Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-04-30 / 18. szám

2 MAGYAR PAIZS 1908. április 30. A íiői sziv. Mi a sziv? A szeretet és érzelmek lakóhelye, ahol a legnemesebb, leggyengédebb, legtisztább érzések be vannak zárva. De mint van ez? senki meg nem fejtheti. Megmutathatják ugyan az orvosok egy holt ember szivét s annak alkatrészeit; de ez a sziv megszűnt már verni, holt sziv az. De mint munkál a sziv az élőben, mint foly abból ki az élet, mint indul föl s mint csillapul le? azt senki meg nem magyarázhatja, a szivet az ő titkaiban meglesni akarni — az élettől a halálhoz vezetne. Egy embernek sem nézhetünk szivébe; mindenkor veszedelemben vagyunk, hogy az emberektől megcsalattunk. Leghívebb barátunk is, ki ugy látszik érettünk van teremtve, kinek keblébe titkainkat kiöntjük, elfordíthatja szivét tőlünk, meghűlhet irántunk. Azért sóhajtozunk oly barát után, kinek szivébe láthatnánk, mielőtt a mienket neki ajándékoznók. Azon sziv bizonyára gyengéd sziv, mely mások legkisebb fájdalmán megilletődik, szánalomra gerjed, részt vesz; semmi veszedelemtől vissza nem riad, hol embertársa megmentéséről van szó, mely tehetsége szerint segít. Oh gyengéd, oh szerető, oh ritka hüségü forró baráti sziv. Ki érezhetné át az anya szeretetét, mely szivében gyermekéhez lángol ? Ki mondaná el annak örömét, midőn ráborul mosolygó kisdedére, midőn először érzi édes boldogságát azon gondolatnak, hogy anyává lett? A barátság köteléke az emberek közt nem tartósabb, mint a lenge habbuborék tünemény, füst, — pókháló. Kik ma egymást átölelik, barátoknak nevezik, holnap mint — ellenségek ugy állanak egymással szemközt. Az áldás átokká válik; a szeretetet gyülöltség váltja föl. Oh, mit érez akkor az emberi sziv ! Gondoljunk egy embert, kinek órái megvannak számlálva, ki minden perczczel közelebb lép a borzasztó örökkévalósághoz. Rettentő gondolat, rettenetes örökkévalóság. A legnagyobb bűnbánók, a legistenfélőbb remeték, olyanok is reszkettek a halál perczében, kik imádság, szent elmélkedés közt töltötték életöket. Minden barátunktól elhagyva, minden javainktól elválva, elszakadva azoktól, kiket szivünk szeretett, kell megindulnunk a borzasztó ismeretlen útra. Mily szomorú lehet egy haldoklónak lelke, mily zavartak gondolatai, mily nyughatlan az ő szive! Az anya elveszti egyetlen kedves fiát és fiában elveszti egyedüli vigasztalóját, öreg napjainak egyedüti támaszát. Mily puszta lehetett ez édes anyának élete? Oh mint vérezhetett szive, midőn magzatát a temetőbe kisérte! Nincs többé neki, ki ez édes szavakat mondaná: kedves édes anyám, nincs gyermeke ki szemeit benyomná, ki hűlt tetemére egykor a fiúi szeretet hála könnyeit hullatná — vérző kebellel, szaggatott szívvel megy fia koporsója után — szemeiben az anyai égő szeretet könnyei ragyognak. — Oh szegény anyai sziv. és hegyeit, minta Lagomaggiorét, — a Kárpátokat, mint »Helveczia hótakart tetőit,« mert ezek barátaim, ismerőseim; s még inkább szeretem Dobrudsa kopár sivatagjánál a kalászt rengető alföldet, mert ez dajkáló anyám. Jó emlékkel, hálával és szeretettel vagyok iránta. Hanem hae'n bemegyek a zalaegerszegi boltokba képes levelező lapot vásárolni: körbeforgatunk egy menkő nagy motollát s gyönyörködhetünk ezer meg ezer szép képben. Van ott békanyálas tó, és tavaszi kökörcsin, egy-egy szajkó madár és bömbölő nádibika; birkózó néger, muzsikáló majom, operette művész, tinczoló dorvis, szoknyás vitéz, tejteles puliszka, s holdvilágba mártott szerelem és egyéb hőstette és dicsősége e kerek lapos világaak: de nem találod meg a Balatont, s a somlyói borhegyeket, sem a sümegi várat, sem Kisfaludy Sándort, Szegedy Rózát, s Deák Ferenczet, avagy Csány Lászlót. Ha van vagy egy ilyen is, az csak minden ezeredik az előbbiek mellett. Mint a hogy a rüdeg disznónak egy marék korpát is vetnek egy vederviz ételébe csal-étekül. Azért mondom, hogy moslékos kártya az, a miből mi magyarok táplálkozunk. De nem