Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-28 / 13. szám

2 MAGYAR PAIZS 1907. márczius 28. Bischiízky Miksáné Nagykanizsa. 32 év óta fennálló legjobb hírnévnek örvendő bangszerraktárában Nagykanizsán 20—02 ujak és kijátszottak nagy választékban kaphatók részletfizetésre is, a legjobb gyári árak mellett kaphatók, esetleg bérbe vehetők. Régi zongorák mindenkor becseréltetnek. Levélbeli megkeresésre azonnal válaszol. Önálló vámterület. Ónálló magyar nemzeti bank. A zalaegerszegi iparosok és kereskedők vasárnap rendkívüli közgjülést tartottak s Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszterhez a következő feliratot küldöttek : Nagyméltóságú Miniszter Ur! Kegyelmes urunk! A magyar iparosság volt az első, mely már harmincz évvel ezelőtt programjába irta az önálló vámterület honmentő eszméjét. — Azóta országos és társadalmi mozgalomban számtalanszor yikra szállottunk e nagy eszme megvalósítása érdekében és ma szívósabban ragaszkodunk ahhoz, mint bármikor. Az alkotmányos élet visszaállítása óta nap-nap után az önálló vámterület létesítése es gazdasági berendezésünk önállósítása volt ami áhítatos imádságunk. Vérünkké vált az a hit, az a tudat, az az egész valónkat átható érzés, hogy ez a magyar ipar és kereskedelem a magyar nemzet boldogitásának legelső és immár elengedhetetlen sarkalatos alap föltétele. Fájdalommal látjuk a régi iparosmühelyek pusztulását, a patriarchalis iparos élet lazulását. A gyári kémények füstje nem emelkedik az ég felé, mert a mai alapon ezen a téren sem hozhatnak istennek és hazának tetsző áldozatot. Iparfejlesztő, valamint a kereskedslmí politi kánk meddő, a kisipar megmentésére irányuló törekvéseink hasztalanok, mer Ausztria czéltudatos és teljes rendszerességgel ellenünk irányzott mértéktelen versenye lassan-lassan kiveszi a kézműves kezeiből a szerszámot, ledönti a nagy áldozatok révén fölépített kéményeket <• s az ipar: munkával foglalkozó százezrek kezebe a hontalanság vándor botját adja. Véreink idegenbe mennek száraz kenyeret keresni, mert a magyar föíd, a honi munka azt se tudja nekik biztosítani Ausztriából pedig ezer millió korona értékű áruczikk jön be hozzánk évenkint, holott miliió ember várja nálunk hiába a munka áldását, szorgalma jutalmát, de két kezük munkájának, értelmük becsének nem tudják hasznát látni, mert vámsorompó nélkül nincs gyümölcsöző ipar, nincs jutalmazó munka s ami van, ar.uak gyilkos konkurrencziával tör megrontására az osztrák ipar kitünőnn szervezett ármádiája. Áldatlan helyzet, mikor a főnebbi állapotok megteremtvén a hoszantartó ipari és kereskedelmi válságokat, a nyomasztó üzleti pangást, nagy vállalataink az államtól kénytelenek munkát koldulni, hogy egyrészt üzemüket fentartsák, másrészt jól begyakorolt munkástörzsüket ne legyenek kénytelenek szélnek ereszteni. És mig mi az államhoz megyünk koldulni, mig megkötött kezekkel állunk a külfölddel szemben, addig Ausztria ipara a közös vámterület neki teremtett előnyeit kiaknázva, dúsan arat nálunk a fogyasztás minden még kiuzsorázható mezején. Mig mi az államtól munkát koldulunk, addig az állam, hogy gépezetét működésben tartsa ,és kötelezettségeinek fenakadás nélkül megfelelni tudjon, a rosz üzletmenet daczára is kénytelen emelni az adóukat fokról-fokra, mig a megfeszített hut el nem pattan, mig az ingadozó adóalap föl nem billenti egész vagyoni valónkat s a nemzet túlnyomó nogy részét vagyontalan koldussá nem teszi. Elszegényedett néppel pedig nem lehet államot föntartani. kulturát fejleszteni s ezredéves vívmányainknak érvényt szerezni a nemzeteknek világra szóló nagy küzdelmében. Az elszegényedés kétségbeesésbe kergeti a hajdan jólétnek örvendő népet és megdől a nemzetnek ma is ingadozó létalapja, eleped a nép boldogságában rejlő őíi ereje és kiapadhatlan forrása. A kétségbeesés, a sz4

fzüi!és és ennek szomorú következményei ellenében védelmid leérjük és kívánjuk az önálló vámterületnek és ezzel elválaszthatatlan kapcsolatban az önálló magyar nemzeti banknak a felállítását, amely szintén elsőrangú nemzeti kérdést kepez. Mert bér ki vagyunk téve a kamatláb kezdetben esetleges emelkedésének, de mint Németország is mutaija, hogy magasabb kamatláb mel lett is rohamosan fejlődésnek indulhat az ipar es kereskedelem. Azért mi Zalaegerszeg r. t. város 480 iparosai és 100 kereskedői remenykedő várakozással tekintünk az Ausztriává! most folyó kiegyezési tárgyalások eredménye elé, amely tárgyalásoktól várjuk az egész ország iparosai és kereskedői annak a régi vágyunknak teljesedését, hogy Ausztriától gazdaságilag teljesen külön válva felszabaduljunk ami rovásunkra kifejtett osztrák ipar és kereskedelem nyomása alól E hő óhajunk, e mindennapi imádságunk teljesítését ünnepélyesen és nyomatékosan megismételjük mindnyájan, akik itt Zalaegerszegen ma megtartott rendkívüli iparos és kereskedelmi gyűlés alkalmával megjelentünk s akiknek az a megingathatlan szent meggyőződésünk, hogy e legfontosabb és legsürgősebb kívánalmunk teljesítésében benne van minden magyar és ezzel az egész ország jövendő boldogulhatásának orvosszere. E hitben emeljük föl kérő szavunkat Nagyméltóságodhoz, melynek atyai gondoskodására mindnyájunk nevében aggódó reménnyel apellálunk. Kelt Za'aegers?egen, 1907. évi márczius hó 24 én Zalaegerszeg város iparos és kereskedőinek tartott rendkívüli közgyűléséből. Klosovszky Ernő ipt. jegyző. Kováts László ipt. elnök. — Eredeti tudósításaink folytatáss. — Botosán, 22/111. 