Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-18 / 29. szám

2 ÍM A G Y A R PAIZS 1907. julius 18. veregeti a vállamat, még van husz percze is, — volt a barátságos felelet. Nem tudom, hogy a falusiak tanulnak é a fővárosiaktól, vagy megfordítva. Denique itt barangolok, s keresem a hazafisá­got. De nem panaszolok. A Kaszás Lajos vendég­lőjébe alig hogy betérek, mert itt van a zalaiak találkozója, még a küszöbön'vagyok s amint meg­pillantanak, egy marék pénz gyűl össze a zalai Csány-szoborra. Valamennyi pinczér részt vesz berine. Nem panaszolok. Itt van Gróf Kreith Béla ur, a 48-as szellemnek egyik feltámasztója a Kossuth­muzeumával, a magyar vértanuknak könyveivel, képeivel s egyéb szent ereklyéivel. De panaszkodnom kell azért, hogy az ilyen jelenségek csak oázisok a fővárosban s csaknem ismeretlen oázisok. Verejtékezve nyargaltam le és lel, vendéglősök, postások, rendőrök mitsem tudnak róla. A függetlenségi párt oszladozva költözködött más tanyára. A magyar vértanuk muzeumáuak is hurczolkodnia kellett. Tehát nincsen állandó helye. Eddig is csak egy politikai párt adott neki tanyát. Tehát a nemzet s a nagy város nem vall iránta rokonszenvet. Csak egy párt. S most innen is kiszorult. Ez a hatalmas muzeum az alapitó Grófnak saját lakásán van a Népszínház-utcza 23. szám I. emeleten. A vérfagylaló vértanú-képek­nek egy tizedrésze megtölti a lakást, a többiek becsomagolva itt-ott a többi emeleten, padláson, szanaszét, amint egy magánlakás megengedi. Kérdeztem, hogy hát ennek a közkincsnek nem adna é szállást a város? vagy a kormány nem rendelne é egy alkalmas helyiséget? Nem. Mondja a tulajdonos. Ennekelőtte felajánlottam ingyen. Nem kellett. Most már nem adnám ingyen, mert rengeteg költségemben áll. Igazán megáll az embernek az esze. A főváros büszke lehetne egy ilyen nemzeti kincsre. Egyetlen futó rendőrre többet költ, mint a mennyivel egy termet adhatna ezeknek a szent ereklyéknek a számára, ha már megvenni nem akarja. De hiába! Halmos és a többi polgármester féle urak is csak mutatós névvel szeretnek magyaroskodni. A vezető emberek előtt még mindig nagy bökkenő az a Kossuth-féle 48-as szellem. Beszélgettünk Csány vértanúról is, kinek kulti­válását szintén Gróf Kreith Béla kezdette meg a többi hősökkel. A nemes Gróf érdeklődéssel kérdezősködött a Csány szoborügyről. Szerinte is okvetlenül vár­megyéjének székesvárosában kell felállítani, még pedig a legforgalmasabb központon. — Végül megtisztelt két példány díszes könyvvel, melyet Hock János irt Rákóczinéról. Ki egy életnek a nemes szenvedélyét adja a magyar nemzet véres küzdelmü történetének a megőrzésére: az előtt az ember előtt levett kalappal kell beszélni. Ugy beszéltem én is . . . A szomszédban meglátogattam már együtt Váczot is s megnéztem másodszor is a süket­néma intézet nagy alapitóinak: Ferencz királynak és császárnak s Cházár Andrásnak emlékeit. Utóbbi ezelőtt 100 évvel irta s most is ott van az épület falába vésve: Nem tudhatván, élsz e a nap lenyugtáig: Tégy jót a némákkal élted végfogytáig. Ebből kiindulván s nem tüdhatván: élünk é holnap? kezdtünk alaposan élni lovag Fodor Imre kertjében a pinczéből. Itt ért engem az a hallatlan kitüntetés, ami még soha az életben, talán első és utolsó, hogy újságírói tisztességemért egy hatalmas virágkoszorut kaptam. És hogy ezt sem tudom kel­lőenméltányolni. Mindig elégedetlenkedem. Szó, ami szó, inkább szert szeretnék teuni én is vörös­hagyma koszorúkra, hogy esténként szalonnával m egvacsorálgassam. Borbély György. A Korner ur tanítványai. Tisztelt szerkesztő ur! Ezelőtt két héttel a Zalavármegyei Hírlapban Egy