Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-28 / 48. szám

2 magyar PAIZS 1907 november 28. embereknek, amely alkalmas arra, hogy a legsivárabb lelkű gonosztevők a becsületes társadalmat kipusztítsák. Németország ezeket pár év alatt kitapasztalva, rég megszüntette büntetőtörvénykönyvének amaz intézkedését, mely a csalást mágáninditvínytól függően tette üldözendővé. Náluuk maradt minden a régiben. Vagy helyesebben szólva: a szabadjára bocsátott csalás szabadon tenyészett és tenyészik és a megcsaltak, sokszor családok ezreinek az elpusztulása dicséri a derék, és népűnk természetével és szokásaival ilyképpen számoló tőrvény gondoskodását. Nálunk nem ritkaság az az épületes látvány, hogy a megcsalt félnek feljelentése folytán megtartják a büntető bírósági tárgyalást és amikor ott a bíróság előtt kifejlődő tényállásból azt kezdi észrevenni Mózsi, vagy ebben gyakorlott jogtanácsosa Ignácz ügyvéd ur, hogy a hurok nyakába kerül, akkor egyszerűen elhárítja ezt magától azzal, hogy a mogcsalttal visszavonatja a panaszt, aminek folytán a bíróság felmentő ítéletet hoz abban a biztos tudatban, hogy Csemegi jóvoltából megint megszabadult egy gazember. És az a panaszvisszavonatás oly egyszerű. Egyszerűen azt mondja Mózsi a megcsalt András gazdának, hogy mi haszna van abból, ha őtet becsukják, holott jó haszna lehet, ha vele kiegyezik és például a kétezer koronás csalás fele összegét, szükség esetén az egészet is visszafizeti a megcsaltnak a panasz visszavonásáért. Igy szokott a dolog náluuk kifejlődni még azokban a felette ritka esetekben is, amikor a megcsalt panaszt tesz. De hány ezer esetben nem kerül egyáltalán bírósági eljárásra, legtöbbször azért, mert Mózsi a most irt operácziót még a büntető feljelentés előtt elköveti András gazdán. A beavatottaknak igy kell látniok, hogyan pusztítja becsületes népünket az emberiség salakja, a körmönfont csalók. N ncs az a ketreczbe lopódzott róka, amely a baromfiak között oly kegyetlen vérengzést követne el, mint a professzionátus csalók a mi népünk között. Ezt minden beavatott tudja, csak igazságügyi kormányaink nem. Nem látták előre 30 év előtt és nem látják most 25 év óta sem. És ami legsajnosabb, nem látja, vatjy nem akarja látni a koaliczió igazságügyminisztere : Günther Antal sem. A közzétett büntetőtörvény novella ugyanis egy szóval sem emiékezik meg a csalásról. Nem tesz reá vonatkozólag intézkedést, mintha minden rendben volna. Hát ez egyszerűén nem járja. Ha van vészes intézkedése büntetőtörvénykönyvünknek, pedig igen sok van, az itt tárgyalt kettőn kivül is, akkor az elsősorban és legfőképpen a csalásnak magánállitmányi cselekménynyé való tevése. Büntetőtörvénykönyv novellát a pusztító intézkedés kiküszöbölése nélkül mi el sem tudunk képzelni. Ellenzék. A jezsuiták. — Előadta Tuczy János tanár sz irodalmi és művészeti kör előadásainak sor izatáb&n. — Talán egyetlen tudományág sincs, melyen oly tágas tér nyílnék a félreértés, megszólás, gyanúsítás és rágalomra, mint a történelem. Ebben igen sokszor kifejezést nyerhet a nemzeti, vallási személyes ellenszenv, elfogultság, türelmetlenség, gyűlölet, anélkül hogy maga az iró, vagy ennek olvasói észrevennék. A jezsuitákról kézenforgó feljegyzések egy része, méginkább a nagy közönség között elterjedt vélemény és hit ilyen történeti théma. Épen azért választottam mai előadásom tárgyául a jezsuitákat, kikről az ember mindennapi életben és közbeszédben sok roszat, kevés jót hallhat. Gzélom tehát őket a valóságnak megfelelő színben mutatni be, jó és rosz tulajdonaikkal. Mióta Szent Benedek a népvándorlás zavarai közepett megalapitá a szerzetesi élet nyugati formáját a szegénység, tisztaság és engedelmesség hármas fogadalmával, azóta a szerzetesek működése egyaránt szolgálta az egyházat, hazát, keresztény műveltséget és pápai főségét. A szerzetes rendeknek majd egyike, majd másika, néha pedig velük együtt az egyház is hanyatlik, azonban a szerzetesi