Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-03 / 1. szám

M A 0 Y A R P A I Z S 1907. január 3. Biscliiizky Miksáné Nagykanizsa. 38 év ót* fennálló legjtbk hírnévnek örvendé kangszerraktóráhaa Nagykanizsán 8—í>2 - ujak és kijátszottak nagy választékban kaphatók részletfizetésre is, a legjobb gyári árak mellett kaphatók, i ' • ''esetleg bérbe vehetők. Régi zongorák mindenkor becseréltetnek. Levélbeli megkeresésre azonnal választ. mindenütt ahol és amikor alkalom kinálkozik reá. Itt a tél. Közeledik a farsang. S vele azoknak a kínálkozó alkalmaknak egész tömege az Ígéretek beváltására, a jó példa mutatás megkezdésére. Ki ne álmodott volna köztetek már honi bálokról, tulipános mulatságokról, hol a szép nemzeti viselettől kezdve az utolsó keztyűgombig, a bajos lejtésű nemzeti tánczoktól kezdve a társas játékig, az Ízletes italoktól e étkektől kezdve a szívbeli jókedvig minden, de minden lenne — színmagyar! . . . Kőztetek ki ne alkotta voüna meg képzeletében egy színmagyar stílű és ízlésű, patriarchális kedélyességfl otthonnak az eszményét, ahol az ősi szokások és erkölcsök tiszteletének oltárt emel a hazafiság; ahol ember és tárgy, szív és lélek szeplőtlen magvar érzést, hamisítatlan magyar szellemet lehe ! . . . Valósítsátok meg hát ezt az álomképet jóságos magyar Nagyasszonyok! Ti, akik irányadó befolyást gyakoroltok a mi társadalmunkra, s társadalmi helyzeteteknél fogva a közfigyelem szemsugarainak a gyűjtő fókusában álltok: — ti vagytok hivatva, az Istentől kiválasztva arra, hogy ez az ábránd megvalósuljon! Kezdjetek bele még ez év elején, még ma, Tagy hoinap. Ott lesz mellettetek az intelligens társadalom egész zöme, ott lesz mellettetek a tulipánszövetség egész tábora. És akkor kitör az eszme ujult erővel és ragadja magával a társadalomnak azt a rétegét is, mely megszokta, hogy mások gondolkodjanak helyette! Ez volna csak a fényes győzelem! Jutalmul felétek szállana egy egész országnak, egy egész világnak a tisztelete, becsülése és rátok szállana a magyarok Istenének a legszebb áldása. Szivesérte **é8ülam.t.szüiőkés ze arátoknak! Mindenki előtt ismert mondás az, hogy a nemzeteknek a kulturában való előhaladásuk mar ője, egyesegyedül a művészetekben található. A művészetek ápolása, szeretete és felhasználása a lélek idomítására, nevelésére jellemzi a kultur népeket. A zeneművészet pedig a sziv, a iélek és a kedélv képzés tekintetében az összes művészetek között első sorban érdemel figyelmet. Nálunk Magyarországon sajnos még nem jutottak mindenhol a művészi fejlődés helyes módjára, ámbár mindenki érzi ugyan, hogy tenni kell valamit. Vannak egyes városok, a zeneterén úttörő apostolok, kik sokszor önfeláldozással küzdenek a művészet megvalósításáért (de ez még mind nem elég, ámbár az ilyen önzetlen munkálkodás a legnagyobb hálára kötelezhet mindenkit a ki csak * zene missióját szivén hordja.) Hogy a zenének cuitiválását általánossá tegyék ós mindenki e művészetet magáévá tehesse, látjuk, hogy számtalan városok a zene művelésével foglalkozva, magok állítottak fel zenedéket u. m. Debreczen, Kassa, Pécs, Miakolcz, Szeged, stb. Ha tapasztaljak is, hogy sok helyen a7 "'etékes körök mostohán bánnfk is a zenemű"' ^jlesztésóvel, Tannak a zeneművészetnek szí • cstolai, kik igyekezetükkel némi részben pt. a nemtörődömség hiányait. Alulirt, a kassai városi zenede volt igazgatója ós az ottani székesegyháznak 24 éven át karnagya, eddig a strassi katonai alreáliskola zenetauára Zalaegerszegen óhajtanék letelepedni és zeneiskolát nyitni egyelőre zoogora, műének és zene elmélet (összhangzattan, zene-aesthetika, zenetörténet) szakokkal s később, ha a körülmények kívánják, hagedü tanfolyammal kibővítve. A tananyag és beosztása olyan lesz, mint a budapesti nemzeti zenedékben; az előadások a rendes iskolai időn kivül este 6 óráig ; a zeneiskola áll: előkészítő tanfolyamból, I. és II. a!