Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-26 / 39. szám

2 MAGYAR PAIZS 1907 pzpfpmber 26. görög nyelvtudományt és a többit is, külön apró szakokra, mint a czipő részeit a „szakszervezet" szelleme. Külön szakot tesz a vers, mást a próza, a nyelvszabály, kisebb nagyobb szótár, régiségtan, irodalom történet, s a jegyzetek stb. Mert Homerost, is agyon magyarázzák, mint szegény Arany Toldiját. Ezek mind külön szakszerű tudományok, külöu szakkönyvekben kell irni s ennélfogva más-más ember a mestere is mindeniknek, sőt egyetlen egy »szakot" is ketten irnak. A könyvjegyzék szerint ezt a hét könyvet kilencz ember irta, vagyis kilencz mester. Gondolom, a nyelvtan tenné a czipőnek az orrát; a prózamester a talpot kritizálja, mint a politikus, és dikicseli; a lábfej és béllés a különböző szótárakból telik ki; a versmester — talán a „felsőrész" készitő; a jegyzetek mestere a struplit csinálja; külön szakember suvikszol az irodalomtörténettel s egy más szakember íédeiweiszol a hitéleti régiségt innal. S mikor már igy külön-külön megvannak a szaktudományi ágak, akkor, mint az emiitett réklinek a részei külön-külön árusittatnak, abban a biztos tudatban, hogy a vásárló közönség ha közülök csak egyet is megvesz, akkor muszáj neki a többit is mind megvenni. Mert csak azért szakadoztak szét, hogy egy czélban megint egyesüljenek. Ezt a tudományos munkálatot „szakszerüség"-uek nevezik. Pedig n)iká? ez, kérem HorbÜy György. Az országban meg kell érlelődnie annak a tudatnak, hogy a magyar társadalomnak nemzeti és anyagi érdeke s létfeltétele a hazai ipar támogatása, Barátság. Ugy van az bizony, hogy a nagy világban nem sokra megyünk, ha összeköttetéseink nincsenek és ha a különféle természetű, jellemű embereket arra nem indítjuk, hogy velünk közreműködjenek. Ilyen összeköttetéseket azonban másképen nem érünk el és nem tarthatunk fen, csak folytonos szívesség, figyelem, előzékenység, és bizonyos fokú önmegtagadás által. Az emberek nem mindig állanak rendelkezésünkre, ha szükségünk van reájuk és ha segélyt, támogatást várunk tőlük, kell, hogy helyzetünknél fogva bizonyos előnyöket nyújthassunk nekik. A szivek puszta előzékenységgel, melyet mindenki gyakorol, meg nem nyerhetők. Csak a szolgálat kész s igy mintegy csábító előzékenység nyeri meg számunkra a férfiak jóindulatát, legjobb hajlamait és a nők kegyét is. Kérdezzük meg saját szivünket, kérjünk tőle tanácsot s gondoljuk meg, mennyire képes a figyelem, a szolgálat-kész előzékenység önszeretetünknek, hiuságunkna!-: hízelegn'. Ez közös emberi sajátságunk, gyöngeségünk. * * * Ha bizonyos emberek hajlamát, barátságát akarjuk megnyerni, legyenek azok férfiak, vagy nők: akor törekedjünk mindenek előtt valami különösen jó tulajdonságukat felfedezni, ha egyáltalán ilyennel rendelkeznek; azután pedig igyeke zünk felfedezni valami gyöngeségüket, mely ugy is meg van minden halandó emberben. Igazságosak legyünk az egyik, de még igazságosabbak a másik irányában. Egy embernek túlsúlyban lévő hiúságát könnyen felfedezhetni, ha a társaságban kedvencz themájára vigyázunk. Mindenki arról beszél legtöbbet, a miben kitűnni szeretne. * * * Két neme van, az összeköttetéseknek. Az első egyenlő természetű. Ez alatt oly összeköttetéseket értek, hol mindkét fél egyenlő jelleménél fogva megtalálja számítását. Ilyeneknél a közösségnek szabadabbnak kell lenni. Mindegyik félnek látnia s erősen kell hinnie, ho;. y a másik képes, hajlandó jS neki hasznot nyújtani. | Szükséges, hogy ily összeköttetésnek alapját | képezze a becsület. Követeltetik egyszersmind I bizonyos kölcsönös fjggés, nehogy egy pillanatnyi | különös érdek szétválasztást okozzon. Mindkét ' félnek cselekednie kell bizonyos rendszer szeriut; s ha esetleg eltérők a nézetek, mindegyiknek