Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-09-06 / 36. szám

1906. szeptember 6. MAGYAR PAIZS o u megzendültek fényes uri bankettek vidám zajától, szent zsolozsmák mellett szilaj nóták énekétől, kegyes ájtatoskodás mellett, csintalan tréfák harsogó hahotájától is. Hallhattak buzgó imákat s megtölt szivek kétségbeesett panaszát; elfojtott sóhajokat és a hatalomnak döigő parancsszavát; hallhattak alázatos bünbánástól keseigő hangokat és a könyörtelen birónak cujtó átkát — — és kitudja ? Tán hallottak e falak szerelmi suttogást is — és asszonyi csengő kaczagást . . . ? Ki tudja? . . . Vestis non fecit monachum. A falak pedig némák és a romok titoktartók, mint a sir. Kéidezősködóseimre, van-e ennek a várnak érdekes története? azt a választ nyertem, hogy papi birtok lévén, ne keressek romanticus epizódokat a múltjában. — Oh ! de ha en itt tovább maradhatnék, ha zavartalanul hívhatnám és idézhetném a várnak hazajáró szellemeit és e romok aló) magamhoz édesgethetném a kis manók félénk, de beszédes népét: mennyi éidekes históriának, becses titoknak, legényes történetnek juthatnék a birtokába! . . . Mert hisz itt is csak az emberi szenvedélyeknek és indulatoknak a tragédiái és komédiái játszódtak ie folytonos egymásutánban, amint remények és csalódások, szerencse és balBors váltakoztak az egykori itt lakók életében ... Ábiárdos mulatozásra azonban nincs idő. Odalenn értem aggódó hű pajtásom számlálja a peiC2eket s rettegve festi felzaklatot aggodalmainak a rtmkepeit arról, hogy engem idefen tán baj és veszély élhetne . . . Tehát lo\ább-tovább. Gcdiökön és kőhalmazokon keresztül, ugrálva és bugdácsolva felértünk végre a várnak legmagasabb pontjára, honnét a külső bástyának becmlása következtében létrejött óriási nyíláson meglepő kilátás, eszményien szép panoráma kínálkozik. i Alant a város, a tágas, termékeny völgy min- \ ben irányban ágazó, fehér úthálózatával s lom- f lek közé iejtőző falvacskákkal, távolba ves?ő * rétek-mezők zö'dből-aranysárgába átmenő sávjai- | vai; mig ott a távoli láthatár délibábos ködéből \ bámuló szemeim előtt lassan lassan kibontakoznak ) Szentgyörgyhegy, Badacsony, Haláp, Szigliget vár- i romtol koronázott és a gulácsi tetőnek ezukor- ; tüveghez hasonló kúpjai. Amott a hegyeken tul j pedig valami kékes szürke felhő csillámlik és . villámlik a róla visszaverődő napsugarakban: s > ez a mi ísteien szép magyar tengerünk, a Balaton, j amint hizeiegve, elragadó bájjal belesimul az őt í gyengededen átölelő begyek mosolygó keretébe.. ; De bámuló álmélkodásaim közben egyszerre < ismét eszembe jutott, hogy mig ón itt gyönyör- j ködve élvezem a vidéknek körülöttem megnyilaf- j kozó szépségeit s lelkemet édes álmadozásba ringatja ez éidekes romoknak csupa romantikát lehelő varázsa: addig ott lent várakozó szegény pajtásom mellé azuta bizonyára rég odaszegődött gonosz mulattatónak a töprengés s késedelmes visszatérésemig türelmetlenül várja e kínos perczeknek a lassú múlását. Sarkon fordultam, a várnak bucsut intettem B versenyt a most már hátba fújó széllel ugrálvaszökellve megkezdődött a nehéz leszállás. Anélkül, hogy ifjú vezetőmnek sziveseu felajánlott segítséget