Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-08 / 32. szám

8 MAGYAR PA I Z S 1907 augusztus 22. s ti többi porszemek e mai óriások mellett! Az értekezésből látom, hogy ez újmódi kritika eteerint Heltai Jenőinél és Molnár Ferencznél „ötletesebb elme az egész magyar irodalomban nincs," hogy Pásztor Árpádban „a teremtés vágya örökösen buzog" (pedig még az Isten is megpihent a hetedik nap), Molnár Ferencz „az uj magyar dráma megteremtője", „úttörője a magyar modern művészeinek", nyelve ritmusosabb (nem mint Petőfinek, hanem hogy nagyobb legyen:) mini Poé Edgárnak," „Dumashoz méltó elmésség" , „ Sardout megszégyenítő színi ké-zség" stb. refolmálja a költői műfajokat s Ady Endre „a magyar lírának ujjáteremtője lesz!" Az újmódi kritika szerint ezek a sohasem hallott költők megamyi teremtő isten. S lehet látni, hogy ezek mellett micsoda paránv egy ósdi Kazinczy s talán Petőfi is, mert ezt is regenerálja Ady. Az értekező Bucsy István boszankodik, s elég jó készülettel felmutatja és czáfolja ezt a nyavalyás fonáksigot. S orvosszerül mondja — különösen az ifjúság lelkére kötve, hogy csak térjünk vissza a mi régi jó magyar klasszikus költőinkhez és műbirálóinkhoz. Pedig hozzá kellett volna tenni még azt is, hogy: pokolba az irodalmi önző érdekszövetkezetekkel ! Pokolba ez újmódi operetíe kritikával! Borbély György. Egy év alatt (1904-ben) 84 ezer korona értékű osztrák nyelesostort fogyasztottunk el, pedig ezt talan csak el tudnók készíteni még itthon is. Miért nem esnek csudák, hogy ez a sok ostor tánczot járna az illetők hátán? Kisiparosainkról. Országszerte ismét élénken foglalkoznak a magyar ipar sorsával. Hogy virágozzék, egy kis frissítővel szolgált a kereskedelemügyi miniszter ur. Ne gúnyos értelme legyen e pár szónak, hanem olyan fájdalmas öröm kifejezője, amelyet az az ember ére?, aki a víz hullámai felett biztos part helyett csak kiemelkedő sziklához jutott. Iparfejlesztési és közszállitási törvényt*) kapott a magyar ipar. Nem lehet örvendeni felette igazán, hisz a nemzetnek legnagyobb kívánsága, az önálló vámterület biztosítása, még mindig késik, pedig e nélkül alamizsnának tűnik fel minden ípartörvény. Az uj törvény állami kedvezményeket, nagyobb *) A végrehajtási rendelet a mult héten jelent megSzerk. fedualitást lehelő refektóríum után a nyíltabb, nyájasabb hatást keltő empire-stylü kék fogadó torem következik, melynek zöld zsalugáteres, mély fülkét képező erkélyablakai, mintha csak bizalmas beszélgetésre hívnák fel a látogatót, a kényelmes, puha karosszékekben édes pihenést ígérve a fáradtnak. — Mi s?ép lehet a búcsúzó nap lementét nézhetni, édes semittevésben a a távolba merengeni és az édes ábrándoknak kusza hálóit szövögetni, mint az a bohó nagy keresztes pók ott az egyik ablak sarkában — nem törődve azzal, hogy biztosan eljövend egy durva kéz, mely egyetlen egy rándítással össze fogja tépni azt az egész finomszálú szép szövevényt . . . Ebből a teremből egyenesen a nemes egyszerűségben kellemesen marasztaló lakószobába jutottunk, melyből széles üvegajtón át kiléptünk a gyönyörű parkot uraló hatalmas terászra. — Isteni élvezet lehet, langyos nyári estékben a pariból felszálló virágillatban dőzsölve ezen az erkélyen a csillagos égnek gyönyörködésébe merülni, — egy nyári zivatarnak fenséges látványosságaiban gyönyörködni ; — de leginkább teremtve van ez a hely egy szerelmes pár rómeói jeleneteinek a rögtönzésére, — midőn a sziv elég önmagának s szerelmével, boldogságával a tanütlan magány menedéke irtán sóvárog, hogy érvényesülést biztosit a magyar iparnak. A sajtó hirdeti az elmaradhatatlan eredményeket. A statisztika és a kiállítások majd megmutatják a magyar ipar fejlődését. Bízunk is benne. Jó, hogy a magyar ipar fogalma gvüjtő fogalom. Igy hát, ha a magyar ipar boldogulását emlegetik, legalább kisiparosainknak van alkalmuk a reménykedésre. A kis ipar nehéz időket él. Az uj ipartörvény kisiparosainknak csak néhány szál kalászt hoz, holott egész rónák