Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-04-02 / 14. szám

2 MAGYAR PAIZS 1908 április 2. kibotozni való ügynökök csalásainak kitéve. Aláíratnak velők üres papirosokat, amire aztán olyan árban küldenek neki gépet, amilyenben ők nem akartak, olyan fizetési módozatokat rónak rájok, amilyeneket meg nem tarthatnak. lön az egzekució, elveszik a gépet, hezitálnak és tönkremegy a szegény paraszt e gaznép csalása miatt. Azzal az ügynök már nem törődik, jutalékát ő megkapta, a licitáción nincs jelen, azzal meg ki törődik, hogy az ilyen mauipulácziók egy-egy tőrdöfést adnak a magyar iparnak. Igy döntik halomra a valóságban azokat az esiméket, melyeket a lelkes ideálisták, a sajtó, iskola, védő egyesületek oly szépen kicirkalmaznak elméletben. Kanizsai A mely nemzet életben akar maradni, annak a magáét kell pártolnia: nyelvben, művészetben, művelődésben és iparban, szóval nemzeti egyéniségének teljes kifejlesztésében, különben elpusztul I Elpusztítja — mert elborítja s elnyeli az idegen nemzetek kulturája! Mi akadályozza, és mi mozdítaná elö a magyarosítást? (I.) Irta : Hegedűs Elek 7alabagooyai tanitó. Zalabagonya, 1908. márczius 20. Nagyhangú agitátorok kürtölnek, izgatnak a magyar állameszme ellen! Vádaskodnak, rágalmaznak bennünket s minden tendencziájuk rugójit az képezi, hogy hazánk nem magyar anyanyelvű polgárait elidegenitsék a magyarosodástól, sőt nyiltan álomképeket szőnek és fékevesztetten államot akarnak alkotni az államban. Bizony figyelemmel kell kisérnünk az effajta agitáczióíat! A magyar tanítóságnak első és szent hazafiúi kötelessége, hogy az ilyen alantas, nemzet-ellenes törekvésekel megfojtsa s ellen-irányu hazafias mozgalmat indítson. Meg is indult ilyen ellenirányú szervezkedés országszerte, melynek üdvös hatása nem maradhat el. Figyeljük a nemzetiségeket! Szervezkednek bizony ók nyiltan és titokbau. Sót azt mondhatom, hogy az eszközökben sem válogatósak. Példa reá a nap-nap után ismétlődő nemzetiségi pimaszkodás. Azt kürtölik világuá, hogy elnyomjuk a nemzetiségeket. Uram én Isten°m! Bár igazuk volna! De mit mondok? Akkor nem hazudozhatnának, mert vagy egyáltalá ban nem léteznének nemzetiségek, vagy oiy erős hatalom alatt, hogy eszükbe sem jutna s bátorságuk sem volna ahhoz, hogy a külföldet bekiabálják valótlan állításaikkal. Mi akadályozza, és mi nehezíti tehát a magyarosítást ? 1. A hazaliatlan nemzetiségi felekezeti iskolák. 2. Nemzetiségi jeleggel biró egyesületek. 3. A magyar nemzetnek a nemzetiségekkel szemben tanúsított testvéri szeretete, nagylelkű sége stb. (Butasága. Szerk.) Koronák. Koszorúk. Irgalmatlanul belenyomom könyökös tenyerembe a fejemet s eszembe jut Selymes Péter Toldija, aki »alá függesztette í'ejét nagy bujában, mert egy péDze is ninca üres tarsolyában.* Tarsoly? Vett volt nekem Kele Antal barátom még ezelölt öt esztendővel egy csinos tarsolyt. Nem tudom, barátságból, vagy keserű emlékből vette é, de vette. Ha nem volna olyan komoly ember, azt állítanám, hogy gyilkos mali:ziából cselekedte. Most is itt van nyitott asztalfiókomban a kiüresített levélboritékok társaságában Évenként egyszer, mikor kidobom a Iim-lomot, mindig találkozom vole. Kihez van szerencsém? Csak várj, azt mondja. Nem ismered a nagy bölcsei ? Azt mondja ez: Mig az ember boldog nem volt, addig meg nem halhat. S megnyugtat. Már pedig én éltől várom a boldogságomat. Beszélhet nekem Herkópáter, a szent aszkéta, s az oszlopszent: én vaskos anyagias vagyo-. Szeretsm a töltött káposztát s a savanyu rozskenyeret. Életemnek s fáradtságos munkámnak az a czélja. hogy 'egyen, mit egyem. Tizenhárom esztendős koromtól fogva harminczöt esztendőn át szakadatlanul tanitok, de mindig pénzért és kenyérért. Tévedés az, hogy a gazdag emberek anyagiasak és tesliesek. Micsoda idealista hozzám Nézetem szerint, — miután az általános államosítás ideje még nincs itt, azért — arra kell törekednünk, hogy a nemzetiségi iskolákat