Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-04-23 / 17. szám

2 M A Cx Y A R P A í Z S 1908 április 23. A magyar fürdők baja. A magyar fürdő is olyan, mint a magyar gyártmány: mindenki dicséri, aki csak beszél róla, de — idegent vásárol. Ha hazai fürdőkről van szó, odavagyunk azoknak természeti gazdaságaitól és ki nem fáradunk a dicsőítéseikben, hanem aztán Kamikor eljött az ideje, hogy az év folyamán az összekuporgatott pénzecskét valahol el kellene vernünk a magunk gyönyörűségére, akkor ugy gondolkozunk, hogy bőségesen elig tőlünk, ha elvben hívéi vagyunk a hazai fürdők pártolásának (különben minálunk mindent csak elvben pártolnak) és kellően nyugodt lelkiismerettel vonulunk idegenbe nyaralni. A magyar társadalom rá van szoktatva, hogy maga magától semmit se tegyen, hanem mindig az államtól várja bármely dologban az irányító kezdeményezést. E/. a körülmény oka annak, hogy a magyar fürdők érdekében végre a belügyminiszter akar mozgalmat indítani. A belügyminiszter ugyanis korrendeletet intézett minderi vármegye törvényhatóságához, hogy a terű Jetükön levő fürdők'fejlődéséről 1867-től kimutatást készítsenek és a tel es ismertetést hozzá küldjék fel. A miniszter az adatok összegyűjtése után a hazai fürdőket ismertetni fogja a külföld előtt,azért hogy némileg kiemelje hazánk jelesebb, mellőzött fürdőhelyeit az ismeretlenség homályából. A belügyminiszternek eme kétségtelenül elismerésre méltó intézkedése azonban meddő marad, ha a magyar társadalom is nem segédkezik és nem segíti elő pártolásával, áldozatkészségével a belügyminiszter nemes intenczióit. De rosszul is mondjuk igy: áldozatkészségével. Mert a magyar társadalomnak szinte kötelessége hazája fürdőit első sorban figyelemre méltatni, mert úgyis régen hangoztatott való finy az, hogy a magyar fürdőink ugy hely, mint minőség, gyógyhatás tekintetében egyaránt kiállják a versenyt. A belügyminiszternek emez agitáczióját csak az esetben fogja siker koronázni, ha a magyar közönség a magyar fürdők iránt kellő és megérdemelt érdeklődést mutat. Ezeket mondja az Ellenzék. Én pedig hozzáteszem, hogy a miniszter ur intézkedése még. eme tanácsok után is .meddő marad. Tessék magyar orvostudósokat neveltetni, va.,'y képeztetni. Ne értsék rosszul a mondásoma*. Tessék megvizsgálni, a magyar orvosok rendeleteinek 90 százaléka — elkezdve a tyúkszemfájóstól — azt tanácsolja, hogy a külföldi fürdőkre menjünk. Emiek megvan a természetes oka. Honnan tanul a magyar orvos? Német a könyv, a melyből tanult; német a tanára, akitől tanult volt. Nemcsak az orvosi tudományt, de a filolo;.iai és filosofrai tudományokat is onnan szopogatjuk, még a magyarnyelvet is a német gramat: kából tanulja sok tudós tankönyvíró. Annak a német, osztrák, bécsi tudósnak nem ment el az esze, hogy a magyar ásványvizeket és felséges bérczeinknek éghajlatát tauu mányozza s hogy ezeket irja és hirdesse tankönyveiben és a szószéken. Hirdeti a maga hazája dicsőségét a saját hazája javára. Innen tanulnak a mi magyar tudósaink. Ez az oka a bajnak, uram ! — Tudok esetet, van rá eset, hogy magyarnemzeti ügyünk javára is dolgoznak. Az Emke védő szárnya alatt dolgozik igy Dr. Hankó Veres Oh, de mekkora százaléka e^ a magyar tudósoknak? Piczinyke kis °/o B. Gy. Gyorsírók liarcza. (XIX.) - A nag? int is. — Biró ur viszonválaszára, — részemről — kevés a mondani valóm. Válaszom elején a »Magvar Paizs« 1907. nov. 7-ik 45. számában már előre is határozottan megmoudtara, hogy: »Biróuak nem csak distingváini, de bizonyítania ;s kell, mely utóbbit tenni soha sem tudja.