kalászaira volna szükség. Szerte-széjjel fáradoznak a kisiparosok megmentésén. A védekezéseknek, a kedvezményeknek se szeri, se száma. A magyar ipar teljes kifejlődése és érvényesülése az önálló vámterület é*a nemzeti bank sikeres megoldásától függ. Ezek árasztanák szét azt a napfényt, amellyel a jólét itt megteremthető. Nagy kérdés, hogy a kisiparnak a jólétből lesz-e része, hogy az önálló vámterület napfénye nem vakitja-e meg. Nem rég érkezett a soproni kereskedelmi és iparkamarának mult évről szóló jelentése. Kénytelen megállapítani, hogy a kisipar helyzete válságos. Mindenütt panasz és reménytelenség hallatszik. Ipartestületek sorra panaszolják szomorú viszonyaikat s megtalálja mindenik legfőbb tönkretevőjét a kormányban, a törvényhozásban, vagy a magyar társadalomban, szóval mindenütt csak saját és egyesült erejük hí .nyában nem. Sokan a kisiparosokon még lelkesedéssel is szeretnéaek segíteni s visszasírják a czéheket. Azt hiszem, csak egy olyan rendszerért lehetne lelkesedni, amely a fejlődő gazdasági szervezetben a kisiparosoknak olyan irányt tudna biztosítani, amely itvezérelné őket bármilyen, de erős társadalmi elemmé az egyén legkisebb sérelme nélkül. S ha csatáról lehet szó, akkor ezt a csatát vésővel kell megvívni, a szó és a papiros csak védhet, de győzelemre az iparosokat nem segítheti. Bármilyen nagy fontosságúak is a jogi szankcziók, kedvezmények, támogatások, a sérelmek orvoslása, mégsem lehetnek a kisipar megmentői. Megsokszorozhatják saját váraiknak, az ipartestületeknek erejét százszor, tele rakhatják közigazgatási és bírói teendőkkel, mégsem tartóztathatják fel folytonos hanyatlásukat. Elfogadhatnak a pécsi országos kongresszuson 13 határozati javaslatot s mégsem fog jutni ezípészeínkre egy-egy pár czipövel több, mint különben. Ha már a közgazdasági viszonyok mostohasága oly kegyetlenül bánik kisiparosaink legnagyobb részével, akkor a védekezés és megerősödés utia nem lehet má-, mint a veszélyeztetett iparágak közgazdasági természetének reformálása. Mindaddig mig a munka és az üzleti viszonyaikat meg nem változtatják, a helyzet képe ugyanez lesz: a kereset forrásoknak nap-nap után való csökkenése a gyári ipar elég gyors és folytonos térfoglalása miatt, amelynek vége rájuk nézve elszegényedés, elfásulás s önálló kisiparosaink megtizedelése. A magyar kisiparos csodákat vár, amely helyzetéből kiragadja, holott jövője teljesen egyéni képességétől, akaraterejétől, összemüködésre való készségétől függ. Ezen az önsegélyen alapszanak minden kínálkozó alkalomnak leszakíthassa a nyíló rózsáját . . . De csitt! . . . Egy szentéletü főpap lakó termeiben nem illik ilyen kárhozatos gondolatokat tovább űzni-fűzni. A szoba bútorzata fakószinü szövettel bevont, kényelmes, rugauyos pamlagokból és karos székekből, néhány kedves, kártyázó asztalból áll s képzeletemben mindjárt melléje ültettem a mi szokott otthoni kis kártya compániánkat, amint, nagy buzgalommal ütjük az egyedül kultivált nemes praeferanznak magasabb művészetre emelt elegáns játszmáit. — A Hermes petasusának mintájára faragott széktámlák, karfák és asztallábok, fakószinü románczukkal és aranyozásukkal művészi eredetiségükben elég kellemesen hatnak s itt is, mint mindenütt hatalmas, kivül fűlő ccerépkályha adja télen a jó meleget. Az ezután következők hoss/.u sorából még csak a hálószobát említem meg, mely túlzott józanságával és askétai szigorával a zárdai uarátczella jellegét hordja magán. Mindenütt friss levegő, ragyogó tisztaság, — de egyúttal a lakatlanságnak hidegen érintő lehe is fogadja a látogatót. A palotának legérdekesebb része azonban annak jobb szárnya, melyben a házi kápolna és a könyvtár van elhelyezve. Több lépcső csoporton azok a rationális javaslatok is, amelyek reformálni akarják a magyar kisipart éppen a kisiparosok szempontjából, de amely javaslatok megtörnek kisiparosaink közönyén s kicsinyes személyes érdekein. Mily fényes terv átalakítani a megfelelő iparágakat mű iparrá, egy