Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1906-09-20 / 38. szám
VH. éff Zsiaegerszcg, 1906. szeptember 20. 38. ezám, Kloí*«téji ár: Sj érrt 4 koroaa, érr* 2 koron. ícsy*d érr* 1 kor. UÍB 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés széria Nyilttér sora 3 kor Szerkesztőség kUdőhivttai Wlassics-utcz* Alapító és szerkesztő: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z HORVÁTH LAJO; MEO-JELJECJSTIIE^ HETENKÉNT CSTÍrTÖlRTOJKIÖrSr ESTE. „Mit csinálsz ács, mit csinálsz? — Akasztófát faragok." Talán mind akasztófát faragtok Magyarországnak rengeteg erdőségeiből, hogy meg csak szőlőkarókért is egy félév alatt 278000 koronát fizettünk a külföldnek! Csak szőlő karókért, szőlős gazdák I Ami sok, az megárt! Manapság nem vehet az ember napilapot kezébe anélkül, hogy naponként vagy néhány sztárjkról, bojkotról vagy munkazárlatról szót ne hallana. Ha elfogadjuk a szoczializmus azon tételét, hogy „a sztrájk a munkás fegyvere a munkaadó ellen", azt kell feltenűnk, hogy csupa ellenségről van szó; munkás.háboruság, mely e feltevést igazolná, van naponkint mindenfelé elég. Hol van az a szép időkor, amikor a fiatal mesterlegénytél remek munkát követelt a ezéh elöljárósága, s csak akkor fogadta be mesternek, ha igazan szakmájában mestermunkát birt produkálni — nem volt kontár. A történelem lapjai örökre megőrzik azoknak a budai, pesti, egri, lőcsei, kassai stbczéheknek hősi tetteit, kik a városukra törő ellenséget, annyiszor amennyiszer hősiesen elverték, Hja ! az a munkáskor megkövetelte elsősorban a czébhez tartozó mesteremberektő), hogy mesterségét értse alaposan, vallás, erkölcs, hazaszeretet s bajtá sság legnagyobb mértékben való ápolása a czéhek legnagyobb gondját képezte — amit szigorú czéh szabályaik segítségével a czéhtársak becsületes hozzájárulásával mindig fenn is tartottak. A szabadipar megszüntette a czéheket, de sajnos megszüntette a mesterlegények (pardon 1 iparos ifjak) és mestereik közti szép familiáris viszonyt is; anélkül, bogy a munkás szakmabeli ügyessége valami lényegesen emelkedett volna. Legalább régente a kontár nem érvényesülhetett volna — mint mostanában — amikor az ilyen játsza nem ritkán a vezérszerepét. Sőt ilyen kontárokból kerül ki a vállalkozók egy része is nagy kárára a tisztes iparnak; mert nem tudják megítélni, hogy szakértő munkásaik mi fizetést érdemelnek, okot adnak sokszor elégedetlenségre. A gyarak keletkezése magával hozta aztán azt is, hogy idegenből sok hazátlan munkás jött hozzánk, elfoglalva az uj gyárakban a legjobb állásokat — munkavezetői helyeket. Ezen idegen elemek hazájukban sem lehettek valami elsőrangú szakerők, mert különben otthon is megélhettek volna tisztességesen, s okozói lettek annak, hogy a 60—70-es években annyi újonnan alapított gyár hazánkban szakértelem hiánya miatt megbukott. Ha valaini egetvevő szakértelmet nem is hoztak magukkal, de hoztak magukkal szoczialista eszméket, melyekért hazájukban akkoriban üldöztettek. Eszméik, sem terjesztőik, nem találtak valami szives fogadtatásra hazánkban; mert az akkori nemzedék magyar munkásaiban erős magyar érzés, s hazafias magyar szellem lakott. De megváltozott a helyzet, az ifjabb magyar munkás nemzedéknek jutott az a dicső feladat, hogy kivetkőzzék' magyar nemzeti érzéséből s nemzetközinek-hazátlannak mondja magát. Talán még sem a hazát kellene elrúgni maguktól azért, ha nehezebb most a megélhetés mint régebben — hisz mindenkinek többet kell most küzdeni a megélhetésért, avagy tehet-e arról a haza, ha némely iparág a külfölddel nem képes versenyezni, s rosszabbul fizet? nó meg arról sem tehet a haza, ha egyik-másik munkás kevesebbet keres, mint társa, mert meglehet, az ügyesebb s értékesebb munkái állit. Elvégre a munkaadót sem lehet a végletekig préselni, mindig kevesebb munkaidő s mindig nagyobb munkabérért Elvétre, a munkab'" több csak nem lehet, mint