Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-02-01 / 5. szám

o MAGYAR PAIZS 19U6. tebi uár 1. kotm anyánál és törvényeinél fogva, mint állami s nemzeti léte alapján is megilletik s amelyekről sohasem mondott le. De kétségbe vonják jogait. Elő akarják inai, hogy mit ' iell s mit szabad és mit nem szabad tennie. Oly elemekkel szövetkeznek ellene, amelyeket nem a nemzeti lobogó, nem a Hynmus és Szózat, hanem a nemzetközi forradalmi zászló és induló lelkesít. És kimondhatlan szenvedéssel, nyomorral fenyegetik az esetre, ha nem hajói meg a parancsszó előtt. Minthogy pedig a nemzet öngyilkosságot követne el és méltán megérdemelné a szolgaságot, ha lemondana jogairól s ezért azokhoz ragaszkodik: akarata ellenére olyan kormányt állítottak élére, amely minden izében alkotmányellenes, amely sárba tiporja törvényeinbet s önkényuralmat folytat azért, hogy a nemzet akaratát és jogos ellentállását megtörje. Hógy pedig a nemzet képviselete, az országgyűlés bele ne szólhasson az ország ügyei intézésébe s felelősségre ne vonhassa a kormányt: 'folyton elnapolják világos törvény s királyi szent eskü ellenére is az országgyűlést. De ezzel egyúttal azt is el akarják érni, hogy a kormány az ország- gyűlés kijátszása mellett önkényü]eg megköthesse Ausztriával s a külállamokkal a kereskedelmi szerződéseket s ezzel országvnkat hossza időre ismét Ausztria gyarmatává tehesse. A nemzet törvényes képviselete ily körülmények közt tétlenségre lévén kárhoztatva: a törvényhatóságok állottak csatasorba, hogy betöltsék alkotmányvédő hivatásukat. Ez azonban még nem elegendő annálinkább sem, mert a kormány nem riad vissza semmi erőszaktól és törvénytelenségtől sem, hogy a vármegyék ellenállását is megtörje. Tehát minden honfinak ki kell vennie osztályrészét a küzdelemből. Ennélfogva társadalmi uton is tömörülnünk kell jogaink megoltalmazására. Ez a védelem azonban legnagyobb részben (sakis az ellentállásra szoritkozhatik. De van — szerencsére — egy tér, amelyen a társadalom cselekvöleg is fölléphet, nagy eredményeket vívhat ki és semmiféle önkényuralom sem tartóztathatja fel. Ez a tér pedig éppen az átér: a közgazdaság tere, amelyen a nemzet_ önállósítani akarja magát Ausztriától. Múlhatatlanul szükséges tehát, hogy erre a térre irányozzuk munkálkodásunkat teljes erejével azért is, hogy a talajt az önállósításra előkészítsük s a gazdasági különválásnak korszakot alkotó és szebb, jobb jövőt hozó s uj meg uj gazdag erőforrásokat nyitó nagy munkáját elősegítsük. Megvan erre a módunk a társadalmi utou mai lekötöttségünkben is éppen ugy, amiként megvolt 1844-ben. Sőt még akkor sem volna szabad mellőznünk a társadalom tevékenységét, ha az állam minden erejét fölhasználhatnék is, mert az állam nem tehet xaindent egymagában. Honpolgárai közremüRigó Kata (népballáda). Méla holdnak halovány sugára Vet világot csendes, néma tájra. Néma csendben fíí-ía-virág alszik, Csak a Tisza locsogása hallszik. Tiszspartján nádfedeles házba, Rigó Kata alszik puha ágyba. De nincs nyugta, gyötii kinos álom ... Suttogva szól: aludj gyöngyvirágom! „No, ne siij no, bizony még meghallják Haimat tested, hogy a habok nyalják." S a két karját danolva himbálja: ,Aludj rózsám, csicsija babája". Csitítgatja kicsi kis be-báját De csak hallja habok Iccc-anását S boius szemmel a mint néz az égbe, Lángpallnst lát felvillanó fénybe. „Édes anyám! jaj nézd csak mit látok, Poroszló jön, kezeben hoz láoczot." „Szűnjön ajkad áiuló sírása, Aludj rózrám, csicsija babája". Vén Eigónét g>ütri nehéz álma Majd megfojtja az a könnyű párna! Kit roszra vitt, álmában ugy érzi, Beteg lánya a íeggelt nem éri. ködését igényli ozéljai elérésére s különben sem szabad mindent az államtól várnunk. Államnak és társadalomnak karöltve kell járniok egymással, hogy a haza boldoguljon. Ott van e tekintetben más