hadsereget adni a magyar iparművészetnek, hogy szerte az országban viruljon a magyar iparművészet bűbájos virága, hogy ezren és ezren fáradjanak, hogy az anyagba rytmust és színharmóniát öntsenek, hogy a világ is tudjon róla, hogy van magyar iparmüvészetünk a nemzeti géniusz nagyobb dicsőségére. De hol van az a magyar társadalom, amely megutálná a mostani rideg, művészetek nélküli környezetünket s hol van az a kisipari osztály, amely megtanítaná a magyar társadalmat, hogy szeresse a művészi tartalmat s hol van az a kisiparos, aki eltérve sablonos formáitól a művészi ipar szeretetétől áthatva egyéniségének szárnyait próbálgatná. Egy másik törekvés az, hogy a tömegtermelésre szoruló, kevés tökével bíró kisiparosokat egy olyan szövetkezetben egyesítse, amely a gyári ipar jellegével, közgazdasági természetével megegyezik. Ilyen ipari termelő szövetkezet programmját, eszményi rendszerét hirdeti az Országos Központi Hitelszövetkezet. Felhasználva a kormány támogatását, iparosaink önerejét a szaktudás, szövetkezés, hitel és gép eszközeivel olyan ideális irányt mutat, amellyel kisiparosaink olvau jövedelmet biztosithatnának máguknak, amilyenről most még álmodni sem mernek. Teljesen kiépült, az iparos jellemének megfelelő ipari termelő szövetkezet, a maga anyagbeszerző gépműhely árucsamok szövetkezetével versenytársa lenne a nagyiparnak. Ha kisiparosainknak ez az összemüködése szinte mathematikailag pontos eredményeket biztosit, hát akkor mért nem alakulnak ilyen szövetkezetek? Ki hinné el azt, hogy a teljes anyagi kimerültségnek ne volna még egy eröfellobbanása a biztos jövő érdekében. A szövetkezés iránti teljes közönyösségnek ugvauazok az okai, amelyek miatt még nagyobb vállalatok elnyeréseért 2—3 kisiparosnak alkalmi egyesülése sem lehetséges, amelyek a legnemesebb törekvéseknek is útjába ádnak : a személyes érdekek és szenvedélyek, amelyeket nem képes legyűrni a húsból és vérből való ember, ha közös közreműködésről s mások boldogulásáról van szó. A szövetkezésnek igazi czéija az emancipáczió, a szabadság, amely kisiparosaink kezében hatalmi kérdésekre, önző érdekek kielégítésére ad alkalmat, amely aztán a legszebb, legideálisabb szövetkezésnek is nyakát szegi. Ez a helyzet puszta, sivár képe. A pécsi országos kiállításról mesés híreket hoznak. Hogy mennyi látni való van itt! Ennek láttára mekkora bizalom nyilvánul meg a magyar ipar fejlődésében! Nemzeti kincstár, a magyar gazdasági élet kincstára ez a kiállítás. Kincs benne a magyar munka, amelv bizalmat kér. Ezt a kincstárt Zalaegerszeg 400 kisiparosa közül senkisem gyarapította. Nem lehet vádolni őket s níucs is igaza annak, aki azt állítja, hogy a kisfel s lehaladva elértünk abba a kis szobába, melynek szekrényszerü kis házi oltira előtt a püspök esetleges itt tartózkodása alatt napi miséjét celebrálja és szokott ájtalosságát végzi. Az ott felállított imazsámolyon fekszik a sárga selyem püspöki süveg oldalt lelógó aranyrojtos szalagjával. Egy chórusszerü ablaknyiláson át le lehet látai az eléggé diszes es a földszintről egész az emelet magasságáig felnyúló kis kápolnába Szt. István királyt ábrázoló oltárképével. Az említett ablakkal szemben a kápolna túlsó falún lévő teljesen hasonló páholy-nyíláson át pedig a könyvtár szobába lehet tekinteni, melynek falait egész szélességben és magasságban nehéz tölgyfa szekrények foglalják el s ugyancsak a szárnyas ajtókon míndeuütt látható faberakási és faragást díszítésekkel vannak ellátva. A már megvakult, zöldes üvegtáblákon belül nehéz, disznóbőrbe kötött fóliánsok, titokzatos kapcsokkal záródó vaskos kötetek busulnak az idők és a tudom.ipyok haladásán. — Érdekes az erősen kékre színezett dus aranyozású mennyezet, mely telve van a tudományokra és művészetekre vonatkozó stuek-mivü jelképekkel. Az egész szoba, kertre nyíló egyetlen ablakával és a kápolnába néző páholyával dohos penészillatával egyszerre felidézi az ember képzeletében a régen itt lejátszódó jeleneteknek a képeit . . .