Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-09-06 / 36. szám

Víi. év ZaBaeqerweg, 1903

. szeptember 6 36. szám. mt*wtM 4r : faj írtn 4 koroa*. 3YiS évr« I korosa. fíüsjrysd éw» 1 kor. »áta 8 fillér. Alapító és szerkesztő: BORBÉLY GYÖRGY. Hirdetések dija megegyezés széria Wyilttér sora 1 kor Szerkesztőség <'6 kiadóhivatal: Wlassics-utcza Felelős szerkesztő: Z HORVÁTH LAJOS MEGJKLBNIK HETEKKÉNT CS-Ö"TÖRTOSIÖISR EST EL. Vidéki előfizetőinket kérjük, szíveskedjenek a lap árát elküldeni, mert a paponként dráguló nyomdaköltségek miatt az iugyen példányokat meg kell szüntetnünk. Magyar paizsnak évi ára csak négy korona. Földművelés é, vagy ipar? (in) Ott hagytam félbe, hogy .... legvégül pedig megcsináljuk a fundamentumot is, a földművelést . . . Mert földmivelést vagy elébb, vagy utóbb, de kell csinálni. Enélkül az alap nélkül a többi: az ipar és kereskedés csak lóg a levegőben s botorkál az emberek fejében. Micsoda nagy tudomány kell oda, hogy pálinkát vásárolni és eladni addig nem lehet, amig pálinkát nem főznek, s pálinkát addig nem lehet főzni, amig nincs miből, amig gabonát, szőlőt és egyéb gyümölcsöt nem termelnek s fenjőerdőt nen gondoznak. Mert az erdőtenyésztés is földmüvelés. A hülye ember is tudja, hogy a közgazdaságnak ezt a három nagy tényezőjét ebben a fokozatban és ebben a logikus sorrendben kell művelni: földművelés, ipar és kereskedés. A föld termi az erdőt és a gyepet, melyből a vadállat és a szelíd háziállat is táplálkozik, hogy szőréből kabátot s bőréből csizmatalpot gyártsunk; a föld adja a vasat és a fát, hogy munkeeszközöket készítsünk; a földből nyőjjlk ki a kendert, lenet, csalánt s több effélét, amiből inget kell szőnünk, varrnunk; ott terem a buza is, amelyből kalácsot sütünk. Ha a tőidből kiszedett vasat, fát, kendert, búzát nagy otrombán rögtön eladjuk ugy „nyersen" : a második tényezőt, az ipart átugrottuk, s azonnal a kereskedésbe csaptunk át, mondám, hogy: ostoba módén. Ez esetben a kereskedés megelőzte elődjét az ipart, hanem evvel aztán agyon is taposta. De a földművelést ám meg nem előzheti sohasem. Ezt a bolond is tudja. És nekünk a közelmult időkben már negyvennél több kereskedelmi iskolánk volt. Földművelő iskolánk pedig máig is csak öt vagyon. Oh te fényes csalóka ábránd, tündéries délibáb, gombján pihenő torony s feje tetejére állított boldogság! Hosszas értekezéseket írhatna a szakember arról, milyen óriási svindli van abban az egyoldalúan hangoztatott frázisban, ho^v : a kereskedelem boldogítja a nemzetet! S hogy az ilyen egyoldalú frázistól megittasodott primitív nemzet mennyire eltoprongyosodik, elrongyosodik és vérevesfetten elsorvad! Megittasul, szeme elkáprázik a fénytől. Hogjne! Ki volna az a vak, aki azt mondaná, hogy a torony gombja nem szép fényes? Ki volna az a marha, aki azt mondaná, hogy a kereskedelem nem jó, nem hasznos, nem szükséges, nem magasztos dolog? Mert azt sem nem kérdezik, sem nem mondják, hogy: hol? mikor? s milyen kereskedelemről van a szó? Megittasul — mondom -— s hajrá! éljen a kereskedelem! Szebb is ez, mint a fundamentum-rakosgatás, ahol sárral, kulimászszal kell bajlódni. A jó hangulattal keletkeznek a keresk. körök, egyesületek, a nagyosztály, s végre a status az államban. A kis állam embereinek kivált kezdetben jól megy a dolguk s ennélfogva sok adu fizetnek, de ennélfogva kérik és követelik is a nagy állam kormányzásától, hogy ide állits nekünk iskolát, oda építs nekünk vasutat, ezt, meg azt az érdekünket védjed, mert mi fizetjük a sok adót, mi tartjuk fonn a nigy államot is. Tudniillik a kormányzását. Méltányos a kérés és a teljesítése is. Tiszta dolog ez, mint a konkolyos buza. És megy a kereskedelem vigan, mint a karikacsapás. Hat még hogy? Mint hajó a szárazon s mint lószekér a tengeren. Szerintem a kereskedelemnek olyan alapos feltétele a földművelés, állattenyésztés és ipar, mint hajúnak a tengess iószekérnek a szárazföldi vert ut. A fejletlen népnek nincs kifejlett földművelése, állattenyésztése és ipara. S mégis menne itt a kereskedelem? Megy, mert azt hiszik. S megtörténik az a csuda, hogy megy a hajó a szárazon és a lószekér a vizén. Hát