államosítsuk s ide megbízható tanerőket adjunk. Természetesen a nemzetiségi, — szóval nem magyar anyanyelvű vidékeken működő tanítóknak -már a nemes czél érdekében is jobb fizetést kellene biztosítani, vagy érdem szerint jutalmazni őket. Az a tanitó, aki ily vidékeken sikeresen s lelkiismeretestn működik — megérdemli a jutalmat, mert nagy és nemes munkát végez. Saját tapasztalatom szériát ily vidékekre tisztán magyar anyanyelvű tanitók volnának legalkalmasabbak, mert az illető nyelvet, — amennyire szükséges ugy is elsajátítják. Legfeljebb, — ha több tanerő van alkalmazva — az I. osztály tanítója jó ha beszéli a gyermek nyelvét. A nemzetiségi jelleggel biró egyesületeket pedig irdalom nélkül meg kell semmisíteni. Az már csak mégis tarthatatlan állapot, amit az ilyen nemzetiségi túlzók müveinek. Ami a nemzetiségi bankokat illeti, bizony elég sajnos, hogy léteznek. Minden talpalatnyi földre utaznak ezek. Pedig semmi körülmények között sem volna seabad idegen kezekbs engedni, mert: Akié a föld, azé az ország! — Vegyünk példát Poroszországtól. Ott kisajátítják a lengyel birtokokat. Bizony nagyon áldásos volna az államnak ily irányú törekvése!! A lelketlen izgatókat, bujtogatókat pedig lehetetlenné kell tenni! Ne martirokat csináljunk belőlük, de tegyük lehetetlenné, mert ha kiszabott büntetésüket leülték, már mint »szabadalmazott martir* és apostol jelenik meg jámbor hivői között. El kell az ilyen nácziókkal legkegyetlenebbül bánni 1 Dicső- emlékű őseink nagylelkűek és elnézők voltak. Pedig nemzeti szempontból a nagy lelküséggel nem mindig boldogulunk, mert az érveknek legtöbbször nincs, de a keztyüteleu kéznek, molyben ha igazi ostor is van, szokott hatása lenni. Nagyon, sőt legvehemesebben helytelenítem az ilyen politikát, mely igy gondolkodik: »Ne siettessük a dolgot, várjuk meg a lassú beolvadási processust !c Hát erre csak az a megjegyzésem van, hogy már vártunk 1000 esztendeig. Akinek kedve van, hit az csak még várjon, amíg be'.e nem un; de ugyan várhat . . . Ha őseink tényleg csak magyarosító, — nem is erőszakos politikát csinának ma másként áliuuK. Sajnos, nem igy van, s a tapasztalat igazolja, hogy helytelen volt!! — És mi mozdítaná elő a magyarosítást? — 1. Először is az egységes magyar birodalom területére törvényesen elrendelt magyar tanítási nyelv. 2. Magyar egyesületek, dalírdák, olvasókörök, könyvtárak. 3. Nem magyar vidékeken magyar családok letelepítése. 4. Az iskolai élettel kapcsolat ísan és azonkívül ének, játék, kirándulások. 5. A nép lelkének, szép érzékének magyar szellemben s jellegben való müvelése. Most életbe léptetett törvényeink szigoruabban képest a bankár, aki sohasem törődik s nem fá a feje azért, hogy mi lesz holnap ebédre. Én evvel a hitványnak nevezett gondolattal őrlődöm. Ő ezalat szép dolgokkal foglalkozik. Talán metafizikai problémákat s a túlvilági halhatatlanság eszméit feszegeti. Azt m ;ndja a czimborám, persze hunc/.fut évelödéssel, hogy sebaj pajtás! Volt ugyan egy kormány, amelyik »megkötöite a koszorúdat,* de várj csak. Annyi ujságezikket irtál már a honi iparczikkekről, hazú termelésről: a fügéről és a répáról, a kávéról és a selyemkendőröl, a kendertermelésről, a petáncziról, a narancsról és a hagymáról, hogy végre mégis csak kapsz egy — hagymakoszorút. Hm! Bizony jó volna ez hé! Fele sem tréfa ennek-. Ha minden koronában jóae egy koszorú. Nem virágból, nem, hanem vöröshagymából fonva. Azt hiszed, tréfálok ? Könnyű volt Jászay Marinak tréfálni. Ennek a művésznek eg«szer csúfságból hagymakoszoiút dobtak a szikiadra, Ö meg, amint mondja, meg köszönte, hazavitte s jó izüen megette szalonnával. Abban én is hasonlítok hozzá, a nagyTSü vészhez, hogy szeretem a hagymát szalonnával. De ő mégis csak humorral emlegeti az esetet. Én pedig komolyan szerelném, ha gy megdobálnának. Nekem dukál. Müvtsznek, költőnek, írónak komolyan nem megkövetelik a magyar nyelv tanítását. Elismeréssel hódolunk