Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-04-23 / 17. szám

IXéw ZaiaegeFssgggg 8908

, április 23. 17 ssém. Sl)56tet si 4r : SL

:y érre 4 fesrona Tél í?re 2 korosa. Nejjel 1 k r i-íj'ős szá-s 8 fi. lé". !ti dít s k dija megegyezés szeri-,1, N l't r ora l g^r. Szerkesztőség éí kiadóv&tai; Wíatsic -utca !5 Bzerlceszti Z. IE3Iox

,^7-á-bl2L Lajos 1*1-ULTI Tratársafc = f LENGTELPEBEITCa V BOERÉLT OYÖEGT laptulajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Központ A bölcsészet tudósok ismerik azt a pontot, a melytől visszafelé mindent tudnak. A jogi tudósok élesen látják azt a pontot, ahol az igazság fészkel. A közgazdasági tudósok megmutatják azt a pontot, ahonnét a vagyouosodás sugárzik széjjel. Én: szegény ember, csak két pontot ismerek. Az egyik a nyomorúságnak a pontja, a másik meg a Központ. Tudják-e kérem, mi az a központ? . . ? A központ olyasvalami, ami mindent magában rejt. Akaratot. Vágyat. Tetterőt. Tudást. Még annál is többet. Az önzést. Ez az utóbbi szó magyarázatra szorul. A napokban „kriegsrathot" tartottam az udvari szabómmal. Szóba jöttek az angol, morva, skót és magyar ruhagyárak. A közönségnek az érdeke felől is beszélgettünk. Meghánytuk-vetettük, hogy ma bizony igen drágák a porhüvely takarók. Egy rendbeli ruhát 56 koronáért készítenek. Persze, ha valamire való az a ruha, akkor még drágább is. Mert az az 56 koronás portéka nem a legjobb. Csak éppen hogy valami . . . A szabóm alaposan képzett szakember. Töviről-hegyire ismeri azt a boszorkánykonyhát, ahol a ruha árakat szabályozzák. Mi, laikus „civilek" azt hisszük, hogy a ruhagyáros kimondja, vagy kiíratja, hogy a koczkás cheviotnak métere annyi; az egyszínű loden szöveté ennyi; a kamgarné emennyi; a „czugeheré" pedi^ amannyi. De óriási nagyot tévedünk! A sötétben tapogatódzunk. Az igazságot csak a „sarzsik" tudják, ők is csak annyit tudnak belőle, amennyit a gyáros ur mondott nekik. A közönség zúgolódik, hogy miért olyan drága a ruha. A szabók a gyároshoz fordulnak. A gyáros ur azonban a „sarzsik "-kai szóba sem áll. Mintha nem is tudná, hogy azok dolgozzák fel az ő portékáját. Ridegen elutasítja őket. És mondja nekik, hogy ott a „ Központ " Ez a csodabogár nem egyéb, mint a gyáros urnák a posztó-szövet raktára. Vagy pedig a gyáros urnák, meg egy másik urnák a közös kereskedése. Ebben a központban van akarat. Mire ? A kizsebelésre. Van benne vágy és tetterő is. Ez pedig azért van, hogy a közönség elől elrejtsék a szipolyozó gépet. A tudásuknál csak az önzésük nagyobb. A gyáros ur a „Központ" utján értékesiti a posztóit. A gyárból egyenesen oda küldi. Tudom csak azért, mert ott magasabb árou adhatja el. A központ tehát nem egyéb, mint a közönséget szipolyozó gépezet. A szorítását mindannyian érezzük. A család is, meg a szabó iparos is. A csaiád észreveszi, hogy akár élelmiszerre, akár a családtagoknak a ruházatára kevesebb jut. A családfőnek jobban kell ruházkodnia, még pedig azért, mert az ő kötelessége a kenyérkereset. A jobb ruházatu munkást inkább megbecsülik, mint a züllött formájút. Erkölcsi kötelességünk tehát a ruházat olcsóbbá tételéért küzdeni. A legelső lépés ehhez a „Központ" szétrobbantása. A romboiás nyomán fakad az egészséges verseny. A gyáros álljon szóba az iparosokkal Ha egyik-egyik csak 2 -3000 K áru rendelést biztosithat is, a gyáros ur túlad a posztóján. És mindannyian megérezzük az olcsóságot. Ha az iparos gyári áron veheti meg az anyagot, a haszon megoszlik az iparos és a közönség között. Mert az már csakugyan fura dolog, hogy a fogyasztó és árus közé áll egy harmadik személy és a tejfölt ő eszi le a fazékról mint a pákosz macska. Li Tsüng. Igaz-e ez? Igen sokan vannak, akik azt hiszik, hogy kétségbe kell esniök, ha valami nem sikerül nekik. Pedig ilyen esetben inkább még egyszer kellene megkisérelniök a dolgot, mert minden kezdet "nehéz; azért türelemmel kell fölfegyverkeznünk'és akkor minden könnyebben fog menni. Amit az emberek végeztek, ismét tehetik az emberek; és a mi eddig nem volt megtéve : azt meg kell tenni ezután. Földmüvesekbf 1 lettek birtokosok; szegény vargák aranyat kovácsoltak ki lábszijukbó! és nem egy iparosból lett országgyűlési képviselő. De hozzá kell fogni a munkához. A napfény világit az egész világnak. Bizzunk az Istenben, dolgozzunk szorgalmasan és megmozdulnak még az erdők is. A bátraké a világ és azokat segiti az Isten, akik