-, III. és IV. közép- és V. és VI. felső kimüvelési osztályból; az álta'ános szakon a taadlij évi 60 K, mely félévi részletekben előre fizetendő; a beiratási dij egyszer s mindenkorra 6 K. — Csak az énektzak tandíja havi 4 K. ós ezt azért állapítottam meg 4 K-ban, hogy módot nyújtsak bárkinek is résztvehetni ezen tanfolyamon ós hogy ezekből a lehető legrövidebb idő alatt uőiesetieg vegyes énekkart stervezhessek. (Daiestélyek, egyházi és világi ünnepségek.) A zenede 1907 február elsejével nyilik meg és tart az iskolai nagy szün'do kivételével 1908 február végéig. A következő években azonban a tanév a rendes iskolai évekkel egy időben, vagyis szeptembeibsn kezdődik s junius végén nyilvános vizsgálattal fog befejeződni, melyre a szülők és zenebarátok szívesen látott vendégek lesznek. A tanítványok időszaki értesítőt 8 az óv végén bízonyitványtkapnak s azok kik a felső kimüvelósi osztályt is befejezték ,az itt ^erzett ismeretekkel a budapesti nemzeti zenedében magánvizsgálat utján zenetanításra oklevelet szerezhetnek. A zeneiskola mellett kívánatra magánórákat is szívesen adok. A magánoktatást már január havában szándékozom megkezdeni. Zeneiskolát csak azon esetben nyithatok, ha elegendő számú jelentkező lesz. Mélyen tisztelt hölgyeim ós uraim! Önök, kik a zenét, a dalt szeretik s maguk is kultiválják, igen jól tudják, hogy a zene, a dal, az emberiség jó szellemenek ajáudéka és a legközvetleneb ós legtisztább megnyilatkozása az emberi kedély belső világának; hogy a zene, a dal edfsen csengő nyelven beszélünk Istenünkkei 8 ennek libegő szárnyaiia bízzuk örömünket, bánatunkat és reményeinket; hogy a zene, a dal a legnemesebb szórakozás, mely képes az ember lelkét e földi salakból kiragadva egy magasabb, az idealismus világa feió röpiteni, önökhöz, kik mind ezt jól tudjak, fordulok és a jövő nemzedék zenei műveltségének alapozását czéizó intentióma ik kegyes pártfogásáért esedezem. Zalaegerszeg, 1907 január 1-én. Kerner József zeneakadémiát végzett zenetanár, az i tteni izr. hitközség orgonásza. Cogito, ergo-sum. Valamint az embernek, ugv az állatnak is van érzése, mert ahol ösztön van, ott érzés is van. Azonban az áüat nem rendelkezik az ész vagy az ítélet erejével, sem pedig a kópzelődés erejével, amint ezen erőket az embernél észleljük. így tehát az ember az egyedüli lény, amely öntudattal érez és cselekszik. Ebben a tényállásban rejlik az embernek nagy előnye és fölénye a többi lények fölött; amely előny még fokozódik a kópzelődés ereje által. Az embernek vannak eszményei. Életünkben érezzük az ösztönt eszményi existencziára. Ez existencia utáni vágy, küzdelem csak a három kulturtényező t. i. a vallás, tudomány es művészet által egészíthető ki, ezek hasonlítanak három pompás fényesen világító csillaghoz, amelyet felé mi oly szívesen föltekintünk azért, mert életünket megvilágítják és azt valódi életté teszik, miáltal magasabb kópzelmet és fölfogást nyerünk a mi létünkről. Az ilyen eszményi czólok, az ilyen befolyás által az ő