Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-07-26 / 30. szám

A*? Zalaeaer»ieg, I90S. julius 26. 30c S3ESTO, r»5ft»téii 4r : 'i koros ii. ívi 8 ka;?>nf.. *ít*,

:'f>i frtrt 1 kor. s*á» 8 üllér. Hirdetések dija megegyezés széria iN'yilttér sor* 1 kor Szerkesztőség és kiadóhivatal : Wlassics-atcz* Alapító és szerkesztő: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z HORVÁTH LAJOS MEGJELENIK HETENKÉNT CS-CTTÓRTOKÖlSr ESTE. Váljon vizzé a tintája Magyarországon annak, ki osztrák tintát vásárol ezután! Mi haszna van az illetőnek abból, hogy 1903-ben csak tintáért 283 ezer koronát zsebelt be tőlünk az osztrák?! Földművelés é, vagy ipar? Mindig kaczaghatnám, mikor azt ballom, hogy földművelő országunkat át kell változtatnunk iparos országgá. S pedig ezt sokszor hallom. Mert sokan mondják és i-ják. Sőt a nagy eszmét még ilyen stílusban is feltálalják: Akkor leszünk mi boldogok, ba buzakalászt ringató holdjainkon és asztagaink helyén gyárkémények füstölögnek . . . Na, na! szent butaság! Mekkora egyoldalúság van sokszor még az okosabbaknak is a fejében! Gondolom, azt csak nem hiszik rólam, hogy ellensége volnék az iparfejlődésnek. De a gyár helyéül nem jelölném ki azért a hullámzó és termő gabonának a helyét; a gyárkémény füstjének a hasznosságáért nem irtanám ki az erdőket, aem lődözném le az állatokat, mint szigetországban a duló vadakat, nem ölném meg a növény életnek csiráját a földben és nem gyújtanám föl az asztagokat. Nem épen ezekkel a szókkal, de evvel az értelemmel hallom, mondják : csináljunk ipart a földmüvelés helyett. Hm ! hm ! Be nagyszerű lenne, ha a gazdaember nem termelne szalmát, csupán buzakalászt, azt is szálka nélkül és polyva nélkül! Sőt buzaszemre sem volna szükség. Yolna iparunk. Sütő iparosmesterünk az ő iparának a tudományával dagasztaná és sütné nekünk a kenyeret a — levegőből! Semmivel sem bölcsebb beszéd ez annál mint ha a fáradt vándor azt mondaná: Mit nekem a fának a törzse ? Nem ad árnyékot. Csak a koronáját szeretem én, A kertész egyszerűen kivágná s a tűzre teiiné, mert gyün ölcsöt nem terem; meghagyná azonban az ágakat, mert azok teremnek, hiszen azok termik a levelet, a virágot és a gyümölcsöt. Szegény! Ezek az egyoldalú beszédek könnyen bivő táborra találnak az együgyű elméjűek között. Még elhiszik, hogy Magyarország azért szegény, mert földmivelő ország s Németország azért boldog, mert nem földmivelő ország. Ennélfogva előbb már azt is elhitték volt, hogy a magyarok jobb földművelők, mint a németek. Nagy csalódás! A magyarok azért szegények, mert ők igazában még földművelők sem; a németek azért boldogok, mert ők egyúttal földművelők is. Ennek a bizonyítására föl mutatok egy néhány kis képet. Jártamban-beltemben szemlélődtem. Végig mentem a „földművelők" országán. Gyárkéményt szerfölött keveset láttam. Iparosnak tehát egyáltalán nem iparos ország. Hát földművelő, ugyé? Az. Mert tenger búzakalász hullámzik az alföld rónáin s odább a dombokon- halmokon is; vannak termékeny gyümölcsös kertek és dús erdőségek. De a Saharát még nem mondhatjuk gyepes földnek, noha itt-ott igen szép zöld oázisok vannik benne. Végig mentem, mondon, — nevektől sem irtózom — végig menfem a Wenkheim birtokon, nem 1848 eb tt a Pató Pál ur idejében, csak most a 90-es években, de a Pató Pál ur országán, — végig Mosony s Pozsony megyéken, Tolnán — Baranyán és Szatmármegyén. Itt-ott rengeteg területek ásitoznak unalmukban. Szántóföldnek nevezhetnők, de csak szántandónak nevezhetjük. Erdőnek sem erdő, legelőnek sem legelő, búzát nem terem, mert nem szántják és nem vetik ; szénát sem kaszálnak benne: egy-egy bogáncs kórót lenget a szél rajta. Ez hát a földművelők országa?! gondolám. Egy-egy nagy terjedelmű udvaron düledező pajta, félig meszelt lakószoba, trágyáié és ganédomb, szemetes udvar s egy piszkos gyerek; odább egy két ember lézeng s „dolgoznék, ha dolgoznék, balta és járomszög kezében." Ez hát a földművelő nemzetnek a gyermke!'