Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-17 / 42. szám

¥111. év labeperszeg, 1307. október 17, 42. szám. ElSöíet isi ár : y éne 4 korona. £ él évr* 2 koiOH. Nejjel é*r« 1 ker gjtffic száa 8 flllé . Bzerteszti Z. H03?"Vá"bIhl. LajOS 3V1-U_:IZL Ica-társain • { Hi det'sik dija megegyezés szeri at N üt 'r tora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóvatal : Wi»«sic<-ntci» S5 LENGYELEEBENCZ BOBBÉLTGTÖEGT laptula'donos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Csudálatos, hogy az a 3,063.750 korona értékű osztrák nyakkendő 1904-ben, néhány ezer „kaputos" magyart nem fojtott meg! Szemét-seprés. Már ezelőtt tiz esztendővel gratuláltak nekem némelyek azért, hogy a város szélén a temető mellett megszüntették azt a ganédombot. Volt ugyanis ott egy terjedelmes gödör. Odahordták volt azelőtt a szemetet, ganét, piszkot, nem tudom miért. Ott gőzölgött a városszéli lakók orra alá. De a város többi lakosságának is nagyrésze arra járt részint sétára, részint szőlőhegyi foglalkozásra. Sőt tőszomszédságban a temetőkert halottjai sem vették jó néven, hogy ilyen rutul bánik velők a kegyelet. Undoritó volt az orrnak, szemnek egyaránt. Nagyszerű egyvelegben ölelkezett ott a hullott veréb, az elhasznált kapezadarab, patkószeg s a döglött macska. De csakhamar friss földdel és tiszta kővel borították el az undokságot s most ez a hely a többi felülettel egy szinen van és tisztaság van. A kik nekem gratuláltak, szentül hitték, hogy az ujságezikknek köszönhető ez. Nem az a kérdés; kinek, minek köszönhető; az a fő, hogy megszűnt a bűz. Tudniillik : ott. Ott megszűnt. De egyebbütt megszületett, megnőtt és meggyarapodott. Kinőtt, mint a hidra feje. Alig szűnt meg a város déli szélén ez az egy szemétdomb, azonnal keletkezett az északi szélén kettő. Egyik a nagy országút mellett, másik a Gömbös malomhoz vezető ut mellett. A rékli-vásárlásban és a pomádézásban a nyugati népeket utánozzuk, a szemétdomb gyártásban a keletieket. Az oláhok tartanak Bukarest szélén a bejáratnál nagy kiterjedésű hatalmas szemét és trágyadombokat, melyeken bozontos kutyák, ez istentelen férgek tanyáznak s kutyamódon fogadják a vendégeket. Különös hangulattal lép az ember a czifra városba, akárcsak a villamos Zalaegerszeg városába. Mint mikor a vendéget a küszöbön pofon vágja a házigazda. Bizonyosan láttatok már selyem pántlikásan felöltözött s pomádéval kikent uti-czifrát, akinek piszkos a füle. Ha nem láttatok, nézzétek meg Zalaegerszeget s az oláhok fővárosát. Mosdatlanul hagyott városunkat milyen sebbel-lobbal igyekezett felöltöztetni a volt polgármester a villanyvilágításnak bársonyos viganójába. De hogy a találóbb hasonlatnál maradjak: e bŰ2ölgő mocsarakkal telitett éi szemétdombokkal köritett városban olyan a villanyvilágítás, mint a ezukrász sütemény, iniut a névnapi torta, melyet moslékos cseberben tálalnak fel. A kinek nem tetszik ez a durva hasonlat* azt arra kérem, menjen el a sip-ulczába, a kert-utezába, a várkör-utczákba, a templomaljai utczákba, a Gömbös malom felé stb. Ezekben az utczákban sem polgármester, sem más halandó és halhatatlan ember nem járt, senki sem járt az ingremiatus benlakókon kivül. Talán csak a végrehajtó. A szántóföldek soványak. Annál inkább meg van trágyázva a város területe. Nem merem azt ajánlani, hogy a szemetet lehetőleg fedett helyen kell tartani összegyűjtve egy medenczében. S majd megbecsülhetetlen trágyaként kell kihordani a szántóföldekre. Nem merem ajánlani, mert mindjárt ezüstözött nikkel medenczére gondolnának, amit istentudja hány százezerrel