907. Kedves Tanár Uram! Nálunk baj van, az ablakaimat beverték, de ez semmi a többihez képest. Kosztiner dúsgazdag zsidó bérlőnek a kastélya olyan fényűzéssel volt berendezve, amilyet legfeljebb herczegeknél lehet találni; minden aranv, ezüst, selyem, bársony stb., itt mindent apró darabokra zúztak és elraboltak. Könyvtárát összetépték, drága festményeit tönkretették, a legdrágább bútorai mind összezúzattak, automobilját, amit két hónapja vett, teljesen összezúzták, konyhát, istállót sem kímélve, még a lovait is megverték; mikor én másnap oda mentem megnézni, ezüst gyertyatartó darabokat, összerontott egyéb ezüstnemüt 30—40 lépésre a kastélytól láthattam. Ébenfa bútorok ósszehasogatva, irtóztató látvány volt. Ott semmi épen nem maradt. Hogy ö maga miként menekült meg, az a legnagyobb csuda. Egy fél millió kár van csak e házban. A város nagy részét tönkre tették, reszketve várjuk a holnapi napot. A parasztlázadás az orosz határrcegyékbeu keletkezett s most már kiterjedt a Kárpátokig és terjed napról-napra délfelé, a község' birók, tanítók és papok lázítanak, a foglyokat eregetik ki, a rendőrök biztatják a népet: szabad a vásár. Jassy körül 40 ezer paraszt táboroz, a zsidók és idegenek menekülnek. Az én házaimat is elpusztították, családom elmenekült, de még nem tudom hová, nekem sincs sem órám, sem napom; ha megtudják a deákok, hogy magyar vagyok, akkor isten veled világ, mert itt nincs magyarság, ennélfogva egyet magnak bár ha foghatnának, kitóLenék a bosszujokat. Az oláhok házain zászlók vanuak és keresztek, mint valami ünnepen. Sortűz még csak egy adatott, 6 halott és 13 sebesült maradt ott, de akik könnyebb sebet kaptak, elmenekültek; ez is akkor történt, mikor a parasztok ^-ooreanu őrnagyot összelövöldözték, aki ugyanis több revolver- és puskalövést kapott. A katonaság sem nem lő, sem nem szur. Ibanesti községben a parasztok elhatároztak, hogy Moche Fischer bérlőt megverik és kastélyát elpusztítják, de mivel csak fia volt otthon, hát ö reá határozták rakni az atyának szánt verést. Mikor Fischer látta, bogy a parasztok gyülekeznek a kastély udvarára, roszat sejtvén, egy épen nála tartózkodó lovas csendőrnek adott vagy 20 frtot, hogy engedje neki át egyenruháját; Fischer; rögtön felöltözött zsandárnak, felszökött lovára t> a parasztok tömegén keresztül vágtatott s még máig s<3m tudni, hol van. A parasztság mosí. feltódult a kastélyba s kereste Fischert, de neki csak hült helye volt s csakis a levetkőztetett zsandárt találták ott, s midőn rájöttek, hogv meg vannak csalva, s ő a zsidóval összejátszott, ö raj la mint 3-ik személyen töltötték a boszujokat s félig agvouverték, azután feldúlták a kastélyt. Sok volna az irni való, de nem is érek reá, meg nincs is türelmem, ezért bezárom levelemet és maradok tisztelője. Botosán, 21/III. Kedves Tanár Ur! Megbocsásson, bogy naponta zavarom leveleimmel, ma Honestiben és Seveniben megy a pusztítás; szerencse, hogy elmenekültem, Herczeg Maoroncordat ott megverték, megkötözték, az egész gazdaságát elpusztították. Tamásfalván az ottani csángó magyarok közül az oláhok 20 at agyonlőttek, 30-at megsebesítettek, rettenetes napokat érünk. Feleségem és gyermekeim elmenekültek, de nem tudom hova, 5 nap óta nem kaptam tudósítást, én már tönkre vagyok téve, még élek, de nem tudom a családommal mi van. A következő két levél egyszerre jött tegnap. Botosán, 24/111. Kedves tanár ur! A miniszterelnök ur is megjárta; az uradalmi kastélyt összedulták, mindent elpusztítottak, az uradalom irattárát elégették. Silistea községben ma 70 ember agyonlövetett; a holtak számát nem lehet tudni, mert titokban tartják. Tegnap éjjel a botosáni városból kocsison szállítottak holtakat azon ruhástól 4—6—7 halott egy-egy szekéren, ezt is csak ugy tudtuk meg, hogy holtakat visznek, högy lakásomtól 100 lépésnyire egy halott leesett a szekérről s az arra járók találták meg; minden czeremonia nélkül gödörbe hányják őket, a rendőrség titkol mindent. — Tisztelem'az ismerősöket. fónrifí- sza"bó Zalaegerszegen. készít papi, katonai és polgári öltönyöket. A tmsafés nyári iáéíiy újdonságai már 'mégésSeítek. - ^íí^iktfri*^^ is Utazom.