csak Zalaegerszegen van igy. A minap, hogy meglátogattam egy barátomat Nagybányán, az országnak eme délnyugati szegletéből Valóban boldog nő az, akinek odaadó szeretetéért, önfeláldozó hűségéért a sz2retett férj nyújtja az elismerés és hálás szeretet érdem koszorúját. Bizonyára az ily nő mosolyogni fog az utolsó napon, vagyis a híven teljesített kötelesség érzetében boldog megelégedettség édes mosolya tükröződik arczán élete végső uapjaiban is. — Mosoly és könnyek 1 vidám hajnalpir és borongó felhő! mily ellentétes dolgok ezek s talán az utóbbiak gyakrabban fordulnak elő földi éltünk nehéz pályáján. S mi tűrés tagadás! — Van is okuná a sírásra, van is okunk arra, hogy könnybe lábadjanak szemeink, ha ezeket a mai kor szomorú viszonyain végig hordozzuk. Mert habár igaz sokszor a német iró következő mondása: »Wo hat die Menschheit einen schőneren Tempel, als ím Herzen des Weibes? Immer wird das Herz der Frauen das Heiligthum der Liebe, der Saulíunt, der Geduld, der Barmherzigkeit; kurz das Heiligtum der mildesten Reflexe sein.« — És igaz sokszor az is, hogy az erények kincses bányája a női sziv, melynek dus tartalmából ékesiti a nő gyermekeit, erényeinek fényével varázsolja magához férjét, de fájdalom, napjainkban oly sok az üres, sivár, hitközömbös vallástalan női sziv! Mily szép a boldog családi élet! Egy pár galamb a puha fészekben. Két szerető sziv a házasság rózsaszínű szalagjával összefűzve, aranylánczával egybe kapcsolva ! . . . De ha a kettő közül az egyik vércse s csak a másik galamb? Vagy ha mind a kettő vércse? Hogy veszekednek ezak egymással. Mint szakítják szét erőnek erejével a rózsaszín szallagot. Hogy iparkodnak összetörni mint elviselhetlen bilincset a házassági együttlét szent szövetségét. Mily elviselhetetlenné teszik egymásnak a házasság kellemes igáját, a helyett, hogy azt kölcsönösen megkönuyitenék. És mi a meghasonlás vége ? Válás ! 1 Nem várják meg azt, hogy megpróbálja őket a hét tél, a hét nyár; sokszor, fájda'om, alig múlik el egy hét és már mint ellenségek állanak egymással szemben és már hátat fordítanak egymásnak! Kiben van itt a hiba ? A férjben? Nem tagadjm. X nőben? .Meglehet. Hanem bármint is vau a dolog, a legtöbb esetben ki issza meg ennek keserű levét. A nő, a szegény gyönge nő . . . Fájdalom, manapság divat a válás. Egy kis félreértés csekély összetűzés valame y oktalan szeszély kielégítésének megtagadása a férj részéről elég ok arra, hogy a házastársak egymástól elszakadjanak; a csekély seaet, melyet a szeretet és engedékenység flastromaval behegeszthetnének, készakarva elmérgesitik; akik azelőtt örök hűséget fogadtak egymásnak az oltár előtt, a törvényszéknél engesztelhetetlen gyűlöletet emlegetnek s a kik a házassági frigyben egymással egyesültek, azok egymástól válnak s hogy ezt könnyebben megtehessék, megtagad ják még hitöket s vallásukat is! És kik sinylik meg legjobban e gyászos lépést? A szegény ártatlan gyermekek, kik apa vagy anya nélkül maradnak. az északkeleti szegletéig hatalmas félkört kelle leírnom az utammal. Budapesten nem is szemlélődtem. Az talán már ki is esett a magyar világ sarkából. Vagy talán még belesem esett Mátyás óta A mi régen sváb volt, most az a Buda a magyar. Benéztem Váczra. A város szélén van a hatalmas emlék-kő, azokért, kik »vért és életet áldoztak a honért.® Kétszerestekei 1849-ben: áprilisban ésjuniusban. Az oszlopon dicsőítő költemények. Innen már csak küldök haza »anzikczet.