maguk is segítenek magukon. Ne várjuk, hogy szerencsések leszünk, A szerencse igen állhatatlan, megbizbatlan, csalfa. Ne várakozzunk idegen segítségre; kíséreljük meg a dolgot régi barátainkkal, t. i. erős karjainkkal! Ha ülve maradui akarunk addig, mig hatalmas, nagy emberek karjaikra vesznek: akkor bizonyosan oda fogunk nőni a padhoz. Saját lábunk jobb mint a mankó. Ne sírjunk, hogy nincsen pénzünk valamely vállalathoz. Sokszor megesik, hogy minél többje van valakinek a kezdetnél, annál kevesebbje van a végén. Jobb az a pénz, amit magunk szereztünk, mint a mit atyánk zsebéből kiszedtünk. Aki most szegény, annak annál jobban fog esni a későbbi jólét. Ne panaszkodjunk azon hely ellen, amelyen működünk. A szorgalmas fiatal törekvő ember éles ésszel sok péD/.t kereshet ott, ahol másoksokat élveztek. A szorgalom és takarékosság mindenütt emeli az embert. Igaz ugyan, hogy mindé?; némi fáradozásba kerül; de hát nincsen rózsa tövis nélkül, sem cseresznye kőkemény mag nélkül. Heverész a lustaság és panaszkodik gyomorgörcs miatt; de a szorgalom egészséget hoz és jólétet. A bódéban szunnyadozó kutya ugat a legyekre, de a hajtó agár azt sem tudja, hogy vannak legyek. A lustaság addig vár, mig fenékig kiszárad a patak és nem érkezik meg a vásárra; de a törekvő ember átgázolja a folyót, esetleg keresztül is úszik rajta és jó üzletet tesz a vásáron. Apáink azt jósolták poharazás mellett a korcsmákban: az uj gépek tönkreteszik mindnyájunkat. És íme az uj gépek gazdaggá t:íti'k mindazokat akik azokat fölhasználni tudták. Kinek a lelke folytonosan csak a röghöz ragad, az várhatja, hogy nyomorult lesz, de aki eszével és értelmével dolgozik, az sikert fog érni. Az emberek panaszkodnak, ro?sz idők járnak, Hát ez igaz; főleg, ha mindent csak nézünk és mindent körüljárunk, mint álomban Sok embernek semmi sem sikerül; de csak azért, mert semmi jobb dologba nem akarnak belekezdeni. Ehhez állítólag néhány forint kellene nekik, de honnan megtakarítani ezt? Hát barátom félre a sörös kancsóval, a boros pohárral stb. és próbáld meg igy a dolgot! A szegény ember mindig szegény marad, ha azt hiszi, hogy annak kell maradnia; de még a szegény is juthat valamihez, ha kora reggel fölkel és nem vár addig, mig felesége lesz és egy csapat gyermek. Mert ha ez beáll: akkor bizony sok suly, nagy teher van rajta és nem bocsátkozhatok komoly versenyhe és csak a megélhetésről kell gondoskodm'3. Ámbár az is igaz, hogy vaanak tvukok, amelyek annál szorgalmasabban kapargatnak, ha sok csirke veszi körűi őket. Fiatal embereknek nehezükre esik lépdelni fölfelé; de az ut arrra is nyitva ál! előttük és akiben némi elhatározás és komoly szándék van, az hamar oda ér. Munka után édes a pihenés, a nyugalom. Ha fiatal emberek némi önuralmat tanusit'.nak. munkához látnak, mértékletesen élnek és takarékosak, akkor soha se kell majd nekik követ zúzni az uton. Borban, körben, pálinkában í-tb.^sok pénzt el lehet fulaszíani; sokkal többet, mint a mennyi egy csinos házacska fölépítéséhez szükséges, a melyben a család kényelmesen, boldogan lakhatnék. Ugy hiszem, senki sem fogja tagadni, hogy ezeben a sorokban jó tanácsok foglaltatnak; sajnos dolog azonban, hogy a jó tanács igen gyakran oly vetőmaghoz hasonlit, amely sziklára esett. Vannak ugyanis emberek, akikre szintén alkalmazható azon mondás, hogy a midőn megszülettek, ajtajuk mellett ment el a böles Salamon, de lakásukba bele nem tekintett. Az olyan emoerek czimere a — bohócz sapka fejükön pedig szamár fülek. Ő<v szunnyadnak, a midin mások szántanak, — ós sirnak akkor, amikor mások aratnak. Vacsorára megesznek mindent; azután pedig csodálkoznak, hogy reggelire semmi sem maradt. Ha azt, amit most gyakran könnyelműen eldobunk, még egyszer gondosan átkutatuók, akkor sok család jobban táplálkozhatnék, Éi ha azt, amit most elpazarlunk, szükség esetére félretennők, akisor nem kellene építeni szegény házakat. Ugyan — kíséreljük meg azokat! Cselkó Józ ;ef. A gazdáknak nem félni kell az iparfejlesztéstől, hanem ezt a legmesszebbmenőleg kell támogatniok. Állítsanak föl nagybirtokosaink hézagpótló gyárakat nyersterményeink föl-' dolgozására és látni fogják, hogy nem csak a nemzetnek lesz ebből haszna, hanem nekik is. Igy az indusztrializmus szelleme az agráriusokat is nemcsak kibékíteni lesz hivatva, hanem arra is jó lesz, hogy őket segitse, támogassa, sőt itt-ott gazdaggá is tegye.