a munka értéke. Azt sem lehet józan ésszel kivánni a munkaadótól, hogy ráfizessen, koczkára téve üzletét s becsületesen szerzett vagyonát. Az örökös munkabér emelések, s a munkaidő csökkentéseknek van határa, s azt hiszem, ezt már elértük — azontúl már a magyar ipar versenyképtelensége kezdődhetik csak még. Talán ez is a súlya bizonyos nemzetközi elemeknek — tönkretenni — tudva vagy nem tudva, Magyarország gyenge iparát, hogy annál jobban ki legyünk szolgáltatva kedves szomszédaink ipari inváziójának. Hisz Ausztria is sanda szemmel nézi Magyarország iparfejlesztési erőlködéseit — hát még kedves német szövetségesünk. Néhány év előtt mid n az észak-francziaországi szénbányavidéken a nagy sztrájk volt, a franczia bányamunkások több százezer márka pénzsegélyt kaptak Németországból. Győzték is a sztrájkot gyöngyén mindaddig, mig Francziaország szénkészlete teljesen elfogyott s rászorult a német Wesztfaliai szénre. Francziaország azért a néhány százezer márka sztrájksegélyért körülbelül 40 millió márka értékű szenet volt kénytelen a németektől venni, azonkívül meg igen sok kész gyáripari terméket, amelyet a franczia gyárak szénhiány miatt keptelenek voltak előállítani idejére. Később kiderült, hogy a franczia munkások sztrájkját a nemzetközi elvbaráfság révéu, tulajdonképpen a német gyárosok és báuyatársulatok rendeztették. Amennyiben pedig ez a kis heccz circa 200 millió frankjába került a franczia nemzet iparának, könynyen kiszámítható, hogy a néhány százezer márka sztrájksegély pompás kamatokat hozott a német nagytőkéseknek .— de nem ám a munkásoknak. Hogy a szereplett franczia sztrájkvezérek mennyit kerestek ez alkalommal, hirlapilag nem nyugtázták. S hogy a tavalyi budapesti vas és fémmunkások sztrákja mennyi hasznot hozott Ausztria iparának, az nincs sehol kimutatva — azonban feltehető — hogy sok milliót. Mert nem mindenkinek volt türelme, úgymint nekem, egy budapesti gyárban megrendelt öntöttvas fogaskerékre 3 hónapig várni. Azt hiszem, hogy ha a magyar munkások külföldről sztrájksegély pénzt nem fogadnának el, s olyat nem is köldenének odi, talán sokkal kevesebb ok volna nálunk a sztrájkra. Lemondva a nemzetköziesség hóbortjáról, hazánk szerényebb viszonyai szerint rendezkednének be, s önzetlenül magyar szivvel, munkás és munkaadó megtalálnák az érdekeit ket összekötő elszakadt fonalat, azon lennének, hogy a magyar ipar erős és hatalmas legyen, s a népek piaczán versenyképes is. Akkor magától jönni kell a jobb keresetnek — erőszak nélkül is — a dolgok logikai rendje szeriut s boldog lesz a magyar ipar minden tenyezője. Ellenben magyar munkások! nem nemzetközi hazátlanok, hanem testvérek a munkaban! ha képtelen követelésekkel és örökös munkaszünetekkel kezére jártok a külföldi versenytársaknak — akkor hathatós segélyetekkel tönkre megy a magyar ipar. gyáros megmaradt tőkéjét bankba teszi, vagy mást kezd vele. De ti magyar munkások akkor mehettek majd Ausztriába, Németországba vagy akár Amerikába, szaporítani a muuknnélküli munkások számát — nagy tömegetekkel lenyomva mindenütt a munkabért , hogy aztán ott több lesz-e a keresetetek, mint idehaza volt — én legalább nem hiszem. Sz. D. Iskolás tanulók! Mikor vásároltok, mindig magyar gyártmányt kérjetek a boltban, ha csak filléres tanszereket vásároltok is. Tisztelettel bátorkodom a n. érdemű közönségnek becses tudomására hozni, hogy Zalaegerszegen Biió Márton- (Pap) utcza 8 szám alatt I uri szabó műhelyt kezdtem meg, B ahoi mérték szerint a legdivatosabb és legelegánsabb uri és fiu öltönyöket és felöltőket sib. kül- é» belföldi fővárosokban szerzett tapasztalataim szerint készítek igen jutánvos áron, úgyszintén javitasokat is elfogadok. Legújabb szövet mintáimat a n. ó. közönség rendelkezésere bocsátom kívánatra helyben ]yjádlÓ JÓZSef házhoz megyek. Vidéki levelekre azonnal válaszolok. — Szives megkereséseket ker nri szab ó.