sem tudna kifizetni ez a szegény város. Szegény város! Bizony szegény! Sok kiadása volt a levegőbe fürt kutakra, a szép villamvilágitásra s a „lejtmérezésre." Nós, az Amerikába futott Csentericz volt rendőrkapitány is csak elvitt egy kis kincset ütiköltségül, — hihetőleg az erélyes polgármesternek szigorú és pontos ellenőrzése következtében. S most még van egy kis költségre szóló reményünk. Vannak, akik azt mondják, hogy a polgármdsterségró'l lemondott Várhidy Lajosnak hála, fejében adjunk egynéhány ezer koronát a fizetésén kivül is végkielégítésül; mert igaz, hogy törvény szerint nem dukál neki, de a város érdekében kifejtett pontos és takarékos, sőt megdicsért gazdálkodásáért, hű sáfárkodásáért néhány ezer koronás dijban csak kell részesíteni, — buzdításul. Közbevetve megmondom, ha netalántán volnának olyan együgyü emberek, akik nem tudják, mi az a „lejtmérezés?" megmondom mi az. Hát az csak olyan dolog, hogy itt-ott a ház oldalába, itt-ott a földbe van szúrva egy-egy vasdarab. Ezért kiutalt a volt polgármester a pesti mérnököknek tízenkilenczezer koronát. Vannak, akik arra emlékeznek, hogy a néhai Kovács Károly polgármestersége idejében is „lejtméreztek" egyszer. Az semmi. Az idő ezeket a mostani vasakat is bevonja majd előbb rozsdával, azután mohával s akkor megint „lejtmérezni" fognak, vagyis megint beütnek egy-egy vasat a földbe s a házak falába, avval a különbséggel, hogy akkor drágább lévén a világ, 29 ezer koronát fizet a város a — pesti mérnököknek. A pesti mérnök ezüst kalapáccsal üti be a vasdarabot a ház olda'ába. A mi városunknak mérnöktisztviselője dehogy tudná beverni azokat a szegeket. A fődolog az, hogy 19, vagy 29 ezer koronát fizessünk a szegek beveréséért, de a legfőbb talán a dologban mégis az, hogy azok a vasdarabok ott legyenek az utcza földjében s a házak oldalában. Nó látod nyájas olvasó, ha eddig nem tudtad, tudd meg: sem több, sem kevesebb, — ez a „lejtmérezés." És ezekből most már világosan láthatja mindenki, a ki csak nem vak, hogy ilyen égető kiadások, ideális szükségletek mellett nem juthat pénz arra is, hogy haszontalan apró munkát végezzünk : hogy a büzölgő posványokat eltávolítsuk a város területéről, vagy befedjük, az árkokat kitakarítsuk, a szemetet elhordjuk, vagy hogy az orkánszerü porfellegeket kavicsozással megszüntessük. Olvastam egy tudományos kimutatásból, hogy az igen kemény gránit járdádról felszálló finom apró gránitkövecs összegen zsákszámra megy be az emberiség tüdejébe. Az a láthatatlan semmi! Nálunk egy-egy ember is láthatólag és marékkal foghatálag cseberszámra nyeli a ganés. port évenként. De hát ha pénz hiján ilyen haszontalan apró-cseprő dolgokra nem lehet költeni, hát nem lehet! S pout. Mindazonáltal, az én szerény véleményem szerint, kívánatos volna, hogy a leendő polgármester a jogi tudományok diplomáján kivül tanulmányozza a felebaráti szeretetet, az egészségtant, szeresse a nemzetgazdaságot emberekben, nézze a statisztikát, hányan halnak meg vármegyénkben s milyen betegségekben, hányat temetnek városunkban naponként; az orvosi tudomány mellett foglalkozzék szívesen az esztétikával, gondoljon a városi lakosságnak anyagi, szellemi és erkölcsi fejlődésére s evvel együtt nemzeti erősödésünkre . . . azaz, hogy mindezek el is maradhatnak, csak takaríttassa ki irgalmatlanul a város területeroi a szemetet. Borbély György. Zalaegerszegen, az .A-ran^y Bárány á-fcellexi.é"be:ri.k legolcsóbb beszerzési forrás gazdasági, betegápolási, gyógyszeranyagok, pipere- és illatszerekben l^w káwé«k@ifei*éi€ kilója 3 kor. 2® flüéi