Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-28 / 13. szám

év Zalaege^sEeg, 1907, ntárczius 23. I3

e szám Előfisetési ir : Srj é»e 4 korona fél év>« 2 korow. Nefje.- 6tt« 1 kor ágjfsi szán 8 fi lé,-. Szerlceszti Z. Hox-^crátiltL Hajós M-anlEatArsak = Hi:detfs»k dija msgjegyr s srsriat N-ilti'r tora 1 kor. Szerkesztőség ét ki»dóv»t*l: WUisics-atcM 16, fLEKGTELF0BENOZ i BOBBÉLT GTŐKGT MEGJELENIK HETENKEN CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Ébredjetek! Jöjj el magyarok feltámadásának ünnepel Az isteni ember bárom napig volt halott. A magyar nemzet fekvésének elmúlt immár háromszáz esztendeje is. Vájjon „mikor virrad"? mikor ébredőnk? mikor támadunk fel? Azt mondják, hiszen a levegőben van már, hogy tiz esztendő múlva felszabadítják a magyar ipart az inasi kiskorúságból. Megvédelmezik a nyűgös zsarnoktól avval, hogy megteremtik 1917-ben az önálló magyar vámterületet. A fölényben levő versenytárstól megszabadítják ezt a szegény magyar ipart; legalább egy kis terhet tesznek az ellenfélre, mint a jobban futható lóra. Gyakorlatilag mondva: akkor vásárolhatunk magyar posztót is, mert a külföldi sem lesz olcsóbb. De vájjon nem kellene é már most arra gondolni, hogy készüljünk tehát. Tanuljuk meg a posztókészités mesterségét, hogy amire szűkségünk van, azt itthon mind megtalálhassuk. Arra kellene törekednünk, hogy a földműveléssel és állattenyésztéssel párhuzamosan fejlődve haladjon az ip

