Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-07 / 10. szám
2 MAGYAR P A I Z S 1907. márczius 7. is fővárosba kisérték, elzárták, vallatták, s ámbár menekülhetett volna, nem tette. Mint a Thermopülében elvérzett spártai Leonidás: utolsó pontig hű maradt <5 is hazája törvényéhez. S ha a szemétdombon hal meg is, azt mondja, az is hazája földje, ahhoz is hű; és hű maradt hazájához és catói jelleméhez. Nem is védekezett, s a fővárosban 1849. október 10-én fölakasztották. Csakhogy akiket a bécsiek megölnek, azokat nekünk kötelességünk föltámasztani. A kiket ellenségeink meggyaláznak, nekünk azokat kell leginkább szeretnünk. Szobrot kell állítanánk Csány Lászlónak! Mostanában egész országunkban föllendült az a jó szellem, hogy nagyjaink emlékét megörökítjük, elhamvadt poraikat is hazahozzuk a szent anyaföldbe. Mi zalai magyarok se legyünk háládatlanok derék Ősünk emléke iránt. Aki nem néz hátra, az nem lát előre sem. Aki nem emlékszik a múltra, az nem gondol a jövőre sem. Múlton épül a jövő s az emlékezeten. A mult idő a jelennek s a jövő időnek a fundamentuma. Egymás hátára hágnak a századok is, hogy minden következő magasabbra emelkedjék. Álljunk őseinknek a vállára, s erős oszlopai legyünk a még magasabbra emelkedendő unokáinknak. Állítsunk szobrot Csánynak, s vigyük oda a magyar ifjúságot tanulni, hogy tudjon fölemelkedni. Nemcsak a művészet fejlesztésére emelünk szobrokat, hanem egész nemzedékeknek erkölcsi okulására, a fajszeretet tüzének ápolására, s a magyar nemzet életébe vetett hitnek az erősítésére, annak a prófétai hitnek az erősítésére, mely oda kiáltja: »Félre kislelküek, akik mostan is még kételkedni tudtok a jövő felett, kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség őrzi gondosan a magyar nemzetet.« Hiszen »századoknak vérzivatarja közt rongált. Budának tornyai állanak« s »él még a magyarok Istene, hazánkat átölelve tartja atyai keze.« De elfordul tőlünk és megver minket az Isten haragja, ha háládatlanok leszünk iránta és apáink iránt. A gondos ősök iránti hálának ethikai erejét ápolnunk kell magunkban és gyermekeinkben, mert erkölcsi erő az országok fundamentuma. Ez az erkölcsi erő a hála. Ne felejtsük el, hogy a hála segítette a 48-as nemzeti műveltséget is. A jelennek sivár szegénységében a gazdag múltból szívtak életerőt; vissza-vissza tekintettek a múltra, hogy vigasztalást reményt és bátorságot vegyenek onnan; föl-föl idézték a költők »Régi dicsőségünket,® s Körösi Csorna Sándor Ázsia rengetegeibe nyomult, hogy kutassa a magyar hajdankornak hősi nyomait . . . »Csak törpe nép felejthet hős elődöket® . . . A lelkes eljár ősei sirlakához S gyújt régi fénynél új szövétneket.« Járjunk el mi is legalább emlékezetben a 49-es bitófák alá s nyerjünk új erőt. Vigyázzunk ne találjon minket Vörösmarty szava: Megfordult a hajdan erős természet egészen, Mely nép villongó vasakat csördíte örömmel -. Éjjeli mécseknél zabolátlan vétkeit űzi. Mert fáj nekünk, ha ostorként végig suhog rajtunk a bús harag: »Völgyben ül a gyáva kor s őse saslakára, szédeleg, ha néha felpillant.« És fáj az igazság, mely a velőkig hat: »Ne nézz ősidre oh magyar, Ki most setétségben vagy itt, Ne nézz ősidre, e napokra : Szemeid gyöngék, a napfény megvakít.® Pedig nem tagadhatjuk, egy kis sötétség, némi homály borul szemünkre és lelkünkre: Erkölcsi és szellemi homály. Félszázados önös korrupcziónak a bűne burjánzott fel nagy területeken, hol kiki csak magának kapar s érzéketlen a köz iránt, mint hajdanta a lejtőre indult görög nemzet volt, melyet még Demosthenes sem tudott vala feltartóztatni . . . Nyugodtan sülyedhetett azonban alá a görög nemzet, mert magáról dicsőséges emléket hagyott a világnak. De ha nekünk ütne most halálunk órája, a jövendő mit találna? Előre is fáj, ha ezt olvasnák mi felőlünk : »Élt egy nép a Tisza táján, Századokig lomhán, gyáván.