nemzetek utmutatása. Olaszország például teljes állami erejét ipara felvirágoztatására fordíthatja és társadalma mégis nemzeti iparfejlesztő egyesületeket alakított és maga a király foglalja el az első helyet az alapitól: között. A gazdasági önállósításnak és általában véve a közgazdasági érdekek előmozdításának egyik leghathatósabb módja a honi ipar támogatása. Mert az ipar szoros kapcsolatban áll a nyerstermeléssel és a keieskedéssel s emeli azokat . S ez a három tényező együttvéve az, ami vogyonosodást, jólétet s ezek révén erőt, hatalmat, tekintélyt ad a: államnak. Ezéit versenyeznek az államok iparuk fejlesztésében. Ezért folyik a nagy harcz, nz ipari küzdelmek harcza államok közt s amelyik hátramarad, az szegény s erőtlen is marad, nem lesz ura önmagának, hanem minden tekintetben ki lesz szolgáltatva a hatalmasok önkényének. A honi ipar pártolása közvetlenül annak terjedését, fejlődését, versenyképességét, mindezzel pedig közvetve a kereskedés föllendülését s azt fogja eredményezni, hogy nem szorulunk a külföldre s nem gazdagítjuk azt, mert itthon megkapunk minden iparczikket jó minőségben s illő áron, sőt még a. külföldre is szállíthatunk s igy az a sok millió, amit most idegen árukért más államoknak adunk, itthon marad, sőt iparezikkeinkért is pénz folyik be az országba. De az a hasznunk is lesz, hogy nyersterményeink fogyasztóinak a számát nagyban növeljük, hogy az ipar czéljaira alkalmas termények itthon dolgoztatnak föl és nem kell azokat külföldre kivinnttnk azért, hogy iparczikkek alakjában nagy költséggel visszahozzuk azokat. A hazai ipar istápolása tehát mezőgazdaságunknak és állattenyésztésünknek is javára lesz. Ezen kivül emeli az adózók számát ;> köz jajára. Végre üdvös lesz azért is, hogy tömérdek olyan honpolgár jut jövödehnező foglalkozáshoz, aki ma munka szűkében van s elégedetlen és kivándorol. 11a megadjuk ezeknek a. megélhetési föltételeket, bizonyára megtarthatjuk őket a hazának s ez már magában véve is nagy vívmány, mert hisz úgyis keresni és rokon nélkül vagyunk s idegen nemzetek tengere övezi körül és fenyegeti elnyeléssel kis magyar szigetünket: hazánkat. Elodázhatlanul szükséges tehát, sőt a 12-ik órája van itt annak, hogy honi iparunkat pártoljuk. Elődeink példáját köretre, vámsorompót kell minden magyar ház küszöbére f'dlilarfu.nk az idegen és főként a bennünk elnyomó osztrák ipar gyártmányai kizárására. Kern támadó, csak jogos ánrédelmi, de oly harcz les: cz. amily legérzékenyebb oldalát érinti ell<nrinknek s amel íjból csak győzelmesen kerülhetünk ki. Nem a harcz, Ajtó nyílik és a néma csöndbe Rigó Kata kiillanik szökve. Mint üldött vad fut az éjszakába, Gyöngyharmaton tapos által lába. Arkon-bokron vezet át az ösvény . . . Tépett inge foszlányba lóg testén . . . Tisza partján őiültén kiáltja: „Aludj rózsám, csicsija babája!" A Tiszának fellocscsanó habja Rigó Katát mélyre csalogatja . . . A halászok másnap halva lelték, Uram Isten! szánd meg bűnös lelkét! Király Mátyás. Amerikai stodensnö. Előkelő, sőt kitűnő állást foglal el az amerikai nő ugy a gyakorlati, polgári hivatásokban, mint a tudományokban is; de nevezetesen az iskolai és a tanügyekben. Alkalmam volt e tekintetben egy nemrégen megjelent statisztikai kimutatást áttanulmányozni s láttam, hogy Amerikában a nép- és elemiiskolák tanitószemélvzetének két harmadát nők képezik; és hogy a tanitóképezdék növendékeinek 57 százaléka nőkből áll. Magasabb tanintézetek, egyetemek, kollégiumok száma 646. Ezek közül 162-őfc csak is nők,— 345-öt nő s férfi tanulók, — 135 öt pusztán férfitanulók lá