nrunk is, hogy ha már egyszer nem muszáj külföldről vásárolnunk, hát találjunk is itthon magunknak való posztót. Már többszőr emlegettem, hogy 20 millió embernek 2—3 posztógyár nem elég. Legalább is egy posztógyárnak minden vármegyében kellene lenni. Nem adna é dolgot egy gyárnak, hogy egy megyének 400 ezer emberét felruházza ? Azt pedig csak a bolond hiszi el, hogy ne lfbetne minden megjében egy gyárat állítani. Gyermekész nem tudja ennek a szükségét átlátni s csak a vénasszony nem tudja teljesedésbe vinni. Csupa gyermekek, hülyék és vénasszonyok vagyunk. Minden vármegyében van egy olyan ember, aki egymaga felállíthat egy gyárat. Gróf Festetichnek csak egy évi adója több 65 ezer koronánál. Báró Solymossy minden megerőltetés nélkül felállíttathatna egyet Sopronban, egyet Vasban, egyet Zalaban. Gróf Tisza István állíttathatna északkeleti Magyarországon az Ecsedi láp környékén négy gyárat s igy tovább. Édes Istenem! Többször eszembe jut, bogy e nemes uraknak sokszor mily kicsinység is milyen nagy örömöt, boldogságot okoz. Jó érzésök, izlésök és nemes szivök sugallata szerint százakat, néha ezreket áldoznak egyegy órai jó időtöltésért és legnemesebb szándékkal, dicsérendő eszközökkel. Humánus érzéssel segítségökre mennek embertársaiknak, szegényebb felebarátaiknak; jó napot, mulatságot, vig őrömet szereznek cselédségeiknek, s e boldogság láttán, tudatára, saját keblöket is gyönyörűség tölti el. Édes Istenem! ha e nemes altruismusnak, ha e boldogságnak költségét megtízszereznék, megszázszoroznák! Ezerszeres lenne a gyönyörűség. A gyárakban százaknak és ezereknek adnának kenyeret, életet, nyugodt boldogságot; uj munkásnemzedéket teremtenének; gátat emelnének a külföldre folyó pénzfolyamunknak ; megállítanák vérveszteségünket; nemzeties karakterű iparruüvészetünknek a fejlesztésével millióknak adnának jobb ízlést; egy nemzetnek a millióit, az egész nemzetet tennék gazdagabbá, erősebbé, boldogabbá. Ennek a nagyobb boldogságnak a fénye mind az ők szívökre sugároznék vissza. Ebben mégis csak legnagyobb gyönyörűséget lelhetnének. Miért nem keresik ezt a boldogságot? Oh urak ! miért nem szerzitek meg magatoknak ezt a boldogságot? Ez a boldogság legnagyobb a világon. Ébredjetek urak és ébresszétek a nemzetet. Elég volt az álomból. Jöjj el magyarok feltámadásának ünnepe; Borhély György. Húsvét "nnepére. Ma nemcsak Megváltónk dicső feltámadásának, hanem egyúttal a magunk erkölcsi lölebredésónek és föltámadásának az ünnepét is üljük. Ami erkölcsi fölébredésünk és megújulásunk szoros összefüggésben áli Krisztus föltámadásával. Föl, föl tehát ahhoz, aki föltámadt ós ól. Mit használ az, ha az egész világot megnyertük is, ha a szivünket elvesztettük ? A jó szellemek fölkelnek, a halál álmából és fölemelkednek az Isten szemléléséhez. A megszentelt lelkek megdicsőülve szállnak föl a világosság mezőire. A tiszta szivek lángolnak ujjongó szeretetben ; életük egyesül Krisztus életével. De ha mi az egész világot ós összes javait megnyertük és ha szivünk mindig csak ezen javaknál van: akkor ha majd e földi életet ós kincseit elhagyni kénytelenek leszünk, képtelenek vagyunk fölemelkedni az Iztenhez. Mert van ugyan a meghaltnak föltámadásuk, de, mi a halálban maradtunk és nir un meg bennünk az ól erő, hogy Krisztusho melkedhessünk A földi, az érzéki ja khoz való ragaszkodásunk: az önzés odabilincsel testünket és lelkünket is a földi röghöz és nem engedi a fölemelkedést. Az önzésnek nincsen szive, nincsen érzéke a magasabb világ iránt és nem U kiséri az elhunytat őszintén könnyező szemmel. Niucs is szüksége az trésnek a túlvilági vigaszra; közönnyel veszi föl a boldog élet ós az Istennel való ön k egyesülésnek hirót. Az önzés nyugodtan lép be a hátrahagyott örökségbe ós örvendve foglalja el a megüresedett helyet. Miért is sirjon, miért is vágyódjék epedve ? A mit a megholtban szeretett t. i. a földi javakat, azt Ő nem vitte el magával, amit pedig magával vitt el t. i. becsületességet, derékséget, azt nem szereti az önzés; sőt az útjában is volt gyakran Oh, az önzés nem érzi a halhatatlanok iránti szeretetet , és nincs is szüksége a halhatatlan vigaszára. De hát honnan ered az eszme ós a halhatatlanság utáni vágy, a mely az emberi lélekben létezik ? íme minden a mi körülöttünk van, elvész; hogyan jön tehát a reménykedő lélek az ő vágyához és az ő reményéhez. Honnan van ez a különös, kivételes vágy? Vájjon nem igaz, hogy a lélek ezen epedő vágyát és reményét a természettől nyerte? És ha azt csakugyan a természettől nyerte: vájjon akkor halhatatlanság nem turcozik a lélek lényéhez? Vagy pedig hol van a természet ellenmondásban önmagával? éa létrehoz-e olyan ösztönt, a melyet kielégítem nem tudna ? Minthogy pedig tagadhatatlan tény ós igazság az, hogy a látható természetben mindenütt csak föltámadás, megujulás és újélet var.: hát a szellemi természetben halál uralkodnék ? És az emberi lelket, amely az egész, újonnan föléledő teremtés fölött parancsol és uralkodik, ezt a lelket a sir nyelné el végképen? És a mindent fentartó, mindenható világerő képes lenne minden életet föntartani, csak a legfőbbet az öntudatosságig a személyiségig fokozódottat, vagyis a szellem életét nem ? Oh nem! a tulajdonképeni élet, a szellem nem hal meg 1 Mert az örökösen újonnan teremtő természeterő, az Isten ereje soha sem veszhet el. Ezen erős bizalomban, sőt meggyőződósbeu hisszük, hogy mi is föltámadunk az örök életre. És ez a föltámadás, ez a halhatatlanság, ez a hit képezik reánk nézve a legfőbb jót, a végtelen jót. Az ilyen életben hinni: ez a vigasztalás; az ilyen életről meggyőződve lenni: ez a lélek békéje és legfőbb boldogsága! A legforróbb, a legörömteljesebb hálát adjuk a mai ünnepnapon a jóságos Istennek azért, hogy fiának föltámadása által biztosította a mi életünket a mi lelkünk szellemi életét! A mi legborzasztóbb volt a világon, az megszűnt ; mert elvesztek a halál borzalmai, ós viszont megadatott nekünk az, ami legkedvesebb, legboldogitóbb t. i. az élet! Sz a mi hitünk ! És ezen hitet meghozta nekünk Krisztus föltámadása! Cselkó Jb»ief. Zalaegerszegen, az Arán;y IB© xry átellenébeiiA legolcsóbb beszerzési forrás gazdasági, betegápolási, gyogyszeranyagok, pipere- és illatszerekben A kitűnőnek bevált Gentry kávé-keverék kilója 3 kor. 20 fillér. Mai számunk 10 oldal.