Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-31 / 44. szám

¥111. év Zalaegerszeg, 1907. október 31 44. szám £16fisct d tr : Wfj érr* 4 korom. Fél érr« 3 korou. N»#ei ŐTT« 1 k*r. SfjM ssia 8 fiil*-. Hi-det'aJt dija megegyezés szcriat NJltfr K>ra 1 kor. Szerkesztőség é* kiadóvatal: ' Wlassicf-utcí* 15, Breri.sati Z. ZEEo:r

,"v~á"fcIfci_ Lajos Mu-rütatársafe . í LENGTEL 3T 2STO « B O B R É L "5T &TÖEGT Uptnlajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Halottak napjához. Micsoda az élet és micsoda a halál? Ha ezt valaki tudná. A tudomány nem tudja; legkevésbé az, amely napjainkban gőgösködik azzal, hogy ismét fölmelegítette azt a régi pogány világnézetet, amely szerint minden csak örök anyag és örök erő. Ennek alapján nem volna egyéb az élet, mint viszonthatás a parányok és az úgynevezett „világaether közt, amelyből minden erő keletkezik és amely mindent teremtett." E tan szerint összes magasabb érzelmeink az anyai, a család, a haza iránt való szeretet, valamint a becsületesség, hűség, hit, minden magasabb eszméink és óhajaink csak is a parányoknak és az ezeket mozgató láthatlan erőnek játéka lennének. De költészetünknek, gondolkodásunknak minden tehetségnek, lángésznek, művészetnek legnagyobbszerübb gyümölcsei is, csak a holt atomoknak és az ezeket éltető erőnek produktuma volnának. Ez az atheista tudománynak oly megfoghatlan hittétele, hogy fölfoghatlanságával még a keresztény dogmákat és titkokat is nagyon fölülmúlja. De hát honnan ered az élet? Tegyük föl ezt a kérdést a keresztény hit álláspontjából: Azt mondta az istenember önmagáról: én vagyok a föltámadás és az élet. Váljon nem okosabb és érthetőbb dolog-e, minden életet egy örökké való mindenható lénynek tulajdonítani, mint a parányok örökké valóságában hinni? És váljon nem végtelenül okosabb dolog é hinni, hogy mindazon magasabb érzelmek, melyek az emberiséget kezdettől fogva uralják u. m. vallás, lelkiismeret, szemérem, hit, remény, szeretet, egy legfőbb, szent, igazságos, szeretetteljes lénynek az adományai, mint föltenni és hinni azt, hogy mindezek csak az any ignak bizonyos vegyi produktumai a mi testi életünkben? * * És micsoda a halál? Itt is fölfoghatatlan rejtély előtt áll a hitetlen tudomány. A tudomány nem magyarázza meg az életet és meg sem magyarázhatja azt; de igen is teheti ezt a hit, amely azt mondja nekünk, hogy a halál nem természetes valami, mert az emberek kezdettől fogva örök életre, halhatatlanságra vannak hivatva. Igy a halál sokkal egyszerűbb és világosabban megmagyarázható a hit világosságában, mint a hit nélküli tudomány ködében. A földnek összes népei csak bizonyos átmenetnek tartották a halált az ő hittanukban és azt hitték, hogy lelkük ismét visszatér a testbe és hogy valami uj helyen uj élet vár reájuk. És a pogány népeknek ezt a hitét vagyis a halhatatlanságban való hitet megerősíti a keresztény vallás is. Halhatatlanság! Oh te legnagyobb és legboldogitóbb szó! valóság vagy é? vagy csak ámítás, csak ábránd ? amely minket a halálra elitélt és a hamu s por felé haladó szegény embereket boldogitsz! Kicsoda találta föl ezt a szót ? Ezt a szót, melyben az emberek minden időkben túlnyomó többségben hittek? Ugy gondolom, ez a hit csak ugy támadhatott az emberiségben, ha ott rejlett az az emberi lélekben kezdettől fogva. Meghal e földön minden; minden egyes ember, minden növény, minden állat; csak a faj és a nem (genus) folytatódik. Igy hát bizonyos előszeretettel halandó embereknek nevezzük magunkat; és pedig joggal; mert hiszen minden azt mondja nekünk, hogy halandók vagyunk. És mért nem szólunk halandó növényekről, halandó állatokról? Mert nálunk ez magától értetődik, náluk pedig nem. Igaz, hogy halandóságunkról beszélünk, de e mellett beszélünk minden alkalommal örök nyugalomról, örök békéről, örök szeretetről és örök hűségről; mert magunkban hordjuk az örökkévalóságnak, a halhatatlanságnak az eszméjét. De azért is igaznak kell lenni a halhatatlanságnak, mert az emberiseg nem is létezhetnék ez eszme nélkül, hit nélkül. Ugyanis az igazság és erény és az emberi társadalom fönállása nem függhet az ábrándtól; igaznak kell tehát lenni a halhatatlanságban való hitnek. De igaznak kell lenni ezen hitnek azért is, mert itt e földön sehol sem találjuk meg igazi, tartós boldogságunkat. Boldogság itt sehol sincsen; legíölebb a gerliczék fészkeiben és a hazug regényekben. Annak a boldogságnak tehát, amely után lelkünk vágyódik, máshol kell lennie: a halhatatlanság országában. Az ókor népeinél meg volt a halhatatlanság eszméje; de a kereszténység (és ez éppen benne a nagyszerű) demokratikus alapra helyezte az örök életet; meghiván a boldog halhatatlansághoz az összes embereket rangkülönbség nélkül. A pogány világban csak a császárok, királyok, a hatalmasok, a világbölcsek jutottak az istenek közé és az elyseumba. A kereszténységben első sorban hivatva vannak a kicsinyek, a szegények, az elnyomottak, a szomorkodók, mig ellenben a gazdagok, gőgösek, a zsarnokok pokolba taszíttatnak. A földön sehol sincsen — halhatatlanság! Egek és föld, emberek és minden más teremtések semmivé lesznek; de az emberi lélek, a szellem el nem vész; ez örök létre vau hivatva. Csupán csak ez a hit, ez a remény világítja meg a homályos jövőt! Cselkó Józief. Válasz dr. Sz. J. urnák. Á „Magyar Paizs" legutóbbi számában dr. Sz. J. ur a „világosságtól félő" néppárt zalai képviselőihez fordul azon figyelmeztetéssel, hogy a „keszthely—radkersburgi