eszmék minden hanyatlás közepett magukban rejték a megujulás csiráit. Mert veszedelmek idején, ha a régi meglevő szerzetes rendek nem voltak elég erős támaszai az egyháznak, keletkeztek újak, mintegy uj és friss hajtásai a régieknek, s ezek vitték keresztül a megújhodást. Képesek is voltak erre, mivel az Istenhez való visszatérés, a meg-megujuló szellemi és anyagi munKa, az ismételten felkarolt tanitás nagy feladatai mindig elég erőseknek bizonyultak a szerzeteseket visszaadni igazi rendeltetésüknek. A 14. és 15. század hosszú vergődései után a 16-ik század elején a katholikus egyházban minden régi baj felujult. E bajok ellen Luther M. lépett fel. De ő benne és követőiben az a törekvés jutott túlsúlyra, hogy a bajokkal együtt meg kell szüntetni magát az intézményt is, meg kell dönteni a kath. egyházat. Mások ellenben bizva a szerzetességnek alapul szolgáló magasztos eszmék nagy hatalmában, elég erőseknek tartották ezen eszméket, hogy kiállják koruk nagy megpróbáltatását és tovább is támaszai legyenek az egyháznak. Erre vállalkoztak a jezsuiták a szerzetesi eszmék felfrissítésével, megújításával. A jezsuita rend alapitója, Loyolai Szt. Ignácz, 1491-ben született. Mint előkelő spanyol nemes kath. Ferdinánd király udvarába jutott és az udvarnál, majd háborúban töltötte ifjúságát. Pampelonának a francziák ellen való védelmében bátor merészségével igen kitüntette magát, ámde ugyanitt megsebesült, egy ágyúgolyó szétzúzta jobb czombját. A kórházban többek közölt a szentek életét olvasgatta. Ugy látszik ennek hatása alatt határozta el, hogy nem földi király, hanem Krisztus katonája lesz. Nyugtalan lelke, felgyógyulás? után elvitte a szent fjJdre, bejárta Itáliát, Francziaországot. — Közben magánszorgalomból folyton tanult; mikor ez nem elégítette ki, beiratkozott Párisban a világ első főisko ájába. Tanulmányai bevégzése után elkezdett szülőföldjén prédikálnij hogy mint Szt. Ágostonnál történt, azok épüljenek beszédein, kik előbb ifjúsága botlásain és hibáin megbotránkoztak. Szent lelkesedésével, vezeklésével és vízióival bámulatba ejtette nemcsak honfitársait, hanem a világot is. Fellépése után társul szegődtek hozzá: Xavért Ferencz, Salmeron és Bobadilla. Most már Jézus társaságának nevezték ' magukat (1534) és a tisztaság, szegénység fogadalmán kivül letették a harmadik szerzetesi fogadalmat -— az engedelmességet. Mint Jézus katonai épeD erre helyezték a fősúlyt. Utoljára f.igadást tettek, hogy elmennek oda, ahová a pápa parancsolja: törökhöz, pogányokhoz, azonnal, szó nélkül, feltétel és jutalom nélkül. A pápa 1540-ben megerősíti e társaság szabályait, melyet ezentúl — Jézus társaságának neveznek. Az első főnök Szent Ignácz, 16 évig állott a rend élén. Már neki kellett tiltakozni, hogy társait ne nevezzék ki püspökökké eltérítve őket hivatásuktól. És ez a hős lovag, kiből égberagadó vallásossággal ékeskedő szerzetes lett, a világtörténet egyik leghatalmasabb, legkitűnőbb szervezetére nyomta rá szellemének bélyegét, ö maga, mint volt katona, harczias maradt egész életében, harczias szelleme átszállott művére, a rendre is. Óriási eredményeket értek el. minek köszönhették ezt? Két esetben művelhet a földi ember nagy dolgokat! 1-ször, ha mint hivatását teljesen átérző, magát ennek teljesen átadó egyén igazi szent, vallásossággal ékeskedik. 2-szor, ha mint vezető, vagy főnök, ismeri az életet, hideg meggondolással mindenkinek kibírja tűzni tennivalóját, de ugy, hogy az egységes vezetés mindig biztosítsa a sokféle erőnek és tehetségnek egy czél szolgálatában való működését. E két egymástól annyira elütő képesség: az égberagadó vallásosság és a földi erő tudatos mérlegelése, felhasználása soha embernél nem volt meg együtt oly mértékben, mint Szt Ignácznál, ami átszállott rendjére is! Ez teszi öt és rendjét világtörténeti jelentőségűvé! I-ső rész. A társaság működése, a hatalom dicsőség korszakában (1550—1650). A katonás jezsuiták fő