« Mint viszonválasza mutatja, ezt tenni nem is tudta és n<m is tudja. Nagy dolog az, mikor egy elfogult szakember a bizonyítékok erősségeinek súlya alatt kénytelen lerakni a fegyvert. És Biró ur lerakta a magyar gyorsírás előtt. Nem ő az első, s — ugy hiszem — nem is ő lesz az utolsó. Igaz, hogy viszonválaszának elején fűhöz-fához, sőt még a vizhabhoz is kapkodott, de a helytelen állításait nem csak hogy bebizonyítani nem tudta, de azt megkísérlem sem merészelte. — Jobb is. Legalább kevésbbé kompromitálta magát igy, mintha a ferdítések és valótlanságok sorozatát szedte volna elő, mikor már a rosszhiszeműség vádjától sem szabadulhatott volna. — Végre is, nem kicsinylendö dolog, iia belátjuk tévedésünket. Említi ugyan most is, hogy a stenotachygrafia némi nemüleg hasonlítana a magyar gyorsíráshoz, de ezt nem bizonyítja. — Hiszen, ha igaz volna is ez az állítása, akkor is a magyar gyorsírásé az elsőség nem csak azért, mert — mint kimutattam a magyar gyorsírás sokkal előbb jelent meg a stenotachygrafiáníl, de azért is, mert a magyar permutácziós rendszer, a német fokozatos rendszert magában foglalja, tehát sokkal tágabb körű, mint a német, — mig megfordítva .i dolog nem áll; hanem azért is, mert, mig a magyar gyorsírás egyetlenegy magánhangzót sem jelöl vastagitással, addig a német stenotachygrafia a jelképi jelölést csak ugy tudja megoldani, hogy a magánhangzók íesét csak vastagítós által tudj a jelképileg jelölni. Tényként tehát megállap ' hatjuk hogy Biró ur egyetlenegy állításomat sem tudta megczifolni, sőt azok megczáfol 'sát még meg sem kísérelte, tehát azok egytől egyig iqazak és megállnak. I Ezzel be is fejezhetném mondani valómat, ha • Bíró ur, a dölog ériemére nsm tartozó ujabb • állításokat nem kever okadatlanul a vitába. — ; Ezek a dolog érdemére egyáltalában nem tartóz| nak ugyan, de minthogy nem minden czélzatos' ság nélkül valók: azok • t kikorrigálnom és saját, : értékükre leszállítanom kell, — egészen röviden, - minthogy magukban is k 3vés értékűek, fontosságuk | pedig abszolúte nincs. Í Tudományos dolgoknál nem azt vesszük figyelem oe, hogy kicsoda az illető czikk írója, haneta | azt, hogy: j a) mit foglal magábtn az a czikk? b) Tárgyilagos alapossággal, .szaktudással, min • denre kiterjeszkedő szabatossággal van-e az meg• írva, s a tudományosság szemüvegén — iészrehajlatlanul vizsgálva azt egészben és részleteiben : ! megállja-e az a helyét ? | Egészen közönbös tehát a c/.ikk érdemi részére j vonatkozólag az, hogy Bíró urnák mi az állása, i milyen bizottsági tag volt, s kik kérlek fel véle! mény adásra! . . . j magyír gyorsírás tudomány é<s rendszer nem| csak hogy kinőtt már a gyermekruhából, de e téren j a müveit külföldet, is messze túlhaladta, tehát e i téren reájuk utalva már nem vagyunk. — Az i eszme terjesztése szempontiából minden esetre csak ! üdvös lehet, ha azt minél több nyelven hirdetik, | de ne várjunk mindent egytől. — Egyesített rrövei kell előre tömnünk, illetőleg kivívott elsőségünket | urbi et orhi hirdetnünk! -Az iga?, hogy G.ibelsbergernek a magyarra át* > ültetett rendszere különösen a* fölső fokban S7ép i előrehaladást ért el, de hát az. ,.zért magyarnak : nem mondhatjuk, mert ugy az alapok, mint az | oszlopok, melyeken a rendszer felépül és nvug• szik a régiek és azok még mindig megvannak, | hiányain és inkorrektségein változtatni eddig nem \ tudtak és alaposan nem is tudnak soha, amint 31 • évvel ezelőtt megjelent „Kritikai munkálattk" stb. ' czimü munkámban már előbb megmondottam. \ Gyorsírást rendszeremen kívül, más magyar I gyorsírásunk nincsen. Gáti rövidi'ott irása ugyan magyar, de a modern gyorsirási igényeknek meg] felelő gyorsírásnak nem mondható. — Különben j az akkori, meg a mostani gyorsirási mérték közt • áthidalhatatlan távolság van. — Igényeink foko-l j zottabbak, s mit dédapáink még remélni sem ' mertek volna: a gyorsírás minden nehéz problémája ; a magyarban nyert — korunkban — először ki ! elégítő megoldást i B ró urnák a magyar gyorsírás terjesztésére I vonatkozó ósdi felfogásával kár volna foglalkozni. 