Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-28 / 13. szám

1907. márczius 21 MAGYAR PAIZS Botosán, 24/111. 907. Kedves tanár uram! Tudom, hogy a hírlapok" ból úgyis eléggé van informálva az itteni állapotokról, de amit a lapok irnak, csak némi fogalmat nyújt a valóságról, mert leírni azt az anarchiát ami itt létezik, azt a legjobb riporteur sem képes leirni, egy szóval leírva: az ököljog lépett a hatalomra. Községi levéltárakat elégetik, a községi elöljárókat s jegyzőket elkergetik s maguk helyeznek helyükre embereket, akik az ők kedvükre dolgoznak. A telefon a parasztok kezében van. (Egy telefon párbeszéd.) Alispán: (Prefect): Aloa községháza. Paraszt: itt vagyok 1 Prefect: ki vagy te? Paraszt: egy paraszt! Prefect: mit csinálsz ott? Paraszt: szivarozok. Prefect: hol a bíró? Paraszt: én vagyok a jegyző is, biró is, meg a prefect is; küldjön az ur katonaságot nekem fagitségül. A földbirtokokat a nagybirtokosoktól tetszés szerint .jszlják fel. Grecsanu igazságügyminisztert felszólító ták a parasztok, hogy 50 hold birtokot adjon nekik, a miniszter ur ijedtében azt felelte, hogy tessék amennyi kell, erre a parasztok kimentek a mezőre és kedvük szerint kjielöltek maguknak egy darab urodalmat és felosztották maguk közt. Ez történt meg az igazságügyminiszterrel. Egy uraság családjával szekéren menekült el a mezöfökleken keresztül. Egy folyóvizén kellett keresztül úsztatni, ahol felfordult a szekér s nagy részük elpusztult. A katonaság neveti a parasztok garázdálkodását ; nemcsak a zsidókat, de a gazdag oláhokat is pusztítják, már alig van urasági kastély mely el ne legyen pusztítva, a forradalom terjed északról délfelé, s ugy látszik 8—10 nap alatt Sevetrenig fog terjedni. Innen ezerével menekül a zsidóság és külföldi. Feleségemről ós gyermekoimről már napok óta nem tudok semmit, csakhogy Jassiból elmenekültek. Nekem a helyzetem igen veszedelmes, csak az a szerencsém, hogy nem tudják, hogy magyar vagyok, mihelyt rnegtudjá:, vége az életemnek. A kulturliga azt a határozatot hozta, hogy a romániai magyarokat addig üldözik, mig el nem hagyják az országot. Én most nem tudok innea menekülni, először ha én innen elmegyek, családom ha még él. nem tud reám találni. 2 or az igazságügyi palotán najiy vállalatom van, s pénzem van venni való, de mivel az összes bankok be vannak zárva, itt is bes?ün ettek a fizetést, igy ielenleg a menekülő re elegendő pénzem sincs, még hozzájárul, hogy Budapestre Deá< Mária unokatestvéremnek küldöttem a lázadás előtt még 500 frkot, hogy szíveskedjek nekem márczius 25-ig 8 munkást küldeni, ő a pénzt kiosztotta a munkások közts most már nem tudom, vájjon jönnek-e emberek vagy nem. Honestiben elvégeztem, de még pénzt nem kaptam, azonban a parasztok feldúlták a drága kastélyt s az uraságot félig agyonverték. Most már ez is lveszett. Most kapom az értesítést, hogy az olasz munkavezetőm Garló Giivicco Henestiben elvégezvén, az ööszes szerszámaimat és ágyneműt szekérre rakott, néhány pulykát a tetejébe s elindult, hogy házi*, vigye Jassiba, Bivolár város körül a parasztok menekülő zsidónak nézték, s összeverték, az összes holmit elpusztították és elrabolták, lehetett vagy 400 frank érték, még megerősítésre van szükségem ezen hírre vonatkozólag, de ugy hiszem elég biztos a hir, mert Jassiból ma reggel jött .olasz hozta nekem a hírt. Éu amit 17 évou át szereztem, az egy héten tönkre tétetett. Jassiban csak a külvárosokban pusztítottak, ahol én is laktam; de a belvárosban annyi a katonaság, hogy remélhet, hogy talán megmentik Moldva legszebb és legdrágább városát. Ha egy hét leforgása alatt nem kap tólem levelet a forradalom alatt, akkor biztosra veheti hogy nem élek; ez rosszabb a forradalomnál, ez egy vad, veszett