nemesen gondolkodó Miniszter urnák, azonban ez — azt hiszem csak kezdet. Mert, amíg a magyar tannyelv tökéletesen k'ttelezS nem les*, addig bizony befejezetlen, hézagos at iskola magyarosítása. Ingyenes népoktatás és magyar tannyelr fogják ezt a kérdést megoldani! Az egyesületekben rejlő erőnek nemzeti szellemben való vezetése és irányítása pedig rendkívül nagy szolgálatot tehet a magyarositásnak. Vezetni, irányítani keli a népet s bizalmat kelteni benne s elértük kitűzött czélunkat. A dalárdáknak szintén rendkívül fontosságuk vau, mert ott a nép elsajátítja, megkedveli a magyar dalt. Ha ilyen dalárdát létesít a tanitó, ennek háromszoros fontossága van! 1. Elsajátítja és megkedveli a nép a magyar dalt. 2. A hazafias, nemzeti szellemet táplálja. 3. Ha a dalárda ünnepélyeket, mulatságokat rendez, annak tiszta jövedelme jótékony czélra s iskolai czélra fordítható. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni az olvasókörök, népkönyvtárak létesítését. Ha valaminek, — ennek fontossága bizony nagyjelentőségű. Kifejleszti az egyesületi erőt és a köznek szellemi fejlesztésén fáradozik. Jó könyvek és olvasmányok révén a nép értelmét fejlesztjük, elvonjuk a dorbézolástól és korcsmázástól, — aminek ismét az a nagyfontossága is meg van, hogy családok békéje és vagyona nincs aláásva s nem fertőzteti meg a családot az alkoholizmus. Ami pedig mindennek a koronája: Az olvasókörök, könyvtárak a magyar nemzeti szellemet és állameszmét táplálják, istápolják. — Hogy igy legyen: A tanitó kötelessége! (Folyt, köv.) Magyar iparczikkek fogyasztása. — A Budapesti Hírlapból vettük át. — Nem akarok ódit zengeni az állam iparfejlesztéséről. Végre is nálunk kötelessége a kormáoynak, hogy minden tőle tehető módon igyekezzék ellensúlyozni a közös vámterületnek az ipar kifejlődésére háramló kárait. Az iparfejlesztési politika mérlegét talán legjobban akképpen állithatjuk föl, hogy husz évvel ezelőtt nem volt iparunk ma meg van. A tulipán-mozgalom hatalmas támasza volt a magyar iparpártolásnak, de hatása utóbbi időben mintha ellanyhult volna. Egy nagy magyar posztógyár igazgatója mondta nékem, hogy mielőtt a tulipán-mozgalom megindult, elszállított termékeinek háromötödrésze ment Angliába, kétötödrésze maradt Magyarországban és Ausztriában. A tulipán-mozgalom hatása alatt a magyar posztó kétötödrésze jutott csak Angliába, háromötódrésze maradt bent, de csak Magyarországban. Ma két év multán, az állapot visszafejlődött az előbbi sajnálatos viszonyok közé A tulipán-éra elején magánemberek mintákat küldtek a gyárnak, hogy irják meg vájjon igazán magyar gjártmány-e az, mert a szabó adnak ilyet. Még kisebb Íróinak sem, tesz ;m fel Mi száth Kálmánnak, vagy Heczeg Fereucznek sem. Már nekik is \irá /köszörű és pénzkorona dukál. Ha ugyan nem mondok badarságot avval, hogy kisebbreudü költőknek nevezem. Igen í^en nagyoknak tutja őket ez kis magyar világ. Tudja Isten, én nem szeretem. Igaz, hogy nem is ismerem őket. El nem tudnám olvasni egyiknek sem a munkáját. Herczeg Ferencz Írásából, eltekintve az Ócskái Brigadérostól, már a papiros árasztja a »szalonok« illatszerét — Mikszáth Kálmánnak irodalmi munkásságából olvastam bárom mondatot. Erre is a nagy Brassai bácsi hívta fel a figyelmemet annak idejében. Hát c.ak elmon.iom már, hí ennyire belejöttem, ezt a husz éves emlékemet. Néhai való Tisza Kálmán idejében tör±ánt, hogy a >magyar állam eszme® érdekében . . igen, gyermekkorom óta harminc/, esztend •• t hallom jobbról-balról, hogy a magyar áilatueszu . , auiüvi: állameszme ugy... tehát a magyar-.m . e< d: ében irt egy könyvet Mikszáth Kál-ján. Mid aím luök volt Ti-za Kál kán. Mikszáth Kálmán megirta a könyvet, hogy a magyar állameszme érdékébaa magyaros uljanak a tólok ós az oláhok, s egyúttal taaulj nak meg olábul és tótul a magyarok is. A könyv egyszerre három nyelven szólott: magyarul, olábul és tótul. S a három nyelvű könyv alig volt sokkal nagyobb,