« Szép zsidó menyecske árulja és kinálja a szebbnél szebb képeket garmada számra. Hát-a honvéd-emlék? Kérdezem. — Honvéd emlék! ? Az nincs, AZ nem is volt. Bizony isten, sokkal szebb volna az a friss menyecske, ha magyar szabadság-emléketis árulna. Debreczenbe is betértem. Ott lakik Csokonai Vitéz Mihály — a temetőben, az iskolában, a piaczon s a derék debreczeni emberek szivében. Emlékkő is vau a lakóházán, a temetőben, s Isoótól egy nagy szobor a kis kertben. Nó hát innen is kell küldenem haza amikezet. Az első vendéglőben elönkbe tárja a főpinczér az összes képeket. Ötszáz-hatszáz, talán ezer is vala neki. Ez is jó, az is szép, ez is derék 1 Tessék I Jól van, de hol van a Csokonai szobor ? És volt a száz meg ezer között egy darab ilyen Komor kép ez, de még sötétebb jeleneteket is tár elénk az élet! Kedves olvasónóm! Hagyjuk ezt a komor képet és térjünk még egy perezre vissza a mi tárgyunkhoz. a sziv érzelmeinknek arany-tartója. Ezen érzelmek közt van egy, mely a többinél sokkal nemesebb, mely éltető, mint a nap, mely nem ismer távolt, föltör a sirból, leszáll az égből; s ez a szeretet és a hűség érzelme. Kérdezzük meg a hitvest, az anyát: mi csal mosolyt ajkára, vagy mi teliti meg könnyel szemeit? s ó azt mondja: a szeretet, a hűség! Lássuk meg a harezfiak utolsó halál hörgését, mi vitte őket a csatatérre? Ismét csak a szeretet, a hűség a haza iránt. Keressük föl a vértanuk ezreit; vizsgáljuk mi volt az ok, hogy annyi kint, gyötrelmet sőt halált örömmel szenvedtek? A - felelet ismét csak a szeretet, a hűség! Ismerek olyanokat, akik keserű iróniával mondják : hűség, szeretet, az csak naiv agyak beteges fantaziíja. Eskü? Elszálló köd, melyet a rezgő szellő üz maga előtt; megtartásukat a legkisebb, leggyöngébb kísérlet is megingatja. A női sziv ben nincsen ellontálló erő; lágy viasz az, melyen az ujabb benyomás, mint a pelyhet letörli a régit. Nekem más a véleményem; természetesen a kivételektől eltekintve. Szerintem a női sziv kiapadhatlan forrás, mely befogadván ölébe az égi fénysugárt, soha többé ki nem ereszti karjaiból. Márványlap az, melyről a bevésett betűket semmi sem tünteti el többé ugy, hogy a nyomok ott ne maradjanak örökre. Nem létezik becsesebb kincs a férfiura nézve, mint a nő, aki őt szereti. Sehol sincsen mélyebb forrása a gyöngédségnek, az odaadásnak magasztosabb önmegtagadása, az áldozatnak szentebb és magasztosabb érvényesülése, — mint a nő szivében. A szeretetnek, türelemnek, irgalomnak, szóval a legnemesebb és legszentebb érzelmeknek szentélye a női sziv! Cselkó Jouef. Szombathelyi levél. Itt minden pang a hagymáz járvány miatt. A vagyonosak menekülnek; de azért útközben is eléri őket a baj. Mi pedig csak vagyunk, mint a szegény emberek; vízvezetéki vizet eddig sem ittunk, mert a szerény lakpénzhői nem tellett olyan lakást kivenni, hol kényelmes vízvezeték lett volna a konyhán. íme, mégis csak van néha napján a szegény embernek is haszna a szegénységből! . . . Legnagyobb mérvben uralkodik a járvány az anti alkoholisták közt. Ilyenkor tehát a borovicska is jó. Megjegyzem azonban, hogy van egy kis túlzás is a lapokban a bajról; azután meg elég könnyű lefolyású. Csakhogy igenis nagy hibát követett el az illetékes hatóság, hogy a már mult évi okt. vagy november hóban először jelentkezett esetnél semmioe sem vette a dolgot. Most, hogy ég a ház a fejünk fölött, most kapkoduak. is. Ezt már nem vettem meg, had maradjon magnak. Szatmárnémetiben dörgött nagy szavad oh Kölcsey. S egy kis szerény mellszobrod ott van a kalvinista templom előtti kertben . . . Élénken emlékszem, mintha csak tegnap történt volna, pedig ezelőtt 23 esztendővel történt, mikor amolyan diákos utaztamban először láttam itt a főtéren a kis mellszobrot, fáktól körülvéve : azt jegyeztem meg, hogy a szerény ember elbujt a lombok mögé. Alig is látszott ki onuan. Most bizony nem tudom, hogy vájjon szerénykedett é a maga nevében, avagy szégyenkezett é a város nevében. Mert a város most bizonyosan szégyenkezésből tette el innen erről a nagy térről azt a kis mellszobrot egy csinos de eldugott szük helyre. Az országban alighanem Szatmárvárosnak van a legnagyobb köztere. Az ízlés diktálta, hogy nem való erre a nagytérre ennek a nagy embernek ilyen kis szobra . . . Nós, itt is kerestem, kértem nanzikczeU. Kölcseyről azonban nincs. De van itt is, valamint Debreczenben, Váczott és Zalaegerszegen is elég anzikez a — zöldleveli békáról. Birangolö.