1 Őt kielégíti a meglevő rossz, s nagyon merész i kívánságnak tartja, hogy a jobbat megtanulják a i praxis terén sikerrel működők ! . . ( Hát itt az az első kérdés, hogy emberi'rendel' tetésünk-e a tökéletesebb és a jobb felé való i haladás? Persze, hogy: igen. Ezért haladunk minden \ téren. f Biró szerint pedig: Ráérünk mi arra még." ? — Csakhogy a huszadik század gyermekei az f ily ósdi felfogást szánalmasan szatirikus mosolylyal | fogadják. \ A második kérdés pedig az, hogy valóban a praxis terén a gyorsírók valóban sikerrel müködnek-e ? Egy két, kivételes tehetséggel és rutinnal bírót kivéve, ez általánosságban nem mondható. Sőt folyton-folyvást ezért fejtik ki a szirifusi munkát. i sokssor belekeveredve a hieroglifikus irásba is, I de czélt nem érhettek és czélt nem is érhetnek, ' i mert még eddig nem találták meg a tökéletesen helyes utat és módot. Erre nézve már megjelöl. tem az utat, mely iránt már több jelas gyorsíró nemcsak hogy nagyon érdeklődik, de többen arra . is kérnek, hogy velük levélben ismertessem meg • előre felső gyorsírásomnak ezen röviditési tanait. Az illetőket azonban ezen az uton is arra kérem, ; hogy ez alul mentsenek fel, mert az igen sok j időmbe kerülne. Várjanak türelemmel addig, mig I tankönyvem második kiadása megjelenik, í A nyelv természetéből folyó rövidítéseimet is ' széltében-hoss/ában használják, (természetesen a ) forrást nem nevezik meg) — a nélkül, hogy j Mkívántam" volna. Tehát nem hallgattak Biró | úrra. ! Nyílt ajtót dönget Biró, mikor zt irja, hogy ; gyorsíró versenyeken ed<- - u.v, ».; . ,.tu gyors| írásommal. Ez egyszerűi. u tént, mert nem tanítottam visszavonul, . CM a gyorsírást j és ezért nem is tartottam nj • nos irásgyakor• latokat, mint a régibb rendszerek, vezetői ezt teszik. ] - Es az eredmény az. hogy perczenkinti 300—400 szótagos versenyt tartani mfg eddig meg sem kísérelték! Reménylem, hogy ezután majd ez is másképpen lesz! Erről egyelőre csak ennyit. Aki a vízszintes, függélyes és 45 foknyi szög alatt rézsut jobbra menő vonal közt sem tud : különbséget tenni, abból minden lehet, csőképpen , gyorsíró nem! Ilv éles különbséggel írja rendszeresen a »szőke« és »szökö« szavakat. — Ex uno disce omnes! Beismeri, hogy a tökéletes gyorsírásra vonatkozó mértéket először én állítottam fel. A németek csak ezután kísérleteztek. Közölnie kellett volna e kísérletezést is az idő szabatos megjelölésével, i s csak akkor látnók a kettő közötti najiy küi lönbséget. Válaszom elejeu megírtam, hogy Biró urczikkét egy yikezdő.«. »kiselmefuttatásánaka minősítettem, i tartalmánál fogva. Most sem mondhatok erre ' vonatkozólag mást. ; Nem az a döntő, hogy Biró ur kritikát akart-e í irni, vagy sem, hanem az, hogy megfontolatlanul olyan állításokat koczkáztatott meg, melyek közül egyetlen egy>-t sem tudott bebizonyítani. Hogy . ezt, ugy a közönséges életben, minta tudományos | világban minek minősítik: azt a közönség elhirá;• lására bizom. Biró urnák a könnyű megtanulhatóságra vonat. kozólag felhozott kibűv'ösdijára Kovatsics már megfelelt. Igazán: diíTiciie est, satyram non scribere. j ' Csodálkozik —tanárlétére! — a mássalhangzói | torlódások sokaságán is. Petiig kár azokon csodálkoznia, mert biz . ny azok nyelvben megvannak, s az ö kedvéért a nyelv másképpen nem formálódik, hanjm a gyorsirásuak kell a nyelvhez alkalmazkodnia. Hogy ezeket mind nem sorolták •j fel régibb gyorsírásaink: csak hiányosságuknak i tulajdonítható. \ Biró ur czikkére irt válaszom végén két műtársam találó megjegyzéseit is közöltem annak illusztrácziójául, hogy czikkéről más szakemberek is miként vélekednek. Ezek a vélemények Biró úrra nézve lesújtók, de igazak. Persze, hogy neki ezek sem tetszenek, arról én már igazán nem tehetek. KováTsics József neki már röviden és alaposan megfelelt; — Kozma Bernát azonban nem tartotta érdemesnek arra, hogy Biró ur méltatlan állításaira feleljen. Kár is volna. Kozma Bernát neve a gyorsírók közt sokkal ismertebb, mint sem hogy mentegetőznie kellene Biró ur ígéri a részletes kritikai ismertetést is. Nagyon szép a buzgóság, csak hogy azt olyan alaposan, szaktudással és részrehajtallanul irja meg, hogy ujabb kapituláczió ne legyen a vége! Dr. Kele Antal. Csupa szerencse, hogy selyemre i nem mindenkinek telik, mert | igy imádott honleányaink csak ! 16 millió 231.600 koronát adhattak érte a sógornak, mig az olcsóbban kapható gyapjúszövetből 31 millió 735.266 kor. értékűt vettek meg az osztráktól I