műveltségére nézve különbözik az állattól az ember. Ugyanis a vak vagyis az öntudatlanul tevékeny természeti ösztönön kivül uralkodik az emberben a tudat ereje is; e éppen ez a tudat az, amely őt erkölcsi lénnyé teszi, emeli. Az ember erkölcscsel rendelkezik é? kultmávai, melyeknek áldásában a nevelés által részesül, ezek képezik a gátat a természetnek vadui neki rohanó benső ösztön ellen; ezek elősegítenek minket, embereket oly léthez, amely magasabb fönségesebb más lények existeneziájánál. Az állatnak nincsen meg azon képessége, hegy a természetben uralkodó erőket megismerje, továbbá arra sem képes, hogy kópzelmeket nyerjen é3 hogy az ilyen nyert képzelmek révén életét kellemesebbé, szebbé alakíthassa, mint a milyenben tényleg részesül. Ai állat nem képes legyőzni önmagát vagyis a benne rejlő természetet, oda van bilincselve, a vakon és öntudatlanul uralkodó természethez, s így ő rabjává íesz a természeti ösztönöknek. így tehát a természeti ösztön abszolút zsarnoka az állatnak, mig ellenben az ember szabad, de csak annyiban, a mennyiben számára is bi/.onyos határok vannak szabva, Az ember szab adon alakíthat ja életét, függetlenül azon természeti ösztönök befolyásaitól, amelyek benne és körülötte támadnak. Az ember az önmagát legyőző, oly hős, aki a vak természeti ösztönt legyőzheti. S itt az a bibliai elbeszélés, mely az első emberpárról a megismerés fája alatt szól; valamint azon elbeszélés is, mely az alma harapásról a paradicsomban tesz említést — valóban gyönyörű, sőt boldogító tanúságot nyújt nekünk. És ezen almába bele kell haiapni.; mindenkinek, azt bőven megízlelni kell mindegyikünknek, mert ez jelenti az önmagunk és mindannak megismerését, arai körülöttünk van. A csábító kigyó pedig vak, heves és erőszakos természeti ösztön. Igaz ugyan, hogy az ember ezen megismerés áltai száműzetett a paradicsomból, amelyben oly édesen, boldogan álmadozott, azután pedig kellemetlenül fölébredt és kiutasittatott. De azéit az ember nem nyugszik, hanem a megismerés fegyvereivel törekszik egy más paradicsomot a maga számára kiküzdeni abban a világban, amelybe utasíttatott, száműzetett. E2 a világ pedig ott van, az embernek az ő saját bensőjében. A paradicsom, amelyről gyermekkorunk napjaiban oly sok szépet, kedvesen ós oly szívesen hallottunk : az ami ifjuságunk maga. Nem mi alakítottuk a mi életünket, hanem mások. Olyan élet volt az, mely a fájdalmas szenvedélyeknek keserű fulán*ját még nem ismerte. Da a kigyó, a vak természeti ösztönnek a symboluma, befészkelődik náiunk, ós pedig kezdetben észrevétlenül, mig végre úgyszólván tudtunkon kivül hatalmában vagyunk. Akkor először öntudatunkhoz jutunk; megismerjük az egész világot, az egész világot az 5 fájdalom-teljével és sajat fájdalmunkban ébred föl a részvét; de fölébred bennünk egyúttal azon vágy is, hogy a magunk és mások fájdalmait csillapíthassuk. É9 ez azon idő, amidőn tisztán és világosan megértjük azon szót: gondolkodom ós azért tudom, hogy vagyok. Cogito, ergo-sum! Cselkó Jóasef. Muraközi naplómból. Ketten sétálgattunk. Én, meg az ón jó Miska barátom. Csak ugy hallgatagon. Lelkünk olyan bus, olyan szomorú volt, mint most a természet. Egészen beleillettünk abba a borongós időbe. Ó verdeste a kavicsokat, én meg bámultam a csapatokba vergődött kányák röpülését. Itt-ott még fönn állt egy-egy kukoriczatábla, — de már keresztül látni rajta. Dércsípte levelei sárgultan, — fonnyadtan lógtak le a rozsdavörösre