Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-04-02 / 14. szám

^ Zalsegerssisg, ISCSS* április SlSűíet'si ár: ,£sy é na 4 korom íél ónc 2 korosa. Nejye* árrs 1 kor í jyss szá.a g üilé-". Hi det's-k dija megegyezés sreriat. N 'M-'r sora i kos. Szerkesztőség éi kiadóvatal: W"stsic -utc» 26 szericeszti Z„ Ho3?"

í7"á"bItL Lajos f LEÍTGTEL P3BSNCZ Munkatársat = [ BORBÉLY 9TÖSGT laptnlajdonot. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A Magyar Paizsért járó, de hátralékba^ leVő évi és évnegyedes dijaknak sziVes elküldését kérjük, hogy ne szüntessük meg e miatt a lapküldést. Mit kellene csinálni? Gondolok a magyar iparpártolásra. Meg lehet próbálni ezt is, azt is, több-kevesebb sikerrel. Az eddigi lépések között talán legsikeresebb az a vaskos könyv, melyet a keresk. muzeum adott ki egy 250 oldalas kötetben. Megnevez 5000 olyan készítményt, melyeket országunkban gyártanak már. A vastag könyv „Hazai beszerzési források" czimen, 50 ezer példányban megjelenve szétküldetik részint iogyen, részint; koronáért hatóságoknak, intézeteknek, néptanítóknak, s a tulipán szövetségmagyar védőegyesületeknek, kereskedőknek stb., hogy terjesszék a tartalmát a nép között. Álljon szótárként az emberek asztalán ez a könyv, ismerjük meg saját országunkbeli készítményeinket és termékeinkét, hogy ne mondhassák rá minden portékára uuos-untalan a rosz hazafiak ezt a lelkiismeretlen frázist: Oh, ezt nem csinálják nálunk Magyarországon! Kell ez a könyv a kereskedőnek s vállalkozónak, hogy ne loghasson rá mindenre ilyen beszédet, és kell ez a könyv a közönségnek, hogy szükség esetén tartsa a ráfogón&k a szeme elé ezt a táblázatot. A napokban mintegy 200 darab ilyen könyvet osztott szét a tanfelügyelőség a zalai tanítók között, hogy ismertessék a tartalmát a közönséggel, s gondolom, hogy közbe közbe terjesszék és magyarázzák a teljes iparvédelmi mozgalmat és lelkesítsék a népet s az ifjúságot arra, hogy a boltokban magyar készítményeket, honi termékeket kérjenek és vásároljanak. Hát bizony, ha igy tenne az országban minden, de minden tanitó: mikor a tízesztendős gyermekből husz éves lesz, tehát tíz esztendő múlva, megváltoznék együgyü társadalmunknak a képe. S igy még a jó politika hiján is jobb sorsa lenne ennek a szeren csétlen nemzetnek. Jó óhajtás, hogy terjesszék tehát a tanítók ezt a könyvet, mert bizony rájok van bizva minden, a hernyópusrKráatól és pillangófogdosástól kezdve, fel a megcsontosodott sötét váraknak a dőDgetéséig minden, de minden. Ilyén könyvet kérhetnek magánosok 1 koronáért a Muzeumtól; tanítók és testületek ingyen a Védő Egyesülettől Budapest, VIII., József-körut 8. I. etn. 1. S nem csak hiszem, de tudomásom van róla, hogy a mostani kormány a magyar ipar ügyében buzgolkodó tanítókat nem veszi fegyelmi vizsgálat alá. Ellenkezőleg: megdicséri és jutalmazza. Nus, ennek a könyvnek a kiadását nagy és szerencsés lépesnek kell tartanunk. Ámbár, hogy drága levesnek látszik. 250 oldalas könyvnek 50 ezer példányban ingyen való szétosztog&tása. Ki áldozott tehát? Senki. A keresk. miniszter ur megbízásából összeállította a keresk. muzeum igazgatósága s a költséget fizeti a kormány kasszája. Bizonytalan, hogy vájjon megtermi é a kellő eredményt, hogy ne legyen drágább a leves, mint a hun, — ha csak egyszerűen szétkü'djük a könyveket. Szerény nézetem szerint ennek az óriási táblázatos könyvnek gyakorlati hasznát is kellene vennünk. Hogyan? Hivatali hatalommal nem lehet. A kereskedőnek semmiféle (örvényes hatalom sem parancsol hat arra nézve, hogy honnan vásároljon, és mit árusítson. Ha pedig a közönség akarna hatást gyakorolni, azt a kereskedő egyfelől megmosolyogja, másfelől eibolenditja. De v&n a kettő között egy harmadik tényező: a társadalmi egyesület, melynek a kereskedő is tagja. Ilyen n Védő Egyesület. Budapesten a központi s szanaszét az országban a sok fiók tulipán-védő egyesület. Az igazat megvallva, bizony nem tudom, rni ezeknek a munkakörük, azonkívül, hogy 3 vagy több korona tagságidijat szednek s néha gyűlést tartanak. Ez semmi. A semminél rosszabb. Visszatetszés és kicsinylő kritika gyökeredzik uieg