Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-04-02 / 14. szám

1907. április 2. V j* G Y A R PA I Z S 3 annak állítja. Ez a hazafias felbuzdulás, ugy látszik, csak két évig tartott. A minap üzleti utamon megfordultam egy magyar ipartelepen, a melynek minden árujára franczia etikett volt ragasztva pontos párisi czimmel és egy másikban, a mely egy nagynevű angol czég eredeti jelzését használja. Egyik se tudná •ladni a portékáját a maga igazi czégére alatt, mert a magyar fogyasztónak csak a külföldi áru tetszik. Egy másik gyáros mesélte nekem, hogy egy saját találmányú és az egész világon szabadalmazott elszállítási módszert eladott egy osztrák gyárnak. De utóbb lelkiismeretfurdalásai voltak, hogy a magyar ipar versenytársait segiti a maga találmányával, s a magyar termelés monopóliumát fölajánlotta egy magyar gyárnak is, mely ugyanazt a czikket termeli. A magyar gyárnak majdnem ingyen kínálta, de ez még igy sem akarta megvenni. Dühében a magyar monopóliumot is az osztrák gyárnak ajánlotta föl, a mely jó drága pénzen megvetta, jól lehet, nincs is gyára Magyarországon. Egy .év múlva a magyar gyár, a mely előbb visszautasította a szabadalmat, a fölajánlt ár háromszorosáért vette meg az osztrák gyártól. Mert maga az iparos is azt hiszi, hogy a magyar ára és szabadalom is jobb ha külföldön át jön be. És ezért van kivitelünk olyan czikkekben, a a melyekből a külföldi rosszabb minőséget drágábban importál mihozzánk. Meddig fogja naég a magyar csalni saját magát? Nem akarok statisztikával élni. Ma már a statisztika is diszkreditálva van, ha propaganda czéljaira alkalmazzák. Csak egy néhány megjegyzést akarok tenni. A magyar mérnököket külföldön tárt karokkal fogadják, mert jól képzett szakemberek. A magyar találmányok külföldön látnak napvilágot, vagy legalább is leggyakrabban külföldön értékesíttetnek. És a magyar áruczikkek külföldre mennek. Biz tosak lehetünk róla, hogy a kölfőldi piaczokon a magyar czikkeket nem azért veszik, mert a magyar név hódit. Fiatal iparunknak nem volt még ideje nevet csinálni a külföldön. Czikkeinket azért veszik, mert jók és olcsók Pedig a kivitelnél még a szállítás és a vámköltség is terheli az árut. Miért nincs keleljük idehaza? Ha körutat teszüuk a magyar ipartelepeken, unosuntalan azt halljuk, hogy az egyes gyárak termelésének fele a vámkülfóldre, egynegyede Ausztriába megy, és csak egy negyede kerül hazai fogyasztók kezébe. De tízszer annyi importált áru fogy el idehaza. Akárhány gyárunk egész termelését Ausztria fogyasztja és küld nekünk helyette rosszabb amagot és nem is olcsóbban. Van egy kiváló villámos iparunk, a mely Angliában, Olaszországban, Amerikában és sok másfelé sikerrel meg álja a versenyt, de azért idehiza lépten nyomon találunk inporlált villamos gépet, szerszámot, berendezést, s a félgyártmányok nagyrésze külföldről jön. Gépiparunk a tökéletesség magas színvonalán áll, de az import Angliából, Amerikából, Németországból még az olyan gépekben is óriási, a melyeket nálunk tökéletesen köszitenek. A magyar posztó Angliában drágább, m nt a skót, de idehaza az onnan ideküldött szemétnek is nagyobb a keletje, Posztógyáraink Ausztriában több posztót adnak el, mint idehaza, de azért Morvaországnak mi vagyunk a legjobb vevői. A magyar szepesi vászonról a cseh morva gyárak sem tagadják, hogy jobb, mint az övék, de azért az asszonyaink mégis megmaradnak az osztráknál. A magyar czipögyárak jobb és szebb czipőt csinálnak, mint az amerikai, mégis rohamosan fejlődik a behozatal és ezzel párhuzamosan a magyar czípö kivitele olyan piaczokra, a hol megálja a versenyt az amerikaival. Egy magyarországi fénynyomda egész Amerikát és Angliát ellátja naptárakkal, képes levelezőlapokkal, üdvözlő- és menü-kártyákkal stb. Magyarországba Párizsból és Bécsből jönnek