családapa lelkesült nagy buzgósággal irt dicsőítő czikket, egy hosszú, nagyon hosszú terjengős, fellengős czikket, a művészetről, a zeneköltészetről s a zongora vizs­gáról és Kerner ur tanítványainak tüneményes haladásáról — és óhajtja az egy családapa, hogy mindenki vigye a gyermekét, főképen a leánygyermekét Kerner úrhoz. Én olvastam azt a czikket, de nem hiszem, hogy egy családapa irta volna. Hanem ha családapa irta, engedje meg a tisztelt szerkesztő ur, hogy családanya létemre én is irjak egy czikket. Hát kérem szeretettel, én tudom, hogy amikor Kerner ur ebbe a városba jött, a Magyar Paizs, az ő érdekébea igen rokonszenves czikket irt a művészetről, a zeneiskoláról, zene és művészet­pártolásról stb. és előlegezte Kerner úrban a derékséget. Ez mind helyes dolog volt. Lehet, hogy most sem vonja meg tőle az elismerést. Ez a Magyar Paizs dolga. Szép tőle az opti­mistaság és a humanistaság. Csakhogy kérem szeretettel, beszéljünk csak most a családapa panegyrikus czikkéről. Milyen fényes vizsgát tettek a Kerner ur tanít­ványai? Arról nem akarok beszélni, hogy privát gusztus a tanítványokat házonként szedegetni, s mások korholásával édesgetni, mint Rozgonyi Cziczella csalogatta csemegével Muczi paripáját; arról sem akarok beszélni, hogy milyen emberek azok, akik ilyen dolognak »felülnek«, jobban mondva, Muczi paripaként nyakukra és hátukra veszik a »lova­gokat«. Csak azt akarom megmondani, hogy akik a családapa czikke szerint Kerner ur dicsőségére olyan fényesen vizsgáztak a zongorából, az Obersohn, meg a Fürst kisasszonyok, azok a vizsga előtt csak egy-két hónapig voltak a Kerner ur tanítványai, de éveken keresztül mástól tanultak zongorázni. Azt nem mondom meg, biztosan nem is tudom,hogy hol, de nem Kerner urnái. Ha nem csalódom Németh Elekné tanította őket, nem Kerner ur. Kiváló tisztelettel a szerkesztő ur iránt. Egy családanya. Nincsen értelme, hogy magyar iskola, mely­nek fentartója végre is csak a magyar nem­zet a maga összeségében, a magyar tanszer­ipar- és kereskedelem mellőzésével közvetle­nül a külföldhöz folyamodjék, gyakran nevet­ségesen egyszerű tanszereinek beszerzése végett. Ez oly megbotránkoztató és hazafiatlan eljárás, melyet szó nélkül tovább eltűrni nem lehet. Zalavármegyei muzeum. ujabban beküldött ajándékok (20. közlemény.) Andaházy Szilárd Beszterczebányáról adott egy szliácsi fürdőn megkövesült begonia virágot csere­pestől és Dobsinán készült két húsvéti tojást különféle figurákkal kifestve, — Kovách István szombathelyi tanfelügyelői tollnok Bucsuszentiászló­ról egy megkövesült ló-álkapcsot, melyet a szak­értők igen réginek, ezer esztendősnek Ítélnek. Borbély Sándor váczi siketnéma intézeti igaz­gató egy Szatmármegyében megkövesült virág­kosarat adott. Marics Kálmán I. gimn. tanuló egy régi egytollas kulcsot hozott. Borbély György. Az ország dolga. Pihennek a honatyák s a miniszterek is. A politikus világból egy rekedt hangnak elhaló hangja boszantja az ember fülét. Nikolics Fedor és Supilo nevű horvát képviselők kegyetlenüi lármáznak otthon, hogy a magyarnyelv miatt csinálnak olyan dolgot a horvátok, amilyent nem látott a világ, még 48 sem. Hát, a mi igaz, igaz. Bizony szeretném én, ha magyarnyelv hangzanék büszkén bárcsak egy akkora területecskén, mint amekkora az európai és ázsiai orosz birodalom. De ha nem hangzik, hát nem hangzik. Meg kell elégednünk avval a területtel, melyet bekerít a mai Magyarország határa. S ha jól meggondoljuk a dolgot, evvel meg is Ihetne elégedni. Ha t. i. ezen a kis területecskén igazán magyar szó hangzanék. De szomorú dolog, hogy nem hangzik ám. Még a hivatalos