!ogatnak. Amerikának legjobb s kizáiólag nő tanulók hanem annak a békének a kivirása a czélunk, amely áldást terjeszt sokat szenvedett szegény hazánkra, mert nemcsak gazdasági, hanem politikai tekintetben is meg fogja teremni dás gyümölcsei t! A honi ipar felkarolásával jár az. hogv a hazai gyártmányok ellen itt-ott feltűnő kedvezőtlen előítéletet s az idegen iparczikkek iránt sok helyütt mutatkozó előszeretetet gyökeresen kiirtsuk. Amint'egy jeles művészünk találóan mondja: „Együnk cserép tányérról és járjunk daróezrnbábaii, amíg nem tudunk mást előállítani". Tehát meg kell elégednünk azzal, amink van, annálinkább is, mert ha nem terjeszkedünk azon tál, ezzel csal: a takarékosság szellemét ápoljnk s annak előnyeit szerezzük meg. A vármegye bizottsági közgyűlése mindezekre való tekintettel 20%4. 1905. sz. határozatával társadalmi mozgalmat kezdeményezett a honi ipar támogatására és alulírott alkotmányvédő bizottságát kérte föl arra, hogy a mozgalmat megindítsa és szervezze. Tisztelt Polgártársak! Az alkotmányvédő bizottság áthatva küldetésének fontosságától, a módot kereste, amelyen legjobban megfelelhet magasztos feladatának. És meg is találta azt az ország a .,Magyar Védő Egyesület" szervezetéhen. Tehát ezt az egyesületet ajánlja támogatásra nem csupán azért, mivel abban egy k''sz, már működésben lévő jó szervezetet nyerünk, hanem azért i*. mert tudatában van annak, hogv erőinket egyesítenünk kell, mert különben szétforgácsolódnak, sz;

1'/ felé húznak és bármennyire megfeszítjük is azokat, képtelenek leszünk a nagy ezéliiak megfelelő nagy eredményt elérni. De ezen egyesület ajánlásánál döntő volt az a körülmény is, hogy az nem egyedül az ipari, hanem a mezőgazdasági termelés védelmé! is zászlajára irta. Ehhez járul, hogy az egyesület szervezete megegyez az 1844-iki védegylet szervezetével; az pedig jónak, kifogástalannak, hatásosnak bizonyult, mert valóban fényes sikerrel működött. Tehát maradjunk meg annál «•'• - fogadjuk el cz emiitett egyesület szervezetét, annál inkább ie, mert ennek a kezdet nehézségeivel küzdő rövid élete is megnyugtathat mindenkit. A haza szírében, a székesfővárosban alakult „Magyar Védő Egyesület

u az egész országra kiterjeszti áldásos működését és vidéki tagjaiból Hók-egyesül eteket alakít s ilyeténkép oly egységes, hatalmas szervezetet alkot, mely a haza minden legkisebb zugát s a társadalom minden rétegét át- meg áthatja s öntudatosan, egyesült erővel halad * kitűzött irányban hazafias czélja megvalósítására. Az egyesület czélja: • hazafias társadalom minden tényezőjének egyesítése, hogy a hazai ipari és mezőgazdasági termelést u külföldi rersenunycl szemben megvédje és fejlessze. Az egyesület feladatai : a) Teljes erővel igyekszik odahatiii. hogv minden hazai termelésű jó iparczikk és termék számára alapított s felszerelt egyetemek Löifé tartozik az úgynevezett fassar-kollegium. Alapíttatott Wasser Mattheo által 1861. Megemlítendő még IIellesby-koWcgmm Massachussetsben és a Bryn Maros egyttem Philadeltíában. Ezek csakugyan rointaintézetek ugy a berendezésűket illetőleg, nevezetesen pedig a kiképeztetes módjára vonatkozóig, melyben növendékeiket részesitik. Éppen ezért tartozik is e három intézet az ország legbefolyásosabb s legtekintélyesebb intézetei közé; a mi annál nevezetesebb, meit mind hálom magán intézet. A tanítás költségeit illetőleg meg kell jegyeznek, hogy a Wassar-kollegiumban 400 dollárt fizet a növendék évenkint az egész ellátásért. Túlságosan olcsónak éppen nem mondható ez a kiképeztetés. Egyébiránt nálunk is a konviktusok ban ós főleg a magánintézetekben 1000 forintba belekerül egy tanuló. Természetesen nem értem én itt az egyes intézetek úgynevezett alumneumait, melyek csakugyan nagy jótétemények a szegény tanulókra nézve. * * Minden tudományosság mellett nem hanvagolják el a^ ameiikai főiskolák a testi kiképzést sem. A test edzést előmozdító különféle játékokban ós gvalatokban szorgalmasan részt vesznek a Múzsák fiatal leányai. Azonkívül tartanak minden évben tavaszkor nagyszabású tornaünnepélyt is. Ezen ünnepélybő