parasztlázadás, Hora Kloska lázadás. — (Kivül a borítékon: A hadügyminiszter ma érkezett városunkba.) Tisztelője: Lukács Bódog. Zalavármegyei muzeum. Ne legyei} szalmaláDg! Már az ugy szokott történni, hogy a lelkesedés tüzet szalmával tápláljuk ... Hol vannak a tulipánok? Kinek nem volt tulipánja egy évvel ez előtt? És kinek van ma? . . . Addig lángolunk, mig gyújtogatnak. Megindulunk, ha meglódítanak; megállunk, ha magunkra hagynak. Igy járunk-e majd a megyénk szókhelyén felállítandó muzeummal is ? Reméljük, hogy nem. A lelkesedés lohadásának, a nemtörődömségnek oka rendesen a kishitűség, az ügy diadalában való bizalmatlankodás. Ennek ellenszere pedig a kölcsönös tüzelés, bátorítás, biztatás, kitartás, példaadás. Mindebben pedig uem lesz hiány, a mi a muzeumot illeti. A zalaegerszegi főgimnázium tanári kara a legilletékesebb tényezők támogatásával fokozott buzgósággal dolgouk tovább a megkezdett uton és irányban annyival is inkább, mert a felsőbb hatóság is szive..en látja ós bátorító elismeiéssel támogatja a tanári kari ak ez irányban kifejtett tevékenységét. És nagy köszönet illeti a „Magyar Paiz8"-t, hegy a muzeum neme3 ügyét a maga egeszében önzetlenül a magáévá tette s a múzeumról szóló állandó rovatával lehetővé teszi a nagy czél és eszme folytonos felszinentartását, terjesztését s a megvalósításra szolgáló eszközök ismertetését. A sMagyar Páks" nélkül — agyonhallgatással vagy agyongyanusitással — talán még ártani is lehetne e nemes mozgalomnak, ha ily negatív iránvu és értékű szereplés komolyan számba lenne vehető. Az ily látszólagos akadályok cs'ak a ki esinyhitüeket fogják megtéveszteni vagy épen viszszaiiasztani, akik szalmával szoktak tüzet ébren tartani, akik még sohasem próbáltak valamit komolyan kezdeni, akik kellően meg nem okadatolnato kétkedéssel rázogatják fejüket: Vájjon állandó lesz-e ez a muzeumi rovat, lesz-e mindig elég anyag, aminek átvételét, Őrzését nyugíatványozni érdemes? Ugyan rmért fáradnának bele akár az adományozók, akár a gyűjtők ? Hiszen nem oly nagy az áldozat, amit a muzeum nemes ügye a megye minden multja-jelene iránt érdeklődő fiától elvár. Csak épen helyet fog cserélni, egy helyre fog gyűlni a szerte szét heverő, nélkülözhető, többé kevésbbó értékes vagy érdekes tárgy, könyv stb Csak épen az előbb utóbb pusztulásnak, elkalló dásnak induló, olykor csak látszólag értéktelen holmit akarjuk megtartani az élet, — szeretjük hinni — az örök ó-'et számára! No rias n vissza senkit a gyűjtéstől, az adonifin^r oz&sf«-»' u. * gondolat: hátha szóra, figyelemre se érdemes, mit ón a muzeumnak szánnék? Hátha kinevetnek érte ? Semmit se tartsunk megkérdezés nélkül olyan csekélységnek, mit ne lenne erdemes a mnzeumnak felajánlani Első pillanatra nem mindig tudhatjuk, minek minő az értéke. A mult napokban pl. egy a XIX. század 30 as éveiből való részben latin, rés bsn magyar nyelvű kézirat került a kezembe. A 20 levelből álló tarka tárgyú füzetben — azonnal látni — sok az értéktelen följegyzés, de találtain benne pl. nehany csinos magyar népdalt és Báthoiy ZsigmQ'id fejedelem egy;k 1595-ből való levelének a rrásolatát, ezekről e pillanatig nem dönthettem el, meg vannak-e mar órökhve valamely gyűjteményben? Hátha nincsenek ? . . . íme, egy különben jelentéktelennek látszó kézirat még a történelem vagy irodalom-történet érdeklődésére is számot tarthat! Bármely ajándékozandó tárgy, könyv, lelet stb. értékelését vagy muzeumba-valóságát tehát nt döntsük el csak amúgy gondolom formán; ne is tartsunk a nevetségességtől, mint a hogy a gyűjtőket se bántaná, ha holmi jelentéktelen apró* ságok Mária Terézia 08 nem Mária Terézia tallérok, krajezárok átvételének elismerését megmosolyognák a tudósabb szakértők ! A gyűjtőnek — főleg a kezdet