? gondolám. Itt-ott a folyóknak és tavaknak partián, s a vizektől is távol, kifürkészhetetlen messzeségben nyúlnak terjeszkednek füz, rekettye, cserje bokrok ingovány talajon. Tűzre sem vágják ki, szerszámfának sem jó, csak kosárfonásra használhatnák föl, ha . . . Sem erdő, sem legelő ez: erre már bozotos, annak igen törpe. Játszó-mulató sem, de a vadaknak sem lehetne tanyája: erre igen ritka, annak igen sűrű. Emlékeztet ugyan Meótis vidékre, Hunyor és Magyarnak vadászó helyökre — csakhogy itt szarvas sincs. Mit vadásznak itt hát földművelő népek ? gondolám magamban. Termékennyé tesznek egy-egy terméketlen vizes területet; hogy buza teremjen s répa a marhának: lecsapolják ezt, azt, például a Fertőt s az Ecsedi lápot; de csak egy egy ember veszi annak hasznát. Mocsárgáz fejlődik s malária terem a többi részeken, északon és délen, a hol egyeseknek nincs érdekló'désök . . . Szatmárvármegyében ezt irtam a naplómba: „Piszkos emberek ülnek a korcsma küszöbén s váraik valamire; a község utczájának közepén állatok és gyermekek vegyest fürödnek a szennyes pocsolya levében ;*) Három napig mocsárláz féle betegség gyötört; legtöbb helyen büdösség van; a faluk lakóssai — gondolom — a levegőn keresztül több ganéjlevet félszivnak, mint a szántóföldek: az utak járhatatlanok; Nagy László alispán pedig hosszúszárú pipából pipál . . . Hát földművelő munkás népnek az országa ez ? ! gondolám betegen. * Akkor még nem tudtam, hogy Zalaegerszeg rendezett tanácsú város közepén is békák kuruttyolnak a pocsolyában s fekete mocsár terjeszti a bűzt. B. Benne van a naplómban ez is: A búzatermő Nagy-magyaralföldőn olyan szekérutak vannak, mint Ázsiában a Góbi sivatagon. De hogy ne csak a múltból, s ne csak a távolból hozzak fel képeket: van mit mutassak a saját lakásom területéről is. Cs&k tegnap'-' előtt jártam Göcsejben Zalaegerszegtől egy órányira el lehet menni az igazi Göcsej felé. Nyaktőrés veszedelme nélkül tovább nem. A sima szekéruton a vakmerő gyalog tourista is botot vegyen a kezébe, mint a lomniczi csúcsnak merész touristája s ugy támaszkodjék. Ez is csak száraz időben lehetséges. Esős időben lélek e helyen se ki, se be. A Vöröstenge en átsétálhattak száraz lábbal a zsidók, de Göcsejbe bemenni, vagy onnan kijőni esős időbeu, a sárban, nem lehet. Azt mondják a göcsejiek, hogy ők is fizetnek útadót. Hiszi a kő! Hát akkor mért nem jár a szájok? Csinálhatnak ők akármilyen fényes földmivelést, ha utjuk nincs. Három annyi vesződtséggel hozzák a szomszéd városba eladni, mint a mennyi vesződtséggel megteremtették. Vagy pedig gubbaszthatnak a küszöbön, mint az eszkimó. Azt mondják azok a bizonyos valakik, hogy változtassuk át a földművelést iparrá. Iíustánszegen a földművelés csak hasig ér a sárban; de az ipar és kereskedelem nyakig beleesik. Előbb legalább a földmüvelésnek megfelelő utat kell csinálni. Azután jön a többi. Mindaddig, amig a földmivelésnek ez a kis kelléke, egy kis jó ut, sincs meg: nem nevezhető földművelők országának ez a föld. De közelebb jövök. S aprólékos dolgokkal foglalkozom. Aprólékosok, de jellemzők és szükségesek az összehasonlításra. — Zalaegerszegen is van egy kis földmüvelés. Némelyek szalmával trágyáznak. Hihetőleg azért, mert az tiszta. A szemetet, piszkot, bűzös ganét s több efléle hordalékot nem viszik a szántóföldre, hihetőleg azért, mert az büdös; egy része a városban marad, ősi helyén, a többi részt kiviszik a város széleire, árkokat, mélyedéséket töltenek vele, „planiroznak," hogy később oda lakóházat építhessenek, s ivó viznek kutat fúrjanak .... Brrr—r! — Nézd meg a Siputczát, a Kert utcza mellékét, a Wlassics utcza végét, az Árok utczát s a Barossliget fundamentumát stb. Milyen nagy területű szántóföldeket meg lehetne kövéríteni avval ások kövér iszappal, trágyalével és drága szemétdombokkal, hogy annál több és jobb bort, búzát, gyümölcsöt teremjen ez a föld. De nem ért ez a nép a földmüveléshez, uram, azt tartom én róla. Most legalább még nem. Hanem még közelebb jövök. Olyan képet fartok a szeme elé mindenkinek, amelyre mindenki ráismer. A terjedelmes uradalmaknak bogáncsos mezeit nem járhatjuk be megbizonyosodás czéljából; de a falu végire mindenki kimehet, ugy é? Akár Zalaegerszegen lakunk, akár a göcseji Gellénházán vagy Kustánszegen; akár Szatmárnémetiben, akár a somogymegyei Nikla községben, akár