Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-28 / 48. szám

1907. deczember 19. MAGYAR PAIZS 3 hogy még a protestáns szúlök is azokba adták gyermekeiket. Diadalra jutva Dél-Európában megindították a harczot, észak protestánsai ellen. E mellett gyorsan el hatoltak a távoli Indiába, Chinába, Japánba, Amerika vad rengetegei közé csak ugy, mint Afrika belsejének rabszolgavásáraira. A jezsuitát ott találjuk mindenütt! Sem tengerek, sem sivatagok, sem éhség, sem pestis, sem kémek, sem bitófák nem ijesztették vissza őket! Odatérkőznek minden rangú, rendű emberhez: az egyikhez mint tudósok, a másikhoz mint téritök, a harmadikhoz mint orvosok, a negyedikhez mint utazók, ismét másokhoz mint kereskedők, sőt igen gyakran mint rabszolgák szerepelnek mindenütt vitatkozva, oktatva, tanítva, téritve. Igen természetes, hogy Magyarországban sem hagyták nyugton a protestánsokat. Nálunk a mohácsi vész után kezdődött a küzdelem a kath. és protestáns papság között. Kezdetben a protestáns papság volt előnyben. Azonban minden megváltozott, amint Uláh Miklós esztergomi primás 1561-ben behozta a jezsuitákat. Nagy-Szombat lett váruk, innen' intézték támadásaikat a protestánsok ellen. Itt volt főiskolájuk, nyomdájuk, a honnan szétterjedtek a protestánsok megzavarására irányuló müveik. Egyre-másra emelték az iskolákat, a harcz mind erösebbé válik. A kezdetben gyengébb, majd egyenlő erővel folyó küzdelmet kath. részen csakhamar túlsúlyra juttatta az 1601-ben fellépő Pázmány Péter. ó maga is protestáns szülők gyermeke, Nagyváradon a jezsuitáknál tanult, áttért, belépett a rendbe, 1616-ban pedig esztergomi érsek lett. Szónoklatának hatalma ellentállhatatlan, tudománya felülmulta összes kartársaiét. E ragyogó lángész iratai bejárják az országot, protestáns ellenfeleit: Alvinczit, Komáromit, Csipkést félszázados harczba keverik. Egymaga 30 előkelő családot téritett vissza a kath. egyházba, ami véghetetlenül sokat jelentett, mert uraikat ezrekre menő jobbágya követte. Szervezi a magyar kaíh. egyházat a papok fegyelmezése, papi iskolák alapítása által. 0 fejleszti a nagyszombati főiskolát egyetemmé, mely a ma is létező budapesti egyetemünk alapja. Szóval a jezsuiták fellépése és Pázmány Péter vallási tekintetben fordulópontra juttatták hazánkat, meit a 16-ik század protestáns Magyarországa a 17-ik század elején újra kath. többségűvé válik és marad napjainkig, a midőn 4 millió protestánssal, 12 millió katholikus áll szemben. Amit látunk Magyarországon, ugyanez történi egész Európában, majdnem mindenütt kiragadták a protestánsok kezéből a győzedelmi zászlót, s ők hódították tovább! A róm. kath. egyház nekik köszönheti, hogy Európa lakosságainak fele ma is hozzá tartozik. Hittéritői buzgóságukhoz, kulturmüvelődési sikereikhez járultak: gazdaságuk, kereskedői sikereik, melyek előtt kénytelen kalapot emelni legádázabb ellenségük is. Igy az egész világ katholikusai előtt nagy volt a tekintélyűk, a nép az imádásig szerette őket, lelkesedett értök. Tartott ez kerek száz esztendeig. 1650-től kezdve változások állanak be a rend belső életében, szabályaiban és külső működésében, valamint az európai közvéleményben, különösen a kormányoknál és kath. királyok környezetében. Mindezek lassan-lassan előkészítették a jezsuiták bukását, melyekről a következő fejezetben lesz szó. (Folyt. köv. Éghet a lábbelink bőre és az arezunk bőre is, hogy csak bőrből 68 millió értékűt hoztunk be Ausztriából. — Nagyon sokat gyalogolunk — Bécsbe. Gyorsírók harcza. (V.) Válasz a magyar gj orsirásomról legutóbb irt két bírálatra. (IV.) A magyar gyorsírás röviditési tanának sarkpontja, a nyelv természetéből folyó rövidítéseknek teljes mértékben való ki- és felhasználása, melyeket az előtt semmitéle más gyorsirási rendszer sem használt, sem nálunk, sem külföldön, holott ezek a rövidítések mintegy önként kínálkoznak a gyorsírónak, s e mellett annak, ki a nyelvet tökéletesen birja, nagyon könnyűek és biztosak. Csodálatos dolog, hogy az emberek, a tudományos téren sokszor a legegyszerűbb dolgokra oly későn jönnek reá és mikor már arra valaki reájött, akkor mindenki azon csodálkozik, s nem ritka, aki e miatt mérgelődik és boszankodik söt tombol, hogy hát miként történhetett az, hogy »ő,« ki ebben a szakmában olyan jártas, ily csekélységre reá nem jött!