igénybe vettem volna: kipirult arczokkal, 8 a szokatlan fáradtságtól kissé remegő téidekkel ugyan, de ép tagokkal s a látottak felett lelkestdő hangulatban értem — a biztos ióvbe. Nem állhatom mfg, hogv ez alkalomból mag ne szóljam Sümeg város neme* elő!járóságá' a/.ou negligentiájáórt, melylyel ama történelmi nevezetességű imlókkel szemben viseltetni látszik. Bizony ptdig méltán büszke lehetne a mult időknek fényét hirdető ezen tanujára s igy kötelessége is volna megóvni azt a teljes enyészettől, a sors szeszélyétől, az emberek vandalismujától. Hallomásunk szerint volt eset, hogy házak és utak építésére a váibeli romok szolgáltatták az anyagot. Ha igy van a dolog: egy pár esztendő alatt nyoma sem lesz Sümeg váiának; eltűnik a föld színéről s a város meg lesz fosztva egyik legnevezetesebb ékességétől. Ahol egykor büszke ós hatalmas egyházfejedel- j mek, mint várurak intéztek jobbágyaik ezreinek , a sorsát, s fegyveres várőiség vitéz kapitányai j őrködlek a vidék ea lakosságának a vagyon- s j élet biztonsaga felett: — ott most pajkos gyér- . mtkek pusztitási szenvedéiye dul és — szamarak j legelésznek nagy Lúsan. Pedig egy szép múltnak dicsősége kötelezett- . ségeket ló az utodokra s mint emiekeink bizo- , Hiányosaival szemben némi követelései is lehetnek. Azért kérem, szívlelje meg Sümeg nagyközség elöljárósága, a püspök ur, vagy akiket illet és éidekel, hogy a mit lehet, tegyenek meg a várromoktovábbi erőszakos pusztításának a megóvására; néhány kapavágással javíttassák meg a romladozó utat, tegyék könnyebben megközelíthetővé a várkapu feljáratát; a meredek ut szóiéie pedig néhány fát-bokrot ültettessenek, a ahol kell korlátot is állíttassanak. A touristák szívesen felajánlandó obuIu8aiból megtéiül a költség. Szives i_ju kisórőnktől bucsut véve, még a te metőbe -ándokoltunk, hogy ott Kisfaludy Sándor és Szcgedy Róza hamvadó porai felett egy szívből jövő Isten hozzádot elrebeghessünk. A költő szive kihűlt ugyan; agva elporladt. De eszméinek tíize, gondolatainak szépsége és érzelmeinek lángja sohasem szűnik meg lelkesíteni és hevíteni az érző sziveket. Az ő nevéuek dicsőítése felhangzik mindenütt, ahol magyar kuitura virágzik. Szerelmes Lizájának emléke pedig: „Himfy dalaiban" tovább ól, mint a szerelemnek testté vált poézise. Végezetül s a hely szűke miatt csak röviden meg kell emlékeznem a hires Darnay féle muzeumról, melylyel igazság szerint s a chronologiai sorrend tekintetéből kirándulásunknak a leiiását meg kellett volna kezdenem s melyről fóliánsokat Írhatnának a tudósok, a régiség búvárok, és köteteket az emberi mi velődós történetének a kutatói. Mi csak, mint laikusek, szerény érdeklődők és egyszerű touristák tekintettük meg a gyűjteményi. A tulajdonos isméi tlenül is a legszeiet etremóltóbb készséggel volt szives némi útbaigazításokkal és magyarázatokkal szolgálni, amiért ezúton is hálás köszönetünket fejezzük ki a kedves, szerónyleikü tudósnak. Hogy szerény: azt egész lénye, modora, külső megjelenése argumentálja s hogy nagytudományu, bőismeretü szaktudós: azt az első szavával elárulja s annál inkább kitűnik, midőn magyaráz s a glossátor szerepót vállalja magára. Ismert