vissza e gyár készítményei. A stószi késesekből Amerikában már egész falu van, amely csak késcsinyálással foglalkozik s a külföldi gyárak egyike sincs oly magas színvonalon, mint a miéink. Miért kell ami késeinknek Amerikában dolgozniok? A magyar játékgyárak Ausztriát árasztják el gyermekjátékkal, mi meg külföldi árut vásárolun'; gyermekeinknek. A magyar bútor az egész világon ismeretes; hajórakomány számra megy Angliába, amerikába és a Keletre. Nálunk igen jelentékeny a behozatal. És ez úgyszólván minden czikknél igy van, a mely czikkeket már ma nálunk gyártanak. De ha egy czikk még nálunk nem készül, akkor mindenki arra hivatkozik, hogy miért nem gyártják nálunk, mikor akkora a behozatal. Hiszen ha nagy gallér-, meg inggyáraink lesznek, a/ok is Ausztriának fognak termelni, mert nálunk nem kell, a mi magyar. A tulipán-mozgalom szép mozgalon, fenkölt elmékben és nagy szivekben szühtett, de az a hibája, hogy lelkesedésre van építve és fölbuzdulásból táplálkozik. A magyar iparczikkek fogyasztása akkor lesz általános, a mikor nem csak szívvel, de hideg számítással fogja belátni a magyar, hogy kell annak valami okának lenni, miért állja meg a magyar áru a külföldön a helyét az idegen ipari termelés nyilt versenye közepette, szállítási és vámköltséggel terhelve. Igaz, hogy a külföldi verseny minálunk a mi árainkhoz kell, hogy alkalmazkodjék, még ha a gyáros nyeresége rovására is és igy a verseny idehaza is késhegyre megy. De ezt a versenyt leg'öbbnyire a külföldi áru anyaga sínyli meg. A fogyasztó nem igen tudja, hogy az a szépen apretált külföldi posztó vagy vászon anyagban és szövésben messze mögötte marad a mieinknek s fe'e annyi ideig hordódik. Errö! a kereskedőnek kellene őt fölv.lágositani. Az ipar főtendencziája az, hogy minél rosszabb anyagból minél szebb árui állítson elő. Minél fejlettebb e.,y ipar, annál közelebb van ehhez a czélhoz. A magyar ipar még igen fiatal arra, hogy az áru anyagának meghamisi ásával, vagy olcsóbb anyaggal való pótlás utján legyen képes olcsóbbá tenni termékeit. Ezt a külföldi piaczokon igen jól tudják, de nálunk mégis szivesebben veszik a külföldi árut, a mely olyan, mint a jó, mert szép, de még se jó, csak olcsó. (Sőt drága. Szerk.) Itt volna az ideje, hogy ezt belássuk ésszel és akkor jöjjön a hazafias felbuzdulás és vigye rá a magyar fogyasztót, hogy egyenlő föltélelek mellett inkább a magyar termékeket vásárolja. Zalavármegyei muzeum. ujabban beküldött ajándékok (48. közlemény.) Két kőbaltát és egy kövésőt, amelyet a pórszombati Medes begyben találtak, kaptunk Szabó Elemér főgimn tanulótól. Régi patkó Hegyi Károly kovácssegéd ajándéka. Régi pénzt adtak: Kosztrabszky István 4 db, Haas Andor, Vass József 2 db, Berkes Sándor 4 db, Héger Endre 2 db, Torma József föginm. tanulók. 14 db. könyvet ajándékozott Fülöp János könyvkötő és papírkereskedő. (Folytatjuk.) Haerter Adátn Hivatalos rovat. 718. aü. 1908. Hirdetmény. Közhírré teszem, miszerint az 1908 évi I-ső osztályú ker. adó kivetési lajstrom az 1883. évi 44-ik t.-czik vonatkozó §§ ai értelmében előre leendí kihirdetés után a városi adóhivatalnál 8 napon t vagyis folyó évi április 1-től 8-ig bezáróla:; a városi adóhivatalnál közszemlére kitétetett, a hol is a hivatalos órák alatt észrevételek és felszólamlások megtehetése végett bárki által megtekinthető Zalaegerszegen, 1908. évi márczius 30 án. Fülöp József h. polgármester. Heti hirek Helyiek. Április elsején uj évnegyedbe lép a Magyar Paizs s uj előfizetést nyitunk. Szívesen látjuk, akik felkeresik lapunkat akár megrendeléssel, akár közgazdasági czikkeikkel. Magyar honos kereskedőknek és iparosoknak néhány sornyi állandó ingyen hirdetés áll rendelkezésükre a 7. oldalon. A lapnak egész évi ára 4 korona. Fővédő. A sümegi katholikus népszövetség fővédői tisztét gróf Bat'hyány Pál főispán elfogadta. Gyiijtsünka Csány szoborral Szép János tanitó 685 szátnu g\ üjtőívén Cserencsócz Szép jánosné 1.