kötelessége az engedelmesség, nemcsak Krisztus helytartója a pápa iránt, hanem a rendben levő mingen fölebbvalója iránt. Az elöljáró szémélyében ne a gyarlóságnak alávetett embert nézzétek, mondja Szt. Ignácz, hanem magát Krisztust. Kiki ugy vezettesse és kormányoztassa magát (az isteni gondviselés'által) felebbvalóítől, mintha hulla volna, melyet mindenfelé lehet hurczolní. Igy az engedelmes jezsuitának, bármely dolgot; biz rá felebbvalója, vidám lélekkel kell teljesíteni. A vak engedelmesség e törvénye alól csak egy kivétel van, ha nyilvános bűn forog szóban, ekkor inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint a gyarló földi embernek, főnöknek. Bátran, nagyítás nélkül elmondhatjuk, hogy sehol a világon magasabb fokra nem emelték a lelki önmegtagadást és sehol sem gyakorolták az engedelmességet oly készséggel és hűséggel, mint Szt. Ignácz katonáinál. Igy a rend minden tagja egész munkásságát, életét a társaságnak szenteli. Rokon, testvér, szülő rájok nézve nincs, csak a rend! Másrészt a rend gondoskodik arról, hogy mindenkinek egyéni tehetségéhez mért legyen kiképeztatése, munkaköre. Csak kiváló tehetségű ifjakat, vagy képzett tanult férfiakat vettek fel. Tagjaik kiképzésénél költséget nem kíméltek. Nem szégyenlettek tanulni legádázabb ellenfeleiktől a protestánsoktól, ami jót itt láttak, mind ellesték, átvették, Minden embert azon a téren alkalmaztak, a melyen legjobban bevált, leginkább érvényesült. Nem vették annyira igénybe az imát, breviáriumot és szt. gyakorlatokat, mint a többi rend, ezéljuk lévén hatni a világra az egyház érdekében, hogy mindenhatóvá tegyék a pápát a kath. egyházban, a kath. egyházat pedig uralkodóvá az egész földön. A jezsuiták a régi egyház uralmát ugyanazon eszközökkel igyekeztek visszaállítani, a melyek eddig a protestánsokat segítették diadalra: hitszónoklat, nevelés, az emberi kedély megnyerése, meggyőzés, példa és tanitás által. Szellemi tekintetben méltó ellenfelei vo'ltak a protostánsoknak. E mellett azonban egy igen nagy előnyük is volt fölöttük. Egy akarat, egy czél, egy lélek igazgatta, intézte mindezt a tehetséget és törekvést. A protestánsoknál még a legfontosabb kérdésekben is megoszlást látunk, itt mindenben a föltétlen engedelmességen alapuló egyöntetűséget. A társulat egységes szervezeténél fogva hallatlan nagyságra és hatalomra lett szert. Az ifjúság oktatására adták magukat, midőn az egészen el volt hanyagolva, nem rejtőztek el a pusztákban, hauem a városokban és udvaroknál ütötték fel lakóhelyeiket, s a királyok kormányzását vették kezökbe. Akadémiákkal, színházakkal, testgyakorlatokkal készítették elő növendékeiket a társadalmi életre, templomaik foglalkozást nyújtottak a szépművészeteknek, a missiokból a lelkek ápolása és táplálása mellett, a test hasznát is keresték, s hamar beoizonyitották, hogy nemcsak buzgó térítők, jeles tanítók, hanem páratlan kereskedők is. Szóval ők együtt haladtak a világgal. A Jezsuitákat ott litták mindenütt, mint vidám költőket, müveit Írókat, szorgalmas történészeket, ügyes udvaronezokat, jeles publiczistákat, kiknek szabadsága valamint megelőzte, ugy felül is multa a bölcsészekét. De a haladást nam ugy fogták fel, mint századuk, mely szakítani akart a múlttal és egyházzal, ők a múlttal és egyházzal legbensőbb összeköttetésben voltak. A jezsuiták működésének 3 nagy tere vala: a szószék, gyóntatószék és iskola. A szószék és gyóntatószék az irodalommal egyetemben kezökba adta a felnőttek vezetését, mig az iskolában az ifjú nemzedéket nevelték képzett, okos emberekké, de első sorban vallásukért élni-halni kész katholikusokká. Nevök, hirök gyorsan bejárta a kath. világot. A hol jezsuita prédikált, szűk volt a templom a hallgatók befogadására; a jezsuita neve a czimlapon biztosította a könyv kelendőségét; a fejedelmek e rendből választották gyóntatóikat, legbizalmasabb embereiket, tanácsadóikat; iskoláik csakhamar tultettek minden más iskolán, ugy