ügyekben sem. A kereskedelem hivatalos ügy. A kereskedőknek felerésze még egymással is idegen nyelven érintkezik. Hát én nem tudom micsoda gyönyörűség az nekünk, ha a Cap tarto­mánybeliek magyar nyélven kínlódnak, akkor, mikor saját házunkban és hazánkban nem tudunk érvényt szerezni saját nemzeti nyelvünknek! Heti hirek Helyiek. Várcsi közgyűlés volt 16-án Németh Elek helyettes polgármester elnökletével. Egyhangúlag elfogadták némi ingatlanra nézve a kath. plébá­niával s a zsidó temető mellett való csere szer­ződést, s a polgári leányiskola telkéhez is vásá­rolt a város a szomszédoktól egy kis kiegészítő területet. Fürst Sándor és D. Horváth Győző építkezésére nézve megállapították az ntczavo­nalat. Faragó Bélától a vásártérhez vettek terü­letet és Kozáry Lajosnak kárpótlást igér a város. Az 1908. évi községi közmunka összeírásához kiküldik Horváth Károly és Puer István tagokat. De Sorgo Antalnak megígérik, hogy a honpolgári jog megszerzése után megkapja a zalaegerszegi illetőséget. Horváth Márinak az idevaló illetőséget megadják, Farkas Jenőnek nem. Gyűjtsünk a Csány szoborra! Jády Károly gyűjtése a 644. sz. gyütő­iven Zalaegerszeg — Szigetvár. Jády Károly —50 Szommer Erzsike —'20 Ifj. Szommer F. —10 Szommer Margit —"10 Jurácz Ferencz Unhert Margit Franászti Etelka —10 Bibics Juliska —"10 Kolovics Etelka —10 Kovács Rozika Tringer Rozika özv. MauhartEdéné—'30 özv.SzombatiL.-né—10 Márátics Károly —"10 Elek János " —'20 Thaschoffer J.-né —'20 Jády Károly —'30 Hauptman Károly —'04 Ifj. Metz Lajos —'40 Mauchart Antal —'40 Pichler József —"30 •20 —•10 —•02 —10 Pichler Ilonka —10 Szercsényi Jenő —"10 Peer József —'10 Kostyák Sándor —10 Guchmann Annika—'10 Szíjártó Mariska —'10 Jády Gyula —'30 Térmeg István —"10 Vörös József —10 Riedelmáyer S. —"50 Mosgai Gusztáv —10 Mosgai Mariska —10 Schmidt Károly —"20 Kovács Emma —'04 Király Roza —'04 Nóvák Erzsike — 08 Szilágyi Teréz —'04 Zrínyi Ilona —10 Szommer Mariska—"10 Pordenát József —10 összesen 6 K 46 í. Simitska János gyűjtése a 649. szánni gyüjtőiven Zalaegerszeg. Simitska János 20"— Bakó Mihály 5 — Hosoff József Kardos József --'20 Ávár Gáspár —10 Svastits Mihály 2 — Csoknyav Jenő 5'— Csoknyay Imre 3'— Reinhardt Ádám 1"— Éppel Lipót —'20 N. N. —'20 N. N. —-20 —•40 Szedenik Péter l- — N. N. —-20 Rócz Ferencz 1'— Müller Antal —'20 Turián József 1'— N. N. —'20 Dr. Kreichel I. —'20 Gáspár Gy. L. —'20 Dr. Cssppentzky M. 2'— Simitska Endre 2•— Együtt 45 korona 30 fillér, azonban ebből a Simitska 20 korona adományát már f. évi márcz. 7-én a Magyar Paizs 10. számába átvettük és ott nyugtáztuk, a mai összeg tehát csak 25 K 30 f. Strausz Albert gyűjtése a 2975. számú gyüjtőiven Szécsisaentlászló. Dora Dániel —20 Bercsán István —20 Dóra Sándor —"20 Strausz Albert — 70 Kálmán György 1"— Langer Ernő 1"— összesen 3 K 30 f. Pálffy Imre vendéglős gyűjtése a 2988. sz. gyüjtőiven Boldogía. Horváth József —10 Pejtli József —'10 Farkas Antal —'04 Takáts József —'04 Orbán József - 04 Dömötör Pál —'04 Horváth György —'04 Farkas Péter —"06 Pap Ferencz —'04 Kránicz Vincze —'04 Pálffy Imre —'10 Horváth András — '40 Zelkó Péter —'04 Krizmamcs Imre —'04 Kozma József — Pálffy Erzsike — Peszleg János — Takács József — Kámán Ferencz — összesen 1 K 50 04 10 10 04 10 Borsodvármegye alispánja Miskolcz 10 í postadíj levonása után . . . 19 K 90 f. Szalay József gyűjtése a 721. sz. iven Nemesapáti f. Szalay József . Bogyay Kálmán összesen ÍK­1 „ — „ 2 K — f. Déva város az 1447, iven . 5 K — í. Gróf Batthyány Pálné (2-dik) gyűjtése. Gróf Somsich Tihamér Budapest Róna utcza 46 10 K — f.

Next

/
Thumbnails
Contents