátjaira, azért, — hogy őket Istenhez vonzza. — Jutalmát tehát egyedül Istentől várja és emberi elismerésre nem számit. Anzikcz. Igy nem lehet megérteni. De ha kimondjuk> rögtön tudjuk, hogy: Kártya. Az aranyosszéki ember még nem tudná, hogy milyen ? Vájjon ivóvizet hordanak é benne, vagy moslékot? Mert ott efféle edényt jelent a kártya. Hát bizony ez is edényt jelent, még pedig smoslékos edényt. Szellemi moslékot hordanak benne szanaszét, s mi boldogan habzsoljuk, mintha csak vályúból étkeznénk. Okos ember volt, aki kitalálta. Ezen a téren megtízszerezte az állami jövedelmet. Minden kisasszony, kivált kezdetben, egy levél helyett tizet irt. Igaz, hogy neki meghuszszorosodott a kiadása.

vMert a bélyegen kívül a képért is kell fizetnie tíz-tizenkét fillért. De okos dolog ez azért nemcsak az állami jövedelem czéljából, hanem egyébért is. A városi gyermek meglátja benne a fűzfának legalább a képét, melyet a valóságban talán sohasem lát. Megláthatja az Ontario-tavát, a Niagara zuhatagot, a jéghegyeket és a kókuszdiót, melyeket másként igazán nem láthatna meg. Oh de még sok mindent láthat az ember az anzikczben. A kutyatejfüvet és a zöldlevelibékát, sarkantyús vitézeket és a kurta szoknyát, lejéikirályokat,'és a fekete négereket, szúnyogot és elefántot, szabadság-vezéreket és rabszolgákat művészeket és bukovii abszentiusokat, hősöket és majmokat stb. Tanul ebből a gyermek földrajzot, természetrajzot és ember-rajzot; füvet, fát, . vidéket és történelmet; művészetet, tragédiát és operettet. És tanul a nagy ember is, avagy legalább nem felejti el a tanultakat. Szóval akárki becsmérelje is, én magasztalom az anzikczet. Csak egy a baj. Ugy tüuik fól előttem, mintha ezt is magyarságunk elfelejtésére találták volna fel. Egygyel több eszköz ez is, a nemzetköziek kezében, amivel bedugják a szánkat s rózsasziuü fátyolt tartsanak a szemünk elé. Tán nem hiszed, a mit mondok? Látom, hogy rázod a fejedet. Bebizonyítom. Ismétlem, okos eszme az »ánzikcz,« Már csak igy nevezem, mert igy ismerjük. Nemcsak czifraságból találták fel, mondom, hanem hasznossági czélból is. Hogy az alakról jusson eszünkbe a tartalom: a fűzfa képéről a növény-élet, a békáról az állai-élet, a tengerről és vizzuhatagról a természet ereje és hatalma; erdő mező látása a szép érzéket gerjeszti fel bennünk, a csataképek a történelmet "juttatják eszünkbe; emlékezetes épületeknek, művészi szobroknak, festményeknek hasonmásai illetségre sarkalnak bennünket; bolMint fópásztora, mindezt én Méltóságodról jól tudtam és a Szent Atya jóságos figyelmét mégis Méltóságodra irányítottam. Tettem pedig ezt azért, mivel jól tudtam, hoay Méltóságod Szentegyházunknak hü leánya és miut ilyen gyermekileg ragaszkodó tisztelettel és hódo attal viseltetik Egyházunk látható feje, a Jézus Krisztus földi helytartója iránt és kitüntető figyelmét megfelelő hódolattal fogja elfogadni; jól tudtam végül azt is, hogy Méltóságod Isten iránti kötelességei mellett hűen teljesili embertársai iránti kötelességeit is, amely kiválóan a jó példaadásban nyilvánul. Itt akartunk segíteni nem annyira Méltóságodnak, mint inkább azoknak, kik Méltóságoddal érintkeznek. E'.en érdemkereszt ugyan a Méltóságod eddigi érdemeit hirdeti és mégis érdemeinek jutalmazását a Szent Atya inkább a jó Isten kegyelem* nyiivánulásának tartván fenn, a hívek figyelmét kívánja felhívni és ezáltal mintegy rámutatni Méltóságodra, mondván: aNézzétek kedves híveink, ezen Istennek tetsző módon élő gyermekünket érdemkereszttel kitüntettük azért, hogy figyelmeteket reá irányítsuk és lássátok, miszerint ugv kell nektek is cselekednetek, mint a hogy ö cselekszik; azt kel! nektek is tennetek, amit ö tesz; a jót jól, Isten nevében, Isten dicsőségére és a lelkek üdvére. Fogadja Méltóságod e kitüntetést a Jéáus nevében. És én, mint tisztelő főpásztor}, az >n imaszerű áldásomat csatolom ez átadás ünnepélyes tényéhez: árassza el a feiiámadott Jézus Méltóságodat kegyelmeinek bőségével, legyen e kitüntetés szorosabb kapocs, mely Méltóságodat Anyaszentegyházunkhoz fűzi; növekedjék szeretete Isten iránt ós Isten végtelen . zeretetét utánozván, legyeu szeretete kimeríthetetlen embertársai íiánt is; segítse őket különösen a leghathatósabb alamizsna: a jó példája által hogy mindazok, kik látják Méltóságodat, dicsőítsék a mennyei Atyát, aki oly magasztosan nyilatkozik meg az Ö teremtményeinek működéseiben. Fogadja Méltóságod fopásztori áldásomat és őszinte tiszteletem nyilvánítását. Szombathely, 1908. évi április hó 15-én Vi mos püspök. cseknek, tudósoknak, költőknek srczképeik, hol a homályosuló tudományt juttatják eszünkbe, hol ujabb eszmét, gondolatot teremtenek bennünk s a vértaiu hősök a szabadságra figyelmeztetnek, Nós, elismerem ugy é, hogy erkölcs nemesítő, nevelő studominy gyarapító hatása vau a levelezőlapon egy-egy virigszálnak, egy jól épített hídnak, hegynek-völgynek, s valamely előlharczoló ember képének. Da ugyancsak azt is tudnunk kell, hogy egy muzsikáló majom képénél értékesebb egy Nelsonnak, Bismarknak, vagy Rousseauaak a képe. Nekem pedig ugy tetszik, hogy min ret magyarokat még Nelsonnak, Bismarknak a képinél is jobban érdekelne Kossuthnak, Deáknak, Széchenyinek a képe; ránk nagyobb a nevelöhatís, ha Petőfinek, Aranynak, Kölcseynek, Vörösmartynak, vagy Berzsenyinek az arczképét látjuk a levél homlokzatán; inkább emeli az önérzetemet, a dunai lánczhid, mint a Themzén a felvonó várhid; nagyobb büszkeséggel tölt el engemet a debreczeni és ónodi gyűlésnek, mint a marathoni győzelemnek a képe ; jobban meg melegíti az érzésemet és termékenyebbé teszi a gondolatomat, Bethlen Gábornak, Rákóczinak s a 48 as honvédnek a csatája, mint Napoleonnak 3 dicsősége; szivesebben társalgók én a szegény barátommal, mint egy ismeretlen, bár előkelő idegennel; jobban szeretem nézni a Balaton vizét