« Ezeknek nagy részét tankönyvem első kiadásában már közzétettem. Az óta más rendszerbeliek és plagizálják azt, természetesen, — a forrás megnevezést nélkül, mely ellen tiltakoznom kell. A nyelv természetéből folyó röviditési tanaim olyanok, melyek bármelyik magyar gyorsirási rendszer keretébe beleilleszthetők. A forrás megnevezése mellett ebbe bele is egyezem, mert a kérdést magasabb szempontból tekintem. Abban a reményben, hogy az előadott elvek, szabályok és utasítások elegendőek lesznek a gyakorlat igényeinek: az apróbb részleteknek gyakorlati kidolgozása akkor elmaradt. Utóbb azonban meggyőződtem, hogy ezen nyelvtani rövidítéseknek minél részletesebb és gyakorlatibb kidolgozására — kezdőknél — szükség van, mit meg Is teszek, a legközelebbi kiadásban. Hogy tankönyvem megjelenése előtt, gyorsirási tankönyveink a nyelvünk természetéből folyó rövidítéseket az általam tárgyalt módon és formában nem tanították: erről magának bárki könnyen meggyőződést szerezhet. De más nyelvben sem fordítottak erre különösebb súlyt, pedig nagyon is megérdemli; vagy hogy ők még nem jöttek reá! Magyar gyorsírásom a gyorsirási világirodalomban az első, mely minden komplikáczió és minden nehézség nélkül képes tisztán és szabatosan a nagy kezdő betűt is jelölni. Nem kicsinyelhető, hogy e téren a magyar az első. Czikkiró, nem tartja ezt, — subjektiv felfogása szerint — valami nagy vívmánynak, mert — szerinte — erre szükség sincs; egész naivul azt a magyarázatot adván, hogy „a gyorsíró mikor jegyez, ugy sem látja a szónok szájából (!?) hol mondott ez nagy, vagy kis betűt."(! T)*J Persze, hogy ezt nem látja, mert stenografálás közben, nagy szellemi és fizikai munkájában, stenogrammjával van elfoglalva. De, ha oda nézne is, nem ezen fordul meg a kérdés, mert az egy és ugyanaz a hang — legyen az, nagy-, vagy kis kezdő betűs — egyformán hangzik, hanem azon, hogy: 1. a magyar helyesírás 62t megköveteli; 2. ez által sok kétértelműségnek, vagy félreértésnek vehetjük elejét; az irás szabatosabb; 3. a szabatos irás, pedig mindig értékesebb, mint a nem szabatos; 4. ha a gyorsirási rendszer módot ad arra, hogy a nagy kezdő betű szabatosan jelölhető, szabad tetszésére van bizva minden egyesnek, hogy a magá-n használatra irt stenogrammjában vagy a felső gyorsírásban, egyiket vagy a másikat használhassa, de ha nem tudja megkülönböztetni a nagy kezdő betűt, akkor ez a választhatási szabadsága sincs meg; 5. a gyorsirást, nemcsak a szónoklatok leírására, de a közönséges élet minden viszonylataiban is használjuk. 6. ha jól oldatik meg a kérdés — mint ez a magyar gyorsírásban történik — ez által az irás egyáltalában komplikáltabb nem lesz; 7. a vízszintes aláhúzás nagy kezdő betűt soha sem jelentett, s nem is jelent, mert ez alatt az emberek legnagyobb része a szó kiemelését, feltűnőbbé tételét érti, s azt csak szükségből használhatja az, aki a nagy kezdő betűt máskép nem tudja jelölni, mint a — német; 8. a czikkiró által felhozott példa is csak azt mutatja, hogy a németek is érzik írásuk fogyatékosságának a hiányát, s minthogy a nagy kezdő betűt jelölni képtelenek, sokszor pedig azt megkülönböztetniök mégis elengedhetetlen, erre az esetre, használják a meg nem felelő és kétes értékű aláhúzást; 9. a magyar gyorsírás egyetlen egy külön jegyet sem vesz fel azért, hogy a nagy kezdő betűt megkülönböztesse. Mindezek oly előnyök, melyekre méltán büszkélkedhetnék a magyar gyorsírás, de azt nem teszi, csupán a tényeket konstatálta