kezdetén — niccs oka, se joga válogatni. Muzeumunk ügyében is egyelőre még csak a megindítás, az ébresztés, a biztatás, a figyelem és érdeklődés felkeltése, a gyűjtés, a mentés van napirenden. A rendezés, osztályozás, értékelés, esetleg csereberélés ós selejtezés még a jövő féladata. Menyasszonyt, jobban mondva hozományt keresni a vőlegéuy számára még fölötte korai lenne. De gyüjtünk és megmenteni segítünk mindent! Nem vetünk meg, nem utasítunk vissza semmit sem. Minden adományozó nevét följegyezzük s ha utóbb a rendezésnél az elhelyezésnél kiderülne, hogy egyik-másik adománvt muzeumunk keretéb* Behogyan sem tudjuk beleilleszteni, eredeti tulajdonosának vagy ennek engedelmével valamely más muzeumnak rendelkezésére bocsátjuk s igy a legkisebb Mária Terézia és nem Mária Terézia krajczár sem fog elkallódni. Fel kell tehát ajánlani minden nélkülözhetőt és mindenfélét. Utóvégre ki tudná azt előre megmondani, hogy a gyűjtésnek melyik ága jár majd legtöbb eredménnyel? A kinek pedig se ideje, se módja nincs hozzá, hogy a muzeumnak szánt többé-kevésbé értéke* tárgyakat a főgimnázium gyűjtő termébe beküidjt, az legyen szives legalább értesiteni a főgimn. tanári kart minden muzeumra vonatkozó ügyről, amiről bármerre tudomást szerez. És az sem ke1 ülhet senkinek fáradságába, aki főleg a messzebb fekvő s a „Magyar Paizs"-nak is nehezebben hozzáférhető vidéken, falvakban megfordul, hogy a lakosság figyelmét éideklődését felhívja arra, mi is kés. ülődik itt Zalaegerszegen. Megy és menjen továbbra is minden a legszebb rendben. Eddig csak egy akadályt — de nem leküzdhetetlen akadályt ismerünk, a pénzhiányt! A muzeum czóljaira pénzünk még nincs. De ha kel), rajta leszünk, hogy társadalmi uton azt is előteremtsük, meit alig nyugodhatnánk bele abba a tudatba, hogy valamely érdekesebb vagy értékesebb emléktárgy, könyv, lelet stb. csupán azért merült a semmiségbe, mivel talán elegendő pénzösszeg akár a megszerzésre, akár a beszállításra, akár a preparálásra nem állt a rendelkezésünkre. Ha pedig pénzt előteremteni nekünk még sem sikerülne, lesz pénze másnak és minden kicsinyes önző gondolaton felülemelkedve lesz bátorságunk adandó alkalommal valamely multunkra jellemző, értékes tárgyat — csakhogy megmenthessük — annak kezére játszani s figyelmébe ajánlani, a ki megfelelő anyagi eszközök birtokában hivatottabb lesz a megszerzésre és megőrzésre. Mert végelemzésben nem az a fontos, hogy kicsoda és hová gyűjt, hanem hogy mi az, ami megmenthető ós megmentendő. Éa épens ggel nem lehet czóluhk nemtelen versengéssel egymás szája elől elkapni a legjobb falatokat, hanem vállvetett munkássággal, más-más helyen, más-más modon ós eszközökkel, egymás czirkulusait nem zavarva, egy szent czélra törekszünk: népünk mult ós jelen életének ki-ki módja szeiint való ismertetésére, a mult és jelen emlékeinek erőnk szerint ?aló megmtntésére. Semmi okunk nincs tehát a kishitűségre. Ne tartsunk szalmalángtól! Kitartással, leküzdhetetlen akadályt nem ismerve a legszebb siker reményében törtetünk előre. Muzeumunk meg lesz, mert meg kell tennie. Ne rontaisuk el egymás kedvét sem sújtani akaró hallgatással, sem kicsinylő megjegyzésekkel, 8<-m akadékoskodó lebírálással, piszko ódó gyanúsítással. Minden keidet nebóz ós utóvégre nincs az a szent ügy, amely hamarosan meg ne találná a maga — diabolusát. Urbanek Károly dr. A e-ég jé hirueve PERKÓ PÉTER czim-, templom- és szobafestő •'ilet- ós butormázoló mester ~Q—, IFŐ—"CLÍj 11. .21-52 év éta ismeretes. Elvállalok jutányos árban, a legmodernebb kivitelben, a legjobb munkaerőkkel ellátva, minden időszakban, bárhol, bármilyen e szakaiába Tágó munkát. — Tervrajzokat és költségvetéseket tetszés szerinti időre kuldek. A czég jó h Írna re m ér óta ismeretei