dolog: Ut quisque doctissimus, ita medestissimus estNem sorolom fel, de fel sem sorolhatnám mindamaz éidekes és értékes régiségeket, becses tárgyakat, ritka emlékeket, melyek minden régiséggyűjtőt a hírvágynak valóságos lázába ejthetnek, 8 amelyeket egy magánember ritka tudásszomja szenvedélyes erdeklődése, fáradtságot, áldozatot nem kimélő méhszorgalma ós nemes ambitiója e helyen összehalmozott 8 amely gyűjteményről mondhatom, hogy nem magánjellegű többé, hanem A tudományos becsű emiekeknek nagy vagyontól ő, egész kincsesháza. Érdekes, hogy csakis olyan tárgvak vannak itt összegyűjtve s felállítva, melyeket a kutató ásója a haza földjéből hozott napvilágra ós melyekre a szorgalmas gyűjtő a haza határain belül akadhatott s tehetett szert. Mondanom sem kell, hogy minden a legpéldásabb rendben, felírással, rövid magyarázatokkal ellátva és szorgosan elkönyvelve. A bejáratnál elmés felirat figyelmezteti a látogatókat : „Minden a szemnek, semmi a kéznek!" Mig ezer ós ezer tehetős, gazdag hazánkfia idegen országban dőzsöli el őseitől öröklött vagyonát, külföldi mükincaekért szérja pénzét, idegen ipart ós művészétét gyarapií, nobi'is passiókra, külsőéégek re, léhaságoki a, kártyára éd szép aszszonyokra költi magyarföldből kitermett millióit: addig Magyarországnak egy XII ed lendü városkájában, távol a világ zajától, távol a dicsőség csillogó fényétől ól é3 létezik egy ember, aki emellett ur is, gazdig is, tudós is, — sőt mi több — igaz hazafi is; társadalmi állapotára nézve pedig: szerény vaskereskedő. Ez a C3odaemb.r pedig azt teszi, hogy csupa privát passióból és uri kedvtöltesből, csupa jókedvéből ós mulatságából egy olyan intézményre költi vagyonának nagy í észét, mely városának büszkeségére, a tudománynak hasznára és a Darnay névnek dicsőségére válik ! Magyar lányok, szebben áll rajtatok az egyszerű székelyszőttesből készült ruha, mint a bécsi rongy, meiylyel magyar kebleteket takarjátok. Heti hirek Helyiek. Varmegyei közgyűlés. Zalayármegye őszi rendes közgyűlése szept. 10. d. e. 10 órakor lesz, melyre a meghívót s a 156 rendes pontból álló táigysorozatot bzctküldötte Áivay Lajos alispánhelyettes, főjegyző. A gazdag tárgysorozatnak főbb pontjai : alispán választás, árvaszéki I. osztályú jegyzői választas, Gr. Batthyány Pál — s Dr. Gyömörey Vincze volt bizottsági tagok helyének a b.tö'tése, alkotmány biz'ositás, — önkormányzati kérdések stb. Gyüjtsünk a Csány szoborra! N. N . . . — K 50 f. Mai gyüjtésünk — K 50 f. Hozzáadva a múltkori (2240 K 81 f.) összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 2241 K 31 fiil. Az alispáni jelentésből. Árvay Lajo? alispánhelyettes, főjegyző, a hétfői közgyűlésre kinyomatva szétküldötte a mult félévi részletes alispáni jelentést, melyből látjuk, hogy e félév alatt a megyébeu született 9469, meghalt 6803 ós igy a szaporulat: 2690. Mint az egó-z országban sajátságos jelenséget, megemlítjük a délvidéki trachomát A peilaki, Csáktornyái s alsólendvai járásokban, kevósbbó egyebütt, trachoma beteg volt 1651. gyógyult 250. távozott ós meghalt 50. kezelés alatt maradt 1351. Még egy betegség: Van a megye területén 28 lelencz, 283 gyermek dajkaságba