Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-07 / 10. szám

éxi Z^jl^^aa^^^aeeg, 1907. márczius 7. 10. ssám. •öd&wtési ar

: ögf évzt 4 korost ?ti éfra 2 koroan. fíftáyad áw* 1 !sor. •%-fss «sá»s 8 állér. Srerkeszti Z. Horiratli Lajos Hirdetések dija megegyezéf széria •Vyilttér sor» 1 kor Szerkesztőség ó» kiadóhivatal: Wlassics-ntezs 26 ( J® C3- ~5T 5J X.J F «53 TR. TR TSX M-aulcatársafc = { ^ « D ,4,,- _ . JM ^z ( BOHRÉ LTT GTÖEGY MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE tn^tsúi/ZLTiStt-e^? tyyeii -'it — r • • r v i H a magyar vértanúnak! P' elhívás. Szobrot akarunk állítani Csány Lászlónak ! És segítségre hívunk benneteket hazafiak, polgártársaink! — Legelébb is titeket hivunk, Zalavarmegyének értelmesen es nemesen gondolkozó közönsége. Csány Lászlót is Zalavármegye adta a hazának s őt tartja egyik büszkeségének, mint Gasparií.s vértanút és Deák Ferenczet, a haza bölcsét És ez felemelő erkölcsi érzetet kelthet bennünk, kikben az eszménynek értéke van. Gasparitsnak Perlakon, Deáknak Zalaegerszegen és Bfjesten van emlékköve. A kinek még nem emeltünk közemléket, illő, hogy gondoskodjunk róla. Deák Ferencz tudott élni a hazáért, Csány László meg tudott halni azért és csorbítatlanul hagyta örökségképen számunkra azt az elvet, hogy függetlenség nélkül nem nemzet a nemzet. Ezt a testamentumot meg kell becsülnünk, meg kell tartanunk és sértetlenül kell átadnunk maradékainknak. Ennek a szellemi vagyonnak a fentartására — ámbár lehet erre bennünk némi jó akarat — de mintha nem volnánk elég erősek, s ha talán elég erősek volnánk is, ki ludja, nem lesznek é gyöngébbek a maradékaink? Ennek a szellemi vagyonnak a fentartására tehát mintegy föl kell támasztanunk a sirböl is magát az örökhagyó apát, hogy felemelt érczkarral állandóan figyelmeztessen bennünket a jussunkra: Magyarország függetlenségére. Szobrot akarunk állítani Csány Lászlónak. Nincs terjedelmes élettörténete ennek a szilárd jellemű tiszta magyar embernek. Nem olyan, mint a hosszan folyó terjedelmes folyam. Olyan, mint a hegyi patak, mely tiszta köveken csörgedezve szemetet nem ismer, s a laposra érve, előbb belehal egy nagyobb örök tóba, mielőtt valamely szennyes lé érinthetné tiszta vizét. Csány László Zalavármegye törvényhozó termében vezérlő szerepet vitt megtapsolt szónoklataival a nemzeti ügy érdekében, hangoztatva, hogy magyar nyelv nélkül nincs magyar nemzet. A forradalom idejében a magyar kormányt Erdélyben helyettesitette s védelmezte ott az. oláhoktól megtámadott, és már félig lemészárolt magyarságot, — vallva Kossuth Lajosnak mondását: jErdély Magyarországnak a jobbkeze. Azután miniszter korában a legzivatarosabb időben az Alföldön vasutakat építtet, hogy a Henyéket munkára szoktassa és kenyeret adjon az éhesnek, gyakorolván az igazságot, hogy: Munka a műveltség. Végre a bécsi hatalom fölakasztatta, hogy miért volt Kossuth Lajos kormányának a híve és a tagja. Nyugodtan halt meg arra gondolva, hogy ez a halál is egyik csirája a magyar függetlenség feltámadásának. Életének ez a rövid históriája. De szeretnők, ha honfitársaink kö?