ugy megy, hogy a kicsinyég kifejlett földművelésből, állattenyésztésből kiviszik a búzát s itt hagyják a zabot, kiviszik a lovat, s itt hagyják a szamarat; de kiviszik a hizott ökröt is s Gráczban, ahol nem volt, de most sok vau, a kövér pecsenyének egy ebédje 30 krajezár; nálunk pedig, ahol volt elég, de igy kevés maradt, hát a sovány csonkabokának a kocsonyája 50 krajezár; aztán kiviszik a kicsinyég fejlett állattenyésztésnek a tejfölét, a túrót, vajat s mi megesszük a zsendiczét és a kék tpjet. Ez csak elég jó kereskedelem ! Hát még mit visznek ki? A második tényezőnek, az iparnak készítményeiből nem igen visznek ki, mert azt magunk számára sem csinálunk eleget. De a kereskedelemnek épen igy jó; igy jobban Jölvirágozhatik. Rögtön hoz a szomszédországból ruhát, bútort, szalagot, csizmatalpot, órát és nyakravaló lánczot, gombostűt és kötelet a nyakunkra, s mindent, ami kell és ami nem kell. Foglalkoztatja a külföldiek kezét s tunyává tesz bennünket. Önmagának lesz foglalkozása. S pénz is akad — egyelőre. De ez a külföldről nyakrafőre való behozatal dologtalanná teszi a népet, és evvel egyszerre nagy igényűvé is. Minél kevesebbet dolgozik az ember, annál inkább megszereti a czifra pántlikát. S megszületik a következő boldogságos logika: Miért szőjjek én kendőt? Földet vegyek! azt megszántsam! Kendermagot vessek, azt kinyőjjem, szárítsam, eláztassam, kimossam, megint szárítsam, tiioljam, aztán fonjak, swjjek, varrjak, s lesz belőle egy durva kendő! Ezek helyett terécselek s ur vagyok, mert nem dolgozom Ez az egyik boldogságom. A másik pedig az, hogy a boltból szebb kendőt kapok. A harmadik boldogság pedig az, hogy milyen olcsón kapom! Ezt csinilja a fejetetejére állított magyar kereskedelem. De botorul. Mert ki lehet a népet, ezt az álló tavat szivattyúzni, de ha kifogyott a tó, onnan ugyan többet nem szivattyúzol leghatalmasabb kereskedelem! Nem olyau földöntúli mesés dolog, a laikus is tudhatja, micsoda tudomány az a kereskedelem, csak gondolkozni kell egy kicsit rajta. Az ősi kereskedés csupán csereberéből áll. A tengermellékről hoznak sóshalat és csigabigát, ott vau elég; a hegyeken pedig fa van sok, innen visznek oda hajógerendának való fát. A második fajtája s talán foka a kereskedésnek a gazdag embernek a pénzéből s nyelvének az inyenczkedéséből áll. Viszket a nyelve s a szája padlása egy kis kávéra és kolibrinyelvre: hát hozat Indiából kávét s kolibrinyelvet a Sumatra szigetéről. Ad érte pénzt, mert van elég. A közvetítő pedig kereskedik rajta. Ez a maga rendjén van. Azonban ez még korántsem kereskedelem. Hát talán az a harmadik fajta lesz a kereskedelem, ha a nyomorult szegény embereknek is Ceylon szigetéről hoznak kávét, teát és tengeri rákot ? s Brüsselből csipkés tőkötőt? Ezt a harmadik fajtát éljük mi. Oh ez a világért sem kereskedelem. Ez egyszerűen őrültség. Magasabb szempontból itélve egészem más a kereskedelem. Az előbbi csak kereskedés. Egyes embereknek, avagy egész osztálynak megélhetési eszköze, vagy vagyon-szerzési módja, önös foglalkozása. A kereskedelem fogalma nagyobb és nemesebb, általános nemzeti ügy. Ebben benne van az egoista foglalkoz s is, de csak másodrendüleg. A kereskedés a közvetítő kedviért van. A kereskedelem a nemzet, vagy közönség kedviért. A kereskedelemnek a következő feltételei vannak : 1. Csak a felesleget viszi ki. 2. De a telesleget okvetlen kiviszi. 3. Inkább kifelé viszi a portékát, mint befelé hozza. 4. Csak a mi nem található itthon, azt hozza kívülről. Ilyenformának tartom én a kereskedelmet. De Igen tisztelt uraim! ha a mi kereskedésünk, mert már csak ennek nevezem, ha a mi kereskedésünk a rongyok behozatalával nemcsak megakadalyozza a munkát, az ipar megszületését, a szövést-fonást stb. hanem a már meglevő foglalkozásunkat, iparunkat, szövésünket, fonásunkat is tönkre teszi, szövőszékeinket s a kaptafát tüzredobatja, amint ez a szemünk előtt napról-napra történik: akkor ezt a kereskedést csak nem nevezhetjük kereskedelemnek, Mélyen Tisztelt Ura>m! A forrásnélküli tónak a kiszivattyuzása ez, s még kereskedésnek is botor, amint mondám. Mert kiapad a tó. Folyt, köv. Borbély György.