a vasút ügyét a „kezükben levő hatalommal" valósítsák meg. Nagyon csodálkozom, hogy a fent tisztelt ur a „világosságtól félő" néppárt képviselőihez fordul „világosságért", a mikor a világosság fényében tündöklő nagy függetlenségi párt, a mely jelenleg ugyan a bank kérdés és kvótaemelés sürü sötétségében tapogatódzik, képezi a kormány többségét, a melyi ek csak egy párthatározatába kerül, hogy nevezett ügy is megvalósuljon. Legyen nyugodt dr. Sz. J. ur, az a „sötét" néppárt, mert világosságról lévén szó, ezt a fontos megyei ügyet, ha az a bizonyos párthatározat meg lesz, legmelegebben fogja az országgyűlésen pártfogolni. A föld nem csak magán vagyon, hanem nemzeti vagyon is. Jól művelni a földet annyi, mint szaporítani a nemzet gazdaságát, Képet, szobrot, drámát, műtárgyat, állatot, növényt szeretni: ez a művészetnek, költészetnek, természetnek szeretete. Fö'det szeretni, mely Hazánknak elválhatatlan darabja : ez a Hazánk szeretete. Zalaegerszegen., az Arany Bá3rázD_37- á-telle:n-é"fc>e:cLk legolcsóbb beszerzési forrás gazdasági, betegápolási, gyógyszeranyagok, pipere- és illatszerekben á kitűnőnek bevált Heistry káwé«ke*rerék kilója *§ kop. 20 fillér*