ül minden egyes embernek, a gazdagabbaknak is, a legszegényebbeknek is a szivökhöz férkőzhetnénk evvel a felhívással. Szeretnők, ha a lelkészek, tanítók, jegyzők s más szellemi elöljárók utján Csány Lászlónak minta-életét és hősi halálát a magyar nép ezrei, a legegyszerűbb emberek is a legkisebb falvakban is megértenék és méltányolni tudnák. Csány ősei Árpád honalapitóval jöttek e hazába. A magyar fajszeretetet nem tanulta tehát, hanem a vérében volt az. Zalavármegyének Csán nevü községében született 1790-ben, abban a magyar világban, amely feltámadt II. Józsefnek alkotmenytalari uralkodása ellen. Tehát már bölcsődalában zengett kurucz Rákóczi Ferencz nemzetének a szabadságdala. 1809-től 1815-ig, 19 éves korától 25 éves koráig katona volt. De épen ugy, minta »legnagyobb magyart,« Gróf Széchényi Istvánt, őt is megérintette nemzeti művelődésünknek a szelleme. II. Rákóczi óta, az 1711. szatmári béke óta csak egyhuzamban most már századik éve a hosszas elnyomatásnak. S most vala részünkről az ébredés korszaka. A szabadság és függetlenség eszméjéhez hozzákapcsolódott most az egyenlőség és testvériség eszméje is. A nemzetet nagyobbítani és erősíteni kellett. Nemzetet kellett csinálni a jobbágyokból, a szegény emberekből is. Alkotmányt, jogot, igazságot kellett adni a szegény embernek is. Ez a szent eszme érintette meg Gróf Széchenyi Istvánnak is, Csány Lászlónak is a szivét a katonaköpenveg alatt. De nálunk a nemzeti eszmét a polgári pályán szolgálhatjuk. S Gróf Széchenyi kapitány és Csány kapitány, hogy a nemzet szellemi művelődésének szolgáljanak, ott hagyták a katonaságot. Igaz, hogy Csányról azt tudjuk, hogy lábán megsebesült s azért jött haza, de az is igaz, hogy vonzotta őt egyúttal a közpályán való művelődésnek a szeretete is, hogy részt vegyen a nemzeti ébredés korszakának nagy munkájában; s részt is vett épen ugy, mint Széchenyi: egy eszme vonzotta haza tehát mindkettőt s otthagyták a katonaságot, avval a különbséggel, hogy Csány László, legalább időre nézve, ebben megelőzte a »legnagyobb magyart.« 25 éves korában hazajött Zalavármegyébe. Hivatalt viselt. Táblabíró volt. A törvényhozási teremben zászlóvivője volt a függetlenségi eszméknek s a Széchenyi és Kossuth-féle többi eszmének. Óriási munkát fejtett ki nemcsak lángoló szónoklataival, hanem sok magán levelezésével is izgatott, hogy a jobbágyság felszabadittassék s hogy a közteherviselést fogadják el az urak. Ebben az irányban kifejtett lelkes és fáradhatatlanul izgató tüzmunkásságáról tanúskodhatnak a sármelléki Bogyay levéltárban levő levelei, a kolozsvári 48-as Ereklye muzeumban levő iratai s tanuskodhatik az aradi muzeumban levő 700 levele közül akárhány. Oh ismerjétek meg kicsinyek és nagyok ezt a nemesen buzgó szellemet, ezt a törhetetlen munkaerőt, ezt a tiszta szándékot, ezt az erős akaratot, a 48-as szellemi egyenlőségnek és testvériségnek eme halálig hű bajnokát. Gyertek értsétek meg tiszta elméiét, gyertek érezzétek szivének lángoló szeretetét ti is, fi, akik kötelességeitekhez jogokat is kaptatok, akik jobbágyokból szabad polgárok lettetek, ti, akik az eddig lenézett páriákból emberek lettetek. Népünk részéről halát érdemel ennek a férfiúnak az emléke. Többet most nem is szükséges mondanunk. Az első felelős független magyar minisztériumnak országos főbiztosa, később közlekedési minisztere volt. A világosi fegyverletétel után elfogták,