® És szellemi homály ül szemünkön, melytől nem látjuk tisztán, egy uj tannak fenyegető uj veszedelmét. Nem látjuk eléggé tisztán, hogy a fattyú hajtások, idegen oltványok, kegyelem kenyérre fogadott koldusok között vannak többnyire azok és elég sokan, akik gúnyos vigyorgással vágják a szenjünk közé, mert nekik nincs, hogy nekünk sincs hazánk, nemzetünk Istenünk. S hiányzik az erkölcsi bátorságunk, ha még ennek sem tudunk, vagy nem akarunk gátot vetni. Olyan gyenge az ellenségünk, hogy nem is karunkat, csak a szavunkat kell felemelnünk s megsemmisül. S ezt se tennők ? Fel kell emelnünk a szavunkat nemzeti szellemünk ápolására, s a megerősödött nemzeti szellem elég az ellenség visszaverésére. Uj kormányunkkal »uj nap fényié reánk« s ez erőt és bátorságot ád nekünk. Mintaképül kell állítanunk szemünk elé nemzeti hőseinket, kik vérök hullásával tettek hitvallást arról, hogy „Az ég egy kincset ad minden hadának, S a nemzet hiven őrzi birtokát" . . . még korhadt falát is büszkén mutatja Róma, s a mi hazánknak birtoka egy »szentelt fájdalom;® mintaképül kell állítanunk azokat, akik golyózáporban és vérpatakokban álltak őrt a nemzet kincse fölött, mint egy élő tilalomfa; mintaképül kell állítanunk azokat, kikbe még a hóhérkötele sem fojthatta vissza a lélegzetet, hogy tanúbizonyságot ne tehettek volna s ránk ne hagyhatták volna azt a végrendeletet, hogy Magyarország a magyar nemzeté. Mintaképül kell állítanunk szemünk elé a nemzeti hősöket, hogy rettenthetetlen lelköknek a tüzéből ragyogtassanak ránk is egy-egy sugarat, hogy melegítsék szivünket fajunk szerelmére, világosítsák agyunkat az ellenség felismerésére, erősítsék lelkünket a tűrésre, de edzék meg izmainkat, ha kell, a megtorlásra is. Állítsunk szobrot Csány Lászlónak, Zalavármegye egyik dicsőségének! * A központi szobor -bizottság nevében bizalommal küldjük szét e felhívást és gyüjtöivet. Akikhez eljut, buzgalommal hordozzák meg ismerőseik között s mindenik környezetökben. Aki nem gyűjthet s nem is adhat, tehát nem fogadja el az ivet : feltétlenül szíveskedjék visszaküldeni üresen is legkésőbb egy hét alatt, hogy egyebütt értékesíthessük, s mindenképen számot adhassuak róla. A hol remény van a gyűjtésre, ott legkésőbb egy félévig maradhat ez a gyűjtő iv. — A kiknek ez a gyüjtö iv szól, ha esetleg nincsenek is benne a központi szobor bizottságban: tekintsék magukat a bizottságnak érdeklődő kültagjaiul. * Megjegyezzük, hogy a Zalaegerszegen felállítandó Csány-szobor alapra egyik zalaegertzegi hetilap kimutatása szerint már a bizottság megalakulása előtt összegyűlt lcözel háromezer korona. — Közöljük azt az elvünket is, hogy a gyűjtők és adakozók ne kicsinyeljék fi kis összegeket, meg a fillért sem ; minden fillért köszönettel kell venni, mert „a porszemekből szikla alakul" s a csermelyekből lesz a tenger. Az eddigi összeg is jobbára gyermekeknek s szegény embereknek apró filléreiből gyűlt kéi év alatt. Az újságban minden egyes fillért nyugtázunk. — Sőt közöljük azt az ehet, hocjy épen tanácsos kiterjeszkedni a fillérekre, a szegényemberek adományaira is, mert Csányék, Kossuthék épen a szegényecabereknek, a jobbágyoknak a felszabadításáért küzdöttek; la48. óta a szegényemberek is tagjai a nemzetnek. Az volna szép. ha Zalamegyéből minden egyes ember adna a szoborhoz, legalább egy porszemet, egy fillért. - Adjuk azt a javaslatot is, hogy asztaltársaságokat és a legegyszerűbb összejöveteleket is fel lehet s fel kell használni a gyiljtés czéljára, annyival inkább a nemzeti ünnepeket: Október 6. az aradi vér tanuk halála, október 10. Csány megöletése, márczius 15. stb stb. * A gyűjtőket és adakozókat kérjük, szíveskedjenek bármely kérdésben bizalommal fordulni a »Csány szobor-bizottság«-nak akár elnökéhez, vagy titkárához, akár Zalavármegyének bármelyik lapszerkesztőjéhez; s gyűjtéseiket és adományaikat szintén bizalommal küldjék avagy adják Zalavármegyének bármelyik újságjához, a melyik legközelebb van, amelyikhez legkényelmesebb ; a megyei lapok szerkesztői tagjai a bizottságnak, mindenik lap szivén viseli ezt az ügyet, az adományt nyugtázza s az összeget a központba küldi, a központban pedig Zalaegerszegen a Magyar Paízs lap föltétlenül aktaszerüleg nyugtázza az ezutáni gyűjtéseket is végig, amint az edddigieket is nyugtázta már fillérekig. Legegyenesebb czimzés pedig ez: Csány-szobor-bizottságnak Zalaegerszeg. Zalaegerszegen, az 1907 márczius 3-án tartott ®Csánvszoborbizottság» alakuló gyűléséből. fehér Miklós , „ _ losnuák Séza lorbely Byorgy emok. ifj. Izukelíer lajos titká r' fir. f hassy Sáboi másod elnök. Udvardy HíDGze jegyzők. Siraiiska tfános pénztáros. ellenőr. a Isány-szoborra. K f . i .