e miatt a tömeg lelkében. Szerény véleményem szerint — nem akarok szenvedélyesnek még csak látszani sem, de sem gyűléseket nem tartanék, sem jegyzőkönyveket nem írnék, sem tagsági dijakat nem szednék. Amúgy is elég költség már ez az emiitett könyv is az állami pénztárnak; minek szegényiteni még egy néhány egyeseket is? Oknélkülés czélnélküi. E helyett szerény nézetem szerint a következőt kellene csinálni: összeáll 3—4, vagy ha tetszik 10 ember. El nevezik magukat Magyar Védő Egyesületnek. A központban központinak, a vidéken fióknak. Néha-néha 10 filléres levelezést folytatnak, egymással, hogy meglegyen a hálózatos összetartás. Néha felvilágosító és lelkesítő levelet írnak a közönségnek az újságok utján, ezt is ingyen. Néha-néha kezőkbe veszik a Hazai beszerzési források cz. említett könyvet. Megnézik a boltokban a számlákat és megrendeléseket, hogy miket rendelnek ezek külföldről és miket belföldről. A táblázatos könyvnek és egyéb körülményeknek segítségével kölcsönös felvilágosítást adnak egymásnak a boltosok és védő egyesületek. A melyik kereskedő nem áll szóba e közbenső tényezővel: a védő egyesülettel, ám legyen, az ő dolga, nem muszáj. De a Védőegyesület részletes ismertetést küld szét a közönségnek az ő eljárásáról és tapasztalatairól. Erről is, arról is. Egy kis erkölcsi kényszer, az igaz ; de én most ezt az egyetlen egy módot állítom legjobbnak. A ki jobb munkakört tud adni a Védő egyesületnek, álljon elé vele. Borbíhj Oyöryg. Fehérnemű pamutnál 207.000 kor. kivitellel szemben, fogyasztásunk 10,791.000 koronát tesz ki. Iparunkkal és kereskedelmünkkel szemben elkövetett égbekiáltó bűnünknek fényes tanúbizonysága a két szám közti külömbözet. Magyar ipar, magyar gyártmány. Ábránd és valóság. (K.) Hogy mivel tartozik a magyar ipar a hazafias sajtónak, az szinte kimondhatatlan. Talán ugy lehetne legjobban kifejez ii, ha azt mondanók: a hálátlanság volna a leggyalázatosabb, ami ez irányú akciójáért érné öt. Annyira belevitte a köztudatba ennek a fontosságát, ennek a kötelességszerű pártolását, hogy még az is, aki kénytelenségből nem honi czikket vesz, bizonyos magának nem tetsző cselekedetet lát tettében és megmozdul a lelkiismerete utánna. Egyesületekben és iskolákban választrráuy és tantestület vigyáz arra, hogy miuden szükségleti czikk hazai legyen. Igaz, hogy van egy rétege a társadalomnak, mely nemzetközi eszmékkel dobálódzik és azé t nem törődik a specziális magyar iparral. Az ilyen nem látja be hogyha az elmaradott magyar ipar érdekében fejtünk ki munkát, akkor szolgáljuk legjobban a nemzetközi műveltség és jólét eszmé ét. Mert hiszen éppen az általános emberiség érdeke kívánja azt meg, hogy a föld minden népe egyformán részesüljön a műveltség anyagi és erkölcsi áldásaiban. Ezekért a czélokért vívták az ujabb kor hatalmasai véres háborúi at és ezek a czélok szolgáltatják egyedüli mentégét a háború szülte Ínségnek, nyomornál., könnynek, bánatnak. Visszatérve tehát a magyar iparhoz, örvendve mondhatjuk, hogy annak a rétegnek jó része, melynek iparpártolása font a haladás szempontjából, csakugyan a tőle várható becsületes komolysággal fogja fel ez irányú hazafias kötelességét. Az iskolás gyermek a korával járó fellobbanással csak tanítója szaván c«üng. Tehát a milyen a tanitó. olyan érzés kel ki az iskolából. Jól eső érzéssel mondhatjuk, hogy a földműves falusi nép is tudatában van a sajtó és iskola utján, mivel tartozik hazafisága a magyar iparnak. De éppen itt akadunk szomorú tapasztalatra, hogy a kereskedők és gyárak ügynökei mennyi csalással, visszaéléssel használják ki a népnek együgyü, de dicséretes érzelmét. Az nn'g talán kissebb baj volna, hogy a magyar gyártmány helyett külföldit sóznak rá. Mert ha egy tárgy jó, megmarad neki legalább továbbra is a magyar iparba vetett hite. Hanem éppen az a baj, hogy vagy külföldi gyártmáüyt kap honi helyett ét ammellelt rosszat, vagy honi gyártmányt, demindenféle árcsalásokkal, fizetési módozatok megváltoztatásával, hogy néha valósággal tönkre megy e lelketlen, bitang csalók üzérkedése alatt. Különösen a gépvásárló fötdmives nép van • Mai számunk 10 oldal