engednie kell valamit, hogy igy csak egy vélemény jöhessen létre. Második neme az összeköttetésnek: az egyenlőtlen viszonyok; azok t. i. a hol egyik félnél a szellemi tehetségek, másiknál pedig a rang s gazdagság vannak. Itt az egész előny csak az egyik részen van; ezt pedig okosan titkolni kell. Szívesség, megnyerő modor, türelmes elnézése az előnynek hivatva vannak ezen összeköttetés szilárdítására. A gyöngébb részt szivénél meg kell ragadni, mert feje nem tartható. Az által kell fölötte uralkodni, hogy azon véleményben legyen, mintha ő uralkodnék fölöttünk. Oly személyek, kiket ügyesen nyújtanak a vezetőnek. Óvakodjunk a felajánlott barátságoktól, fogadjuk azokat nagy előzékenységgel, de egyszersmind nagy biíalmatlansággal is; viszonozzuk azokat előzékenységgel, de nem bizalommal. Hiuságunk s önszeretetünk ne ébressze lelkünkben azt a hitet, vagy csak föltevést is, mintha az emberek első pillanatra és felületes ismeretség melleit barátaink lehetnének Mert az igazi barátság lassan növekedik, ha kölcsönös érdemeken nem nyugszik. A kik a modern szokások szerint csak ugy vaktába barátainkaak nevezik magukat, vagy a kiket mi a barátság mjdern fogalma szerint azoknak tartunk: azok soha se fognak minket hibáinkra, annál kevésbbé gyöngeségünkre figyelmeztetni. Inkább csak aarra törekednek, hogy bennünk barátokat nyerjenek, mint arra, hogy barátságuk bizonyítékait nekünk adják : azért inkább hibáinknak s gyöjgeségeinknek hize'egni és ezeknek örülni fognak. Legtöbben bensejökben örülnek legjobb barátaik tökéletlenségeinek. Fiatal emberek közt van bizonyos barátság, melyet egy ideig gondosan ápolnak, de a mely szerencsére csak rövid ideig tart. Ilyen barátságok igen gyorsan köttetnek. A fiatal emberek esetlegesen összetalálkozván, együttesen mennek a kicsapongásba s erkölcstelenségbe. Nemtelen czélokra péuzt kölcsönöznek egymásnak ; egymásnak elbeszélgetnek mindent, a mit tudnak, de még többet is. Ekkor azonban valami esetlegesség szétszórja őket és többé egymásra nem gondolnak, lígfolebb ha meggondolatlan bizalmaskodá ukat elárulják vagy kinevetik. • * Nagy különbséget kell tehát tennünk a társalkodók és barátok közt; minthogy egy napon szives, kellemes társalkodó igen ügyetlen sőt veszedelmes barát lehet. És ugy is van ez rendesen. Az emberek gyakran és pedig nem ok nélkül, barátaink szerint Ítélnek meg minket. Fiatal emberek közt, kik rendesen csak gyönyörük kedvéért barátkoznak, a barátságban bizonyos mértékletlenség támad, a mely sokszor igen rosz következményekat vonz maga u!án. Néhány meleg szív, tapasztalatlan fej, a lakoma vigsága által, talán sok ital által feltüzelve, örök barátságot ígér egymásnak komolyan és minden tartózkodás nélkül s e_íész szivüket nyitják meg kö csönösen egymás előtt. Ezek a bizalmaskodások ismételletnek, másrészt megesik ismét, hogy uj mulatságok s uj lakhelyek e rosz barátságokat megszüntetik ; és akkor az el hamarkodottbizalmaskodásokkal rendesen nagyon is vissza szoktak élni. * * * Igazi barátság főleg az erkölcsök egyformaságát követeli. Túlságosan nagy korkülömbség nem mozdítja elő a barátságot; kivéve természetesen a szülék és gyermekek közli viszonyt; mert itt egyrészt a szeretet, másrészt pedig a tisztelet irányadó. A bárátság, melyet egyenlőkoru vagy legalább nem nagy korkülömbségü egyénekkel kötünk, lehet őszinte s mélységes. Mindamellett eleinte nem sokat fog használni a két félnek; mert először tanulmányozzák egymást, nehogy csalód| janak. De ha kiskorúak, tapasztalatlan ifjak vezeI tik egymást, az körülbelül ugy van, mint mikor a vak vezetné a vakot. j Mindaketten igen könnyen beleeshetnek agödörbe. | A legbizalmasabb összeköttetések és barátságok | bizonyos morált követelnek szilárdságuk s fenJ maradásukhoz. Ha férfiak és nők éjjel nappal J' együtt tartózkodnak, félretéve a kellő tiszteletet s becsülést: akkor bizalmaskodásuk csakhamar nyerseséggé fajul, később pedig utálatot s megvetést idéz elő. Ez tagadhatlan psychologiai igazság! Cselkó JStiPf. Van egy kis gazdaságunk, legszebb búzát termő mezőnk, virágos rétünk, rengeteg erdőségünk; de az ipar és kereskedelem fellendítésével kell meggátolnunk, hogy a nemzetnek tul vérbőségét, idegen népek a saját javukra csapolják le. A tanítás egyhuzamban. A főváros példájára, hol tudvalevőleg egyhuzomban, délelőtti 8 órától délután l-ig folyuak az előadások a közép- és szakiskolákban, — több vidéki városban szintén behozták már ezt az ujitást, sőt nálunk, Egerszegen is szóba került ennek behozatala a gymnasiumba, és mellette, ellene számos érvet hoztak föl az érdeklettek a nélkül, hogy megegyezésre juthattak volna. Nem is oiyan könnyű a kérdés, mely a több száz — fejletlen ifjú egészségén kivül sok ezer embernek ! okoz bajt és kellemetlenséget. Erre nézve tán legvilágosabban nyilatkozik a gyakorlat. Akik már benne vannak, látják, érzik legjobban: széna-é, vagy szalma; maradjon-é a régi 300 éves, vaskalapos állapot, vagy hadd jöjjön itt is a haladás, a mai divatos fölfogás. A f. tanév elején pld. behozták ez uj tanrendet a nagybányai áll. főgymnasiumban is és íme, mint a »Nagybánya« legatóbbi száma hozza, már is általános az elégedetlenség, az elkeseredés az uj rend ellen a nagy közönség körében, — 3 heti tauitás után; mert kitűnik napról napra jobban, hogy ami jó, bevág a budapesti viszonyok közt, az nem jó a vidéki városban, melynek foglalkozása, életrendje egészen más, mint a fővárosé, mert . . . 1-szór. A folytonos, a délelőtti tanitás csak a fötautár^yakkal vihető keresztül, azért maradt még a délutáni óráira is valami rendkívüli tárgy, (franczia, gyorsírás ref. hittan, ének, zene, játék.) 2 szor. Megbontja a legtöbb család házi rendjét, mert — 12 órára ebéd kell a gyári, mezei, szőlőmunkásoknak, tálalni kell az üzleti, keresked. ipar JS, építő népségnek, mely 12 kor siet ebédelni,, hogy aztán 1 óráig pihenjen egy kissé. 3 szor. Az elemi, polgári, kereskedelmi iskola is dönti a rajokat 12 órakor, ezeknek is tálalni kell V2I-I óra körül, hogy aztán 1/Í2-kor indulhassanak a d. u. előadásokra. 4 szer 1/41/Í2 felé jő az elpilledt, elcsigázott gym. ifjúság, eunek hát újból kell tálalni — 2 óra körül, ha csak maradékot felmelegitettet is. 5 ször. Nagy zavart okoz ez óraváltozás a hivatalnoki és iparos osztálynál is, kiknek munkaköre szintén szükségessé teszi, hogy ebádidejök valamivel 12 óra után essék. 6-szor. Ép ez okból — végzi a Nagybánya —nem lehetett megváltoztatni már évek eiött a városi tisztviselők hiv. óráit sem, hogy a nyárt időszakban regg. 8 — 2 óráig dolgozhassanak. Most aztán Nagybányán kiütött a furcsa háború; a nagy közöiség zugva-zug a kényelmetlen ujitás ellen, a tanári kar pedig hivatkozva »a miniszteri engedélyre® ki akarja azt próbálni legalább — egy évig. A heveskedók meg azt kérdik : Az iskola van-e a közönségért, vagy a közönség az egy iskoláért? Annyi bizonyos, hogy a nagy közönség rokonszenve nem erősödik evvel — — az iskola iránt. Bk. A nemzeti becsület. Hej ! amikor még ennek a gyönyörű ideálnak gyémánt-foglalata volt az emberek szivében! A mikor kettéhasított koponyák, porban hempergő tagok tanították a memzetet-becsmérlőket arra, hogy: «ne bántsd a magyart!® Hol vannak ezek az idők! Mert manapság a legjobb akarattal sem mondhatjuk, hogy ilyen szelek fújnak szép Magyarországon ! Pedig a harcziasság megvan ám ma is! A bátorság, — hogy ne mondjuk — a vakmerőség, ami vonása a kemény magyarnak, nem hiányzik ma sem. Csakhogy ez a harcziasság mind kicsinyes dologban merül ki. Manapság nem