és konstatálja. *) Ez érthetetlen, értelmetlen és képtelen beszéd, mert a hangot neon láthatjuk, hanem, csak hallhatjuk . . . Igy jár a7, ki a kákán „csomót keres." Mindezen elvek és szabályok olyanok, melyek más gyorsirási rendszerben tel nem találhatók, s igy joggal és igazsággal mondható, hogy gyorsírásom nemcszk eredeti, de magyar is. Megalkottam 1874-ben. 1875 és 1876-ban annak alapjait, elveit és szabályait több gyorsíróval Budapesten megismertettem. Az 1877-ben Budapesten megjelent: „Kritikai munkálatok stb." czimü munkám végén gyorsirási rendszerem alapelveit közzétettem, föntartva ezekre nézve minden jogomat. Az uj, magyar gyorsírás alapvető szabályait, külön füzetben, kéziratként Budapesten, 1880-ban kiadtam és bírálat végett a szakférfiaknak — kéziratként — megküldöttem. Miután azokról a szakférfiak egyértelmüleg nagy elismeréssel nyilatkoztak, azokat rendszerbe foglalva: „Az uj, magyar gyorsírás tankönyve nyelvünk természetéhez alkalmazva, s különös tekintettel a magántanulásra« czimü munkámat, Budapesten, 1884-ben kiadtam, melyet egyesek, német nyelven »Ideal-Stenographia« czim alatt külföldi lapokban is részletesen ismertettek. (L. A Pallas nagy Lexikona 8 K 426, 10 K 321 és 17 K 626 1.) Ezeket, mint tényeket előzetesen meg kellett említenem, mert Biró, czikkében a következőkel mondja: »Van azonban egy másik németországi gyorsirási rendszer, a melynek elvei feltűnően hasonlók a Kele ur magyar gyorsírásában levő elvekhez : ez a rendszer a Dahms János parlamenti gyorsíró által kidolgozott Steno-Tachygraphia.« Állításának megerősitéseül, összehasonlító alakban, felhozza a két rendszer magánhangzói jelképi jelölési módjait is, melyek azonban, — mint alább látjuk, nincsenek szabatosan előadva, mely által azok félreértésre adhatnak okot.*) uSzóval a hangzó jelölések azonosok: vagy ha nem mindig ugyanazon betűre szólnak, — hasonlók, csak éppen a kisebb és nagyobb jelek váltakoznak némely hangzónál, néhol megmaradnak. Szóval Németországban is van egy rendszer, a mely hasonlóan Kele ur rendszeréhez, kisebbnagyobb jelekkel jelöli a hangokat. Mindenesetre érdekes tény, hogy magyar elme szüleménye megegyezik a némettel, vagy megfordítva.* A hézagosan bemutatott néhány példából is a szakember, minden bővebb felvilágosítás és magyarázat nélkül is önmagától reá jön, hogy a czikkiró által emiitett német steno-tachygrafia és a magyar gyorsírás közt óriási nagy a különbség. A német — czikkiró szerint — három fokú (de mint alább látni fogjuk még ennél sokkal több : hat fokú) mássalhangzói jegyekkel, kombinálva a vastagitasokkal, — a magyar pedig minden vastagítás nélkül, a mássalhangzók egy kisebb és nagyobb jelének váriácziója által jelöli jelképileg, a sza/ak közepén a magánhangzókat. Alább előadjuk részletesen a kettő közötti különbséget, mely kritikai összehasonlításnál a legkonolcabb, de részrehajlathn kritikus előtt is — a magyar kerül ki győztesen. Laikusok előtt vettetvén fel, a gyorsirási szempontból nem csekély fontosságú kérdés, mely legközelebbről engem is érint, ez okból első dolgomnak tartottam, hogy az említett stenotachvgrafia (rövid és bővebb) tankönyvét megszerezzem. Mindkettőt megkaptam, s most áttanulmányoztam, mert daczára annak, hogy 1872 óta foglalkozom a gyorsírással, s 1875 óta a hazai gyorsirási irodalommal, sem Dahms-nak, sem az említett steno-tachygráfiiának eddig hirét sem hallottam. Lássuk hát ezen gyorsírásnak tárgyilages és kritikai ismertetését! (Folyt, köv.) Dr. Kele Antal. ») Összehasonlításoknál elengedhetetlen kellék a részrehajlatlanság, szabatosság, hűség, mindenre kiterjedő gondosság, meíyek nélkül a kritikai összehasonlitássemmií sem ér. Ilyen értékű: a határozattanság is. Ez év első kilencz hónapjában 101 millió értékűt hoztunk be Ausztriából. Kritikus kilencz hónap ez. Az ilyen kilencz hónapok után születik meg a nemzeti nyomorúság csecsemője !