— Szép Böske —.50 Szép Ilonka -.50 Összesen: 2. 3 a korona, minta koszorú. Tudj az Isten unit de én szeretem. Jobban szeretem a vöröshagymát mint a mai költőket. Büszke vagyok rá, hogy egy régebbi Magyar Paizsban közgazdaságilag, konyhászatilag, élettanilag ismertetést irtam róla. Ha verset tudnék írni, azt is írnék róla. A pénz koronákat is hagymakoszorukra változtatom. Löwingernél 8 darabot adnak 10 krajezárért. 40-ből derék nagy koszorú lesz. Nyolcz esztendő alatt, mióta a Magyar Paizst nyomtatom, mint a nyomtató ló, csak egy futó pillanat, s évenként kétszáz példányért nem fizet senki. Persze prózai dolog az efféle. Anyagias dolog a pénz is, hát méga hagyma! Pedig bizony isten, tekintsünk el a tréfától, négy korona sok embernél teméntelen nagy pénz az igaz; de már négy koszorú hagyma nem olyan nagy 'og a falasi embernek sem. Én pedig egy ki bob lennék belőle. Minden korona helyett jőne, pajtás, egy koszorú hagyma. 200X4, egy évi 800 korona, nyolcz évi 6400 korona helyett kapnék 6400 koszorú hagymát. Brr! Meghínám ozsonnára az előfizetőket, a munkatársakat és Pubit, egy pár költőt s a zalai szerkesztőket és lapkiadótulajdonosokat s még mindig maradna annyi, hogy megkoszorúznám vele köröskörül a telkemet, ha volna. Barangoló. mint bárom levél. Volt benne kereken 100, írva: egyszáz mondat. Azt hiszem, igen sok példányban jelent meg, mert sokba került. A Légrádi nyomda csinálta. A könyveket a vegyes lakosságú községekben osztogathatták szét, mert olyan népi nyelven volt irva. A száz mondatból álló társalgási irodalmi könyv ilyen formán kezdődött. 1. Adjon Isten jó reggelt!— Sze dej dumnyezó bunye gyiminácze! — Dobre vrane! 2. Hát hová mégy te?— Dáungye méremaj? — Gye igyes ti? 3. Hát megyek haza! — Sze merem á kásze! — Igyem domo. 4. Adj egy kis vizet hé ! — Déj oczire ape recse maj! — Daj dobre vodal stb. Igy tovább 100-ig. A száz mondatból ezekre emlékszem. Elég szamár voltara, hogy meg nem vettem ezt a könyvet. Brassai báesi rettenetes kritikus nyelvész volt. Valamelyik magyartalan mondat miatt akadt bele. S csak ugy mellékesen emlitette, de aztán írásban is láttam, hegy ez az irodalmi munka 13, vagy nem emlékszem tisztán, talán 20 ezer forintba került. S minthogy én mostanában itt koronákról és koszorúkról beszélek: ez vagy 26 ezer, vagy 40 ezer koronát jelent. A könyv államköltségen kész ült mert a magyar állameszme érdekében szólott., A költségen nem tudom hogyan osztozkodott a nyomdász és a szerző. Az is meglehet, hogy a nyomda basáskodott, s a könyv Írójának a pénzből még egynegyed résznél is kevesebbet adott, tehát mondjuk: pl. talán csak 3000 frtot adott. Akkor tgy belüre csak két korona jutna. Mert egy mondatban van legtöbb 30 betű, száz mondatban 3000 betű. Én a Brassai bácsitól kritizált magyartalan mondatra nem is ügyeltem aztán; hanem ezen a bárom-négy mondaton kívül többet sem azelőtt, sem aíután nem olvastam Mikszáth Kálmántól. Nem is olvasok s mégis hadakozom halálig az ellen, hogy ő nagy iró volna, ha az egész világ annak tartja is. Ilyen bolond előítéletes vagyok én. Azt mondják, tréfás iró. S mégis azt hiszem, tiagikusabban fogadná a hagymakoszorút, mint a nagy tragikus Jászay. A versköltők közül is, t. i. a jelesebbek közül, csak Adi Bandit és Sorsüldözte Ferenczet ismerem; ezeket is csak ugy félig-meddig, s nem tudom eléLgé méltányolni nagyságokat . . . De hová tévedtem? Micsoda irodalmi zöld bt-rek ez? Konyhakertben, veteményesben akarok én járni, vöröshagymák között, térdig koszorúban. Mert azt mondja a czimborám, hoy\ meglesz. Jó. S mért ne fogadnám el . pénz helyett. Nem tudom, miv 1 költőibb a pénz, mint a hagyma,