kiadatott, 773 elmebeteg, süket, 812 süketnéma, vak s nyomorék; 2008 közsegélyre szorult, 1673 keresetképtelen árva. Az állatbetegségre nézve 243 község volt fertőzve. A va uti állatforgalom juhokra és lovakra nézve csökkent, de fejér szarvasmarhái a és disznóra nézve emelkedett, ugy hogy az összes emelkedés 11 e<er 513 darab. A vármegyeházából. Szombaton az álLndó választmány ülése után összeült ós tanácskozott a volt alkotmányvédő 80 as bizottság. Beszéltek a Sulyovszky idejében levő tisztviselőknek maguktartásáról. Mit? Azt nem tudjuk. Tanácskoztak a hétfői választásról. Abból is keveset tudunk. Alispán Árvay Lajos lesz, mert rajta kivül más pályázó nincs. (Pedig a közönség körében azt mondják, Thassy Lajos főszolgabírónak nemcsak lehetett volna, de kellett volna is pályázni) Főjegyzőnek pályázik Czukelter Lajos, (neki kisebb az atyafisága), s Thassy Lajos, rája neheztelnek, mórt nem pályázott alispánnak. Esetleg ezeknek helyébe kik mennek, anól, hogy mit beszéltek, nem tudjuk. Tuboly Sándor elhalt árvaszéki jegyző helyébe kandidálják Fángler Béla II. oszt jegyzőt, mert neki van a többinél tő! b szolgálati ideje, helyéba II. oszt. jegyzőnek Dr. Briglevits Károly tiszteletbeli jegyzőt. A reklám Ha azt akarom hogy jó fogalmazónak a hitében álljak: akkor csuful irok; mer* ekkor azt mondják rólam: Igaz, hogy csuful ír, de nagyszerűen fogalmaz. Ha pedig konczipiálni nem tudok, akkor azt mondják : Igaz, hogy nem tud jól fogalmazni, de gyönyörű írása van. Ha szamár vagyok, azt mondják: Micsoda vasszorgalmu ember ez! De ha azt akarom elhitetni a világgal, hogy lángeszű vagyok: egyebet sem kell csinálnom, mint lumpolnom s ha a hivatalba egy héten csak egyszer nézek fel, azt mondják: Igaz, hogy lusta dög, de geniális ember, egy óra alatt többet dolgozik, mint más egy héten át. De elég 82Óp dolog tudósnak ós bölcsnek is a hírében állani. Hi egyszer ki találok böffenteni egy okos szót, akkor befogom a számat s három esztendeig egy kukkot sem szólok. Erre aztán mindenki hiszi ós nyilvánságosan hirdeti is rólam: Igaz, hogy ritkán szól. de ha egyszer ki n iíja a száját, az aztán beszéd! Ha zoidon kühejü ós összeránczolt homlokú vagyok, fólveremegve közelítenek ugyan felém, de — suttogva bár — szájtól-szájra adják a hírt országnak, világnak, hogy bújjék el előttem az a római, ki a törvénysértésért saját fiát is megölte. Zordon, de igazságos! Sióval: it dithat és iiáryithat az ember saját erényeiről is hiitkef, épen ugy, mint az élelmes borosgazda leklámof a borairól. ( Van nekem péidánakokáórt tgy kis borom. De ' nem kell a kuiyának sem. (Talán azért, mert a j bjldban terem.) Nem jobb mint a másé. Nevezzük el „ Lúny kafülemile völgy ihegy i bornak." Vett belőle a vendéglős, de nem kél. Jól van Majd csak. Bemegyek a vendéglőbe. A nagy aszta'táisa ág mulat. Leültetnek, megkínálnak. A bor nem az . enyioi féle. Iszom egy kortyot. Fanyarképet vágok | rája. Intek a vendéglősnek. Hozzon csak abból ' az enyim féléből. Megengedik uiaim, vendégeim lesznek. Szól a vendéglős. Kéremásan s ugrik és ! ugranak vele a pircsérek mind. Egy kis csend \ az asztalnál és nagy feszült várakozás, felajzódik az ideg.